Kategória: KÖZÜNK

Noszlopy utcai kaspók, városházi kápók: új szintre lépett a háborúság az önkormányzat és a Centrál kávézó üzemeltetője közt

Szívatás, erőfitogtatás, pitiáner megtorlás rendel…

Kafkai-örkényi abszurd fordulatokban bővelkedő, szerteágazó történet eseményeit figyeljük már egy ideje, melyeknek mintegy a jelképévé vált az a két óriási, idomtalan virágtartó, amely a Noszlopy utcai vigalmi negyed egyik kávézójának teraszán terpeszkedik asztalok, székek, no meg vendégek helyett. Amolyan kővendégek ezek, mint ama bizonyos, aki Mozart Don Giovannijánál tette tiszteletét. Idestova már egy éve ott vannak, minthogy az üzemeltető és a terasz tulajdonosa, az önkormányzat közt folyamatos vita volt arról, hogy joga van-e a városnak megtagadni a bérbeadást. Utóbbi szerint igen, ám a jogi helyzet korántsem ilyen egyértelmű. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az egykori szomszéd, a Szicília étterem kapcsán elmérgesedett konfliktus miatt áll pitiáner, óvodai homokozóba illő bosszút Kaposvár nemes magisztrátusa.

Nem hallottunk még otrombább kijelentést színházigazgatótól: „minőségi cserének” nevezte a Csiky Gergely Színház színészeinek elbocsátását

Mond még az valamit, hogy emberi méltóság?

Végtelenül jellemző napjaink egyre fásuló, a közbeszéd lealacsonyodása felett vállrándítással átlépő közhangulatára, hogy senkit nem háborított fel a címben idézett kijelentés. Senkinek a fejében nem fordult meg, még a színészekkel amúgy szolidáris Facebook-posztolókéban sem, hogy álljunk meg: itt élő, érző, valódi emberekről van szó, akiknek éppen az emberi minőségét vonta kétségbe Fülöp Péter színházigazgató az idézett kijelentésével. „Minőségi cserét hajtottunk végre„gagyog s ragyog” őurasága, akinek nem mellesleg közel nyolc és félmillió forint volt az évi keresete a színházat működtető közhasznú kft. tavalyi beszámolója szerint. Arcpirító és szégyenletes minőségileg különbnek nevezni azt a négy frissen végzett fiatalt, a Vidnyánszky-tanítványokat, (de bárkivel szemben az volna), akik még szinte semmit nem bizonyítottak sem az életben, sem a színpadon. Ám mindez már fel sem nem tűnik  2017 Fidesz-Magyarországán, habár a négy elbocsátott színész diszkriminációs pere az augusztus 15-i tárgyalási fordulóval még korántsem ért véget.

Mások is észrevették, avagy utójáték vezércikkre, sivalkodásra, sínbohózatra, és használt, bontott alapanyagra

Fonyód-Kaposvár: vissza a hatvanas évekbe!

Nehéz pontosan megfogalmazni, mi számít sikernek az efféle sárlapátolásban, amit a KAPOS-T felvállalásával a nyakunkba vettünk. Az biztosan nem, ha szinte a bőrünkön érezzük a felénk áramló negatív hullámokat, mikor pl. a Pécsi utcai iskola ügyéről írunk. Habár olcsó sikerért, percnyi figyelemért soha nem szólunk a többség szája íze szerint, ám, ha látjuk visszaköszönni egy-egy gondolatunkat, megállapításunkat, az általunk feltárt tények némelyikét valahol, az nem esik rosszul. Kivált, mint ez esetben, ha egész publicisztikát építenek rá egy országos napilapban. Nemlétező „ez is megvolt” rovatunk különkiadását olvashatják KAPOS-T-ról, Magyar Nemzetről és annak főszerkesztőjéről, D. Horváth Gáborról, de főleg és elsősorban a vasútról.

Helikopterrel fognak hazajárni az Ezüsthárs lakóparkban élők? Magántulajdonban vannak a házaikhoz vezető utak, akár le is zárhatja a terület birtokosa

Mit lép az önkormányzat?

A lakókat felettébb kellemetlenül érintő helyzetről szereztünk tudomást több, az Ezüst- és Aranyhárs utcában élő ingatlantulajdonostól: úgy tudják, hogy a házaikhoz vezető, amúgy elsőrangúan kiépített, közművesített utcák valamiféle félreértés, vagy adminisztratív hiba miatt magántulajdonban maradtak. Az Ezüsthárs lakópark a 610-es út (régi 61-es) városból kilépő szakaszánál épült, a Mátyás király utcával párhuzamos két utcáról van szó. Korábbi tulajdonosa annak rendje és módja szerint felparcellázta a volt kertészet területének jó részét. Fel is épültek itt sorban a szokásos egyenházak, de most, közel egy évtized után a tulajdonosok közt megindult a szóbeszéd: az út, amelyen naponta járnak, nem került sem közösségi, sem önkormányzati tulajdonba. Így aztán bármikor előfordulhat, hogy elmennek reggel gyanútlanul dolgozni, és hazatérni már nem lesz módjuk: az egész terület egy ponton közelíthető meg, és ezt bármikor lezárhatják. Azt mondják: nem azért adtak milliókat a telkekért, hogy most esetleg elszigeteljék őket a városi közúthálózattól.

