Kategória: KARCOSOK KLUBJA

Elfogtunk egy jelentést: a büszke városszolga rajta tartja a szemét az ellenségen

Sajtóügyi állapotokról Krakus Péter modorában

Tisztelt Főhadnagy Elvtárs/Úr! Remélem, levelem jó egészségben találja. Én és a barátom nem tudjuk, hogy érvényes-e még a megszólítás, vagy már ezredesnek, netán államtitkárnak tetszik lenni, mint Tasnádi László kolléga, akivel együtt kezdték az ipart. Arra viszont emlékszem, hogy megígértem utolsó, 1989. március 14-én kelt levelemben: mint önkéntes „BM-tartalékos”, „társadalmi segítő”, aktivizálom magam, ha szükséges. Én személyesen sokat tettem azért az elmúlt évtizedekben is, hogy pártállam eszméjének zsarátnoka ki ne hunyjon, de most keményebb világ jön: újból szolgálatba kell helyeznem magam. A köztünk kialakult, már-már gyengéd kapcsolatra való tekintettel bátorkodnék megjegyezni: szörnyen hiányzott a hivatásom az elmúlt évtizedekben. Nagyon vártam ezt a pillanatot, ezt a finom, csiklandósan zsigeri érzést, mikor ismét felnyomhatok valakit.

És tessék mondani: mikor kezdődött itt a hanyatlás?

Szórakoztató leltárféle 2016-ról

Miután ez mégis csak egy kisváros, óhatatlanul találkozunk néha egykori ismerőseinkkel, olyan kormány-, Fidesz-, vagy csupán Szita-párti figurákkal, akik lőrésnyire szűkült szemmel mérnek végig bennünket köszönés helyett. Még mondja valaki, hogy ennek a munkának nincsenek szépségei. Ettől függetlenül is mozgalmas év volt, a gumiégetőék feletti győzelemmel a gyújtópontjában. Történt egy, s más még: íme a csokor, s, hogy ne legyen unalmas, csattanó lesz a végén, de nem ér egyből odagörgetni! Tessék szépen átrágni magukat: kicsit hosszú, kicsit sok a betű, mert sok a mondanivalónk. De legalább a mienk, és most már tényleg az egyetlen.

Nem mellesleg pedig boldog új évet kívánunk 2017-re minden olvasónknak!

Kabarétréfa, netán pszichiátriai csoport-kórkép? Á, dehogy: közgyűlési jegyzőkönyv Kaposvárról!

A döglött ló esete a toponári illuminátusokkal

Azért van abban valami tragikus, hogy manapság a legszórakoztatóbb elfoglaltságok közé tartozik az, aminek a legunalmasabbnak kéne lennie: egy mindössze néhány oldalnyi, rosszul fogalmazott, vacakul szerkesztett kis iromány, a kaposvári közgyűlés legutóbbi, október 10-i rendkívüli üléséről szóló szó szerinti jegyzőkönyv. Igen, hogy már beszámoltunk róla, de most, hogy némileg eldugva megjelent a város honlapján, nem lehet nem szóba hozni: merénylet volna, ha megfosztanánk a KAPOS-T olvasóit a kisch magyarosch-kaposváriasch sírva visongás stresszoldó perceitől.

Szita Károly: a kaposváriak retardált, begyöpösödött idióták, akik nem érnek fel az én szellemi magasságomba

Bizonyítvány-magyarázat sértésbe csomagolva

A Magyar Idők elnevezésű propagandatermék még az eszelős mértékű kormányzati közpénz-támogatás ellenére sem tudta magát belopni (értik: belopni) magát a magyar olvasók szívébe és agyába azután, hogy Simicska Lajos és médiabirodalma elhagyta a direkt Orbán-támogatók táborát. A politikusok ugyanis a pénzü(nk)ért nemtől, kortól és pártállástól függetlenül szócsőnek tekintik a médiát, amelynek egyetlen dolga kinyilatkoztatásaik betűhív, kritikátlan és kommentár nélküli visszhangzása. Nos, ez utóbbi szellemében készült nemrég egy interjú Szita Károllyal, melyből kiderül: a mikrofonállvány-újságírásnak is megvannak a veszélyei, miután a delikvensek egy része önállóan, külső segítség nélkül képes hülyét csinálni magából.

