A legjobb emberére bízta a Fidesz a Soros-kampány eddigi legalávalóbb hazugságát: Szita Károlyra

Kaposvárnak megint csak a szégyen marad

Újabb mélypontot ért el a kormány és a Fidesz alantas, a civilizáció és az emberiesség elemi normáit lábbal tipró hadjárata, melyet egyértelműen a választások elvesztése miatti félelem motivál: most azokat a civil szervezeteket támadják, rágalmazzák, amelyek a Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásával vidéken – Pécsen és Debrecenben – az egyre mélyülő szegénység és anyagi kiszolgáltatottság, s a nyomában járó társadalmi széthullás ellen veszik fel a harcot. A szegénység ellen, amelynek legfőbb okozója a magyar kormány. Most a propaganda-agytröszt kitalálta, hogy ezek a vidéki – a pénz mellett módszertani segítséget is nyújtó – központok „bevándorlásszervező irodák” lesznek. A rágalomhadjárat fő szónoka, a „koronatanú” szerepére pedig sikerült a legalkalmasabb személyt megtalálni: a kaposvári polgármestert. Újabb ok a büszkeségre.

Rippl-Rónai, a libakergető expressz: ugye, ön is abban a tévedésben volt, hogy a vasútfelújítás az utasok kényelmét szolgálja?

Dehogy: minden a MÁV teherszállítási üzletéről szól!

Nincs még egy olyan ország – a mondat, amely így kezdődik, Magyarországon ezerféleképpen folytatódhatna – ahol a vasúttársaság menetrendje belpolitikai eseményszámba megy. Kisebb sikertörténet egyáltalán, hogy van menetrend, már elméletileg legalább. Ezért mi is fűzzük hozzá a magunkét: a 2013-ban a szokásos egetverő csinnadrattával, polgármesteri ingyencirkusszal felavatott Rippl-Rónai IC mára oda silányult, hogy „névben él csak, többé nincs jelen”. Pontosítsunk: még ennél is megalázóbb a helyzet, ugyanis a világhírű festőről elnevezett, anno a „Horvátország felé haladó nemzetközi hálózatba bekapcsolt” expresszvonat ma Kaposvár és – kapaszkodjanak – Dombóvár közt teremt világszínvonalú összeköttetést! És e lélekemelő hír mellett még számos történetünk is van arról, amit vasútfejlesztésnek (?) neveznek, különösen , ha Kaposvárról van szó.

Kegyetlenül eldurvult a Kaposmérő-Kaposvár hulladékháború: Prukner Gábor polgármester nyilvánosan a hulladékmaffia vezetőjének nevezte Szita Károlyt

Gelencsér jó embere belefújt a nullás lisztbe

Eljött az a nehéz pillanat is a KAPOS-T történetében, mikor nem tudunk dönteni, kérjünk-e egy kávét hátradőlve, vagy csapjunk az asztalra, mondván, hogy ez azért mégsem járja. Mert sok mindennek nevezték már a kaposvári polgármestert nagy nyilvánosság előtt, de maffiavezérnek még nem. Az nyilván a megszólaló dolga, hogy álláspontját megvédje, tényekkel alátámassza, a hűséges, városukat és felkent vezetőjüket szerető polgároké pedig, hogy kiálljanak: miféle maffiáról beszélt a kaposmérői kolléga, ráadásul a községi közgyűlésen, amelyet a helyi kábeltelevízió, a Zselic Tv élőben közvetített? A történet kétségkívül összetett, és teljes megértéséhez szükségesek korábbi írásainkban közölt információk.

