Kategória: KARCOSOK KLUBJA

Szezonvégi akció: Soros György-szoborportréval tör a hírnév felé a Kaposvári Egyetem tanársegédje, Sörös Rita

Sor(o)solás stílszerűen március 15-én

Különös akcióba futottunk bele nemrég: Sörös Rita DLA, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának tanársegédje nyilvános Facebook-posztban adta hírül ország-világnak, hogy március 15-én kisorsol egy – egyelőre agyagból mintázott – fejszobrot, amely kísértetiesen emlékeztet a Fidesz-kormány által sok tízmilliárdnyi közpénzért sulykolt hisztéria- és rágalomkampány alanyára, Soros Györgyre. Az inkább jókezű mesteremberről, semmint művészi invencióról tanúskodó alkotást szerzője a poszt szerint poénnak szánta: ő, és a hozzászólók többsége kerüli az állásfoglalást, nincs nyoma a jobboldali portálokon és Facebook-oldalakon megszokott gyűlöletteli hörgésnek, de a látványos Soros melletti kiállást sem vállalja a többség. Egy biztos: Hódmezővásárhely és a Fidesz-propagandagépezet 180 fokos fordulata után kissé okafogyottnak tűnik, álljon bármi a hátterében.

Vörös riasztás: sorosista migránspropaganda a Kaposvár Mostban és a Szivárványban!

„Érzékenyítő” filmek áradata a Filmklubban: véletlen?

Minden tisztességes, hazáját szerető, a fajkeveredést és -gyalázást elutasító magyar embert felháborító, alávaló bomlasztó tevékenység folyik a kaposvári polgárok adóforintjaiból fenntartott Szivárvány – régi nevén Vörös Csillag (naná, majd sárga!) – filmszínházban! Már a neve hallatán is joggal kérdjük mi, heterosze…, szeku…, szóval istenfélő keresztények: „Szivárvány”? Mi ez, valami LMBTQ-fészek? Transzvesztiták és homoszexuálisok gyülekezőhelye a leghűségesebb Fidesz-város szívében? Így persze nincs mit csodálkozni azon, hogy a 2018-as filmklub-szezonjuk, melyet a Kaposvár Most nevű, alattomban Soros-agymosást folytató propagandaoldal ordító szalagcímben promotált, két olyan filmmel kezdődik, amely egyértelműen a bevándorlást, a kevert társadalom elfogadását sulykolja a gyanútlan közönségbe.

A szürkeség ötven kaposvári árnyalata: Kétfarkúék akkor sem tudnak hibázni, ha nem csinálnak semmit

Festegetünk, festegetünk? A fogdák meg üresek?

Nem egyedi jelenség kicsiny hazánkban, hogy eme épületes zsurnalizmussal éljünk: az államhatalmi szervek nem követik az események azon részét, melyek jószerével minden állampolgár számára elérhetők – a médiából. Egyszerűen szólva élnek Simicska Lajos (korábbi) aranyköpésében foglaltakkal, miszerint alanyi jog hülyének lenni. Számos olyan történet látott napvilágot csak a közelmúltban, mikor a rendőrség, pláne az ügyészség egyszerűen nem vett tudomást nyilvánvaló jogsértésekről, amelyeket a média leplezett le, csupán azzal, hogy „nekik nem kötelességük újságot olvasni”. Ezért felkérjük olvasóinkat, hogy aki teheti, tegyen feljelentést az itt feltárt súlyos szabálysértés: a „közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartás” méltó szankcionálása ügyében.

