Search Results for: M9

Így kell kampányhírt gyártani a semmiből: a két árkon kívüli gyepmester, Szita Károly és Vári Attila „egyeztetett” az M9-es autópályáról

Karcsi, Ati, Floki és a húsz éves gumicsont

Most már tényleg itt a választási kampány, és ezt abból is biztosan lehet tudni, hogy Szita Károly olyan témákról kezd el beszélni, amelyet „normális” esetben eszébe sem jutna elővenni. Most még rá is duplázott: a cseresznyeajkakról egyszerre keltek szárnyra az „M9-es autópálya” és a „Péccsel való együttműködés” tündöklő szóvirágai. Mi a NER tizedik évében viszont már ismerjük annyira pártunk és kormányunk döntéshozatali mechanizmusát, hogy tudjuk, ez a két úriember nagyjából az utolsó, akinek a véleményét figyelembe vennék egy autóút megépítésénél. Csupán arra volt jó a dolog, hogy megmozgassák kicsit a média emésztőrendszerét – egyébre nem.

Lehet, hogy van egy jó és egy még jobb hír: talán tényleg észhez tér a kormány M9-es ügyben?

És Pécs felé menne a nyomvonal?

Csupa kérdőjel, de ezúttal nem bánjuk: a kormány és az MNB felengedte legújabb, a „versenyképesség növelése”, „2030-ra utolérjük Ausztriát”, című szólam-luftballonjait, a kötelező flancos sajtótájékoztatók és prezentációk kíséretében. Ebben ismét szóba került a sokat emlegetett M9-es autóút(pálya), mint a déli országrész felzárkóztatásának kulcseleme. Ráadásul most úgy, hogy Szekszárd helyett Pécs (Mohács?) felé közelítené meg Szegedet, ami meglepően egészséges ötletnek tűnik: legalább száz érv szólna mellette, s, ha némelyik elsőre nem is látszik Kaposvár számára előnyösnek, érdemes végiggondolni – persze napjaink kihívásainak tükrében.

Újra fent az M9-es lufi: most a NER könyökvédős könyvelője, Varga Mihály miniszter engedte fel

Még korai örülni: nem Kaposvárnál kezdik

November végén a legkülönbözőbb médiumok, párthovatartozástól független lelkesedéssel adták közre a miniszter sajtótájékoztatóján elhangzottakat: állítólag ismét napirenden az M9-es autópálya megépítése. A Menedzser Fórum „új autópályát kapnak a nyugati és déli határnál élők – sokévi álmodozás után kiépítik az M9-es gyorsforgalmi utat” címmel tudósított a bejelentésről. Miután ez Kaposváron és a környéken élőknek „forró téma”, mi is közreadjuk, bár erős kétellyel: hányszor hallottuk már ezt, s a döntéshozók mindig csalódást okoztak az itt élőknek. Majd ha jönnek a földmunkagépek.

A tetszhalott M9-es gyorsforgalmi lesz Orbán őszi kaposvári aduásza, avagy ki a rosseb akar Szekszárdra menni?

Csak szólunk: közben az EU leállította a magyar útépítések finanszírozását

Meglepő kiírásra, ill. végeredményre bukkantunk a Közbeszerzési Értesítőben nemrég: ha hinni lehet a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. által írtaknak, augusztusban kész, építési engedélyezésre alkalmas tervekkel fogunk rendelkezni a többszörösen elkárhozott M9-es „déli autópálya” Kaposvár-Bonyhád közti részére – egyelőre persze csak kétsávos autóút lenne –, és a teljes Kaposvár-Szekszárd szakaszra meglesz a környezetvédelmi hatástanulmány és az engedélyek. Azt azért nem árt tudni, hogy ez a tender még 2013 elején, tehát több, mint két éve jelent meg egy korábbi, teljesen más közlekedésfejlesztési koncepció nyomán, tehát lehet szó pusztán arról, hogy dolgoztatják a tervezőket, mozgásban tartják a pénzvisszacsorgató apparátust – s talán lehet egy egészen kicsi esély arra is, hogy történik valami végre.

Lázár János ötszáz kilométeres keleti-déli gyorsvasútja: Debrecen-Pécs és színes, szélesvásznú álomvonat

Jani, hát te leszel itt a fűtő?

Némiképp zavarba ejtő hír látott napvilágot néhány hete: Lázár János, a bukott kancelláriaminiszter hódmezővásárhelyi magányában újabb nagy tervet agyalt ki – nyilván elsősorban azért, hogy ne kopjon ki a közbeszédből. A grandiózus ötlet egy déli gyorsvasút Debrecentől Pécsig, bár a „fejlesztést” akár idézőjelbe is tehetnénk. Mai árakon közelítené költsége az ezer milliárdot, és afféle „vasúti M9-es” volna, szerbiai és román kitérővel, ugyanis a cívisvárost kötné össze Nagyváradon, Békéscsabán, Szegeden, Szabadkán át a baranyai fővárossal. Hogy nem térülne meg soha, az teljesen biztos, kivéve persze azt, hogy Lázár János napirenden tarthatja magát, s így már mindannyiunknak megérte.

Területrendezési törvény, második rész: 67-es út a horvát határig, de mi lesz a Kaposváron átvezető szakasszal?

