Gumi-gonosztevés új formában: a humortalan taplóság reménytelen küzdelme a virágbűnözők ellen Kaposvár utcáin

Kétfarkúak versus töketlenek

Legyünk őszinték: Szita Károly soha nem is volt más, mint egy középszerű, ásatag nézeteket valló, félműveltnek is alig nevezhető komcsi pártkáder az érett hetvenes évekből, ahol szocializálódott. Amúgy éppen ez a sikerének titka, ügynök volta csak hab ezen a gyanús állagú tortán. Ha valakinek – persze az imádókon és az egzisztenciálisan tőle függőkön kívül – efelől kétségei volnának, elég, ha vet egy pillantást – s ebben jelen írásunk rengeteget segít – arra az országosan is egyedülálló, tragikomikus háborúskodásra, amelyet a Kétfarkú Kutya Párt kaposvári szervezete ellen vív az önkormányzat többnyire egy ország szánakozó mosolya által kísérve. Ehhez képest más városokban: Szegeden, Pécsen, Kecskeméten semmiféle vegzatúrának nincsenek kitéve a viccpárt akciói. A kérdés csupán az, hogy kinek és mit akar bizonyítani a kiérdemesült besúgó azzal, hogy rendeletet kreál, ügyészt, rendőrt ugraszt: miután a helyi médiában teljes csend övezi a fejleményeket, nem tudunk másra gondolni, mint, hogy saját belső köreinek mutogatja bicepszét.

Csiky-botrány- és Fülöp-ügyi fejlemények: zaklatás, mint az irodalmi munkásság része, s más, konyhapulti nyalánkságok

… mint pl. a helyesírási hibák útján elkövetett becsületsértés

Úgy gondoljuk, talán itt az ideje összefoglalni az elmúlt napok színház- és Fülöp Péter-ügyi eseményeit: történt egy s más. Ezek tőlünk függetlenül más megvilágításba helyezik a történeteket, másrészt – hogy stílben maradjunk – új oldalukról ismerünk meg régi szereplőket. Továbbá a sajtó- és közösségi médiavisszhang rengeteget elárul az érintettekről. Mert „a megszólalás maga az ember” Buffon szerint (nem Gigiről, a Juve kapusáról, hanem a kiváló természettudósról van szó), s mondását azért facsartuk ki némiképp, mert szerintünk nem csak a stílus számít, hanem a tartalom is: a mai, álhírektől fertőzött világban annak is van információértéke, hogy ki milyen hazugságok mögé rejtőzik, milyen téveszméket melenget a keblén, s hogyan próbál ebből hasznot húzni.

Ellopott ország: az Együtt korrupcióellenes vándorkiállítása Kaposváron

Aláírások a Cseri parkért

Csütörtökön Kaposváron, az Európa parkban volt látható az az országjáró kiállítás, amelyen az Együtt-Korszakváltók Pártja bemutatja, hogy mennyit lopott el a Fidesz Orbán Viktor vezetésével 2010 óta a magyaroktól. 12 ezer milliárd forint szerepel az anyagban, így egy polgárra csecsemőtől az aggastyánig fejenként 1.2 millió jut (illetve nem jut), amellyel a párt elemzései szerint a hatalmat 2010 óta gyakorlók a legkülönbözőbb, ám jellemzően korrupciós módszerekkel megrövidítették a közösséget. Szigetvári Viktor a párt Országos Politikai Tanácsának (a párt választmányának) elnöke és Pintér Lóránd, a kaposvári választókerület elnöke sajtótájékoztatójukon a helyi aktualitásokra is kitértek.

Nem vénnek való színház: az egyenlő bánásmód-törvény megsértése miatt perlik a Csiky Gergelyt a nemrég elbocsátott színészek, miután felvettek a helyükre négy, frissen végzett Vidnyánszky-tanítványt

Kor szerinti diszkrimináció történt?

Úgy tűnik, a kaposvári színházi élet gauleitereinek nem volt elég az a három-négy méretes pofon, amit az elmúlt években a különböző törvényszékektől és ítélőtábláktól kaptak. A buktasorozatot Vidnyánszky Attila, ill. a Kaposvári Egyetem kezdte: Csáki Juditot, a Színházi Tanszék vezetőjét távolították el törvénytelen módon. Meg is adták az árát, természetesen közpénzből. Folytatódott a Kocsis Pál és Kőrösi András elleni hadjárattal: előbbit szintén az egyetem színházi tanszékéről, Kőrösit pedig a színháztól rúgták ki, ám mindketten győztek a bíróságon.

