Áldozat vagy áldozat? A rendőrgázoló Kovács József tovább magyaráz és vádaskodik a jogerős ítélet után a helyi sajtóban

Nem neveznénk bevett sajtógyakorlatnak azt, amit a „rendőrgázoló” eposzi jelzővel felruházott kaposvári fideszes exképviselő ügyében a törvényszéki döntést követően két helyi médium is felvállalt: az immár jogerősen elítélt Kovács terjedelmes interjúkban magyarázza a bizonyítványát, kétségbevonja a bíróság pártatlanságát, az eljárás jogszerűségét, rágalmazza a sértett egykori rendőrt, G. Szabolcsot anélkül, hogy az interjúkban bárki szembesítené az igazolást nyert tényekkel. Így az az abszurd kép alakul ki a helyi közvélemény azon részében, mely információit ezekből a sajtótermékekből szerzi be, hogy valójában Kovács József az áldozat: a rendőri önkény és elfogult bírósági eljárás szenvedő alanya, akinek most az egész gonosz, összeesküvő világ ellen kell megvédenie az igazát. Szakadj meg, szív.

kovacs_level_reszlet

Kovács József régi levele a KAPOS-T-nak: eddig mélyítette a kapcsolatokat, mostantól nem mélyülnek tovább

Az interjúk egyike a Somogyi Hírlapban jelent meg, árulkodó címmel: „Minden munkáját elveszítette a börtönre ítélt exképviselő”. Ezt tartotta fontosnak kiemelni a szerkesztő az egyébként is magát folyamatosan sajnáltató Kovács panaszáradatából, ez volt a leginkább kínos a mögötte álló helyiérdekű hatalmasságoknak. Valójában az ügytől függetlenül szégyellnie kellene magát Szita Károly polgármesternek, hogy hosszú évekig egy szakértelem és végzettség nélküli politikai kinevezett ült zsíros fizetségért a Kapos Holding egyik fontos vezetői székében. A cím egyúttal azt sugallja, hogy súlyos méltánytalanság érte Kovácsot, aki „minden munkáját elvesztette”. Nem tudjuk, miféle feladatai voltak még, ugyanis azt, hogy a város megbízásából járta volna a világot, bőszen tagadta a polgármesteri hivatal.

Kovács kitartóan állította ennek ellenkezőjét, még az interjúban is említi, hogy jövő héten mentem volna előadásra egy külföldi magyar közösséghez, de emiatt ők is visszamondták az utam”. Nem tudjuk, hogy hallgatóként vagy előadóként vett volna részt az eseményen Kovács úr, de, figyelembe véve hozzánk írt leveleiből kivilágló verbális képességeit, utóbbi esetben nyertesei is vannak az ügynek.

ret_utca_maps_2

A kies Rét utca, a helyszín. Nemhogy naponta, évente nem megy el erre tíz-tizenöt szirénázó rendőrautó…

Reflexió nélkül maradnak – talán nem véletlenül – a Somogyi Hírlapos interjúban az olyan zagyvaságok, mint az, hogy Kovácsot „egyoldalúan” üldözték. Még szerencse, hogy nem volt kölcsönös a dolog… A másik, gyakran ismételt állítása, hogy „nem vette észre” az őt követő, szirénázó rendőrautót. Megjegyeznénk, ebben ráismerünk arra az Orbán Viktortól Rogán Antalon át Szita Károlyig a legtöbb fideszes politikus által előszeretettel alkalmazott módszerre, ahogy a legnagyobb blődségeket és agyzsibbasztó baromságokat képesek arcrándulás nélkül előadni. Aki vezetett valaha, netán állította már meg mögötte jövő járőrkocsi, azt pontosan tudja, mekkorát hazudik Kovács. Ha volt köztük egy kenyeres autó, az legfeljebb a főúton lehetett igaz, a Rét utca felé vezető kis utcákon már biztosan nem, ha csak nem követte az is Kovács József autóját, hogy kenyeret vigyen nekik. Azt pedig csak helyismerettel nem rendelkező olvasóinknak mondanánk el: a Rét utcában, ahol az eset történt, nemhogy naponta, de évente sem megy el tíz-tizenöt szirénázó jármű…

rendor_gazolas

A kritikus pillanat, ami súlyosabb következményekkel is járhatott volna

Hogy Kovács Józsefet, bár szeretné magát politikai áldozatnak beállítani, még mindig támogatja helyi fideszes hatalom, abból is kiderül, hogy a Kapos Extrában is megjelent vele egy „interjú”, bár csak szigorúan idézőjelek közt érdemli meg ezt a megjelölést, hisz a hangzatos „audiatur et altera pars” nevében durván rágalmazza a sértettet, G. Szabolcsot. A szerkesztőségből származó információk szerint az írás felsőbb utasításra jelent meg, egészen apró betűkkel szedve, a bulvárhírek és hirdetések közé eldugva.

Itt már előjön Kovács – nyilván otthon érzi magát az övéi között – azzal, amivel a Somogyiban nem mer: hogy a rendőr „utazott rá”, „részéről provokáció volt” az intézkedés, valamint azt is elismétli, hogy a sértett térdén lévő sérülés nem volt észlelhető a látlelet felvételének időpontjában, valamint a „sérülés másnapján jóízűt focizott a barátaival”.