Ezért ne vegyünk mérget semmire

Az első részben vázoltuk a legújabbnak tekinthető állami terveket, amelyek a dél-dunántúli régió út- és egyéb infrastrukturális fejlesztéseit érintik. Ha megvalósul, maradéktalanul örülhetünk az M9-es gyorsforgalmi útnak, amely hitünk szerint valódi fejlődést generál majd – persze száz másik kérdést is meg kell oldani hozzá – és annak is, hogy kedvező csillagállások esetén még Taszár életre keltése sem esélytelen. Tervek vannak, kérdés, mennyire bízhatunk bennük? A 67-es útról már szintén rengeteget írtunk, most beszámolunk a további sorsáról – mert van neki – és az ennek nyomán felvetődő kérdésekről. És reménykedünk abban, hogy a politikai önkény és egyéb alantas indokok nem játszanak túl nagy szerepet a jövőben.

Szép tervek, színes rajzok törvénybe foglalva: hozhat ez bármit is Kaposvár fejlődésében?

M9-es, Taszár újratöltve

A helyi propaganda-kommunikáció afféle mágikus eszközként tekint a 67-es gyorsforgalmi útra, mely, ha elkészül, egycsapásra a legvonzóbb befektetési célponttá teszi Kaposvárt. Többször elmondtuk: szerintünk csalódni fognak. Pécs mélyrepülése éppen az M6-os átadása után kezdődött, és az M7-es közelében fekvő somogyi kisvárosok, Tab, Lengyeltóti és Marcali sem sokat profitáltak 2007 óta, Nagykanizsával együtt. Ami igazán fordulatot jelenthetne a térség fejlődése szempontjából, annak semmi köze ahhoz, hogy a helyi Fidesz-potentátok negyed órával korábban vagy később érnek Budapestre az aktuális eligazításra: új, nemzetközi figyelmet is kiváltó megoldásoknak sokkal több értelme lenne. Most hatályba lép egy törvény, mely rögzíti a tervezett fejlesztéseket: lássuk, mit profitál ebből Kaposvár.

Kaposvár és Somogy megye népe hálás szívvel köszöni jótevőinek, Szita Károlynak és Gelencsér Attilának, hogy Debrecenben BMW-gyár épül

Ilyenkor látszik tisztán az esélytelenség

Nem lennénk meglepve, ha a Dél-Dunántúl, s közelebbről a szívcsakrájában fekvő Kaposvár polgárai kisebbfajta arculcsapásként élnék meg a hírt, miszerint újabb nagy német cég telepít járműgyárat Magyarországra, a Bayerische Motoren Werke. A helyszín Debrecen, s kisvártatva az is kiderült, hogy milyen apróság döntött Hajdú-Bihar megye székhelye mellett: a nemzetközi repülőtér. Ez ma már, mondhatni alapfeltétel, rendelkezik vele a két másik nagy autógyártó város, Győr és Kecskemét is.  Miután az országban éppen Somogy megyében a legnagyobb a munkanélküliség a KSH legutóbbi adatai szerint (9.3%), a mondást némileg kifordítva: ahol a legégetőbb a szükség, a legmesszebb a segítség.

Repülőtérre van szükség a paksi beruházáshoz? Miért nem lobbizik senki Taszárért?

A jó megoldás a hosszú távú megoldás

Nemrég kapta fel az országos média a hírt, hogy a csúnyán legatyásodott Pécs önkormányzatától átvenné az állam az amúgy is tetszhalott pogányi repülőteret adósság-kompenzációként 2.5 milliárdért. Lázár János kancelláriaminiszter ugyan cáfolta a Szabad Pécs hírét, de az információ, mint afféle igénytelen slágerdallam, megragadt a köztudatban. Mások úgy tudják, hogy egyenesen Pécs városa adja bérbe a Roszatomnak a repteret, s így segít magán. Mi pedig azt mondjuk: ha minden józan érv és széles körű tiltakozás ellenére megvalósul ez az Orbán-Putyin agyrém, legalább a Dél-Dunántúl sokszorosan hátrányos helyzetű térsége profitáljon belőle. Az előrejelzések szerint 15 milliárd euróba, vagyis közel ötezer milliárd forintba kerül majd a beruházás, és úgy tűnik, annak a térségnek, amely az elsődleges kockázatait viseli egy esetleges üzemzavarnak, jószerével semmi haszna nem lesz belőle. Taszár újraindítása és az M9-es autóút többlépcsős megvalósítása azonban változtathatna ezen a szomorú állapoton – ha lenne egy-két bátor és elkötelezett politikus, aki fel merné vállalni az elképzelést.

Újabb intermodális mesék, második rész: nem a méret a lényeg, hanem a répa

Taszár, M9, logisztikai központ: mond valamit?

Írásunk előző részében lelepleztük a városháza álságait: azt, hogy a végére még fogpiszkáló sem marad a „történelminek” beharangozott városfejlesztésből, nemhogy petrencerúd. Szita Károly összehordott hetet-havat föld alá vitt sínekről, üvegalagútról (mellesleg a föld alatt miért is lenne üvegalagút?), csak, hogy ne kényszerüljön beismerni: itt bizony csúnyán lehúzták az eredeti költségeket, kevesebb mint az egyharmadára, s azt se feledjük: ez bruttó összeg, ebből még 27 százalék áfát az állam áttesz a másik zsebébe. Emiatt éppen a projekt kulcsfontosságú elemei nem valósulnak meg, pl. a belvárost a fürdővel és a Donnerrel összekötő aluljáró, mely a vasúti peronok biztonságos megközelítését is lehetővé tette volna. De van ennél nagyobb gáz is: