Nyomozás a városházi közbeszerzések ügyében: vajon lesznek kommandós akciók is, vagy csak sima letartóztatások?

A TV2 hazugsággyárosainak zsebét is tömi Kaposvár, nemcsak a helyiekét

Hadházy Ákos tette közzé nemrég – s nyomán az Átlátszó és a K-Monitor – hogy az OLAF, az Európai Ügyészség ajánlásai nyomán mely ügyekben indított, persze ímmel-ámmal, fogcsikorgatva nyomozást a NAV és a Központi Nyomozó Főügyészség 2015 óta. Hadházyt valószínűleg szűkebb hazája, Szekszárd érdekelte leginkább, de – mit ad isten – a szórásba Kaposvár is belekerült: a listából kiviláglik, hogy legalább három ügyben az Európai Uniótól szabálytalanul felvett összegek kapcsán Kaposvár városa is a terheltek között van. Szociális városrehabilitáció, településfejlesztési stratégia, s még ki tudja, mi szerepel a gyanús ügyek listáján, melynek Hadházy szerint egyelőre az a lényege, hogy a város duplán stafírozta, persze az EU pénzéből a Provital Zrt. nevű tanácsadó céget, amelyet átalányban, s ezen felül még esetenként is honorált.

Nagyszínházi álmok marketingszószban – Fülöp Péter színházigazgatói kinevezése elé

Havi egymillióval az ember…

Mert jó szívvel választásnak nem neveznénk egy olyan színjátékot, amelyre várhatóan a holnapi, 14-i közgyűlésen kerül sor, ugyanis mindössze egy jelölt, az eddigi megbízott igazgató indul a posztért. Itt akár abba is hagyhatnánk – biztosan sokan hálásak lennének – hiszen, ha valaki tíz évvel ezelőtt azt jósolja, hogy Zsámbéki Gábor és Babarczy László székébe egy olyan fiatalember telepszik, aki – szakmai értelemben – csupán három éve látott belülről színházat, azt nemzetközileg körberöhögik. És, ami ennél sokkal súlyosabb, mondhatni tragikus, hogy a Csiky Gergely Színházat a mai állapotában a magyar színházi társadalom nem érdemesítette arra, hogy legalább „színleg” pályázzon egy, az ötszázas szakmai listára felférő név. A Fidesz és Szita Károly elérték azt, ami még pár éve is elképzelhetetlen volt: Kaposvár az égvilágon senkit nem érdekel, sem színházi, sem bármi más értelemben.

„Gázkamra” Ollétejeden: ez lett volna Kaposvárból is, ha város vezetőin és a Homatechen múlik

Zajlik az élet a gumiégető-reaktorok környékén

Szomorú, hogy éppen a politikának kellene a legmesszebbre hátra, a múltba és a jövőbe tekinteni, de épp ez a műfaj, ahol egyre inkább a pillanat számít. Politikai divatok (Jókai) jönnek-mennek, és a hatalom mindent megtesz azért, hogy kudarcait, kellemetlen élményeit feledtesse. Ám a tények jönnek, és makacsul újra és újra – ezúttal szó szerint – az orruk alá dörgölik: mi lett volna Kaposváron, ha az ellenzéki összefogás, a városkörnyék támogatása és a civil elszántság nem vet gátat a leplezetlen polgármesteri önkénynek és a haszonlesésnek. Azt nyilván nem kell bizonygatni, hogy kitekinteni a város határain túlra hasznos dolog, s talán az is, ha nagy ritkán visszatérünk Kaposvár közelmúltjának legnagyobb jelentőségű közéleti eseményére – esetleg már az önkormányzati választásokra figyelve.

Májusi sajnálatos események: Soros György végleg kitaszíttatott, legalábbis a kaposvári Groteszk kiállításról

Politikai gyávaság vagy szimpla jó ízlés áll az ügy hátterében?

