Kategória: KARCOSOK KLUBJA

Homokkő a sajtóproletárok fegyvere, avagy hogyan próbálja a kaposvári médiamunkás visszalapátolni a sz@rt a lóba

Amikor a migráns mészkő visszaüt

Amint azt minden mértékadó forrás egybehangzóan állítja, e teremtett világon csupán két csalhatatlan személy van: őszentsége, a mindenkori katolikus egyházfő, és Szita Károly, Európa legszebb főterének polgármestere. Utóbbi tévedhetetlensége úgy állítódik elő, ahogyan azt George Orwell 1984 című egyre valóságosabb rémálmában olvasni lehet: az Igazság-minisztériumban, ami a városházi sajtóosztálynak felel meg, folyamatosan átírják a múltat. Olykor az önkormányzati ülések jegyzőkönyvét, olykor mást. Most éppen szökőkút-ügyben: miután látványosan szétrohadt a legszebb főtér ékessége, muszáj volt felelőst találni. Van ugyebár a fagy, az időjárás, no, meg a felülmúlhatatlan emberi ostobaság.

Mese a perverz mókusról és a fajtalankodó borzról: Lengyel János pártcsinovnyik irodalmi munkássága

Az írástudatlanok csak magukat árulják el

Vita bontakozott ki a somogyi közbeszédben egy, a Magyar Narancsban nemrég megjelent portrécikk kapcsán, mely a jeles írástudóról, mármint Lengyel Jánosról, a Somogyi főszerkesztőjéről szól, feltárva pártállami múltját, felidézve akkori, jelen beosztásával szöges ellentétben álló kijelentéseit. Ám a történet korábbi, s nem ezzel kezdődött: a siófoki közösségi oldalakon régóta zajló, elmérgesedett vitát Lengyel szerkesztő abszolút etikátlan és szakmaiatlan módon átvitte az újságjába.

A kaposvári propaganda-őrület elérte az abszolút végpontot: Szekeres Alán városházi sajtótanácsadó önmagát is kicenzúrázta a Kaposvár Mostból

A Szívófejű Szörny akcióban

Szóltunk már a hét elejének eseményéről, a Kaposváriakért Egyesület nyilvánosság elé lépéséről, s azt is említettük, hogy a sajtótájékoztatón nemcsak jelen volt Szekeres Alán, de, mint afféle egyszemélyes számonkérő szék, kérdésnek álcázva fejhangon felelősségre vonta a meghívóit, miért nem védték meg őt a múltban a Jobbik alelnökének, Takács Richárdnak a támadásaitól. A jelenet alapon is kínos volt, ám a slusszpoén csak később jött: a Kaposvár Most „hírportál”, amelynek „újságírójaként” Szita Károly sajtósa bemutatkozott, egy vak hang nem sok, annyit sem közölt a hétfői eseményről, így saját, botrányosra sikerült magánszámáról sem. Az pedig már egy ideje országosan is közismert, hogy csak az jelenhet meg, amit a városháza engedélyez. A téboly köre bezárult.

Fedőneve: Szitakötő, az angol trónkövetelő és más mulatságos történetek az elmúlt néhány napból

Csúcsforgalom van a mi utcánkban…

Ha választani kell aközött, hogy járkáljunk vérbeborult szemmel, fogcsikorgatva egész hátralevő életünkben, vagy várjuk doktor Kotász érkezését Pelikán Józsefnek, „a tanúnak” angyali derűjével – nos, mi az utóbbira szavaznánk. Akkor szokott elmenni kicsit a kedvünk az élettől, mikor pl. egynémely kaposvári közösségi oldalon azt látjuk, hogy a tagság milyen bombabiztosan be van oltva a vicc, a paródia minden formája ellen. Előfordult, hogy valaki vértolulást kapott azon, hogy Orbán Viktort Jézusként ábrázolta dr. Máriás, az ismert és kiváló avantgard festő, és háromezerből egy sem volt, aki felvilágosította volna: ember, ez csak egy poén! A többség ma már – főleg fő észosztók – csupán az instant formáját ismerik a humornak, a kacarászós szmájlikat. Nevetni akkor kell, mikor oda van biggyesztve.

Fekete Ádám marad a kaposvári kosárlabdacsapat edzője! Kérdés van? Nincs? Lelépni!

Lesapkázták Puska Zoltánt?

Végül is hol van az megírva, hogy nem lehet olykor szívből, jót röhögni a mostanában eufemisztikusan NER-nek nevezett, leplezetlen önkény által előidézett helyzeteken? Még sehol, de már nem sokáig. Majd jól hoznak egy törvényt, amiben megtiltják a nevetgélést – használjuk ki ezt a kis időt, amíg lehet. Orbán Viktorról fogalmazott úgy a napokban Bod Péter Ákos, az Antall-kormány minisztere, hogy ő egy „mikromenedzser”: minden apróságban ő dönt, nincs víziója, csak a holnapi csaták érdeklik. Ilyenek persze vannak szerte az országban: most éppen a gyengélkedő kaposvári kosárlabdacsapat „rázódott gatyába” eképpen – kérdés, lesz-e benne köszönet.

A kaposvári közbeszéd Chuck Norrisa, Felder „naugyehogyigazamvót” Frigyes házhoz megy, avagy

a nagy „Gálvölgyi János” elterelő hadművelet – Frissítés!

Újabb frissítés!

