Kategória: KARCOSOK KLUBJA

Rákóczi-kabaré: hatvannégymilliós hiány, gyenge magyarázatok és rekeszizom-próbáló poénok az éves beszámolóban

Pozitív emberi tényezők kidomborítása: ötmillió

Most, hogy a nemzeti válogatottunk ilyen lenyűgöző játékkal kápráztatta el a Kárpát-medence lakosságát, s látjuk a történelmi jelentőségű andorrai összecsapás keltette hír-hullámverést (no meg a szűnni nem akaró röhögést a Nagy Nemzeti Lelátóról), mi sem akarnánk sem ki-, sem lemaradni. Ha már szánalmas foci, van itt nekünk Kaposváron erre egy jó kis csapatunk, kiváló vezetéssel, amely mindig tudja, mit kell tenni és mondani ahhoz, hogy szórakozzon a publikum. Elolvastuk a kaposvári közgyűlés legutóbbi ülésére beterjesztett beszámolójukat, amelyben persze újabb támogatási összegekre is igényt tartanak, és, miután nem volt ráírva a figyelmeztetés, hogy kétoldali sérvveszély miatt csak saját felelősségre olvasható, komoly egészségügyi kockázatnak tettük ki magunkat. És ez még csak a szöveges rész, a számoktól egyenesen berosálsz.

Lenyűgöző! Néhány hét alatt teljesült a donneri gettónegyed komfortosításáról szóló polgármesteri ígéret!

Szegénységi bizonyítvány: vissza a huszadik századba

Soha nem gondoltuk, hogy egyszer a Nyári László (Kaposvármost-blogger, ha ez mond valamit) talp …nyalásban igazodási pontnak számító tavalyi Szita-hozsannázásához fordulunk majd szegényes szókészletünk felfrissítésére. „Nagyjaink” egyike, mert Nyári szerint Szita az volna, saját pici szájával ígérte meg – erről jegyzőkönyv is van – hogy a donneri városrehabilitációs program keretében „közművesítenek, komfortosítanak önkormányzati lakásokat” ahol „nincs zuhanyzó vagy mosdó, vagy nem olyan formában”. Mindenre gondoltunk, csak arra nem, hogy ez néhány hét alatt megvalósul. Pironkodunk, revideáljuk randa előítéleteinket, pedig „mostos” bérugatói naponta biztosítanak bennünket afelől, hogy az Univerzum legszavahihetőbb polgármesterével van dolgunk. Most erről a tisztelt olvasók is meggyőződhetnek, persze csak akkor, ha a „tovább…” feliratú gombra kattintanak.

A humor nagyágyúi: így próbált viccelődni a kaposvári Fidesz-holdudvar és a csicskamédia április elsején

Kínos, kínosabb, Pintér Rómeó – *frissítve!

Még a rutinos Fidesz-trollok foga is belevásott abba, amit a kaposvári Fidesz környékén gyülekező csúcsértelmiségi társaság április elseje alkalmából előadott. „Tapló primitívség” – ennél jobb állandó jelzőt nehezen találnák produktumaikra. Alapszabály: ha a hatalom környékéről, annak testhajlataiban tenyészők próbálnak meg poénkodni, abból csak a szégyen lesz, no meg a törvényszerű lelepleződés: ezek, sőt EZEK pontosan ilyenek. Ennyit tudnak: játszótéri homokozóból mentett, surmó viccelődéssel hülyét csinálni magukból. Ha már a hatalom gyakorlóiba nem mernek belekóstolni, maradnak a szegények, a védtelenek, a kiszolgáltatottak – abban nincs kockázat. A kínos események középpontjában pedig egy fideszes képviselő, aki ezt jó alkalomnak vélte új frizurájának és toalettjének bemutatására: Pintér Rómeó.

Éjszakai járdafestés helyszíneléssel: igazoltatták ugyan Kétfarkúékat, de eljárás nem indult

Tanult a rendőrség a pécsi esetből – frissítés*!