Nem tagadjuk, némi izgalommal vártuk a Rippl-Rónai búcsú csúcseseményének kikiáltott Groteszk Triennálé megnyitását, több okból is. Egyrészt az eseményt szervezői, a Kapos Art Művészeti Egyesület és Kaposvár nemzetközi hírű, a művészvilágot megrengetőnek kiáltotta ki, másrészt nemrég bátorkodtunk kisebb eszmefuttatást szentelni egy alkotásnak, Sörös Rita Soros György portréjának, melyről aztán kiderült, hogy éppenséggel erre a jeles eseményre nevezték. Ám legnagyobb sajnálatunkra nem láttuk viszont a Facebookról már jól ismert darabot: a Groteszk zsűrije nem értékelte – magyarul kivágták a hóra. Soros György, úgy tűnik, még marcipánból megmintázva is képes indulatokat gerjeszteni.

A Rátóti Zoltán, Szita Károly és a jobbos-fasiszta csőcselék által Kaposvárról elüldözött Mohácsi Jánossal büszkélkedik a Csiky Gergely Színház:

… tessék mondani, lehet itt még valahová süllyedni?

Alávalóságban, pimasz cinizmusban, gátlástalan hírnév-vadászatban, hazugságban, talpnyalásban, mások tollaival való ékeskedésben? Van ennek a dögkútnak feneke, elérjük egyáltalán valamikor? Pánikra persze nincs ok, ez csupán a NER rendes zsigeri, avagy bélmozgása. Annyi történt „mindössze”, s ennek megfelelően lesz rövid is a bejegyzésünk, hogy a hamarosan elkövetkező Pécsi Országos Színházi találkozó honlapján közzétettek egy látványos kis statisztikát arról, hogy ki, hányszor és milyen díjakat ért el a hazai színházi élet legfontosabb seregszemléjén.

Amint a honlapról kiderül, a színházak díjazotti „örökversenyében” a Csiky Gergely Színház az előkelő harmadik. És ez nyilván büszkeséggel tölti el őket, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy ezeknek a díjaknak a nagy részét a színház annak a Mohácsi Jánosnak köszönheti, aki a rendezői örökrangsorban viszont az abszolút rekorder. És akit méltatlan, mondhatni gyalázatos körülmények közepette üldöztek el szó szerint Kaposvárról, úgy a színháztól, mint a Kaposvári Egyetem színészképzéséből is. Ekkora öngólt már régen rúgtak, s ekkora, megalázó pofont már régen kaptak a kedves kaposvári kultúrpribékek.

Kaposvárt az ország egyik periférikus helyének nevezi az Otthon Centrum legfrissebb lakás-beruházási elemzése

Az élhetőségi versenyben is csúnyán leszerepelt a város

Ehhez persze nem kell ennyire elmélyülni a kérdésben: elég, ha sétál egyet az ember a gyenge-közepes falusi búcsúra emlékeztető „Rippl-Rónai fesztivál” szédítő forgatagában. Ami viszont a címben említett elemzést illeti, a számok nem hazudnak: Kaposváron a beruházási, más szóval értékesítési céllal épült lakások száma – sok más mutatóhoz hasonlóan – az egyik legalacsonyabb az országban, s az elemzés e megállapítását kénytelenek vagyunk idézni: „…olyan periférikus, félperiférikus települések állnak a sor végén, mint Hódmezővásárhely vagy Kaposvár, ahol a lakóingatlanok árszintje sem teszi lehetővé, hogy megérje lakásfejlesztésbe kezdeni.” Nesze neked, sikerpropaganda, erős város: elég néhány egyszerű számot egymás mellé tenni, és máris ott áll letolt gatyával, megszégyenülve az egész bagázs.

Csakazértis Müszi … izé, Somogy, avagy megjelent a folyóirat 2018-as első száma, benne némi nekünk címzett üzengetéssel

Új főszerkesztő, régi belterj

Mindez persze hosszú-hosszú hetekkel ezelőtt volt, de, mint az közismert, közbejött egy április nyolcadika, s az azt megelőző és követő témabőség. Így aztán a Somogy legújabb száma – míg meg nem jelenik a második, addig e szóban forgó lesz az – kissé hátrébb szorult a fontossági listán. Mentségünkre szolgáljon, hogy, míg a KAPOS-T oldalain azért olykor sort kerítünk a nagymúltú Berzsenyi Társaság egykor országosan is jegyzett folyóiratának szemlézésére, effélével a helyi médiában sehol nem találkoztunk. A Somogyi Hírlap-Sonline kombóban pl. az elmúlt négy hónapban volt szó a Napút című folyóiratról, a Bárkáról, sőt magáról Szakály Sándorról is, de a Somogyról egy vak hang sem. Teljes a médiabojkott: nem tudjuk, hogy önként vagy parancsra, de lehet, hogy mindez nem független az elnök fideszes képviselőknek címzett kritikájától…