Kínok kínja a Kaposvár Moston: hétfőn egy 2012-es újságcikkel próbálták újrafényezni az „élhető” várost

A görcsös erőlködés és a végtermék (+update!)

Bizonyára a többség ismeri az a bölcsességet, hogy a hülyeség akkor a legveszélyesebb, ha szorgalommal és kitartással párosul. Ennek sikerült a zsurnálközhely-szótárnál maradva „tankönyvi példáját” adnia a gumiégető-ügyben amúgy is végérvényesen leszerepelt „hírportálnak”, midőn hétfőn délelőtt öles betűkkel, harsány címben kürtölte világgá, hogy „a tíz legélhetőbb magyar város között Kaposvár”. Hogy még kínosabb legyen, a cikk a bevezető, ún. címfejben így folytatódik: „kiderült, melyek a legélhetőbb magyar városok. Fenntartható fejlődésük alapján idén első alkalommal hasonlították össze a több mint 10 ezer lakosú magyar településeket, Budapest kivételével összesen 143-at. Kaposvár bekerült az első tízbe”. Nos, ez az „idén”, ez a fantasztikus siker 2012-ben volt: egy akkori, Femina.hu-n megjelent cikket sikerült – hogy stílszerűek legyünk – újrahasznosítani Mos(t)éknak…

Nyári semmiségek a kulturális szakadék mélyéről: Georgia és Georgia

Elfújta a szél a mi lobogónkat, sej

Az itt következő történet – s van még néhány ebből a fajtából – korántsem fal-, vagy egetrengető, s legfeljebb ilyenkor, uborkaszezon táján állja meg a helyét. Arról a megállíthatatlan süllyedésről, nívótlanságról, a levakarhatatlanul ránk száradó vidékiségről szól, mely ellen már egyre kevesebbeknek van kedve, ereje harcolni ott, ahol ebből – lásd a kutyás, pörgekalapos vagy épp szamárkordés Rippl-Rónaikat – várospolitikát csinálnak. Nyilván el lehetne tekinteni az efféle apróságoktól főleg most, a gumiégetős aláírásgyűjtő győzelem súlya, jelentősége mellett, de ezek – már az emberek és a dolgok – itt is, ott is ugyanazok: a képességek híján a hatalom testhajlataiban tenyészők a csókosok, a kinevezettek, és a kezük nyomán termő kínos blamák. Nem megyünk el mellettük, csak azért sem.

Tíz kvízkérdés, amelyet, ha megválaszol magának, segíthet dönteni gumiégető-ügyben

Használt autó, tanúsítvány, népszavazás

Továbbra is őrült tempóban zajlanak az események: tegnap kiderült, hogy újabb közvélemény-kutatás zajlik a városban, ma pedig a Somogyi-Sonline tett közzé egy módfelett tanulságos írást arról, hogy milyen újabb hazugságokon érték-értük tetten a Homatechet: a Göttingeni Egyetemen senki nem tud arról az állítólagos szakvéleményről, amelyről István Gábor, a cég vezérigazgatója azt állította, hogy szerepe volt az egyébként is zavaros hátterű ISCC-tanúsítványok megszerzésében. Az alábbiakban azoknak próbálunk segíteni, aki még mindig a „nem vagyok vegyész, nem értek hozzá”, „én nem írok alá semmit, abból nem lehet baj”, s hasonló hozzáállással próbálják magukat felmenteni, s ezzel saját méltóságukat, felnőtt, dönteni tudó kaposvári polgár voltukat értékelik le súlyosan. Csak tíz egyszerű kérdés, minden vegyészkedés nélkül.

