Csakazértis Müszi … izé, Somogy, avagy megjelent a folyóirat 2018-as első száma, benne némi nekünk címzett üzengetéssel

Új főszerkesztő, régi belterj

Mindez persze hosszú-hosszú hetekkel ezelőtt volt, de, mint az közismert, közbejött egy április nyolcadika, s az azt megelőző és követő témabőség. Így aztán a Somogy legújabb száma – míg meg nem jelenik a második, addig e szóban forgó lesz az – kissé hátrébb szorult a fontossági listán. Mentségünkre szolgáljon, hogy, míg a KAPOS-T oldalain azért olykor sort kerítünk a nagymúltú Berzsenyi Társaság egykor országosan is jegyzett folyóiratának szemlézésére, effélével a helyi médiában sehol nem találkoztunk. A Somogyi Hírlap-Sonline kombóban pl. az elmúlt négy hónapban volt szó a Napút című folyóiratról, a Bárkáról, sőt magáról Szakály Sándorról is, de a Somogyról egy vak hang sem. Teljes a médiabojkott: nem tudjuk, hogy önként vagy parancsra, de lehet, hogy mindez nem független az elnök fideszes képviselőknek címzett kritikájától…

Közlemény

A Kaposvári Törvényszék a 9.P.20.615/2017/24 sorszám alatt hozott ítéletében megállapította, hogy a KAPOS-T Internetes Sajtótermék Szerkesztősége, mint alperes megsértette a Csiky Gergely Színház mb. igazgatójának, dr. Fülöp Péternek mint felperesnek a képmáshoz való személyiségi jogát, amikor 2017. március 02. napján a www.kapost.hu webhelyen http://www.kapost.hu/mindekozben-dubaiban-fulop-peter elérési úton) közzétett cikkben a felperes Instagram fotó-megosztó oldaláról a felperes előzetes engedélye nélkül, felperes jóhírnévhez fűződő jogát sértő módon fényképeket emelt át és használt fel, ezzel azt a hamis látszatot keltve, hogy a Csiky Gergely Színház romló anyagi helyzete a felperes utazásaival áll összefüggésben.

Ezt meghaladóan a felperes által vitatott további öt véleménynyilvánítás viszont nem volt jogsértő.

A képeket peren kívüli megállapodás keretében eltávolítottuk, az érintettől ezúton elnézést kérünk.

Négy cikluson keresztül képviselte a tüskevári városrészt: elhunyt Bankné Mezővári Mária

Pártoktól a civilségig: egy „kaposvári” politikai életút

Habár azt a fajta önkormányzati képviselőséget, mely rá volt jellemző, elsöpörte a 2006-os politikai téboly, Bankné Marika tart néhány rekordot, egyedi teljesítményt, mint a tüskevári városrész egyszemélyes intézménye. Kezdhetjük ott, hogy abban az időben, amikor még talán volt a többpártrendszernek valami halvány esélye a városban, négy egymást követő cikluson keresztül képes volt nagyarányú győzelmeket aratva körzetében mandátumot szerezni – két alkalommal egyéni jelöltként. Ez, ahogy átnéztük az elmúlt választások adatait, senkinek nem sikerült rajta kívül. És persze képviselői korszaka előtt, a városrész könyvtárosaként, azt követően pedig mint a helyi nyugdíjas-szervezet vezetője szentelte életét a városrész közösségének. Ám ez, úgy tűnik, sem a helyi sajtónak, sem a városháza hivatalosságának nem volt elég néhány méltató szóhoz.

