Mindenki Magyarországa Mozgalom: Márki-Zay Péter és Hadházy Ákos Kaposváron

Fórum a gyűlölködés és a megosztottság ellen

Kaposváron tart fórumot február 20-án, szerdán a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöke, Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere és Hadházy Ákos elnökségi tag, országgyűlési képviselő. A két politikus a kaposvári civil szervezet, a Polgári Szabadság Platform meghívására érkezik a városba. Az eseményre a Hotel Kapos különtermében kerül sor, 16.45-ös kezdettel.

Ritkuló levegő, sűrű orrfogdosás a Szivárványban: Szita Károly évet értékelt

Besült patronok, fáradó közönség

A képmutatás napjainkban divatos formája lett a nyilvánosság eldurvulásán búsongani: félteni a magyar jövőt egy mosdatlan szájú lánygyerektől, vagy éppen a mégoly alpári bér-szitkozódótól. A közbeszédet azonban sokkal inkább a hivatásos hazudozóktól kellene óvni, akik képesek sokadszorra is elismételni ezerszer megcáfolt baromságaikat, reménykedve, hogy a tudatlanság és a fásultság előbb-utóbb elvégzi romboló munkáját. Szita Károly polgármester is nyilván ebben reménykedik, azért puffogtatja évről-évre ugyanazokat a lózungokat – azért azt észre kellett vennie, hogy még válogatott rajongótáborából is egyre lagymatagabb tapsocskákat váltanak ki.

Levél a Telekomtól: mostantól a Kalásznet ügyfele vagy, ha akarod, ha nem – vagy mégsem?

És azt tudta, hogy Kaposvár egy falu Baranyában?

Sok kaposvári fogadta megütközve és értetlenül azt a levelet, amelyet a Telekom küldött ki ügyfeleinek tavaly év közepe táján. A tértivevényes küldeményben az állt, hogy a cég felmondja az érvényes vezetékes telefon, internet-, és kábeles televízióműsor-szolgáltatási szerződést, de, hogy „ne maradjanak ellátás nélkül”, átveszi őket egy bizonyos „Kalásznet Kft.”, mely ugyanazért az árért  szolgáltat – mindezt 2018. november elsejétől. Eljött a november, és – legalábbis számos háztartásban – nem történt semmi. Próbáltunk utána járni az ügynek, de első körben valószínűleg csak a nyitott kérdések számát sikerült szaporítani.

Területrendezési törvény, második rész: 67-es út a horvát határig, de mi lesz a Kaposváron átvezető szakasszal?

Ezért ne vegyünk mérget semmire

Az első részben vázoltuk a legújabbnak tekinthető állami terveket, amelyek a dél-dunántúli régió út- és egyéb infrastrukturális fejlesztéseit érintik. Ha megvalósul, maradéktalanul örülhetünk az M9-es gyorsforgalmi útnak, amely hitünk szerint valódi fejlődést generál majd – persze száz másik kérdést is meg kell oldani hozzá – és annak is, hogy kedvező csillagállások esetén még Taszár életre keltése sem esélytelen. Tervek vannak, kérdés, mennyire bízhatunk bennük? A 67-es útról már szintén rengeteget írtunk, most beszámolunk a további sorsáról – mert van neki – és az ennek nyomán felvetődő kérdésekről. És reménykedünk abban, hogy a politikai önkény és egyéb alantas indokok nem játszanak túl nagy szerepet a jövőben.

Szép tervek, színes rajzok törvénybe foglalva: hozhat ez bármit is Kaposvár fejlődésében?

M9-es, Taszár újratöltve

A helyi propaganda-kommunikáció afféle mágikus eszközként tekint a 67-es gyorsforgalmi útra, mely, ha elkészül, egycsapásra a legvonzóbb befektetési célponttá teszi Kaposvárt. Többször elmondtuk: szerintünk csalódni fognak. Pécs mélyrepülése éppen az M6-os átadása után kezdődött, és az M7-es közelében fekvő somogyi kisvárosok, Tab, Lengyeltóti és Marcali sem sokat profitáltak 2007 óta, Nagykanizsával együtt. Ami igazán fordulatot jelenthetne a térség fejlődése szempontjából, annak semmi köze ahhoz, hogy a helyi Fidesz-potentátok negyed órával korábban vagy később érnek Budapestre az aktuális eligazításra: új, nemzetközi figyelmet is kiváltó megoldásoknak sokkal több értelme lenne. Most hatályba lép egy törvény, mely rögzíti a tervezett fejlesztéseket: lássuk, mit profitál ebből Kaposvár.

Bepillantottunk Gelencsér Attila friss, még meleg vagyonnyilatkozatába, és rettentően jól szórakoztunk

Hoppá, lepottyant egy siófoki apartman is?