Mi természetesen megkerestük G. Szabolcsot Sydneyben, aki Kovács minden állítását cáfolta. Idézünk a leveléből:

Első találkozásom Kováccsal nem éppen egyszerű intézkedésnek indult. Igazoltatni akartam, szondáztatni, de aktívan ellenállt, 3-an tettük be erőszakkal a kocsiba, mikor vérvételre mentünk vele. Kivenni az autóból még nehezebb volt…”

„Bosszúról és provokációról beszél. Talán nem ő volt az, aki vezetői engedély nélkül közlekedett folyamatosan az ominózus napig? Nem ő provokálta a rendőrséget azzal, hogy megteszi, mert megteheti? Mert tudta, hogy kapitányi szinten védve van és senki nem mert ujjat húzni vele? Mikor másodszor intézkedtünk vele szemben, szüneteltetve volt a vezetési jogosultsága. Persze, ezzel megint csak traktálhatja a nyilvánosságot, talán néhányan el is hiszik, de az ügy irataiban dokumentálva van az ellenkezője.”

„Ő ígérte meg nekem, hogy tönkretesz a családommal együtt. A volt kollégáim füle hallatára. Erről miért nem esett szó sehol? A bosszú megint csak az Ő válasza, amiért én nem féltem tőle. Mindent elkövetett, hogy kirúgasson. Felsőbb utasításra nyomozgattak a múltamban (szakmaiban, magánéletben), hogy fogást találjanak rajtam, amivel elintézhetnek. És még itt is megjelent (Sydneyben), ahol lakunk. Még a párommal is fényképeztette magát, pedig nagyon jól tudta, hogy kicsoda. És ezt a képet még e-mailben el is küldte nekem. Ez nem provokáció?”

kovacs_interju_kapos_extra

Állítások, melyek csak “Kaposvár hetilapjában” jelenhettek meg: Kovács József az áldozat, aki ellen összeesküdött a széles világ

Szabolcs a térdsérüléséről szóló állításokat is kommentálta:

„1 hétig voltam táppénzen az eset után. Másnap az ügyészségen voltam kihallgatásokon, nem focizni. Világéletemben utáltam a focit. … Az eset után visszamentem intézkedni? Legalább 10 rendőr volt ott, aki intézkedett helyettem. Engem visszavittek, mert muszáj volt.”

„A hivatalos személy elleni erőszak elkövetésének nem feltétele a látható sérülés okozása. Másnap már látszott rendesen a térdemen az elszíneződés, ami hetekig megmaradt. A fényképek a Kaposvár Rk-n készültek, a jelentéssel együtt kerültek becsatolásra közvetlenül a nyomozó ügyészségre.”

Szabolcs záró gondolatát teljes egészében idéznénk – úgy gondoljuk, benne van minden, ami ahhoz kell, hogy bárki felnőtt módra, mértéktartóan és elfogultság nélkül véleményt alkosson az ügyről és Kaposvár közéletének valódi állapotáról:

„Mivel már volt alkalmam megismerni Kovácsot, tudom, hogy bent végig azon fog dolgozni, hogy hogyan álljon bosszút rajtam. De valahogyan azt kellene eszébe juttatni, hogy nem miattam járt úgy, ahogy járt. Ő ki tudja, mióta a tűzzel játszott, és most megégett. Nem én vagyok a hibás, ő kereste a bajt. Ha meghúzza magát, viszi a balhét, ki sem derült volna az egész, és nem csukják be. Azért hoztam nyilvánosságra a dolgot, mert mindenáron ki akarták mosni. Ha bűnösnek mondták volna ki első alkalommal, nem megszüntetik 2-szer is az ügyet, ki sem derül. Kapott volna egy pénzbüntetést és kész. De ez nem kellett neki. Köszönheti a bukását a rendszernek, azoknak, akik megpróbálták kimosni, akik biztatták és persze saját magának. Arról nem esett szó sehol,pedig egy misét megérne hogy kik, hogyan és miért szüntették meg 2 alkalommal az eljárást ellene, mikor nyilvánosságra kerülés után ugyanazon bizonyítékok alapján el lehetett ítélni jogerősen. Kinek a felelőssége volt?”

Túlságosan nem nehéz válaszolni ezekre a – költőinek szánt – kérdésekre. A Nemzeti Együttműködés Rendszerét látták a gyakorlatban a tisztelt olvasók hosszúra nyúlt cikksorozatunkban. Urai vagyunk a helyzetnek, minden eltussolható, elintézhető, míg a város határain belül marad. Együttműködik a rendőr – tisztelet a kivételnek – a helyi ügyészség és persze a sajtó. Csak akkor van baj, ha országos, netán nemzetközi botránnyal fenyegető balhé kerekedik, az átkozott internet közreműködésével.

Kovács József most megpróbálja a maga javára fordítani az ügy politikai felhangját: szerinte bármely más bíróság felfüggesztettre ítélte volna, mert ott egy lett volna a sok közül, Kaposváron pedig „az ügy” volt, minden rárakódott sarával. Természetesen ebben is téved. Magyarországon nem sok olyan embert találni, aki ne értesült volna a „kaposvári rendőrgázoló exképviselőről”, s nem hinnénk, hogy túl sokan vélekedtek róla pozitívan. Éppen emiatt tartottak ki a kaposvári ítélkezés mellett, holott mindenkinek joga van – s ezt Kovács esetében minden bizonnyal méltányolták volna – hogy más, elfogulatlan törvényszék döntsön róla Szegeden, vagy bárhol az országban. Ők azonban úgy gondolták, hogy jobb az akolmeleg: a „Jóskák”, „Pisták”, „Karcsik”, „Attilák” urambátyám világa.

Aztán urambátyáimék egyszer csak kilökték maguk közül a hidegre, ki a lövészárokból, golyófogónak. És szegény, szegény Kovács Jóskának még mindig fogalma sincs, hogy hol van.

H. I.