Boldogtalan Kaposvár: utolsók közt Magyarország boldogságtérképén – talán nem véletlenül

Ilyenkor hol marad az örvendező kórus?

Lehangoló képet fest a somogyi megyeszékhelyről az a tanulmány, amely a napokban kapott nagy nyilvánosságot: Magyarországon az ELTE PPK Pozitív Pszichológiai Kutatócsoportja és a Jobb Veled a Világ Alapítvány idén is megrajzolta Magyarország boldogságtérképét. A program a World Happiness Report része: a vizsgálatban 7506 fő, 17–88 éves férfiak és nők vettek részt. A felmérés kiterjedt az élettel való elégedettség, az érzelmi, a pszichológiai, a szociális és spirituális jóllét és a mentális egészség szintjének a megállapítására is. Somogy megye és Kaposvár az agyzsibbasztó fideszes propaganda-terror ellenére (vagy talán épp annak eredményeképp) kiábrándító mutatókat mondhat magáénak: a város a megyeszékhelyek közt a már szokásos, előkelő utolsó előtti helyet foglalja el, Somogy erősen pedig boldogtalan hely, akárcsak „fővárosa”.

Európa legszebb főtere, mi? Ilyenkor aztán lapos az arca a sok propaganda-huszárnak: ha százhúsz méteres kalaplengetésben véletlenül sikerül megelőzni Ganajospusztát a járási szpartakiádon, Széki Éva és Lengyel János egy hétig duettben vinnyognak a boldogságtól, mert „a jó hír is hír”, sőt csak az a hír, Szita Károly Facebook-oldala pedig csatakos a nyáltól.

Most beszédes hallagásba burkolózik a média-hadtest és az ügyeletes hozzászólók, ugyanis a felmérés valahová nagyon-nagyon mélyre teszi a kaposvári városlakók közérzeti mutatóit.

Mutatjuk is, mert egy kép állítólag többet mond ezer szónál:

 

Boldogságszint tekintetében Kaposvár hátulról a harmadik, ám a globális jóllét egy sokkal komplexebb és árulkodóbb mutató: az anyagi jóléttől a az intézményekbe vetett közbizalmon át a kötőszövetet, a társadalmi szolidaritás szintjét is méri. Ebben Miskolccal fej fej mellett utolsó előtti a város. Talán szerepe van ebben Szita Károly „városépítő” munkásságának is.

 

A diagram a globális jóllét mértékét mutatja az egyes megyeszékhelyeken. A jóllét – vigyázat, két „l”-lel! – egy általánosan elfogadott, tudományos mérőszám, mely az emberek általános közérzetét értékeli, általánosságban az életükkel való elégedettséget.

Három dimenziója van:

– gazdasági: az anyagi biztonság, képzettség és emberi beruházás;

– politikai: részvételi-állampolgári kultúra, politikai aktivitás, az emberek között bizalom és kooperációs készség;

– társadalmi: az állampolgárok közti erős kötőszövet, az intézményekbe vetett bizalom, mint szociális tőke.

Nos, szomorúan kell megállapítanunk, hogy ebben a kérdésben nemhogy a hetvenes, nyolcvanas indexszel „szégyenkező”, migránshordáktól rettegésben tartott osztrák városoktól vagyunk fényévekre lemaradva:

Kaposvár az utolsó előtti Miskolccal, a borsodi rozsdatemetővel fej fej mellett, csupán Salgótarjánt megelőzve.

Nos, akkor erről kéne valamit ugatni propagandista uraiméknak, meg persze a főnöküknek. Gyanítjuk, nem fog menni.

A Dunántúlon csak Somogy átlagon alul boldog, az ország legrosszabb helyzetben lévő területeihez hasonlóan.

Azt is tudjuk, hogy miért, s ez éppenséggel a rendszeres kaposvári botrányok közül az utolsónak az aktualitására is rávilágít. Azt, hogy az anyagi jóllét szintje alacsony, azt a hülye is tudja, elég a közmunkások elképesztően magas számára gondolni, vagy arra, hogy egyetlen bútoráruház, ill. műszaki cikk üzlet is alig-alig tud megélni a városban. De a Somogy Áruház méltatlan sorsa, vagy a Mező utcai csomópontban szégyenkező betontorzó is erről árulkodik.

