A cseri sorompó felnyitása: egy lépés az ésszerűbb közlekedésért

Rozsdás korlátok helyett városbarát megoldásokat

Régi, mondhatni a KAPOS-T-tal egyidős vágyunk, hogy afféle szolgáltató, ötletadó, vitaindító fórumként is létezzünk, ne feltétlenül és örökké a magasnak egyáltalán nem nevezhető politika szféráiban. Eddig ugyan ezt a tervet csak dédelgettük, mert a mindennapi sodrásban egyszerűen nem volt más választásunk, a feldolgozatlanok listája pedig így is egyre bővül. A helyzet e téren változatlan, de most mégis, különösebb apropó nélkül belevágunk: hadd szóljon ez is. Első javaslatunk így festene: nyissák, nyissuk fel a cseri sorompót, hogy, főleg a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban tehermentesítsen néhányat a kaposvári közlekedési hálózat szépszámú gyenge pontjai közül.

Ha van logikátlan, kaotikus és rosszul szervezett közlekedési-városszervezési rendszer, akkor a kaposvári biztosan az. Hivatkozhatunk a Donner városrésznek a belvárostól való, vasút általi elszakítottságára, vagy arra, hogy úgy az észak-déli, mind a kelet-nyugati tranzitforgalmat a négysávos utakkal behozták a városközpontba, megemlíthetnénk, hogy a fél város forgalma egy nyomorult utcán, a Kontrássyn zajlik, mert az eltúlzott, 700 méter hosszú, egybefüggő sétálózóna éppen úgy vágja ketté a város egyes területeit közlekedési szempontból, mint a vasút. (Itt jegyezzük meg, hogy mindez nyilván csak annyiban kritika a jelenlegi városvezetésnek, ami ebből az elmúlt húsz évben történt, és amit a korábbi hibákból ez alatt két évtized alatt orvosolni lehetett volna.)

maps_cseri_sorompo_2

A különbség, és még csak nem is zongoráztuk: a piros kör a sorompó, a zöld pedig egy körforgalom helye, és a kék-piros vonalak jelzik, mennyivel volna egyszerűbb további, a Vásártéri úthoz kapcsolódó utcákon át megközelíteni a várost. Érdekes, hogy a Google Maps a Vásártéri utat osztott pályásnak, kétszer kétsávosnak jelzi…

Aki vitte már a gyermekét valamelyik belvárosi középiskolába reggel, az tudja: nincs az a budapesti halálzóna, amely úgy be tudna dugulni, mint a vasúti felüljáró, a Kontrássy és a József Attila utcák, beleértve a „Betmen téri” (bocs’, gyerekszáj) körforgalomig, és a Somssich utca egészen a kórházig. Délután vica versa.

Miután a reggeli bejövő személygépkocsi-forgalom ezirányú része a Donner-Cser-Kaposszerdahely-Szenna irányból éri el a kritikus kereszteződéseket, szerencsés lenne „megnyitni” egy másik, nem a 67-es átvezető szakasza felől belépő útvonalat. Ez lehetne egy felújított, korszerű, teljes sorompóval ellátott vasúti kereszteződés, amely nyilván választási lehetőséget adna a Cseri út felől érkezőknek: ha zárva, használhatják a felüljárót, s ugyanez igaz a város felől, vagy a Vásártéri út irányából közeledőkre is, akiket akár egy jelzőberendezés is figyelmeztethet időben arra, ha a sorompó lent van.

A nyolcvanas évekhez képest, mikor a jelenlegi rendszert kialakították, ma lényegesen kisebb a vasúti forgalom, ritkábban és rövidebb ideig vannak zárva a sorompók. A Cser felől érkező, vagy arra irányuló forgalom megoszlana a Vásártéri úton, a Bereck Sándor és a Kaposváry György utcák felé, egészen a Kanizsai, ill. a 48-as ifjúság útjáig, a Berzsenyi utca helyett.

varuzlethaz

Voltak ezek a méregdrágán készült, semmivé foszlott szép tervek: annyi a mai hasznuk, hogy megmutathatjuk, hol lenne a körforgalom. A zöld tetejű Vár üzletház helyén ma ízléses bozót található.

A cseri sorompó város felőli oldalára amúgy jótét lelkek – régen, mikor még a város jövőjében bíztak néhányan – egy körfogalmat is terveztek, amint az a mellékelt fantáziarajzon látható. Igaz, van hozzá egy soha el nem készült Vár utcai plaza, meg egy gyalogos felüljáró a Berzsenyi utca felett: ezeket nyugodtan elfelejthetjük, ahogy a Szita-féle brosúrák számos, lázas állapotban született fantáziáját is.

A körforgalom – és vele a cseri sorompó megnyitása – viszont nem jelentene kigazdálkodhatatlan költségeket. Kezdettől azt az álláspontot valljuk, hogy eszement, fellengzős, tízmilliárdokkal dobálózó, soha meg nem valósuló „tervek” helyett (pl. a színház nyolcmilliárdja, vagy a „közlekedési központ” harmincötje) sok-sok apró, ám a kaposváriak mindennapjait érezhetően javító ötlet, gondolat közreadásával, megvitatásával és persze megvalósításukkal kéne foglalkozni.

Szerintünk százszámra vannak ilyenek, ugyanis a városvezetést kizárólag a primer, azonnal learatható és pénzben mérhető „sikerek” érdeklik, más megfogalmazásban: az EU-tól leakasztható pénzekből jól-rosszul összekalapált alibi-projektek, mint pl. az Agora vagy a Szivárvány, melyek csak nyelik a pénzt valódi kulturális értékközvetítés helyett.

A cseri sorompó afféle szimbólum is lehetne: felnyitása önmagában is jelképértékű, és üzenet volna azoknak, akik ma úgy érzik – tegyük hozzá, jogosan – hogy a városvezetés „látóköre” csak a viacolorral leburkolt sétálóövezetig tart, addig, ameddig a polgármesteri iroda ablakából el lehet látni. Segítsünk ennek a fantáziáját, lendületét és felelősségérzetét vesztett, cinikus és kiégett városvezetésnek, mely valójában soha nem volt igazi gazdája Kaposvárnak: nyissunk fel egy sorompót, aztán még többet, amennyit csak lehet.

H. I.