Mármint azért a bizonyosért megy házhoz, ugye. Kezdjük a lényeggel: jó oka volt az LMP helyi „erős emberének” arra, hogy hirtelen, látszólag minden értelmezhető ok nélkül előszedje a hetekkel korábban lejátszott Gálvölgyi-ügyet az általa adminisztrált Kapo(c)s közösség nevű Facebook-oldalon. Nyilván az, hogy két napja, 22-én bombasiker koronázta újdonsült főnökasszonyának, az MSZP-ből igazolt, és egyszemélyes társelnökké avanzsált Demeter Mártának a kaposvári látogatását. Konkrétan annyira, hogy senki, de szó szerint senki nem tartotta érdemesnek arra, hogy hírt adjon róla, sőt: éppen saját Facebook-oldalaik hallgatnak róla legmélyebben.

Szórakoztató földrajz, avagy három térkép arról, hova is helyezzük el Kaposvárt a térképen

Italbolt, kamupártok, migráció

Pontosítsunk: egy – szerintünk – nagyon vicces, egy kevésbé, és egy egészen szomorú kép arról, hol találja meg valaki városunkat, ha netán keresni kezdené. A statisztikákat persze mindig értelmezni szokták: lehet úgy is, hogy a kirajzolódó kép valami kóros, végérvényes elmaradottságot tükröz, és ellenkezőleg: talán csak egy kisebb civilizációs kátyúban rekedt meg ez a térség, amelyből, ha nem is egyszerű kimozdítani, de semmiképp sem lehetetlen. Ezt olvasóinkra bíznánk, de sajnos azt is látjuk, hogy felkerekedni és elmenni még mindig egyszerűbb, mint itt maradni és szembeszállni azokkal, akik ennek a megrekedt világnak a haszonélvezői.

Eljött a megvilágosodás ideje: kiderült, miért is volt múlhatatlan szüksége Kaposvárnak egy jó főmérnökre!

Díszmagyarkodni kifizetődőbb, mint dolgozni

Egészen mostanáig, a 2018-as hétvégi Kaposvári Vágtáig rágta bensőnket a nagy kérdés: mi a pokolnak is kellett kinevezni az önkormányzat 2014-es választások utáni alakuló ülésén Tóth István korábbi alpolgármestert „városi főmérnöknek”? Ez a funkció ugyanis nagyjából száz évvel ezelőtt volt divatban a nagyobb – ma úgy mondanánk: megyei jogú – városokban. Persze tudjuk: azért kreálta neki Szita Károly ezt a posztot, hogy végre ne legyen alpolgármester, viszont ahhoz nyilván többet tudott a viselt dolgokról, hogy csak úgy utcára tegyék. A józan ész azt súgná az egyszerű halandónak, hogy egy egész műszaki igazgatóság dolgozik a polgármesteri hivatalban Szirják Imréné vezetésével, tehát semmi szükség egy, a múlt rendszerek valamelyikéből ittfeledett pókhálós figurára. Ám, hogy ez mennyire nem így van, a nemrég történtek fényesen igazolják.

Momentum-bojkott a fideszes vendéglátóhelyek ellen: akkor most tényleg annyi a fél Noszlopy-sornak?

Vagy írod a listát, vagy rajta vagy

A Momentum tavalyi, „Nolimpia” akciója olyasféle „egyszervolt”, mint Kaposváron a 2016-os, gumiégető elleni fellépés: egy ihletett pillanatban egymásra talált ellenzéki politika és tömegérzület. Érthető – különösen a jövő évi újabb választások közeledtével – hogy az ellenzék ismét megpróbál olyan vitatható témákat találni, melyek nemcsak némi Facebook-aktivitást gerjesztenek, hanem cselekvésre is sarkallnak. Ilyen volt a napokban a Momentum felhívása arról, hogy bojkottálni kívánják azokat a vendéglátó- és szórakozóhelyeket, amelyekről köztudott, hogy Fidesz-közeliek, és kedvezmények sokaságával juttatják őket előnyökhöz. Miután a kezdeményezés „arca” az a Berg Dániel, aki a városban a párt jelöltje volt tavasszal, másrészt az információink szerint meglepően virulens helyi Momentum-sejt kemény magja éppen a „Noszlopy-sori” italmérések egyikében szokta tartani esti szemináriumait, sajnálnák, ha pont Kaposvár maradna ki: hátha épp ez lesz az a megváltó ötlet, amely elsöpri végre a NER-t…

Keresztény kurzuslovagok akcióban: ilyen „értékrendű vezetőket” képeznek ősztől a Kaposvári Egyetemen

Nem tudtuk, mi hiányzik…

Úgy sejtjük az országos beharangozóból, hogy hatalmas sikerre számítanak a Kaposvári Egyetemen azok, akik a „Keresztény értékrendű vezetés” szakirányú képzést elindították. Miután a Gazdaságtudományi Karról van szó, nincs kétségünk afelől, hogy alapos piackutatás előzte meg a szakindítást, ahogy szokás: kérdőívek, mély- és fókuszcsoportos interjúk, széles körű igényfelmérés a vállalkozói körökben. Workshopok, konferenciák, kedvező nemzetközi tapasztalatok ismertetése, miegymás. Bizonyára így volt, de, amint közismert, a világban olyan erővel tombol a keresztényüldözés, hogy a hit harcosai immár a föld alá, katakombákba kényszerültek, mint az első évszázadokban. Nyilván ez volt az oka, hogy az alapos előkészítő munkáról, amitől a sikert várják, egy szót sem hallottunk. Így aztán nekünk, a nyilvános beszéd mániákusainak a fantáziánkra kell bíznunk magunkat: vajon miféle spirituális szűrők jöhetnek szóba a kiválasztás során? Mi mindenesetre elképzeltünk egy kérdéssort – még az is lehet, hogy segítünk vele.