„Zsarnok birodalom fékevesztett nyűve”: a nép ajkán él tovább Kovács „Trombitás” Jóska, a kaposvári betyár története

Kaposvár lassan elkezdhet gondolkodni azon, hogy új márkavédjegyet választ magának: a besült és csak gúnyos megjegyzéseket kiváltó „lehetőségek városa” után jobb híján előszedték a jellegtelen és fantáziátlan „virágok városa” elnevezést, mely legfeljebb a múlt század tízes-húszas éveiben lehetett érdekes. Rippl-Rónaival normális gyűjtemény és képtár híján éppúgy kudarcot vallottak, mint a Csiky Gergely Színházzal, melyet már tudatosan, politikai megfontolásból tett tönkre a fideszes városvezetés, messze alulmúlva kommunista elődeit, akik még Aczél György ellen is meg tudták védeni Babarczy Lászlót, Ascher Tamást, Ács Jánost, Koltai Róbertet, Pogány Juditot és a többieket, sőt még az épületet is. Most viszont már az isten sem menti meg a várost attól, hogy spontán módon új szimbóluma szülessen: szájról szájra terjed, egészen jól csengő rigmusokban él tovább a rendőrgázoló Kovács József egykori fideszes képviselő, és holding-igazgató, főállású Szita-csókos balladája. Szenzációs néprajzi lelet csak itt, csak most, csak a KAPOS-T szigorúan felnőtt olvasóinak!

kovacs_youtube

Az igehirdető igazsága sok-sok felkiáltójellel, ami a hitelességhez kell

Mielőtt azonban a húrok közé csapnánk, egy másik, bár a legkevésbé sem spontán jelenségről is illik beszámolnunk: a Youtube-on jelent meg néhány napja egy kis „video-remek”, melyet jól érzékelhetően Kovács József érdekében állított össze és tett fel valaki a legnagyobb videomegosztó portálra. Nem árulkodik túl összetett gondolkodásról a kis opus: „Kovács József és a rendőr esete – Az igazság !” címet viseli (így, a helyesírási a hibákkal együtt), s a tartalma egyrészről a Kapos Extrában is megjelent „interjú” (emlékeztetnénk rá olvasóinkat, hogy gyors egymásutánban két „beszélgetés” is megjelent a jogerősen elítélt Kováccsal, csak az ő nézőpontját és rágalmait visszhangozva – a másik a Somogyi Hírlapban olvasható) ezt előzi meg egy levél, bizonyos Nagy Endre „bácsi” levele, mely bősz elfogultsággal gyalázza a rendőröket, és dühödten bizonygatja Kovács ártatlanságát. Kérdés persze, hogy akkor Kovács József és ügyvédje miért nem idéztették be tanúnak? Erre minden büntetőeljárásban adott a lehetőség.

A közzétett videó tehát nem egyéb, mint ízléses, kék háttér előtt futó szöveg amelyet – nem fogják kitalálni – andalító, lágy trombitaszó fest alá, s, hogy mindez kapjon egy újabb vizuális megerősítést, a kép jobb alsó sarkában egy trombitás sziluettje is ott figyel a naplementében. Kovács úr a jó ízlés ellen elkövetett merényleteiért valószínűleg többet érdemelne. Azt sem lehet nem észrevenni, hogy a darabot a videomegosztón közzétevő vezetékneve is Kovács…

Azt viszont álmunkban sem gondoltuk, hogy a szél olyasmit fúj be ma virtuális szerkesztőségünkbe, ami talán alapjaiban változtatja meg mindazt, amit a népművészet haláláról, az egészséges néplélek elsorvadásáról, és a kaposvári embereknek a Gonosz győzelmébe való apatikus belenyugvásáról gondoltunk.

Trombitas_vers_2

Kopogtatás a halhatatlanság kapuján: A trombitás című vers maga a hamisítatlan népi őserő

Egy vers, egy poéma a rendőrgázolóról, mely valószínűleg túl fog élni mindannyiunkat, egy érzékelhetően eredeti, avatott, és a legkevésbé sem lebecsülendő formakészségű tehetség alkotása. Nem tehetünk mást, mint kalaplevéve meghajlunk a felező tizenkettes sorok, a páros rímű négysoros strófák feszes szigorúsága, a mesteri vizuális elrendezés és a tizenhetedik század Franciaországában nagyon divatos, röplapokon osztogatott gúnyversekre jellemző dekoráció előtt.

kovacs_vers

A nép névtelen, ám annál tehetségesebb gyermekének ajkán született, az “eset” után nem sokkal

Érzékenyebb lelkületű olvasóink türelmét kérjük a szövegben előforduló trágár szófordulatok miatt: egyrészt a narratíva a „főhős” szemszögéből tárgyalja az eseményeket, s az ittas ember szájából hitelesnek, életszerűnek hangzik egy-egy indulatszó, másrészt pedig a népköltészettől egyáltalán nem idegen a trágárság, gondoljunk Pálóczi Horváth Ádám somogyi költő Ötödfélszáz énekek című gyűjteményére.

Természetesen azt is tudnunk kell, hogy a szöveg, beküldője szerint már az eset napvilágra kerülése után nem sokkal megjelent a környéken, ezért a pesszimisztikus kicsengésű befejezés. Egyelőre nem tudunk sokkal többet sem az alkotójáról, sem arról, hogy a lappangás ideje alatt merre, ki, és milyen áldozatok árán őrizte meg, rejtegette az ellenvéleményt és az igazságot tűzzel-vassal pusztító kaposvári fideszes gondolatrendőrség elől. Ez ügyben várjuk tisztelt olvasóink további információit – tartozunk ezzel az utánunk jövő nemzedékeknek.

Azért ismerjük el: a rendőrgázoló, mint a „…zsarnok birodalom fékevesztett nyűve”, a képzavar ellenére „oda van téve rendesen”, hogy napjaink népies szóhasználatánál maradjunk. És arra sem árt egy-két szót vesztegetni: mennyire zárta szívébe ezt a kiváló embert a környék népe, ha ilyen vers kapott szárnyra róla…

H. I.