Négy cikluson keresztül képviselte a tüskevári városrészt: elhunyt Bankné Mezővári Mária

Pártoktól a civilségig: egy „kaposvári” politikai életút

Habár azt a fajta önkormányzati képviselőséget, mely rá volt jellemző, elsöpörte a 2006-os politikai téboly, Bankné Marika tart néhány rekordot, egyedi teljesítményt, mint a tüskevári városrész egyszemélyes intézménye. Kezdhetjük ott, hogy abban az időben, amikor még talán volt a többpártrendszernek valami halvány esélye a városban, négy egymást követő cikluson keresztül képes volt nagyarányú győzelmeket aratva körzetében mandátumot szerezni – két alkalommal egyéni jelöltként. Ez, ahogy átnéztük az elmúlt választások adatait, senkinek nem sikerült rajta kívül. És persze képviselői korszaka előtt, a városrész könyvtárosaként, azt követően pedig mint a helyi nyugdíjas-szervezet vezetője szentelte életét a városrész közösségének. Ám ez, úgy tűnik, sem a helyi sajtónak, sem a városháza hivatalosságának nem volt elég néhány méltató szóhoz.

Szita Károlynak onnan jött a megalázó maflás, ahonnan a legkevésbé várta: a történelem-érettségiből

Úgy tűnik, ez az, ami nem jött be…

Nemrég szóltunk arról, hogy milyen kínos is bír lenni, mikor egy félművelt, vagy a tudatlanságára egyenesen büszke Fidesz-potentát történelmi fejtegetésekbe bocsátkozik, s aztán éppen a nyomában lihegő cselédmédiája leplezi le a marhaságait. Persze a nemzeti öntudat parazsát élesztgető bolond szélre általában csak legyintenek, esetünk viszont súlyosabb holmi szájtépésnél: Szita Károly egy közel tíz éves, mocskos hadjáratot folytatott a józan ész és emberség, no meg saját városának polgárai ellen, miután minden észérv és bírósági ítélet ellenére sem volt hajlandó bezárni a Pécsi utcai általános iskolát. Most kapott egy újabb megalázó pofont az ügyben: a történelem írásbeli érettségi vizsga egyik kérdéssora ugyanis éppen az ún. „hódmezővásárhelyi antiszegregációs modellre” vonatkozott, arra, amelynek a sikerét következetesen tagadta.

Fizetőképes kereslet Kaposváron: elmarad Demjén Rózsi mai koncertje a Sportcsarnokban! Ezért kell még egy hodály?

A helyi cselédmédia hallgat – frissítve!

Demjén Ferencet, „Rózsit” nyilván nagyon sokan szeretik nálunk is – ehhez képest a Blikk és az Index mégis arról számolt be ma, hogy a zenész dühöng, mert kétmilliót bukott a helyi sportcsarnokbéli koncert elmaradása miatt. Mondhatnánk: üdvözöljük a kaposvári valóságban. A bulvárlap szerint Demjén a szervezőt hibáztatja, úgymond „keveset költött” reklámra, ugyanis konkrétan anyagi okokra hivatkozva mondták le a rendezvényt. A szervező, bizonyos Trubics Zorán ugyan a Blikknek már szép magyarsággal „kívülálló okokról” beszélt, de nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy emögött meglássuk a könyörtelen valóságot: habár a koncert kiemelt kulturális esemény lett volna Hoppál Péter volt államtitkár és Szita Károly polgármester fővédnökségével (ugye, az ismerős arcok), Kaposvárra nagyon kevés önköltséges esemény hozható, amely megtöltene egy kisméretű sportcsarnokot. Kérdés, hogy mivel töltenek meg még egy nagyot is, és főleg hányszor egy évben…