Narancsszínű biodíszlet: Gelencsér egy fideszes pártfunkcionárius családját használja a kormánypropaganda terjesztésére

Stex, hazugság, videó

A politikai propaganda talán legvisszataszítóbb, legprimitívebb fogása a „családozás”. Ha érzelmi húrokat akarsz valakiben megszólaltatni, mantrázd vég nélkül: „család”, „család”. Az ízléstelenség súlyosbított formája, mikor a kamerák elé oda is állítják a boldog, jóltáplált, lehetőleg sokgyermekes famíliát, akik, hogy legyen még lejjebb, még meg is szólalnak. Nyilván nem véletlen, hogy ilyen szerepekre nagyon nehéz civil jelentkezőt találni, ezért Gelencsér Attila és stábja roppant kreatív megoldást talált: az aktuális, Rákosi-korszakot idéző „hűdejónekünk” propagandavideót nemes egyszerűséggel a kaposvári Gáspár Andráséknál forgatták le. Ezt a helyi cselédsajtó minden alegysége hűségesen leadta, csak azt felejtették el közölni, hogy a jókedvtől, látható bőségtől sugárzó három gyermekes család feje a Fidesz kaposvári szervezetének alelnöke.

Példátlan brutalitással távolították el kopasz Szita-pribékek a budapesti polgármesteri rendezvényről a Momentum kaposvári jelöltjét!

Tudósítás a Fidesz-hiénasajtó modorában

Ma, 11 órakor Budapesten a Bálna rendezvényközpontban kezdődött az a gyűlöletszeánsz, amelynek fő ceremóniamestere a Fidesz, a jobboldal s a magyar politikai élet két lábon járó erkölcsi mélypontjaként közismert Szita Károly kaposvári polgármester – kommunista titkosügynöki fedőnevén Krakus Péter – volt. Kaposvár polgárai ismét szégyenkezhetnek vezetőjük miatt: most a nyilvánosnak meghirdetett rendezvényről a legdurvább erőszak alkalmazásával vezették ki a szólás- és gyülekezés alkotmányban rögzített jogaival élni kívánó Berg Dánielt. A 24.hu által készített videón jól látszik, hogy először két kopasz verőlegény ellöki, majd levonszolják a mozgólépcsőn, miközben egyikük azt is megpróbálja megakadályozni, hogy a sajtó rögzítse a durva incidenst.

Hídrombolás a Csalóközben, avagy a felszedett deszkák is jelenthetik a világot

… egy szomorú világot.

Csalóköznek, így egy „l”-lel a kisgáti városrészt volt szokás nevezni régebben, miután a kétezres évek elején eső utáni gombatelepre emlékeztető módon nőttek ki ott a kaposvári viszonylatban luxusvillának számító mézeskalács házak a kopár domboldalon. Aztán persze ennek diszkrét bája is a múlté lett: a NER-lakótelepet már máshová rajzolták, a csalás szót pedig rendeletileg törölték a szótárból. Közismert, hogy ide, a kisgáti lakónegyedbe ékelődik a Klebelsberg Kunó Középiskolai Kollégium. Nemrég egy olvasónktól kaptunk kissé felkavaró levelet arról, hogy az oda vezető gyalogút hídját, mely a Virág és a Hegyi utcák találkozásánál vitt a lakópark egyik utcáján át a kollégiumhoz, valaki(k) barbár módon megrongálták: felszaggatták róla a deszkákat. Olvasónk információi szerint feltehetőleg azért, hogy a kollégista diákok ne járjanak erre.