Most ismét a törvény elé került egy hasonló ügy: nemrég számoltunk be arról, hogy Fülöp Péter, a színház igazgatója – tegyük hozzá, gyalázatos körülmények közepette – mondott fel négy, hosszú ideje a színháznál dolgozó színésznek, akik ismét csak a törvényszékhez fordultak, jó okkal: álláspontjuk szerint munkaadójuk megsértette az egyenlő bánásmódról szóló törvényt, miután négy, a Vidnyánszky-osztályban frissen végzett színészt vettek fel a helyükre. Ha elmúltál negyven, és nem vagy csókos, pusztulj.

Kaposvár közlekedésfejlesztési terve, második rész: „vasutas, vasutas, ugye sok az utas…”

Intermodális Közlekedési Központ csak 2023-ban?

Írásunk első részében összefoglaltuk, hogy milyen népességi adatokra is alapozza a tanulmány a Kaposvár közlekedéséről szóló elemzést, ill. hogyan próbál egy végtelenül lesújtó demográfiai jövőképet üres, semmitmondó jóslatokkal fogyaszthatóvá tenni. Itt, a második részben már konkrétan a közlekedésről lesz szó, főleg annak közösségi formájáról, fókuszban elsőként a vasúttal. És az erről szóló elemzés sem lesz szívderítőbb semmivel, sőt: a számokból rájövünk, hogy az elmúlt évek sorvasztó-züllesztő tevékenységének gyümölcse mára beérett: a vasutat Kaposváron akár be is lehetne zárni érdeklődés hiányában.

Becéző szavak, avagy Kaposvár közlekedésfejlesztési terve, első rész: katasztrofális népességi adatok

Optimizmus a megrendelő ízlése szerint

Csak egy rövid hír jelent meg a helyi sajtóban az év elején arról, hogy készülőben van Kaposvár közlekedésfejlesztési (szerintünk rossz szóhasználattal mobilitásinak nevezett) terve. Az önkormányzat az egyik legtöbbet foglalkoztatott közlekedési tanácsadó és tervező céget, a Trenecon Kft.-t bízta meg a tanulmány elkészítésével (23 millióért), majd, miután ez egybeesett a gumiégetős népszavazási-aláírásgyűjtő politikai viharral, melyben az ellenzők jogosan hiányolták a közösségi tervezés fejlett országokban már természetesnek számító gyakorlatát, februárban azzal tették ki a város honlapjára, hogy márciusig hozzászólhat a nép. Azóta se kép, se hang. Nos, nálunk egyelőre itt tart ez a műfaj: gyanítjuk, hogy a kutya sem olvasta, beleértve az illetékeseket, pedig – s ez volt számunkra az igazi meglepetés – igencsak tanulságos anyag, mely olykor éles kritikával illeti a korábbi idők városi közlekedéspolitikáját, s a jelenlegi helyzetet. Miután azokban az években ugyanazok vezették a várost, akik most, nem csodálkozunk azon, hogy hallgatás övezi a szöveg egyes, néhol ijesztően őszinte megállapításait.

Soros, nyiss nekem tért*: a téboly letépte láncait, és elszabadult

Sigmund Freud nagy napja a Kapos tv-n – frissítve, b@zmeg, ilyen nincs**!

A legtöbbet idézett rész a korszakos jelentőségű osztrák neurológus és pszichiáter elméletéből az elszólásokra vonatkozik: sokszor akaratlanul kibukik a szánkon az agyunkban zakatoló, s éppenséggel elrejtendő gondolat. Néhai kiváló színészünk, Szendrő József mondott így pohárköszöntőt egyszer a színpadon: „A húgyom egészségére igyunk!”, de a „csiklós busz” kifejezést is hallottuk már. Abban pedig semmi meglepő nincs, ha az általános elmebaj, mely Magyarországon pestist megszégyenítő tempóban terjed, egyre változatosabb tüneteket produkál. Különösen nincs, ha ez a város egyik közismert szellemi fellegvárában esik meg, a Kapos Televíziónál, ahol egymásnak adják a kilincset azok, akik érhetetlen okból ugyan, de még szabadon járnak-kelnek. Poén szigorúan a kattintás után…