Eddig, úgy tűnik, a Kaposváron szórványosan előforduló járda-színesítő akciók nem jártak olyan brutális következménnyel, mint pl. Pécsen, ahol novemberben rongálás miatt előállítással kombinált eljárás indult Kovács Gergő és társai ellen, akik négyszínfestéssel próbálták feldobni a katasztrofális állapotban lévő közterületet. Ugyanez történt néhány hónappal korábban Budapesten a Dob utcában is, bár utóbbi esetben nem volt előállítás – eljárás viszont indult. Most Kaposváron zajlott hasonló akció, de talán a rendőrség levonta tanulságokat: tájékoztatásuk szerint nem lesz további következménye a péntek éjszaka a Nemzetőr soron történteknek. Ehhez képest a Kétfarkú helyi erői szerint elég nagy volt a felhajtás: egy járőrpár, aztán két hely-szín-lelő és két nyomozó, egy órás turbékolás.

Diktátorok a polgármesteri székben: az üléspont határozza meg a nézőpontot

Ön-tökönlövés Demokrata módra

Egymást érik az országos médiában azok a kínos pofára esések, amelyek a kormánypárti propaganda-hadsereg sanyarú mindennapjait kísérik. Néhány napja az Origo volt újságírója köszönt el lapjától keresetlen szavakkal: „az újságírás pufajkásainak” nevezve a bértollnokokat, akik „a lakájmédia koncává tették” az egykor leghitelesebb online hírportált. Esett szó aztán az Echo tv akcióiról is: hogyan csináltak majmot magukból tendenciózus, lejáratónak szánt kérdéseikkel először Kovács Gergővel, a Kétfarkú Kutya Párt elnökével, aztán pedig Soproni Tamással, a Momentum alelnökével szemben.

Mi most egy egészen különleges darabot osztunk meg a KAPOS-T olvasóival a „Demokrata” gúnynevű, Bencsik András-féle hetilapból: Gémesi Görgy gödöllői polgármestert savazzák abból az alkalomból, hogy pártot alapított. Ám a cikk számos „vádpontja”, különösen, amelyek Gémesi polgármesteri működését érintik, olyannyira illik Szita Károlyra, hogy kaposvári szemmel kimondottan pikáns olvasmány lesz belőle.

A Kossuth téri metrómegálló Kaposvárra költözött! A nyomok a Kétfarkú Kutya Párthoz vezetnek!

A legkevésbé sem képzelt riport egy pártkongresszusról

Jeles nap volt a tegnapi: abban a kiváltságban volt része a KAPOS-T-nek, hogy egyedüli médiumként meghívott volt a Kétfarkú Kutya Párt kaposvári összejövetelére, fellengzősebben szólva kongresszusára, amelyen Kovács Gergő, a párt elnöke is részt vett. Ő a magukat mégoly komolyan vevő politikai szervezetek vezetőit megszégyenítő sztár mostanában az országos sajtóban, különösen az Echo Tv-s interjúja után. Persze nem sokra mentünk a meghívással, hiszen a megbeszélésen stratégiai kérdések is szóba kerültek, ezért titoktartási fogadalmat kellett tennünk, mielőtt beléphettünk Kaposvár egyik legbiztonságosabb konferenciatermébe, s csupán hangulatképek vázolására voltunk feljogosítva.

A Kétfarkú Kutya Párt aláírásgyűjtése Kaposváron: itt is megbukott az olimpia, pedig igény volna rá

Mission impossible: levelezni Szita Károllyal

Most persze néhány napig minden a budapesti olimpiaellenes aláírásgyűjtésről szól majd. Nincs mit tenni, már csak azért sem, mert így legalább látja az ember, milyen nyomorult, gyáva, szánalmas lárvák gyülekezete is a helyi cselédmédia: sem a Somogyi, sem a többiek egyetlen szóval sem tudósítottak arról, hogy volt Budapesten egy népszavazási kezdeményezés, amelynek eredménye arányaiban épp olyan váratlan és megrendítő erejű volt, mint a tavaly nyári, gumiégető-ellenes kaposvári. A magyar viccpárt, a Kétfarkú Kutya alaposan kivette a részét a kampányból és az aláírásgyűjtésből is: plakátoltak, szerepeltek, tették a dolgukat. Annál örömtelibb, hogy a sokak szemében a begyöpösödött vidékiség fellegvárának számító Kaposváron is aktív volt a szervezet (már, ha annak lehet nevezni) és arra sem voltak restek, hogy beszámoljanak nekünk eredményeikről.

