Kaposvár is őrizte a köztársaságot: levél a Magyar Narancsnak a kaposváriak gumiégető elleni fellépéséről

Az ellenállás városa

Na jó ez utóbbit viccnek szántuk, különösen a tegnapi közmeghallgatási kutyakomédia után, de talán valami pislákoló kis láng azért maradt, amit érdemes életben tartani. Főleg pedig arra volnánk kényesek, hogy utólag ne próbálja se Szita Károly, se a helyi cselédmédia, se más emberfia számításból vagy egyszerű pökhendiségből negligálni azt a teljesítményt, amit tavaly nyáron az ellenzéki összefogás és a civil szerveződés nyújtott Kaposváron. Hiába próbál úgy tenni a várost irányító díszes társulat, mintha nem történt volna semmi, az aláírásgyűjtés és a népszavazás körüli harc a rendszerváltás óta az egyik legjelentősebb helyi belpolitikai esemény volt, amit, ha valaki egyáltalán érdemesnek tartja majd összefoglalni a város újabb kori történetét, nem hagyhat figyelmen kívül. Ellentmondásosnak éreztük persze az esemény országos visszhangját is: persze az ember mindig úgy érzi, hogy nem kap annyi figyelmet, amennyit érdemel, de…

Hurrá, optimisták: huszonöt kérdés kezdőknek és akarnokoknak

Egy kis segédlet a mai közmeghallgatáshoz – frissítve!

Ez az enyhén formabontó írás csupán némi segítség lesz azoknak, akik netán kedvet, erőt vagy másféle késztetést éreznek magukban – no meg némi kételyt a Kaposváron szokásos öntömjénező szólamokkal szemben – felszólalni, kérdezni a közmeghallgatáson. Szita Károly nagyon kevés dologban hasonlít Orbán Viktorra, de abban biztosan, hogy hosszú évek, inkább évtizedek óta nem volt hajlandó szemtől szemben, egyenesen kiállni, és kényelmetlen, esetleg kínos kérdésekre válaszolni, netán vitázni. A közgyűlésen a pulpitusról rendszerint arrogáns, kioktató, olykor mellébeszél vagy egyenesen hazudik, a vitázóktól megvonja a szót. Interjút, mit interjút, kinyilatkoztatást kizárólag a jól bejáratott mikrofonállványainak ad, hogy ki ne derüljön: csupán vékonyka civilizációs máz fedi a kisstílű akarnokságot.

Mélyponton a helyi demokrácia Kaposváron: az önkormányzat titokban tartja az évi közmeghallgatást!

A gumiégetésnél is lehet mélyebbre süllyedni…

Szita Károly és a helyi hatalmat gyakorló (?) Fidesz-válogatott ismét kitett magáért: közismert, hogy a helyi demokráciát szabályozó önkormányzati szervezeti és működési szabályzat szerint a költségvetési rendelet elfogadása előtt „közmeghallgatást kell tartani” a városban, ahol „a helyi közügyeket érintő kérdésekre és javaslatokra a Hivatal választ ad”. És tudják, mikor lesz a közmeghallgatás? Nem? Nem csoda, ugyanis a százmilliókkal kistafírozott, tányérnyaló szemétládák gyülekezete, melyet valami rejtélyes oknál fogva helyi médiának neveznek (100%-ban beleértve most már a Somogyit is) bizony elfelejtett hírt adni róla. A városháza honlapjának főoldalán pedig tetszenek tudni, mi olvasható két friss hír között? Nem vicc: a tavalyi, 2016-os meghallgatás időpontja – nem tudunk másra gondolni – szándékos megtévesztésül.

Újabb intermodális mesék harmadik rész: totális vereség a MÁV-tól, hazug tervek az EU-nak

Los Angeles-i „buziság” újratöltve

Waterloo, Solferino, Sztálingrád – történelmi bukások, persze a vesztesek felől nézve. A kaposvári városvezetéssel és személyesen Szita Károllyal még nem törölték úgy fel a padlót, mint Dávid Ilona MÁV-vezérigazgató. Ennyit mondhatunk tömören a városháza és a csicskasajtó által folyvást „történelminek” nevezett beruházásról, ami azon kívül, hogy költségvetésében kevesebb, mint a harmadára karcsúsodott, tökéletesen értelmetlen és alkalmatlan módon, erősen a hátrányára változott, s persze ezek után közösségi közlekedési központnak nem nevezhető. Csupán arra jó, hogy az Európai Unió tisztességesen dolgozó polgárai által befizetett adókból tíz és félmilliárd forintot – harminc-egynéhány millió eurót – ellopjanak.

A ZÁÉV-nek mindent szabad a pénzünkért: összegányolt építkezések, elszálló határidők, lapító polgármesterek

Jó kezekbe került a Csiky Gergely Színház?

Talán nem túlzás, ha kijelentjük: mára a legtöbb kaposvárinak úgy a szívéhez nőtt a szomszédos megyeszékhely emblematikus építőipari cége, mintha a mienk volna. ZÁÉV itt, ZÁÉV ott: miután az elmúlt években sikerült majdnem teljesen lenullázni a helyi cégeket, lényegében minden jelentősebb beruházás az ő térfelükön landolt. Nyilván, hiszen a közbeszerzések többségében az ellenfél valamilyen kamu-konzorcium, vagy ugyanazon tulajdonosi körhöz tartozó cég, de még ebből sem jutott Kaposvárra egy fél sem. Ez is nagy baj persze, de az igazi az, ami egyre inkább körvonalazódik az itt következő történetben is: a Fidesz-csókos vállalkozás szent tehén, amely nem elsősorban építésre, hanem az EU-s és állami pénzek „felhasználására” szakosodott. Már, ha értik, mire gondolunk.

