Search Results for: levéltár

Levéltár-blues cimbalomra, brácsára, műszálas bocskaira és néhány élősködőre

Lassan lezárul a történet, s, habár még vehet fordulatokat, az már biztos: most elköltözik a város és a megye legnagyobb múltú kulturális intézménye eredeti, kétszáz éves helyéről, s ezzel egy korszaknak vége. Számos cikkben foglalkoztunk az üggyel, annak ellenére, hogy nem sok kétségünk volt afelől: nincs a világon olyan észérv vagy érzelmekre ható, ami kibillenthetné eltökéltségükből a hülyék hadseregét, azokat, akik láthatóan büszkék arra, hogy idiotizmusuk más hülyék szemében céltudatosságnak, magabiztos lendületnek tűnik. Be fogják fejezni, amit elkezdtek, és az is világos, hogy kicsiben pontosan ugyanaz történik, mint az országgal: néhány jó szándékú, ám erőtlen megszólaláson kívül a külvilágot tökéletesen hidegen hagyja, hogy mi történik Kaposváron. „Ha nektek ez jó, hát legyen a levéltár a Donnerben, a Bartók iskola egykori épületében. Szevasztok.”

Barbárok a kapuk előtt: múzeum után pusztuljon a levéltár?

Semmi nem mutatja jobban a Fidesz és kapcsolt részei kultúraellenességét, mint a helyét nem találó Somogy Megyei Közgyűlés bolyongásának újabb állomása: az Odüsszeuszt és Kolumbusz Kristófot megszégyenítően nyughatatlan szervezet ismét költözik. 2011 végén befészkelték magukat a volt megyeházára, kitúrták és szanaszét szórták a városban a Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményét és osztályait, a vezetők berendeztették irodáikat a múzeum gyűjteményéből származó bútorokkal, festményekkel, s most, alig több, mint két év után ismét odébbállnak. Kivételesen nem az Azori szigetekre lesz a séta: a Somogy Megyei Levéltár dolgozói és gyűjteménye penderülnek ki a hóra a fogyatkozó, funkcióját és hatalmát vesztett, egyre szánalmasabban vergődő „megye” újabb akciója nyomán.

Könnyekre fakadtunk: L. Balogh Krisztina leköszönő főépítész búcsúáriája egy fokkal dagályosabb lett az ízlésesnél a Kaposvár Mostban

Akit a „haza hív”, annak menni kell…

Azt már fél éve tudta mindenki, hogy a távozik a hivatalból Kaposvár Frank Lloyd Wright-ja, s egyelőre – úgy tűnik – utód sincs a láthatáron, így az űr, amit maga után hagy, még ijesztőbb. Sem neki, sem elődeinek nem volt könnyű dolga Szita Károly mellett – L. Balogh elsősorban a nyilvánosság kezelésében mutatott újat. Míg korábban azt sem tudta Kaposvár polgársága, hogy ki is a főépítész, ő minden alkalmat megragadott a szereplésre. Facebook-oldalakat hozott létre, imádott nyilatkozni a baráti médiának: kérdés, hogy mindezt saját népszerűsége szolgálatában, vagy, hogy a többnyire elhibázott, hazug, és csupán (politikai) haszonszerzést szolgáló beruházásokat elfogadtassa a közönséggel.

Engesztelő szentmisén emlékezik Varga László püspök a marcali mártír katolikus papra, Simon Józsefre

Száz éve gyilkolták meg Prónay Pál különítményesei

Holnap, 19-én, József napján reggel hét órakor a kaposvári püspöki kápolnában kerül sor az eseményre. Simon József káplán ritkán emlegetett hőse a somogyi történelem e tragikus korszakának: kiállt a szegényekért, a földosztás mellett, s ezzel kiváltotta a korabeli főpapság haragját. Miután egyházi személy volt, a hivatalos kommunista propaganda sem hangsúlyozta túl a szerepét, 1990 után pedig szinte kötelező volt hallgatni róla. Sorsa körül legendák szövődtek, különösen halálának bestiális körülményeit illetően. Patak Márta, a kaposvári születésű, Leányfalun élő író, műfordító regényt ír a közel száz éve történt tragédiáról.