Eddig is sejtettük, hogy Kaposvár országgyűlési képviselője mókás fickó, s efelől immár semmi kétség. Már korábban is számos Oscar-díjas alakítása volt: emlékezzünk „a somogyi ámbörökér’ a világ végire is eeemönnék…” kezdetű performanszra, amelyből aztán kivirágzott a „Mögjártam én az Azori szigetöt” című nóta. A somogyi képviselők hagyományosan szerették vagyonnyilatkozatuk által jókedvre deríteni kedves választóikat, gondoljunk Gyenesei Istvánra, aki a gyermekeit, unokáit is beleírta a dokumentumba, mint általa birtokolt értéket. Attilánk egyszerűbb lélek: ő csak simán hülyének nézi azokat, akik rá adták a voksukat, s persze a többieket is.

Beszéljünk komolyan az ellenzéki összefogásról: ha lesz, akkor miért nem alakítanak közös frakciót a közgyűlésben?

Nem kellene egy szinttel feljebb lépni?

Egyre több információ (egyelőre -morzsa) lát napvilágot – főleg a közösségi oldalakon elejtett megjegyzések formájában – arról, hogy a kaposvári ellenzéki pártok együtt akarnak indulni az idei önkormányzati választásokon. Közös jelöltekről a körzetekben, s természetesen egy össz-ellenzéki támogatású polgármester-aspiránsról szólnak a hírek. Ha így áll, adódik a kérdés: most is van öt nem-fideszes képviselő a kaposvári közgyűlésben, szétszórtan, hiszen a szabályok három főben állapítják meg a frakció létszám-minimumát. Immár senki és semmi nem akadályozná őket abban, hogy pl. a soron következő 31-i, csütörtöki közgyűlésen bejelentsék: közös frakcióként működnek tovább a hátralévő, még legalább 8-10 közgyűlésen. Lennének napirend előtti felszólalások, indítványok, színesebbé, tartalmasabbá válna a helyi politika.

Sajtófotó-pályázat 2019: egy ragyogó kaposvári siker, amit nem fogunk viszontlátni a csicskamédiában

Röhrig Dani képe harmadik helyezett! – Frissítve*!

Sokszor szóltunk már arról: szánalmas, önbizalomhiányos lelkiállapotra utal az a jelenség, hogy a helyi kormánypárti médiumok kétségbeesetten csapnak le minden apró „sikerre”, s fújják fel „világraszóló”, „fellegvár”, s hasonló jelzőkkel kipukkadásig azokat. Aztán időnként átesnek a ló túlsó oldalára, igazolva, hogy csupán ócska propagandaeszközök: az igazi sikereket, ha a dolognak politikai „stichje” lehet, mély hallgatás övezi. A kaposvári Röhrig Dániel alkotása bronzérmes lett a MÚOSZ által szervezett, legrangosabb magyar sajtófotó-szemle egyik kategóriájában, csak akad a dologgal egy kis baj: a fideszes hatalomnak bántja a szemét, nem kicsit, nagyon.

Public Bukta System: csúnya vége lett a kaposvári közbicikli-rendszert működtető cégnek

És hol az új közbringa, Karcsi?

Már korábban, 2016-ban is lehetett olvasni, hogy a kaposvári szokás szerint világsikerként beharangozott négy állomásos városi közbringarendszer üzemeltetője megszűnés-közeli helyzetben van, és kétséges, hogy meddig tudja működtetni a hálózatot. A Public Bike System Kft. ugyan próbált folyamatosan pozitív üzeneteket közreadni, de mára a bírósági hírek és a cégadatok alapján egyértelművé vált, hogy nem megy tovább a bicikli. Kérdés, hogy Kaposvárnak milyen szerep jutott a nem túl szép történetben, és mit hoz a közeljövő: lehet, hogy „Gyalogló Kaposvár” lesz az új jelszó?

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, avagy a csicskamédia és a közmeghallgatás esete Kaposváron

Répáspuszta a király!

Szinte biztosak voltunk benne: a helyi propagandaszervek hallgatásba fogják fojtani a múlt heti jeles eseményt. Pedig hovatovább ez az egyetlen fórum, ahol egyáltalán kérdezni lehet Kaposvár vezetésétől. Persze nem azok a kérdések hangzottak el, amit mi – abszolút költői szándékkal – javasoltunk, hanem csupa egyszerű, hétköznapi, ám ez is elég volt ahhoz, hogy a városházi cenzúra hírzárlatot rendeljen el. Mi azért beszámolunk egy s másról, melyek ugyan bagatell dolgok, ám az alázatos mikrofonállványokhoz szokott Szita Károly átmenetileg mégis dadogni kezdett tőlük.