Választási körkép, második rész: vannak, akiknek nem sürgős, és vannak, akik nem ebben a világban élnek

Kivárási taktikák a 24. órában

A feltehetőleg a legkorábbi, tehát április 8-ra kiírandó parlamenti választásokon természetesen más, akár ma még nem is létező pártok is indulhatnak. Mi persze nem kívánunk diszkriminálni senkit, legyen az egyéni jelölt vagy éppen új üstökös a közélet jelenleg kissé borúsnak tűnő egén, de nyilván abból kell dolgoznunk, ami ezidáig ismertté vált. Cikkünk első részében is ezt tettük, a (f)eltűnés sorrendjében (ez ám egy nagyon jó poén a nagyon jó filmek kedvelőinek, a többiektől meg elnézést kérünk) beszámoltunk arról, kik is szerepelnek majd azon a bizonyos hosszú-hosszú szavazólapon. Az Együtt, a Jobbik és a Momentum „megvolt”, most némileg kockázatosabb, feltételezések csapdáival nehezített terepre tévedünk: jön az LMP, a DK-MSZP,

Választás 2018: hogyan is áll most az ellenzéki oldal Kaposváron? Helyi jelölt vagy ejtőernyős? Összefogás vagy széthúzás?

Nevezési lista, első rész:

Valószínűleg nem lesz ennél fontosabb kérdés – az új év első felében legalábbis. Épp ezért, bár a hátralévő kevesebb, mint száz nap rémületes gyorsasággal telik majd el, nyilván számos írás foglalkozik a parlamentbe jutás esélyeivel itt, a KAPOS-T oldalain (is). Közéleti lapként nem is tudnánk megkerülni a témát, s kritikus elemzőként pedig eszünk ágában sincs egyszerű jókívánságokkal kísérni a jelenlegi hatalom leváltására irányuló ellenzéki kísérletek bármelyikét. Ezzel együtt azonban azt sem ígérhetjük, hogy a KAPOS-T beállna a mostanában újra divatba jött, gondolkodást, szembenézést és erkölcsi bátorságot helyettesítő, önfelmentő „összefogást, összefogást” óbégatók kórusába. Ugyanis ez – pontosan azok miatt, akik a leghangosabban követelik – a legkevésbé sem egyszerű:

A dolgok állása 2017-ben, ahogy azt a KAPOS-T oldalain (és csak itt) olvasni lehetett

Sikerpropaganda és a valóság

Habár a kaposvári közélet idén nem izzott fel arra a hőfokra, mint 2016-ban a gumiégető elleni népmozgalommal, azért történt egy s más. Mi nyilván azokra fókuszáltunk, amelyek valami rejtélyes okból nem szúrtak szemet a helyi médiumoknak – ebből próbálunk itt alább amolyan kis évzáró szemlét hevenyészni. Dolgok, amelyek szerintünk igazán fontosak, amelyekről beszélni kel(lene), bár láthatóan nem mindegyik üti át még a helyi közönség ingerküszöbét sem. Cikkeink legalább felénél éreztük ezt az idegenkedő értetlenséget, ezeket a negatív hullámokat. És emiatt, bármilyen meglepő, nincs bennünk elégedetlenség: nem azt írjuk ezután sem, amit a többség hallani akar. Félre ne értsék: nem valami népnevelő szándék vezet bennünket, csupán maradnánk az értékrend mellett, amely a KAPOS-T-t létrehozta.

Rácuppant a Magyar Nemzet a Prukner-Szita maffiaháborúra, de úgy néz ki, azért a Simicska-médiánál még mindig másik mozit néznek

Szita Károly ordenáré beszólásokban is verhetetlen

Röpke néhány napon belül három cikket is közölt a Magyar Nemzet karácsony előtt a KAPOS-T által feltárt „szemétmaffia-vitával” kapcsolatban, ilyen címekkel: „A kaposvári „maffia” nyomában”, ill. „Eldurvult a somogyi szemétvita”. Látszatra ugyan a cikkek írója, Unyatinszki György mintha ismerné az általunk vázolt körülményeket, s hivatkozik is ránk, ám aztán, akár egy lámpafénytől megszédült káposztalepke hullik Prukner Gábor karjaiba. Motivációja is egyszerű: Szita Károly alaposan belegázolt derék riporterünk önérzetébe, midőn december 19-i, a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnökeként tartott sajtótájékoztatón nemhogy nem válaszolt a kaposmérői ügyet firtató kérdésére, de ordenáré módon még a barátnőjére, ill. alig burkoltan szexuális szokásaira is célzást tett.