Híres kaposváriak a nagypolitika forgószínpadán: Tián Pál ismét a reflektorfényben

Akire büszkék vagyunk…

Már többször ejtettünk szót arról, hogy milyen lehangoló is az, s egyben mennyi mindenre magyarázat, hogy Kaposvár és Somogy gyakorlatilag egyetlen potensnek nevezhető, a közéletben valódi szereppel bíró országos politikust sem adott az országnak az elmúlt hét évben. A somogyiak, Gelencsér Attila és társai fényévnyi távolságra vannak a hódmezővásárhelyi Lázár János kancellária-, vagy a kisvárdai Seszták Miklós fejlesztési miniszter, de még a debreceni Kósa Lajos frakcióvezető hatalmától, befolyásától. Gelencsér és Móring parlamenti jegyzők, kiscsicskák csupán, csak itthon játsszák a nagyfiút, a semmibe szürkülő Mátrai Márta „háznagyasszonyról” és a többiekről ne is beszéljünk. Így aztán öröm némi üdítő kivételként beszámolni arról, hogy a kilencvenes évek kaposvári félvilágának sztárja, Tián Pál ismét a mainstream média érdeklődésének fókuszában feszít: ő volt a vezérszónoka a Csíki sör érdekében néhány nappal ezelőtt lezajlott tömegdemonstrációnak.

Háromszoros halleluja: a somogyi média megmentője ismét a fedélzeten!

Kresz, az álláshalmozó isten – frissítve*!

Minden mesében így megy ez: mikor már úgy látszik, hogy végleg összecsapnak a hullámok felettünk, mikor az utolsó szalmaszálat is elsodorja a kapaszkodó kézből a sors könyörtelen hullámverése, akkor felzendülnek az égi harsonák, felrivallnak a kürtök, s alábocsátkozik a szférákból a Megmentő. Most kezdjük igazán szégyellni magunkat kishitűségünkért, midőn szinte élve temettük el nemrég a Somogy Televíziót, feltételezve, hogy ennek az istennek az idejében senki nem fogja betölteni azt az űrt, amit Kresz Lászlónak, a magyar és egyetemes újságírás állócsillagának távozása, és a megyei önkormányzat kapitulációja jelent. Kresz László 2015 novemberében elköszönt Somogytól, ízléses-szerényen felmagasztalva mindazt, amit nyolc éve alatt szerinte eredményként elkönyvelhetett, s, hogy elaltassa éberségünket, célzott rá – ahogy szellemóriás-körökben szokás –, hogy idejét novellái, színikritikái csiszolgatásával tölti majd, s talán egy új regény is születik. Ehhez képest négy napja ismét ott látjuk a nevét a Somogy televízió impresszumában főszerkesztőként. Ő volna a Megmentő, a megújulás letéteményese?

Elfogtunk egy jelentést: a büszke városszolga rajta tartja a szemét az ellenségen

Sajtóügyi állapotokról Krakus Péter modorában

Tisztelt Főhadnagy Elvtárs/Úr! Remélem, levelem jó egészségben találja. Én és a barátom nem tudjuk, hogy érvényes-e még a megszólítás, vagy már ezredesnek, netán államtitkárnak tetszik lenni, mint Tasnádi László kolléga, akivel együtt kezdték az ipart. Arra viszont emlékszem, hogy megígértem utolsó, 1989. március 14-én kelt levelemben: mint önkéntes „BM-tartalékos”, „társadalmi segítő”, aktivizálom magam, ha szükséges. Én személyesen sokat tettem azért az elmúlt évtizedekben is, hogy pártállam eszméjének zsarátnoka ki ne hunyjon, de most keményebb világ jön: újból szolgálatba kell helyeznem magam. A köztünk kialakult, már-már gyengéd kapcsolatra való tekintettel bátorkodnék megjegyezni: szörnyen hiányzott a hivatásom az elmúlt évtizedekben. Nagyon vártam ezt a pillanatot, ezt a finom, csiklandósan zsigeri érzést, mikor ismét felnyomhatok valakit.