Badeni Lajos a lovát ugratja, avagy hogyan lövi lábon magát ügybuzgalmában a „keresztény értelmiség”?

Történelmi lecke alsó tagozatosoknak

Eddig sem volt semmi kétség afelől, hogy a jobboldali-populista politikai propaganda egyik leghatásosabb fegyvere az, amit hamis történelmi emlékezetnek hívunk. A legendagyártásnak egyre javuló táptalajt nyújt a kormányprogrammá emelt, már-már népbetegségnek számító tudatlanság. Viszont abból gyakran adódnak bájos jelenetek, ahogyan a Fidesz-hű konzervatív értelmiség hallgat, mikor kedvenc politikusaik hazáról, kereszténységről, Európa védőbástyájáról öblögetnek, hogy egyszer csak kibújjék az a bizonyos szög a zsákból. Például a Kaposvár Mostban, bizonyos Nagy Zoltán nevű városházi alkalmazott, műkedvelő történész gyalázta porba – nyilván legjobb szándéka ellenére – Orbán Viktort, Gelencsér Attilát és Szita Károlyt csupán azzal, hogy ejtett néhány keresetlen szót Kapos várának 1686-os, török uralom alóli felszabadulásáról.

Ami nincs, arról nem beszélünk, avagy a kudarcleltár nem fér bele a napi diadaljelentésekbe

Interspar? Csokonai fogadó? Volt levéltári épület? Somogy áruház?

Talán kicsit formabontó lesz itt következő írásunk: ezúttal nem teszünk mást, mint, hogy egy-egy rövid bekezdésben sorra vesszük azokat a közelmúlt szokásos önünneplés közepette, bombasztikus szólamokkal felkonferált terveit, vagy már elindult beruházásokat, amelyekről egyszer csak elegánsan elkezdett hallgatni úgy az illetékes elvtárs, mint a nyomában lihegő cselédsajtó. Van belőlük bőven. Ezzel persze nem akarjuk azt állítani, hogy bárki tevékenységébe ne férne bele egy-egy bukás, ám akkor a tisztesség úgy kívánná, hogy az, aki a beharangozás politikai hasznait az utolsó kis fűszálig learatta, álljon ki a nyilvánosság elé azzal is, hogy „sajnos, erőfeszítéseink ellenére…” Már, ha voltak erőfeszítések. Ez persze soha nem történik meg, s ha néha a közgyűlésen az ellenzék fel is veti ezt, rögtön jön a replika: tessék, lehet hozni a befektetőket. A megfelelő válaszra azonban …

Kis kaposvári abszurd: történelmi rémdráma kommunista igazgatókról, ítélkező besúgókról és a mélységes, feneketlen cinizmusról

„Valóság-show” Magyar-módra: Orwell elszégyellné magát

Néha nehéz eldönteni, hogy mi a kártékonyabb: a tudatos, aljas, jól felépített manipuláció, a „fake news”, amiről annyi szó esik manapság, vagy a jó szándékú, ám többnyire felületes és tudatlan ítélkezés. Úgy véljük, a kettő kombinációja a következő történet, amelyet szívesen elengedtünk volna „a sas nem kapkod legyek után” sóhajjal, ha nem jön velünk szembe – szó szerint – a megbántott igazságérzet a Fő utcán egy idős, egykori tanár-kolléganő képében, akit mélységesen felháborított a Magyar Nemzet nevet viselő, mostanában ellenzékinek számító újság cikke, melynek főhőse Merő Béla, a Táncsics Gimnázium egykori igazgatója. A nemrégiben megjelent kis cikk dr. Magyar Kálmán kaposvári régész-történész a Valóság c. folyóiratban közreadott „tanulmányán” alapul, s felteszi a kérdést, hogy jogosan van-e emléktáblája a gimnázium falán Merőnek, mikor az ötvenes-hatvanas években több esetben is „politikailag renitens diákok tanulását lehetetlenítette el, s esetenként börtönbe juttatásukban is részt vállalt”. És, minthogy a jó történetekben erkölcsi dilemma is van, írja mindezt olyasvalaki, akinek a III/III-as besúgói kartonjával van teli a világháló, egy másik spicli pedig arról lamentál, hogy ő, a polgármester intézkedik majd, „ha a vádak beigazolódnak”.