Didergő diákok a Noszlopy közgazdaságiban: tréning a való világra

Beérik lassan a kormány oktatási reformja

Úgy tűnik, a ma már extrémnek számító mínusz 12-15 fokos hideg, no meg Pártunk és Kormányunk közoktatás és szakképzés reformja címén előadott nyomorúságos bohóctréfája megtalálja a maga áldozatait Kaposváron is: információink szerint a Kaposvári Szakképzési Centrum Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakgimnáziumának egyik épületében 15-17 fokos tantermekben fagyoskodnak a diákok. Kabátban, sapkában ülnek a tantermekben, amelyeket, habár mennek a kazánok, állapotuk miatt egyszerűen nem lehet kifűteni. Nem az iskola főépületéről, hanem az ideiglenesen néhány éve átadott Németh István fasori egykori kisegítő iskolai objektumáról van szó,

Elfogtunk egy jelentést: a büszke városszolga rajta tartja a szemét az ellenségen

Sajtóügyi állapotokról Krakus Péter modorában

Tisztelt Főhadnagy Elvtárs/Úr! Remélem, levelem jó egészségben találja. Én és a barátom nem tudjuk, hogy érvényes-e még a megszólítás, vagy már ezredesnek, netán államtitkárnak tetszik lenni, mint Tasnádi László kolléga, akivel együtt kezdték az ipart. Arra viszont emlékszem, hogy megígértem utolsó, 1989. március 14-én kelt levelemben: mint önkéntes „BM-tartalékos”, „társadalmi segítő”, aktivizálom magam, ha szükséges. Én személyesen sokat tettem azért az elmúlt évtizedekben is, hogy pártállam eszméjének zsarátnoka ki ne hunyjon, de most keményebb világ jön: újból szolgálatba kell helyeznem magam. A köztünk kialakult, már-már gyengéd kapcsolatra való tekintettel bátorkodnék megjegyezni: szörnyen hiányzott a hivatásom az elmúlt évtizedekben. Nagyon vártam ezt a pillanatot, ezt a finom, csiklandósan zsigeri érzést, mikor ismét felnyomhatok valakit.

Újabb intermodális mesék, második rész: nem a méret a lényeg, hanem a répa

Taszár, M9, logisztikai központ: mond valamit?

Írásunk előző részében lelepleztük a városháza álságait: azt, hogy a végére még fogpiszkáló sem marad a „történelminek” beharangozott városfejlesztésből, nemhogy petrencerúd. Szita Károly összehordott hetet-havat föld alá vitt sínekről, üvegalagútról (mellesleg a föld alatt miért is lenne üvegalagút?), csak, hogy ne kényszerüljön beismerni: itt bizony csúnyán lehúzták az eredeti költségeket, kevesebb mint az egyharmadára, s azt se feledjük: ez bruttó összeg, ebből még 27 százalék áfát az állam áttesz a másik zsebébe. Emiatt éppen a projekt kulcsfontosságú elemei nem valósulnak meg, pl. a belvárost a fürdővel és a Donnerrel összekötő aluljáró, mely a vasúti peronok biztonságos megközelítését is lehetővé tette volna. De van ennél nagyobb gáz is:

Újabb intermodális mesék: „felejtsük már el ezt a Los Angeles-i buziságot”

Nem, nem lesz összekötve a Donner a belvárossal…

Szép csendesen azért csak elválik, népiesen szólva az a bizonyos sz@r a májtól: a napokban kiírták a kaposvári intermodális közlekedési központ megvalósítására szóló pályázatot. Ez persze újabb üdvrivalgásra adott alkalmat a helyi cselédsajtónak, amely továbbra is a régi, harmincöt milliárdra tervezett makettekkel hülyíti azokat, akik még egyáltalán figyelemre méltatják. A kiírás azonban, amely a magyar közbeszerzési értesítőben még nem, csupán az európaiban jelent meg, legalább annyi mindenről árulkodik, mint annak idején Krakus Péter a kommunista állambiztonságnak: pl., hogy a „történelmi” tervnek, amely menet közben kevesebb mint az egyharmadára töppedt össze, éppen azt a részét húzták le, amelyről a leghasznosabb lett volna: a belvárost a Donnerrel és a fürdővel összekötő aluljárót. Lehet újabb meséken agyalni.

És tessék mondani: mikor kezdődött itt a hanyatlás?

Szórakoztató leltárféle 2016-ról

Miután ez mégis csak egy kisváros, óhatatlanul találkozunk néha egykori ismerőseinkkel, olyan kormány-, Fidesz-, vagy csupán Szita-párti figurákkal, akik lőrésnyire szűkült szemmel mérnek végig bennünket köszönés helyett. Még mondja valaki, hogy ennek a munkának nincsenek szépségei. Ettől függetlenül is mozgalmas év volt, a gumiégetőék feletti győzelemmel a gyújtópontjában. Történt egy, s más még: íme a csokor, s, hogy ne legyen unalmas, csattanó lesz a végén, de nem ér egyből odagörgetni! Tessék szépen átrágni magukat: kicsit hosszú, kicsit sok a betű, mert sok a mondanivalónk. De legalább a mienk, és most már tényleg az egyetlen.

Nem mellesleg pedig boldog új évet kívánunk 2017-re minden olvasónknak!