Ami nincs, arról nem beszélünk, avagy a kudarcleltár nem fér bele a napi diadaljelentésekbe

Interspar? Csokonai fogadó? Volt levéltári épület? Somogy áruház?

Talán kicsit formabontó lesz itt következő írásunk: ezúttal nem teszünk mást, mint, hogy egy-egy rövid bekezdésben sorra vesszük azokat a közelmúlt szokásos önünneplés közepette, bombasztikus szólamokkal felkonferált terveit, vagy már elindult beruházásokat, amelyekről egyszer csak elegánsan elkezdett hallgatni úgy az illetékes elvtárs, mint a nyomában lihegő cselédsajtó. Van belőlük bőven. Ezzel persze nem akarjuk azt állítani, hogy bárki tevékenységébe ne férne bele egy-egy bukás, ám akkor a tisztesség úgy kívánná, hogy az, aki a beharangozás politikai hasznait az utolsó kis fűszálig learatta, álljon ki a nyilvánosság elé azzal is, hogy „sajnos, erőfeszítéseink ellenére…” Már, ha voltak erőfeszítések. Ez persze soha nem történik meg, s ha néha a közgyűlésen az ellenzék fel is veti ezt, rögtön jön a replika: tessék, lehet hozni a befektetőket. A megfelelő válaszra azonban …

Eldőlt: átkerül a CT-MR központ a Kaposvári Egyetemtől a Kaposi Mór Kórházhoz

Kemény meccs ment a felszín alatt

Évek óta keringtek a pletykák arról, hogy a „furcsa pár”, az egyetem és a köztudatban CT-MR diagnosztikai és onkoradiológiai központként rögzült, hivatalos nevén egyetemi Egészségügyi Centrum megválik egymástól, és utóbbi a Kaposi Mór Oktató Kórház részeként működik tovább. Most félhivatalos információkból úgy tűnik, pont került a tranzakció végére, a tisztségében megerősített Borbás Zoltán kancellár tegnapi, nyilvánosnak tekinthető bejelentésével. Beszédében igyekezett a változás jelentőségét tompítani: úgy fogalmazott, hogy „az állam csupán áttette az egyik zsebéből a másikba” az egységet. Arról nem ejtett szót, hogy ez mekkora bevételkiesést jelent az egyetemnek, ahogy arról sem, milyen gyilkos harc ment a kulisszák mögött évek óta az ügyben.

Őrangyal könyékig a húsosfazékban: Tardi Tamás Ákos viselt dolgai

Közgyűlési alelnök foltos múlttal

Alig kilenc hónap telt el azóta, hogy Tardi Tamás Ákos a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke lett. Ebben, mármint az alelnökségben volt gyakorlata, hiszen korábban, 2015-ig a Fidelitas Országos Választmányánál töltött be ilyen pozíciót. Kilenc hónap alatt néhány jelentéktelen protokolláris megmozduláson kívül csupán egy rosszul sikerült kirohanással vétette észre magát: bár ő a közelében sem járt annak a kaposmérői fórumnak, melyen a helybéliek a polgármesterük által tervezett hulladékfeldolgozó ügyét vitatták meg, utólag felszólította a szervezők által meghívott Pintér Attilát, a tavalyi kaposvári népszavazás kezdeményezőjét, hogy „hagyja békén a somogyi falvakat”. Tardiról két dolgot állítanak biztosan fideszes körökben: egyrészt Gelencsér Attila leghűségesebb szárnysegédje, másrészt pedig fülig sáros olyan zavaros cég-, ill. alapítványi pénzügyekben, melyek évek óta járják az országos médiát.

Lehet népszavazás a hulladéklerakóról Kaposmérőben: megsemmisítette a Törvényszék a helyi választási bizottság elutasító határozatát

Méretes pofon a mérői kiskirályságnak

Több, mint egy hónapja kürtölte világgá diadalittasan a Mészáros-féle média-klónhadsereg helyi alegysége, a Somogyi, hogy „Nem szavazhatnak a szemét-sorsról Kaposmérőn”. Mintha nem tudta volna pontosan minden érdekelt, hogy – hasonlóan a tavalyi kaposvári, gumiégetős kezdeményezéshez – a helyi választási bizottság a hatalom elvtelen kiszolgálója, és nem várható tőle más döntés, mint ami Prukner Gábor polgármester és tartótisztje, Gelencsér Attila valamint a mögöttük állók érdekeit szolgálja. Az a hír viszont már természetesen nem fért be a csicskamédia egyetlen orgánumába sem, hogy a Kaposvári Törvényszék megsemmisítette a választási bizottság határozatát, és – jogerősen(!) – hitelesítette a kezdeményezők népszavazási aláírásgyűjtő ívét.

Száj, száj, sólyomszárnyon: enyhén perverz politikai kvízjáték a Somogyiban

Újabb állomás a totális szellemi leépülés felé vezető úton

Nem hinnénk, hogy sokan volnának, akiknek az emberi száj közeli, hangsúlyos ábrázolását vagy akár említését minimum másodjára ne a szexualitással társítanák. (Elsőre persze, magyarok lévén, nyilván a csülkös pacallal.) És ezekben a vészterhes időkben, mikor egy eltévedt pillantásnak is végzetes következményei lehetnek, veszélyes ez. Ilyenkor még a nagyon egyértelmű dolgokat is hajlamosak vagyunk félreérteni, főleg, ha egy, amúgy világéletében prűd és álszent, a pártállamból ittfelejtett megyei újság kezd disznólkodni. Mintha egy ministránsgyerek a misén a merevedése igénybe vételével himbálná a turibulumot. A Habony-doktrína, melynek során a teljes média Fidesz-szócsővé silányítása s egyben 85-ös IQ-szinthez való bekalibrálása, elbulvárosítása folyik, kezd kibontakozni. A Somogyiban most közvetlenül szájon át kapjuk.

500. Ötszáz bizony,

… ha nem is dalolva,

de tényleg ez a KAPOS-T félezredik posztja. Kivétel nélkül mind saját gyártmány, s ezután sem kívánunk mások elhullajtott tollaival ékeskedni, kattintásszámot növelni kiskutyás-kismacskás, cukiságos posztokkal, traffipax-információkkal, bűnügyi-baleseti, rendőri, vagy épp időjárás-jelentések emésztetlen felböfögésével, sem másoktól lenyúlt témákkal.  Mi továbbra is csak tartalommal és mondanivalóval szolgálhatunk, s a kötelező szerénységet egy pillanatra félretéve: e téren igencsak egyedül érezzük magunkat. Hálásak vagyunk barátainknak, támogatóinknak, s legalább ennyire ellenségeinknek – nélkülük már feladtuk volna. Ötszáz írás, döntő többségében Kaposvárról, közéletről, politikáról, gazdaságról, kultúráról vagy annak hiányáról, vagy ötmillió leütött karakter, három-négy leamortizált billentyűzet. Ettől, ígérjük, azért nem fogunk elérzékenyülni, s nem kerülünk saját hatásunk alá.

Képmutatók a kormányhivatali galériában, avagy így mulat a helyi celebvilág

Varázslatos El „Casino” az úri közönségnek

Zsurnálnyelven szólva bensőséges esemény színhelye volt a Somogy Megyei Kormányhivatal galériája: most Gyenesei István ex-miniszter, képviselő és valahai megyei elnök – s még sorolhatnánk a címeit visszamenőleg egészen az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának titkárságáig – és kedves párja, Kaszás Hajnalka „coming outolt” egy nagyot. Teljesítették a spanyolországi Leóntól Santiago de Composteláig tartó Szent Jakab-utat, népszerű nevén az El Caminót. Ez, nyilván tudja mindenki, egy zarándoklat, melynek során 330 kilométert kell megtenni gyalogosan, s hatására jut el szerencsés esetben a spiritualitás egy magasabb fokára a delikvens. A galériában az úton készült képeiket, ma divatos szóval élve szelfijeiket állították ki, mondhatni kézzelfogható bizonyságaként annak, hogy a keresztényi alázat magaslata még jórészt előttük tornyosul. A kiállítást – hogy szemernyi kétségeink se maradjanak a valódi szándék felől – a Caminót szintén végigjáró, s arról szintén fotókiállításon beszámoló Fülöp Péter színházigazgató nyitotta meg.

Ismerik azt a viccet, hogyan cseréli Mészáros Lőrinc a Kaposvár-Fonyód vasútvonalon a síneket? Kicseréli a bal oldalit a jobbal.

Már a bontott síneket is kispórolják, nehogy  a tekintetes úr éhen haljon

Nem egy jobbal, „a” jobbal. Körülbelül húsz éve tartja Kaposvár és környéke népét permanens izgalmi állapotban a katasztrofális vasúti közlekedés kérdése. Sőt, van az harminc is, ha az annak idején rohammunkában elvégzett villamosítás káros következményeit, a kaposvári belváros teljes közlekedési csődjét, a borzalmas tekergőhidat, a Donner elszigetelődését s a nyomában járó gettósodást is hozzávesszük. Az elmúlt évtizedekben olyan mértékben leromlott a legfontosabb közösségi közlekedés színvonala – erősen pártfüggetlen módon – hogy éppen pl. a Kaposvár Fonyód vagy a Kaposvár-Siófok vonalak felszámolása már sok szempontból észszerűbb döntésnek tűnt, mint a felújításuk. Ám pártunk és kormányuk ennél sokkal jobbat talált ki. Eurómilliárdok sokaságát veszi fel az Uniótól közösségi közlekedés fejlesztése címén, odaadja Mészáros Lőrincnek, aki aztán megoldja okosba’: a bal sín helyébe jön a jobb, és fordítva – pedig néhány hónapja még nem erről szólt az ígéret.

Palackozott történelem: Pálfy Jenő kaposvári fotói 1956-ból, avagy a helytörténet nyomorúsága

Emlékezetfrissítés számos képpel és képtelenséggel

Hét éve, 2010-ben került elő az Agóra (Együd Árpád Művelődési Központ) át-, ill. újjáépítése során a föld mélyéről egy régi, vastag, széles szájú tejesüveg (emlékszik még rá valaki, milyen volt?), melyben ötvennégy fotó lapult, papír-, ill. ún. reprónegatív formában, többségében kiváló minőségben. Az építők átadták a megyei könyvtárnak – tegyük hozzá, anélkül, hogy a kötelező régészeti nyomrögzítést és a lelet pontos helyét dokumentálták volna – amely nyilvánosságra is hozta – tegyük hozzá, anélkül, hogy az egykor híres és elismert helytörténeti részlege érdemben feldolgozta volna. Kicsit talán nem árt feleleveníteni a lelet sorsát, s az azóta történteket.

Kimenő a zárt osztályról: Gelencsér Attila egyszerre képzeli II. Rákóczi Ferencnek, Kossuth Lajosnak és Nagy Imrének magát

Blaszfémia és nemzetgyalázás a forradalom ünnepe előtt – Frissítve*!

Szintet lépett az elmebaj csütörtökön este Kaposváron, a Kapos Hotel „kristálytermében”: a Nemzeti Üldözési Mánia Eszelőseinek helyi kiscsoportos foglalkozásán Szita Károly és a VIII. kerületi polgármester, Kocsis Máté társaságában fellépő Gelencsér Attila a paranoia és a nagyzási mánia összes tünetét előállította néhány másodperc alatt. Nem kisebbet szólt – ráadásul fennhangon, ha lehet hinni a jelen lévő kiválasztott szerencsés helyi médiumoknak – hogy a miniszterelnöke által jellem, lelkiismeret, fantázia és valódi mondanivaló hiányában újramelegített, nyomorúságos levelezgetés egy napon, egy mondatban említhető a magyar történelem dicsőséges napjaival, eseményeivel: a Rákóczi-szabadságharccal, 1848-cal, vagy az 1956-os forradalommal. Gyalázatos provokáció, a magyar történelem nagyjainak sárba rángatása történt ez estén, helyi fideszes tótumfaktumok által.