Pánik a fedélzeten: folyamatos propaganda-szőnyegbombázás a városházáról – a háttérben egy kínos közvélemény-kutatás

Közpénzszórás turbófokozatban – újabb brosúra

Február elején számoltunk be róla, hogy gyaníthatóan újabb propaganda-hadjárat áldozata lesz Kaposvár sokat szenvedett népe: még a bennfenteseket is meglepte az a színes-szagos, alapvetően semmi újat nem tartalmazó, ám annál harsányabb és drágább brosúra, amellyel a városvezetés magát fényezte. A Modern Városok Programról már elmondtuk, hogy csupán egy sunyi hazugságra épül: az EU-s fejlesztési pénzek hangzatosan becsomagolva, mintha ez nem alanyi jogon járna a vidéknek, hanem Orbán Viktor személyes kegyéből kapná Kaposvár. Nos, Szita Károly pakolt egy újabb csomagolást ugyanarra: immár Németh István Program a neve, s így nyilván az ő jóvoltából gyarapodik a város. És, hogy kétségeink se maradjanak, az első brosúrát követte a második, kisvártatva pedig egy telefonos reklámkampány. Folytonos izgalmi állapot Fidesz-módra – közpénz nem számít.

Hát itt a vége: egy Mészáros Lőrinc-közeli cég felvásárolta a Mediaworksöt, így a Somogyi közvetlenül a Fidesz irányítása alá került

Temetni fogjuk, nem dicsérni

Totális diktatúrában totális sajtóellenőrzés van, e fronton pedig csapataik egyre-másra aratják a győzelmeket. Nincs nehéz dolguk. A Népszabadság működésének terrorista akcióhoz hasonlóan alattomos leállítása után már annak, aki a legkisebb figyelemre is méltatja még a hazai sajtó helyzetét, nem lehettek illúziói: a Mediaworks vezetőinek aljas húzása előre vetítette a szintén náluk lévő megyei lapok sorsát (is). A Népszabadság elpusztítása előfeltétele volt egy sokkal nagyobb és a hazai nyilvánosság szempontjából halálosabb „üzletnek”: az ún. vidéki lapportfólió eladásának, amelynek a Somogyi Hírlap-Sonline is a része. Most megint átléptek egy határvonalat: lehet fogalmazni a gyászbeszédeket.

Gergő a szopórolleren, avagy sakálok közt lúzer, aki nem somogyvári

Jakó Gergely bukása

Mondhatnánk, újabb szereplő lép le a kaposvári közélet forgószínpadáról, bár a műfaj és a fajsúly egészen más. Ami már egy hete szóbeszéd tárgya volt a városban, az mára társadalmasult: napokon belül, a jövő csütörtöki, 2-i megyei közgyűlésen lemond Jakó Gergely elnök, és helyét Bíró Norbert alelnök veszi át. A Somogyi ezt közlő, két mondatos hírében, mely nem érte meglepetésként a helyi közélet ismerőit, szerepel az az információ is, amely a KAPOS-T-nak már két éve feltűnt: Somogyvár, ill. a vele szomszédos Öreglak levegőjében lehet valami, ugyanis az új elnök Bíró Norbert, Neszményi Zsolt kormánymegbízott, de Gelencsér Attila és Móring József Attila képviselők – akár egy Fidesz-kollégiumi fészekalja – mind e vidékről származnak.