Kis helyi növényhatározó pökhendi városkertészeknek: virágos vagy bozótos Kaposvár?

Kinyílott a pitypang

Ha egy városnak olyan szerények az adottságai, mint Kaposvárnak, valóban minden lehetőséget meg kell ragadnia, hogy magára irányítsa a figyelmet. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy mennyi valóban ígéretes dolog halt el csírájában vagy épp virágában, még inkább érthető, hogy mások által nem különösebben preferált, „százméteres, félnehézsúlyú kalaplengetés” kategóriákban elért eredményekkel vagyunk kénytelenek büszkélkedni. Ha végképp semmi sincs, marad a huszonhatodik falusi pálinkafesztivál, ahol biztosan leesik egy-két aranyérem, vagy különdíj, amelyekről aztán lehet egy-két bombasztikus cikket kanyarítani. Vagy itt vannak a virágok, ugye, s ettől már biztosan csak jó emberek lehetünk. De, mint mindent, talán ezt is lehetne jobban csinálni.

A Tesco mögötti, jobb ötlet híján üresen maradt pusztaságot nem számítva két fontosabb és hagyományosnak mondható zöldterülete, parkja van a városnak: a Berzsenyi és a Színházpark. A vasúton túli, sorsára hagyott városnegyedben, a Donnerben ugyan van még egy, a Jókai-liget, de az méltatlan állapota miatt nem említhető egy napon a két másikkal, szintúgy a Cseri „park”. Nem túl fényes arány egy „virágos város” címhez képest.

Ám ettől – vagy éppen ezért – még lehetne város parkjainak, és persze a köztereknek a növényzete sokkal gondozottabb. Óriási sajtófelhajtás volt nemrég, mikor a Bajcsy-Zsilinszky utca első szakaszán végre kivágták az elkorhadt, itt-ott életveszélyes, magukat túlélt famaradványokat, és (talán) valóban forgalmas városi utcákra való, közepes nagyságúra növő fákat telepítettek a helyükre.

A baj az, hogy erre évtizedek óta először volt példa:

a belváros teli van olyan, szó szerint a fejünkre nőtt faóriásokkal, jellemzően platánokkal és hársfákkal, amelyeket vagy időben és gondosan vissza kellett volna vágni, vagy folyamatosan és tervszerűen felújítani. A parkokban nyilván impozáns látvány egy-egy faóriás, de a szűk utcákon felfelé, huszonöt-harminc méteres magasságba engedett fák csak gondot okoznak.

Tömegével termelik ősszel az avart, melyet az utóbbi években felszaporodott közmunkások is csak tél végére tudtak eltüntetni úgy-ahogy. A platán meglehetősen allergén, és az is előfordult már jó néhányszor, hogy a járdán landolt egy-egy méretes darab belőlük, a járókelőket veszélyeztetve. A sűrűn egymás mellett álló fák hét-nyolc évtizede még nyilván elfértek, pl. a Bajcsy-Zsilinszky utca felsőbb szakaszán, ma azonban már csak egymást akadályozzák, és egymás rovására próbálnak napfényhez jutni.

 

Növényalagút a Nagy Imre szobor mellett. A fák már egymásra nőttek, gondozatlanok: az egész hely ápolatlan, visszataszító. Így volt kitalálva.

 

Az elhanyagolt, elnőtt városi „bozót” legkézenfekvőbb példája a Zsolnay-kúttól a Csokonai utcáig vezető „allé”, a Nagy Imre-szobor mellett. A túlnőtt fák ágainak csak a végén van levél, alattuk pedig folyton nedves, árnyékos pinceszerű alagút vezet, ahová soha nem süt be a nap. Az, hogy az elhanyagolt növényzet eltakarja Kaposvár egyetlen történelmi alakjának művészi és közéleti értelemben is jelentékeny szobrát, érzésünk szerint nincs ellenére a városvezetésnek (itt írtunk róla).

A belváros fáit tehát sokkal bátrabban, kreatívabban és szellemesebben kellene gondozni, cserélni.

A Berzsenyi utcai bozótról szóló cikk a Somogyiból (2011). Kioktató, arrogáns, lekezelő, s főleg árulkodó: bozóttal kell eltakarni a Tescót, mert nem illik a városképbe. Ki tehet erről?