Sárga cédulás bácsi járja a játszótereket, avagy újabb kommunikációs csúcsteljesítmény a városházától

Kismamák: semmi ok az aggodalomra

Talán nem túlzás kijelenteni: Kaposvár megint szintet lépett, ezúttal a politikai kommunikációban. A polgármester Facebook-oldalán jelent meg egy rövid videó arról, hogy Szita Károly a júliusi hőségben (vagy talán épp attól sújtva) a nyakába veszi a várost, hogy élőhelyein keresse fel szeretett alattvalóit. A Homatech-ügy nyilvánosságbeli katasztrófája után nem kellett különösebb jóstehetség ahhoz, hogy Szita hamarosan előszedi az évtizedek óta beváltnak hitt PR-fogásait a kamrapolcról: hiszen ő, és csak ő az, aki Kaposváron „beszélget az emberekkel”, aki „ért a nyelvükön”, aki „meghallgatja őket”, és csak azután dönt bármiben, hogy „megtudakolta, hogy mit is akarnak a kaposváriak”. Kívülről ismerjük az összes süket panelt. Ami a mostani bohócszámba egy kis színt visz, az a sárga mappa, amely azt jelzi, hogy az utcán-téren-buszon ténfergő polgármester kész a társalgásra: ezen állapotában akár a legegyszerűbb halandó is megszólíthatja.

Száguldás, Porsche, szakszervezet: a főmufti, Svajda József egy Caymanban menőzik Kaposvár utcáin

Politikai ripacséria sportkipufogóra és matrózblúzra

Természetesen olvasóink fognak dönteni portrévázlatunk alanyáról, mindenki ízlése, vérmérséklete és világnézete szerint. Sajnos, a pártkötődés ezúttal nem szolgálhat majd igazodási pont gyanánt, mert hősünk egy volt (?) ős-baloldali, sőt MSZP-s helyi szakszervezeti vezető, mindemellett az egyik legelszántabb, elkötelezett híve, támogatója Szita Károlynak. Svajda Józsefről, az MSZOSZ regionális elnökéről beszélünk, aki sajátos politikai színváltó képessége mellett még abban is hasonlít példaképére, Gaskó István nemrég megbuktatott Liga-elnökre, hogy Fidesz-vezetőkkel ápolt kiváló kapcsolata mellett – saját bevallása szerint – imádja a luxust, a drága szivarokat, márkás piákat, s a playboy-lét egyéb rekvizitumait. Példának okáért azt a vadonatúj Porsche sportkocsit, amiben újabban a város utcáin grasszál, nyilván azért, hogy ne legyen olyan feltűnő: a kaposvári munkavállalók bére nagyjából húsz százalékkal marad el a megyei jogú városok átlagától.

Gelencsér Attila lázas víziója: muzulmán uralom Kaposváron!

Már szegény Balás püspököt is plagizálják?

Sürgős, halasztást nem tűrő kéréssel fordulnánk mindazon Fidesz-funkcionáriusokhoz: képviselőkhöz, polgármesterekhez és a szakmai önbecsülés okán azokhoz a testnevelés szakosokhoz, akikben a józan önmérsékletnek és a humánumnak maradt akár egy szikrája is, értve ezalatt kiemelten Schmidt Jenő tabi és kisebb mértékben Szita Károly városvezetőket: haladéktalanul tegyenek lépéseket Gelencsér Attila párt- és képviselőtársuk gyámság alá helyeztetésére, mielőtt ámokfutásának következtében tágabb vagy szűkebb környezetében jóvátehetetlen kárt okoz, netán vak tombolásában – isten őrizzen – maga ellen fordul. Kötelességünk szólni, miután cselekvő- és ítélőképességének végleges elvesztéséről ország-világ meggyőződhetett azon a sajtótájékoztatón, amelyet a hozzá hasonlóan az ép öntudat és a teljes sötétség határán egyensúlyozó Nógrádi Györggyel együtt tartottak február 17-én, ahol Kaposvár országgyűlési képviselője előadott egy valóságos kis irodalmi remekművet, egy fikciót (előszörre elütöttük, és „fuckciót” írtunk), melyben a képzeletbeli Kaposvárt baloldali politikusok vezetik (uramatyám), s ennek következtében elözönlötték a migránsok.