Egy átlagos decemberi nap hordaléka: Gelencsér, a szellemóriás jó pénzért híveket toboroz, Szita az övéi közt forog

… a Somogy Tv pedig végleg elhagyja Kaposvárt

És még dél sincs. A helyi cselédsajtóból múlhatatlanul fontos dolgokat tudhatunk meg az időjárásról, a rendőrségi traffipaxok helyzetéről, arról, hogy az advent alkalmából még több fantasztikus kis villanykörtével sikerült álcázni a kaposvári belváros számos, tempósan rohadó épületét. Persze az aktuális kampányról sem maradunk le, melynek során most éppen a döntően Simicska-tulajdonban lévő hirdetőoszlopokról és óriásplakátokról derült ki, hogy rontják a városképet. Ám azt, hogy Gelencsér Attila diákmunkában toboroz magának fizetett bértapsolókat, vagy, hogy megint mekkora ordító nagy baromságot írt ki a Facebook-oldalára, jótékony homály fedné, ha nem vettünk volna erőt ma reggel is a hányingeren, mely vele foglalkozván környékez bennünket. Hogy legyen hab is a reggeli kávén: a másik anyaszomorítóról, Szita Károlyról fantasztikus képet közöl a 444, mely a hozzá leginkább illő társaságban ábrázolja.

Száj, száj, sólyomszárnyon: enyhén perverz politikai kvízjáték a Somogyiban

Újabb állomás a totális szellemi leépülés felé vezető úton

Nem hinnénk, hogy sokan volnának, akiknek az emberi száj közeli, hangsúlyos ábrázolását vagy akár említését minimum másodjára ne a szexualitással társítanák. (Elsőre persze, magyarok lévén, nyilván a csülkös pacallal.) És ezekben a vészterhes időkben, mikor egy eltévedt pillantásnak is végzetes következményei lehetnek, veszélyes ez. Ilyenkor még a nagyon egyértelmű dolgokat is hajlamosak vagyunk félreérteni, főleg, ha egy, amúgy világéletében prűd és álszent, a pártállamból ittfelejtett megyei újság kezd disznólkodni. Mintha egy ministránsgyerek a misén a merevedése igénybe vételével himbálná a turibulumot. A Habony-doktrína, melynek során a teljes média Fidesz-szócsővé silányítása s egyben 85-ös IQ-szinthez való bekalibrálása, elbulvárosítása folyik, kezd kibontakozni. A Somogyiban most közvetlenül szájon át kapjuk.

Képmutatók a kormányhivatali galériában, avagy így mulat a helyi celebvilág

Varázslatos El „Casino” az úri közönségnek

Zsurnálnyelven szólva bensőséges esemény színhelye volt a Somogy Megyei Kormányhivatal galériája: most Gyenesei István ex-miniszter, képviselő és valahai megyei elnök – s még sorolhatnánk a címeit visszamenőleg egészen az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának titkárságáig – és kedves párja, Kaszás Hajnalka „coming outolt” egy nagyot. Teljesítették a spanyolországi Leóntól Santiago de Composteláig tartó Szent Jakab-utat, népszerű nevén az El Caminót. Ez, nyilván tudja mindenki, egy zarándoklat, melynek során 330 kilométert kell megtenni gyalogosan, s hatására jut el szerencsés esetben a spiritualitás egy magasabb fokára a delikvens. A galériában az úton készült képeiket, ma divatos szóval élve szelfijeiket állították ki, mondhatni kézzelfogható bizonyságaként annak, hogy a keresztényi alázat magaslata még jórészt előttük tornyosul. A kiállítást – hogy szemernyi kétségeink se maradjanak a valódi szándék felől – a Caminót szintén végigjáró, s arról szintén fotókiállításon beszámoló Fülöp Péter színházigazgató nyitotta meg.

Kimenő a zárt osztályról: Gelencsér Attila egyszerre képzeli II. Rákóczi Ferencnek, Kossuth Lajosnak és Nagy Imrének magát

Blaszfémia és nemzetgyalázás a forradalom ünnepe előtt – Frissítve*!

Szintet lépett az elmebaj csütörtökön este Kaposváron, a Kapos Hotel „kristálytermében”: a Nemzeti Üldözési Mánia Eszelőseinek helyi kiscsoportos foglalkozásán Szita Károly és a VIII. kerületi polgármester, Kocsis Máté társaságában fellépő Gelencsér Attila a paranoia és a nagyzási mánia összes tünetét előállította néhány másodperc alatt. Nem kisebbet szólt – ráadásul fennhangon, ha lehet hinni a jelen lévő kiválasztott szerencsés helyi médiumoknak – hogy a miniszterelnöke által jellem, lelkiismeret, fantázia és valódi mondanivaló hiányában újramelegített, nyomorúságos levelezgetés egy napon, egy mondatban említhető a magyar történelem dicsőséges napjaival, eseményeivel: a Rákóczi-szabadságharccal, 1848-cal, vagy az 1956-os forradalommal. Gyalázatos provokáció, a magyar történelem nagyjainak sárba rángatása történt ez estén, helyi fideszes tótumfaktumok által.