Egy átlagos decemberi nap hordaléka: Gelencsér, a szellemóriás jó pénzért híveket toboroz, Szita az övéi közt forog

… a Somogy Tv pedig végleg elhagyja Kaposvárt

És még dél sincs. A helyi cselédsajtóból múlhatatlanul fontos dolgokat tudhatunk meg az időjárásról, a rendőrségi traffipaxok helyzetéről, arról, hogy az advent alkalmából még több fantasztikus kis villanykörtével sikerült álcázni a kaposvári belváros számos, tempósan rohadó épületét. Persze az aktuális kampányról sem maradunk le, melynek során most éppen a döntően Simicska-tulajdonban lévő hirdetőoszlopokról és óriásplakátokról derült ki, hogy rontják a városképet. Ám azt, hogy Gelencsér Attila diákmunkában toboroz magának fizetett bértapsolókat, vagy, hogy megint mekkora ordító nagy baromságot írt ki a Facebook-oldalára, jótékony homály fedné, ha nem vettünk volna erőt ma reggel is a hányingeren, mely vele foglalkozván környékez bennünket. Hogy legyen hab is a reggeli kávén: a másik anyaszomorítóról, Szita Károlyról fantasztikus képet közöl a 444, mely a hozzá leginkább illő társaságban ábrázolja.

Ostoba gőgből katedrálist: a Szabad Pécs dél-dunántúli média-orákulumnak képzeli magát

Négytornyú arrogancia a köbön

Az egyenszürke MSZP-s káderállományban meglehetősen színes egyéniségnek számított a néhai, tragikus autóbalesetben elhunyt pécsi polgármester, Toller László: a nyers szókimondás volt az „erős oldala”. Egyszer, talán a táblabíróság székhelye körül fellángolt Pécs-Kaposvár vita kapcsán találta azt mondani: „mit ugrálnak ezek, mikor Pécsen egy templomon van annyi torony, mint egész Kaposváron”. Nos, ha volt a magyar városok modern kori történetében látványos gazdasági-kulturális mélyrepülés, akkor azt Pécs mutatta be az elmúlt években. Ám úgy tűnik, ezzel nem jár együtt a kötelező szerénység: a Szabad Pécs nevű online lapról egy Somogyban feladott olvasói levél kapcsán derült ki, hogy a régiós sajtószabadság egyedül üdvözítő letéteményesének képzelik magukat, holott  csupán tudatlanok, vagy …

Hatvanhetes út, alapkőletétel: Szita Károlynak már egyszerűen fogalma sincs arról, hogy mit beszél

A hátrafelé köpködés veszélyei

Hogy az éberen figyelő ellenség megtévesztésére egy derekas képzavarral éljünk: örökzöld témáról ennyi bőrt még senki nem nyúzott le, már megint országos téma lett a 67-es. Volt a napokban egy igazán groteszk „alapkőletétel”, mely úgy nézett ki, mintha a hat-hét öltönyös, görcsösen mosolygó pojáca ugyanazt a snecit akarná kihorgászni a kacsaúsztatóból. A kincstári sajtóörömködés persze nem múlhatott el a Fideszben szokásos hátramutogatás nélkül, ám az országos médiában ezzel együtt némi kritika is illette az „első fecskét”, a csökkentett paraméterű, „R” jelű gyorsforgalmi utat: „új halálútnak” nevezik, s a hírek szerint egyre több érintett próbálja elkerülni, hogy ilyen épüljön. Szokás szerint persze a lényegről esett a legkevesebb szó: arról, hogy szépen, lépésről lépésre visszanyesték a fellengzős ígéreteket, s van rá esély, hogy a jelenlegi változat sem a végső.

Kirúgták, mert helyi népszavazást szervezett, avagy politikai bosszú áll a rendőrségi étterem üzemeltetőjének eltávolítása mögött?

Húsznál több dolgozó munkahelye szűnt meg karácsony előtt

Meg kell vallanunk, mélységesen hiszünk a véletlenekben, abban, hogy számos sorsforduló mögött nem titokzatos erők, világot manipuláló háttérhatalmak állnak, csupán szimpla időbeli egybeesések. És épp ezért adnánk néhány százaléknyi esélyt annak is, hogy következő történetünk fonalait is a véletlen sodorta egybe: nemrég „röpítette világgá” az újfent nettó pártsajtóvá züllött Somogyi, hogy a frissen beiktatott megyei rendőrkapitány egyik első intézkedése az volt, hogy felmondta a Szent Imre utcai székházban működő étterem-konyha üzemeltetési szerződését, amelyet immár két évtizednél is hosszabb ideje ugyanaz a társasággal, ill. vállalkozóval tartanak fenn. A véletlen (?) az volna ez esetben, hogy az érintett, Müller Zoltán kezdeményezte azt a kaposmérői népszavazást, melynek éppen most adott zöld jelzést a törvényszék a helyi választási bizottság döntését felülbírálva. Kísérteties egybeesés.