Arról nem is beszélve, hogy a város legszélesebb – ráadásul sétáló – utcájának, a Fő utcának a közepe bőven elbírna egy fasort, riasztóan kopár, és kelet-nyugati tájolása miatt nyáron szinte elviselhetetlen. De senkinek nincs annyi esze a városházán, hogy ezen esetleg fatelepítéssel

vagy pl. a Pécsen használatos színes napvitorlákkal segítsen…

A belvárosban sok helyen a járda és az úttest közé telepített, nagyjából ugyanilyen gondozatlan bozótos szintén nem segíti ezt a „virágos város” feelinget. Ahol volna rá hely, pl. az Ezredév utcában, ott persze nincs, a Bajcsy-Zsilinszkyben viszont volt már kisebb embermagasságú is. Egészen szánalmas olykor, hogy a város urbanizációs szintjéhez képest pofátlanul drága fizetőparkolók utasainak úgy kell kibújniuk az autójukból, és oldalazva elosonni, ha nem akarnak Rambót vagy Tarzant játszani.

Egy esős napon, az összefröcskölt sáros-olajos növényzet között bujdokolni csodás egy világos színű kabátban vagy ruhában…

Arról nem beszélve, hogy a bozót életveszélyes is tud lenni: több olyan gyalogátkelő is van a belvárosban, amelynél az átkelni szándékozó gyereket vagy kis termetű felnőttet eltakarja. Csoda, hogy még nem történt ilyen típusú baleset.

Hasonló viszont igen: 2008-ban a Berzsenyi utcán, a Tesco áruházzal szemben valaki a kerékpárutat szegélyező bozótosból lépett ki, és a vele ütköző kerékpáros meghalt. És elhunyt 2015-ben egy idős hölgy is, aki a Fő utca felső szakaszán, a Nagy Imre-szülőház közelében lévő buszmegállónál szállt le, de csak túlnőtt platán járda alól feltörő gyökereire tudott lépni. A busz kereke alá került.

Nem túl friss az idézet a Somogyiból, amit társítunk – 2011 óta őrizgetjük – s nyilván nem is akkor nyílt ki először a bicska a zsebünkben a kaposvári városvezetés és kapcsolt részeinek arroganciáját látva. Mégis, emlékezetünk szerint ekkor gondoltuk először úgy, hogy kéne egy városi lap – hisz minden nagyobb városban van – olyan kritikus hangú, ahol el lehetne küldeni „ezeket” oda, ahová valók.

Hogy egy csinovnyik – tisztelet amúgy a városházi kivételeknek – az ne oktathasson ki, ugathasson le kaposvári polgárokat, akiket a jó szándék és a közösség érdeke vezérel. El kell takarni b@zmeg a bozóttal a városképbe nem illő áruházat? Miért nem a kib@szott főnöködnek mondtad, hogy nem illik a városképbe, mikor oda telepíttette? Csak az egyszerű polgárral, meg a cselédsajtóval szemben vagy ilyen bátor?

Ezért kell embereknek meghalniuk, másoknak meg börtönbe menni?

Egyik oldalon a fantáziátlan sivárság, másikon a gondozatlan, szabályozatlan dzsungel: nem ilyennek kellene lennie a város növényállományának. Százával vannak példák Európában, Magyarországon, hogyan lehet izgalmasan, természet-, növény-, de főleg emberbarát módon gondozni, alakítani a fákat, cserjéket virágokat.

Aztán talán már nem is kéne ilyen-olyan pofaviziteken bohóckodni: megfelelő díj lenne a kaposvári polgárok elismerése.

H. I.

Most kivételesen ide sorakoztatjuk fel a képeket, mert sok van belőlük, s a Facebookon is várunk  példákat!

 

Így néz ki ereje teljében a Bajcsy-Zsilinszky utcai bozótos közvetlenül a gyalogátkelő előtt.

 

Ez pedig a posta előtti szakasz: szállj ki, ha tudsz, vagy vesd magad az autók elé!

 

És így csinálják ezt jobb helyeken (Budapest): ha már fizetsz, nem is keveset a parkolóért, legalább legyen helyed kiszállni, és ne a sárba lépj…

 

Ismét Kaposvár: a Bajcsy felső szakaszán szépen gyűjti a bozót a szemetet, az avart, s jól látszanak a felfelé törő, funkciójukat vesztett platánfák.

 

A tragikus helyszín, a Fő utcai buszmegálló: jól látható, hogy milyen rövid a két fa közti rész, ahol az utasok egyáltalán le tudnak szállni…

 

… és a túlnőtt fa gyökerei, amelyre ki kellett lépnie az áldozatnak, aki így a busz alá esett. Amerikában ilyenért százmilliókra perelnék az önkormányzatot.

 

És két példa végére: Strasbourgban úgy metszik a fákat, hogy még lombjukat vesztve is dekoratívak legyenek…

 

… Esztergomban (Magyarország) pedig szépen formára alakított fiatal platánok díszítik a sétálóutcát.