Ami számunkra most fontosabb, az a politikai és társadalmi dimenzió. Mégpedig azért, mert arra sajnos nagyon kevesen gondolnak, hogy e kettő alacsony, már-már primitív szintjének a következménye a gyenge anyagi jólét.

Magyarul azért vagyunk ilyen csórók, mert egy érdemtelen figura által uralt klientúra fogalja el a gazdaság, a közigazgatás, az oktatás, kultúra pozícióit, és tehetség, teljesítmény híján felfelé nyalással, lefelé taposással, s persze a zsebük tömésével töltik az idejüket. És ez a rendszernek tökéletesen megfelel.

Hogyan lehetne a polgároknak bizalma a közintézményekben,

ha naponta találkoznak a hivatali önkény különböző formáival? Ahol rendőrökkel próbálják megfélemlíteni az ártalmatlan járdafestő fiatalokat, s még azután is folytatják a hajtóvadászatot, hogy a törvényszék hivatalosan kimondja, hogy nem történt szabálysértés?

Ahol a politikai ellenfelet választások idején adminisztratív eszközökkel próbálják ellehetetleníteni?

Abban a városban, ahol öt, ill. hat, közpénz-százmilliókkal, talán milliárdos összeggel, állami hirdetésekkel, pályázati pénzekkel degeszre tömött, negyven-ötven főt foglalkoztató propaganda-hadsereg, hazugsággyár áll szemben egyetlen emberrel?

Hogyan lehetne itt közbizalom? És akkor még nem beszéltünk a Pécsi utcai iskoláról, a hajléktalanok vegzálásáról, arról, hogy érdemtelen és alkalmatlan nímandok sora rombolja porig az egykor elismertnek számító kaposvári kulturális életet.

Csiky Gergely Színház hulladékbotrány, mond valamit? Gumiégető: rémlik?

Vigyázat, sokkoló adat: két olyan megye van Magyarországon a tizenkilencből, amely az elmúlt tíz év alatt nemhogy felzárkózott volna fejlettségben az EU-átlaghoz, hanem még lejjebb is csúszott 2006-hoz képest: Baranya és Somogy. A többiek, beleértve Borsod, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár vagy épp Nógrád megyéket is, dolgoztak le többet-kevesebbet a hátrányukból, de hanyatló térség csak kettő van az országban.

Valami rettenetes módon el van csesződve ezen a vidéken, s ebből a bénult állapotból mintha mégsem akarna felébredni senki.

H. I.


Frissítés: röviddel cikkünk elkészülte után tartott sajtótájékoztatót az Együtt, Pataki Márton elnökségi tag, Gyertyás Lászlóné barcs-csurgói és Kerepesi Tibor kaposvári képviselőjelölt. Mindhármuk mondandójában közös elem volt, hogy a térség gazdasági leszakadása a statisztikai adatok és a közvetlen tapasztalatok szerint is nemhogy csökkent volna, hanem fokozódott.

Kaposvár nem tudta kihasználni a földrajzi elhelyezkedése adottságait: a vasúti közlekedés megrekedt az évtizedekkel korábbi színvonalon, a 67-es út pedig csak akkor jelentene mérhető gazdasági előnyt, ha egészen Szigetvárig, ill. az országhatárig kiépülne egy kaposvári elkerülő szakasszal kiegészítve. A városkörnyéki és a dél-somogyi kistelepülések helyzete pedig az elmaradott infrastruktúra és munkalehetőségek híján egyenesen tragikus.


Fontos információ: a Facebook megváltoztatta az Ön által követett oldalak megjelenítését!

Ha tudni akar arról, amit Kaposvár vezetése és az általa uralt cselédmédia elhallgat, csupán annyit kell tennie, hogy Facebook-oldalunkon a „követés” gombra kattintás után állítsa be a „megjelenítés elsőként” opciót!

Így nem veszítjük egymást szem elől! Köszönjük!