A törvénytelenség mikrokozmoszában a Pécsi utcai iskolával: semmi sem számít, ha Szita Károly személyes presztízséről van szó

Alapítvánnyal akarnak kibújni a jogerős ítélet alól

Tanulság: soha ne becsüljük alá, milyen teljesítményekre képes a beteges rosszindulat, a hatalomféltés és az önimádat, kivált, ha a Kaposváron megszokott szellemi tunyaság és gyávaság veszi körül. A mai, június utolsó napjára összerántott kaposvári rendkívüli közgyűlésnél nem kell jobb példa. Szita Károly polgármester nemcsak 1990 előtt, kommunista rendőrspicliként állt hadilábon a törvénnyel és az erkölccsel, hanem amúgy jogfolytonosan: most éppen a Pécsi utcai iskola ügyében dobott valami nagyon, mondhatni törvénytelenül kreatívat. Miután a Pécsi Ítélőtábla tavaly őszi ítéletében kimondta, hogy a szegregáció miatt felmenő rendszerben be kell zárni az intézményt, most szélsebesen összehoztak egy alapítványi iskolát, amely (szerintük) helyettesíti az államit. A Mikrokozmosz Művészeti Alapítvány a Klebelsberggel együtt pedig szégyellheti magát, hogy részt vesz ebben a politikai színjátékban.

Túl sok amerikai filmet néztek, csúnya pofára esés lett a vége: másfél millió forintot fizetett a Somogy Tv tavaly egy kaposvári ügyvédi irodának

Megsértett személyiségi jogok miatt, jogerősen, közpénzből

Talán keveseknek tűnt fel, hogy egy egészen kicsit jobb hely lett Kaposvár tavaly óta, miután a sok közül az egyik Fidesz-, ill. kormánypropagandista hulladékhányó, a Somogy Tv – nyugodtan fogalmazhatunk így – eltakarodott a városból. Somogy Megye Közgyűlése, ill. az a kóceráj, amit ma annak neveznek, s melynek a jelenlegi hatalom akaratából nem több a költségvetése, mint egy kisebb somogyi falunak, idén már nem volt képes fenntartani a tévét, s amint arról már beszámoltunk, megszabadult tőle – privatizálták. A tervek szerint – s ez látszik a műsorból is – szinte kizárólag balatoni hírekkel foglalkoznak, s ezt próbálják az 1% alatti nézettségű közmédiának értékesíteni. Arról viszont elfelejtettek beszámolni, hogy tavaly a Pécsi Ítélőtábla jogerősen több mint másfélmillió forint sérelemdíj és perköltség megfizetésére kötelezte őket, mert egy híradóanyagban megsértették a kaposvári Jegesy András ügyvédi iroda több munkatársának személyiségi jogait. Törvényszegésük árát persze közpénzből, a somogyi polgárok adóforintjaiból teljesítették.

Vágányzár a Kapos völgyében: öt röpke óra, és már ott is van a gyanútlan utazó Budapesten

Száz vasutast, ezeret!

Nem áll szándékunkban felvenni semmiféle szolgáltató oldal-stílust: a kattintás-lájkvadászatot az időjárással és a traffipax-információkkal meghagyjuk a kaposvári cselédmédia tartalom és mondanivaló híján tengődő egységeinek. Baj persze, hogy ezzel láthatóan sokakat húznak magukhoz le, az igénytelenség mocsarába. Most mégis egy roppant triviálisnak tűnő vasúti menetrendi kérdésnek szentelnénk néhány bekezdést, egyrészt azért, hogy akiket érint, legalább tőlünk értesüljenek arról, hogy az idei nyár néhány hetében mennyi időt fognak vonaton-pótlóbuszon ülve tölteni, ha a fővárosba igyekeznek, másrészt viszont érdekesnek találjuk, hogy az említett médiacselédség, a hatalom hasznos hülyéi, s persze a MÁV, bősz szolgáltatói ügybuzgalom ide vagy oda, erről az átmeneti menetrendi katasztrófáról elegánsan elfelejtették tájékoztatni a nagyérdeműt.