Bohózat a közgyűlésen: Bozsik Yvette nem az, aki, de mégis, Szita Károly pedig számít Fülöp Péterre, de nem úgy: ő lesz az, aki utolsónak lekapcsolja a villanyt a színházban

Jogi és szervezeti értelemben is jól szórakoztunk

Nincsen az megírva sehol, hogy a krónikás élete csupa csalódás és szenvedés legyen: rég szórakoztunk ilyen jól, miután eljutottak hozzánk a tegnapi rendkívüli közgyűlésen elhangzottak. Abban biztosak voltunk, hogy beharangozó cikkünk nyomán az újabb egy éves megbízásra számító Fülöp Péter igazgató felkészül majd az ellenzéki kérdésre, hogy mi is Bozsik Yvette valódi szerepe a színházban. Ahogy arra is, mit válaszolnak majd a beruházás F. P. általi „menedzselését” megkérdőjelező megállapításunkra. Készültek, mindenki. Láthatóan olvassák a KAPOS-T-t, ha ez – néhai drága barátunk, Papp Árpád költő szavával élve – „nem is látszik meg a magaviseletükön”.

Szita Károly, a törvényen kívüli: vannak, akiket megbüntetnek a tilosban parkolásért, és vannak, akik egyenlőbbek a többieknél

Kis nyári semmiség a Kapos szálló hátsó fertályán

Sokat, de biztosan nem eleget cikkeztünk már arról, hogy a Fidesz közelében semmivé válik a jogkövetés, akár a világűr felé haladva a gravitáció. Nincs ezen miért meglepődni: a lényeg, immár zsigerből, a hatalom bódító mákonya. Kósa Lajos nem azért motorozik végig a kaposvári sétálóutcán a haverjaival, mert nehezére esne a törvényes úton járni – dehogy. Mert megteheti. Mert úgy érzi, egy kiváltságos kaszt tagja, amelynek mindent szabad. És szomorú, de igaza lett: a kutya meg nem ugatta azért, amit tett, ellentétben másokkal, akiket még a behajtási engedélyük birtokában is évekig vegzáltak a hatóságok. Most ismét esett egy többé-kevésbé hasonló: Szita Károly polgármester – ráadásul szabadságának idején hivatali autóval – a megállni tilos tábla hatálya alatt parkolt a Kapos szálló mögötti közterületen. Mert övék a hatalom s a dicsőség, s ezt efféle kis semmiségek útján is fontos érzékeltetni az alattvalókkal. Ámen.

Soros, nyiss nekem tért*: a téboly letépte láncait, és elszabadult

Sigmund Freud nagy napja a Kapos tv-n – frissítve, b@zmeg, ilyen nincs**!

A legtöbbet idézett rész a korszakos jelentőségű osztrák neurológus és pszichiáter elméletéből az elszólásokra vonatkozik: sokszor akaratlanul kibukik a szánkon az agyunkban zakatoló, s éppenséggel elrejtendő gondolat. Néhai kiváló színészünk, Szendrő József mondott így pohárköszöntőt egyszer a színpadon: „A húgyom egészségére igyunk!”, de a „csiklós busz” kifejezést is hallottuk már. Abban pedig semmi meglepő nincs, ha az általános elmebaj, mely Magyarországon pestist megszégyenítő tempóban terjed, egyre változatosabb tüneteket produkál. Különösen nincs, ha ez a város egyik közismert szellemi fellegvárában esik meg, a Kapos Televíziónál, ahol egymásnak adják a kilincset azok, akik érhetetlen okból ugyan, de még szabadon járnak-kelnek. Poén szigorúan a kattintás után…