Szita Károlynak onnan jött a megalázó maflás, ahonnan a legkevésbé várta: a történelem-érettségiből

Úgy tűnik, ez az, ami nem jött be…

Nemrég szóltunk arról, hogy milyen kínos is bír lenni, mikor egy félművelt, vagy a tudatlanságára egyenesen büszke Fidesz-potentát történelmi fejtegetésekbe bocsátkozik, s aztán éppen a nyomában lihegő cselédmédiája leplezi le a marhaságait. Persze a nemzeti öntudat parazsát élesztgető bolond szélre általában csak legyintenek, esetünk viszont súlyosabb holmi szájtépésnél: Szita Károly egy közel tíz éves, mocskos hadjáratot folytatott a józan ész és emberség, no meg saját városának polgárai ellen, miután minden észérv és bírósági ítélet ellenére sem volt hajlandó bezárni a Pécsi utcai általános iskolát. Most kapott egy újabb megalázó pofont az ügyben: a történelem írásbeli érettségi vizsga egyik kérdéssora ugyanis éppen az ún. „hódmezővásárhelyi antiszegregációs modellre” vonatkozott, arra, amelynek a sikerét következetesen tagadta.

Fizetőképes kereslet Kaposváron: elmarad Demjén Rózsi mai koncertje a Sportcsarnokban! Ezért kell még egy hodály?

A helyi cselédmédia hallgat – frissítve!

Demjén Ferencet, „Rózsit” nyilván nagyon sokan szeretik nálunk is – ehhez képest a Blikk és az Index mégis arról számolt be ma, hogy a zenész dühöng, mert kétmilliót bukott a helyi sportcsarnokbéli koncert elmaradása miatt. Mondhatnánk: üdvözöljük a kaposvári valóságban. A bulvárlap szerint Demjén a szervezőt hibáztatja, úgymond „keveset költött” reklámra, ugyanis konkrétan anyagi okokra hivatkozva mondták le a rendezvényt. A szervező, bizonyos Trubics Zorán ugyan a Blikknek már szép magyarsággal „kívülálló okokról” beszélt, de nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy emögött meglássuk a könyörtelen valóságot: habár a koncert kiemelt kulturális esemény lett volna Hoppál Péter volt államtitkár és Szita Károly polgármester fővédnökségével (ugye, az ismerős arcok), Kaposvárra nagyon kevés önköltséges esemény hozható, amely megtöltene egy kisméretű sportcsarnokot. Kérdés, hogy mivel töltenek meg még egy nagyot is, és főleg hányszor egy évben…

Nyitott szemmel a létező megyei jogú városok legjobbikában, ahol keresve sem találni problémákat

Időközi közmeghallgatás süket füleknek

Az itt következő cikk annyiban rendhagyó, hogy – többek óhaja szerint – kevés szöveg lesz hozzá, ám annál több a kép. Vannak, akik csupán ebből űznek sportot, és előszeretettel fényképezik a csillagos eget, a Desedát, kisebb és nagyobb állatokat, a sétálóutcát karácsonyi fényben, s hasonlókat, s azt hiszik, hogy csináltak valamit. Ez utóbbit amúgy elég sokan gondolják – ezúttal nem vennénk el a kedvüket, csupán a képek segítségével szólnánk néhány apróságról, amelyekben közös, hogy többségük nem újkeletű. Valaki(k), valahol már az adott képeken létező visszásságokról szóltak, de a városházának úgy tűnik, azért van tornya, hogy Illetékes Elvtárs a lehető legmagasabbról sz@rhassa le azokat, a „meghosszabbítjuk Bicskéig” orbáni elv alapján. Hogy valami szórakoztató is legyen a dologban, olvasóinkra bíznánk az értelmezést.

Egykori kaposvári, „off-Vidnyánszky” színészhallgatók szerveztek kulturális fesztivált a világ közepén, New Yorkban

A K2 színház csúcstámadásban

Lassan megszokhatjuk már, hogy Kaposvár, ha kultúráról van szó, csupán múltbéli dicső tettein merenghet. Azok viszont, akik az elmúlt évtizedekben bármilyen módon kapcsolódtak a városhoz, annak színházi életéhez, sorra nyújtják a jobbnál jobb teljesítményeket – messze, más vidékeken. Sorolhatnánk Kocsis Pál, Csapó Virág vagy éppen Kovács Zsolt, Kelemen József szerepeit – nota bene: Lecső Péter nagyszerű kollégák között játszik az évad meglepetésdarabjában, a Bodó Viktor rendezte Krakken-műveletben – beszélhetnénk Rusznyák Gábor, Réthly Attila, Mohácsi János rendezéseiről, s itt vannak az igazi sztárokká felnőtt kaposvári színészhallgatók: Lovas Rozi, Lábodi Ádám, Pál Andás, Sodró Eliza, Rózsa Krisztián, Czakó Juli és a többiek, akiket éppen a fent említettek (is) tanítottak. De még ebből a gazdag, sokszínű képből is kitűnik a K2, ez a kaposvári hallgatók által alapított színház, amelynek most megvalósulni látszik nagy kalandja: egy magyar kulturális fesztivál New Yorkban – számos egykori kaposvári szereplővel.