Ami nincs, arról nem beszélünk, avagy a kudarcleltár nem fér bele a napi diadaljelentésekbe

Interspar? Csokonai fogadó? Volt levéltári épület? Somogy áruház?

Talán kicsit formabontó lesz itt következő írásunk: ezúttal nem teszünk mást, mint, hogy egy-egy rövid bekezdésben sorra vesszük azokat a közelmúlt szokásos önünneplés közepette, bombasztikus szólamokkal felkonferált terveit, vagy már elindult beruházásokat, amelyekről egyszer csak elegánsan elkezdett hallgatni úgy az illetékes elvtárs, mint a nyomában lihegő cselédsajtó. Van belőlük bőven. Ezzel persze nem akarjuk azt állítani, hogy bárki tevékenységébe ne férne bele egy-egy bukás, ám akkor a tisztesség úgy kívánná, hogy az, aki a beharangozás politikai hasznait az utolsó kis fűszálig learatta, álljon ki a nyilvánosság elé azzal is, hogy „sajnos, erőfeszítéseink ellenére…” Már, ha voltak erőfeszítések. Ez persze soha nem történik meg, s ha néha a közgyűlésen az ellenzék fel is veti ezt, rögtön jön a replika: tessék, lehet hozni a befektetőket. A megfelelő válaszra azonban …

Eldőlt: átkerül a CT-MR központ a Kaposvári Egyetemtől a Kaposi Mór Kórházhoz

Kemény meccs ment a felszín alatt

Évek óta keringtek a pletykák arról, hogy a „furcsa pár”, az egyetem és a köztudatban CT-MR diagnosztikai és onkoradiológiai központként rögzült, hivatalos nevén egyetemi Egészségügyi Centrum megválik egymástól, és utóbbi a Kaposi Mór Oktató Kórház részeként működik tovább. Most félhivatalos információkból úgy tűnik, pont került a tranzakció végére, a tisztségében megerősített Borbás Zoltán kancellár tegnapi, nyilvánosnak tekinthető bejelentésével. Beszédében igyekezett a változás jelentőségét tompítani: úgy fogalmazott, hogy „az állam csupán áttette az egyik zsebéből a másikba” az egységet. Arról nem ejtett szót, hogy ez mekkora bevételkiesést jelent az egyetemnek, ahogy arról sem, milyen gyilkos harc ment a kulisszák mögött évek óta az ügyben.

Őrangyal könyékig a húsosfazékban: Tardi Tamás Ákos viselt dolgai

Közgyűlési alelnök foltos múlttal

Alig kilenc hónap telt el azóta, hogy Tardi Tamás Ákos a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke lett. Ebben, mármint az alelnökségben volt gyakorlata, hiszen korábban, 2015-ig a Fidelitas Országos Választmányánál töltött be ilyen pozíciót. Kilenc hónap alatt néhány jelentéktelen protokolláris megmozduláson kívül csupán egy rosszul sikerült kirohanással vétette észre magát: bár ő a közelében sem járt annak a kaposmérői fórumnak, melyen a helybéliek a polgármesterük által tervezett hulladékfeldolgozó ügyét vitatták meg, utólag felszólította a szervezők által meghívott Pintér Attilát, a tavalyi kaposvári népszavazás kezdeményezőjét, hogy „hagyja békén a somogyi falvakat”. Tardiról két dolgot állítanak biztosan fideszes körökben: egyrészt Gelencsér Attila leghűségesebb szárnysegédje, másrészt pedig fülig sáros olyan zavaros cég-, ill. alapítványi pénzügyekben, melyek évek óta járják az országos médiát.