Beindult a migránstéboly Kaposváron is: az uszítók, a csőcselék és az áldozat, aki kendőt mert tenni a fejére 2017 decemberében Magyarországon

„Hitványabb Nérók még seholse éltek…” (Ady Endre)

Őszinték leszünk: csak az itt következő eset szenvedő alanyának, főszereplőjének az ügyben tanúsított méltósága, embersége tartja féken bennünk az indulatot, mellyel talán még a többi érintett biológiai hovatartozását is megkérdőjeleznénk. Nem tesszük, s erre éppen ez a hölgy int bennünket, akit ugyan a legocsmányabb módon megsértettek hitében, belegázoltak emberi, polgári jogaiba, családanyai, női tisztességébe, mégis emelt fővel, győztesen került ki egy olyan szituációból, amelyről azt hittük: a 21. században már nem eshet meg. Hogy nem lesz többé pogrom, kisebbségek, kiszolgáltatottak államilag szervezett üldözése, felhergelt barbár hordák az utcákon. Megfélemlítés, megalázás, gyalázkodás utcai – egyelőre – verbális agresszió, gyáva inzultus: mindez egy, az eső elől védelmet nyújtó sál miatt, melyet valaki a Füredi csomópont környékén igazított a fejére néhány napja. Ezért muszlimnak, „migráncsnak” nézték, és minősíthetetlen szavakkal, ordítva fenyegették. Hálásak lehetünk pártunknak és kormányunknak, Gelencsér Attilának, Szita Károlynak, s persze köszönjük Kaposvárnak is.

Városképvédelmi őrjárat, első rész: a képmutató kommandó harcosai feltűzik a szuronyt…

… és lazán megnyerik a seggszájversenyt

Orwell pedig sírva könyörög a receptért, mert ahhoz képest, ami itt megy, az ő végtelenül nyomasztó írói világa is kedélyes mese csupán. Az például, hogy éppen most, a Brüsszellel folytatott élet-halálharc, no meg a közelgő választások hatására úgyszólván a földből kel ki megannyi rettenthetetlen városképvédő Pallasz Athéné. Mindannyian, szerte az országban valami titkos mozgósító erő hatására (ugye, az Erő) ugyanabban a pillanatban világosodtak meg: magyarok, hát rémítő káosz uralkodik reklámfronton! Nem tűrhetjük tovább, hogy a Brüsszel ügynökéül szegődött Simicska Lajos plakátjai éktelenkedjenek utcáinkat és tereinket elcsúfítva! Amin eddig elégedetten, aprókat böfögve legeltettük szemünket, mostantól, központi utasításra rút, visszataszító vizuális környezetszennyezés! Harcra fel!

Nos, ha majd végezni tetszettek, felhívnánk a figyelmet néhány apróságra, amely szerintünk a plakátokon túl is rontja a városképet Kaposváron. Ebből indítanánk egy szerény sorozatot, szigorúan segítő szándék által vezérelve.

A legjobb emberére bízta a Fidesz a Soros-kampány eddigi legalávalóbb hazugságát: Szita Károlyra

Kaposvárnak megint csak a szégyen marad

Újabb mélypontot ért el a kormány és a Fidesz alantas, a civilizáció és az emberiesség elemi normáit lábbal tipró hadjárata, melyet egyértelműen a választások elvesztése miatti félelem motivál: most azokat a civil szervezeteket támadják, rágalmazzák, amelyek a Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásával vidéken – Pécsen és Debrecenben – az egyre mélyülő szegénység és anyagi kiszolgáltatottság, s a nyomában járó társadalmi széthullás ellen veszik fel a harcot. A szegénység ellen, amelynek legfőbb okozója a magyar kormány. Most a propaganda-agytröszt kitalálta, hogy ezek a vidéki – a pénz mellett módszertani segítséget is nyújtó – központok „bevándorlásszervező irodák” lesznek. A rágalomhadjárat fő szónoka, a „koronatanú” szerepére pedig sikerült a legalkalmasabb személyt megtalálni: a kaposvári polgármestert. Újabb ok a büszkeségre.