Badeni Lajos a lovát ugratja, avagy hogyan lövi lábon magát ügybuzgalmában a „keresztény értelmiség”?

Történelmi lecke alsó tagozatosoknak

Eddig sem volt semmi kétség afelől, hogy a jobboldali-populista politikai propaganda egyik leghatásosabb fegyvere az, amit hamis történelmi emlékezetnek hívunk. A legendagyártásnak egyre javuló táptalajt nyújt a kormányprogrammá emelt, már-már népbetegségnek számító tudatlanság. Viszont abból gyakran adódnak bájos jelenetek, ahogyan a Fidesz-hű konzervatív értelmiség hallgat, mikor kedvenc politikusaik hazáról, kereszténységről, Európa védőbástyájáról öblögetnek, hogy egyszer csak kibújjék az a bizonyos szög a zsákból. Például a Kaposvár Mostban, bizonyos Nagy Zoltán nevű városházi alkalmazott, műkedvelő történész gyalázta porba – nyilván legjobb szándéka ellenére – Orbán Viktort, Gelencsér Attilát és Szita Károlyt csupán azzal, hogy ejtett néhány keresetlen szót Kapos várának 1686-os, török uralom alóli felszabadulásáról.

A hős városvédő, Szita Károly legyőzte a ránk törő Soros-zsoldosokat, akik plázát akartak építeni a régi kórházi tömb területén!

Őrült beszéd, de van benne téveszmerendszer

Közgyűlés volt tegnap megint, a legszórakoztatóbb kaposvári események egyike. Az ott elhangzottakat jegyzőkönyv formában félhivatalosan, kicsit cenzúrázva majd bő másfél hónap múlva olvashatja, akit még érdekel, néhány információ viszont azért eljutott hozzánk. A legtöbb már csak ismétlés: jó néhányszor elhangzottak a cselédmédiában. Nem könnyű kiszűrni a szándékosan keltett médiazajból, de a ma büszkén bejelentett tervek közül néhányat a KAPOS-T csempészett be a köztudatba: korábban sehol nem fordult elő. Bár ők nyilván megesküsznek: rég téma ez a Fidesz-frakcióülésen, tanújuk rá az ég. Csak le ne szakadjon, miközben hetet-havat összehordunk a polgármesteri pulpitusról.

Életveszélyes romhalmaz a belváros szívében, avagy ki a felelős Kaposvár építészeti értékeinek pusztulásáért?

A Három Testőr-ház ház szomorú sorsa

Az Ady Endre utca 4. számú ház emeleti ablakait lezáró fülkékben egykor a három testőr, Athos, Porthos és Aramis mellszobra volt látható, és bárkinek, aki egy kicsit is a szívén viseli még ennek a városnak a sorsát, sírni volna kedve amiatt, ahogyan „Európa legszebb főterétől” alig néhány méterre roskadozik egy helyi védettséget élvező, „műemléki környezetben” lévő lakóház. Nemrég már el kellett keríteni a bejáratát, mert hatalmas vakolattömbök zuhantak a város egyik legforgalmasabb utcájára, oda, ahol ráadásul, kitavaszodván, az olcsó albán fagylalt kedvelői legsűrűbben rajzanak. Látni fogjuk: erősen megoszlanak a vélemények az ügyben, s így nem könnyű igazságot tenni sem. Valamit viszont hamarosan kell, mert még néhány, az Adyban amúgy is élményszámba menő esős nap, s talán az utcára roskad a szó szerint kritikus állapotban lévő ház.