Szita Károly teljes vereségével zárult a Pécsi utcai iskola ügye: nem indul alapítványi osztály, az elsősöket pedig szétosztják a kaposvári tagiskolák között!

Húsz nappal az iskolakezdés előtt még nincs hivatalos tájékoztatás

Lezárulni látszik az a 2008 óta húzódó szegregációs ügy, amelyet az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány (CFCF) indított, és nyert meg a bíróságon két ízben is. A kaposvári önkormányzat még a jogerős bírói döntés alól is megpróbált kibújni azzal, hogy egy kaposvári alapítványt, a Mikrokozmoszt tolta előtérbe, és velük kívánta megoldani a cigánytelepi gyerekek iskoláztatását. Próbálkozása nem járt sikerrel, miután a minisztérium elzárkózott attól, hogy a Pécsi utcai iskolaépület helyiségeit átadja nekik. Felmerült még az egyetem művészeti karának Bajcsy-Zsilinszky utcai épülete is, de tegnapelőtt a Klubrádió „Kötőtű” című műsorából megtudhattuk: ez a kísérlet is kudarcba fulladt. Hivatalosan csak augusztus 15-én közlik a szülőkkel, hogy az eredeti, tavaszi beiratkozás az érvényes, és az elsősök mindannyian a város különböző általános iskolájában kezdik meg a tanévet. A szégyent csak fokozza az, amit Kaposvár városa, és a neki szolgáló cselédmédia tájékoztatás címén művel, ill. nem művel.

Képeslapok Mernyéről: újabb gyanús építési-bontási hulladéklerakás, ezúttal az Ady Endre utca folytatásában, a község külterületén raktak le ismeretlenek nagy mennyiségű szemetet

Ha egy üzlet beindul: a KAPOS-T lett a városkörnyék élő lelkiismerete (is)

Mert már pontosan tudják a polgárok: teljesen felesleges máshoz fordulni, a helyi, Fidesz-irányítású médiumok a szeméttel szolidárisak. Erre azért inkább büszkék vagyunk, bár a legkevésbé sem örülünk az ilyen híreknek: most Mernyéről kerestek meg bennünket azzal, hogy ismeretlenek sok-sok traktor-pótkocsira való szemetet, törmeléket borogattak le a külterületi út mellé. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy a fennálló természetvédelmi és hulladékkezelési törvények betűjének ez a művelet bármilyen szempontból megfelelne: közterületről van szó, mely egy láthatóan mezőgazdasági művelés alatt lévő, vélhetően élelmiszer-termelést szolgáló táblával határos. Az „anyag” láthatóan nincs kiválogatva, van benne műanyag, háztartási hulladék, ágybetét – talán másféle is – és a kupacok elkövetője csupán annyit tudott makogni informátorunk kérdésére: „az önkormányzat tud róla”. Mi őszintén reméljük, hogy ez nem igaz: még ideiglenesen sem lehet ilyen helyre hulladékot lerakni.

Kis kaposvári abszurd: történelmi rémdráma kommunista igazgatókról, ítélkező besúgókról és a mélységes, feneketlen cinizmusról

„Valóság-show” Magyar-módra: Orwell elszégyellné magát

Néha nehéz eldönteni, hogy mi a kártékonyabb: a tudatos, aljas, jól felépített manipuláció, a „fake news”, amiről annyi szó esik manapság, vagy a jó szándékú, ám többnyire felületes és tudatlan ítélkezés. Úgy véljük, a kettő kombinációja a következő történet, amelyet szívesen elengedtünk volna „a sas nem kapkod legyek után” sóhajjal, ha nem jön velünk szembe – szó szerint – a megbántott igazságérzet a Fő utcán egy idős, egykori tanár-kolléganő képében, akit mélységesen felháborított a Magyar Nemzet nevet viselő, mostanában ellenzékinek számító újság cikke, melynek főhőse Merő Béla, a Táncsics Gimnázium egykori igazgatója. A nemrégiben megjelent kis cikk dr. Magyar Kálmán kaposvári régész-történész a Valóság c. folyóiratban közreadott „tanulmányán” alapul, s felteszi a kérdést, hogy jogosan van-e emléktáblája a gimnázium falán Merőnek, mikor az ötvenes-hatvanas években több esetben is „politikailag renitens diákok tanulását lehetetlenítette el, s esetenként börtönbe juttatásukban is részt vállalt”. És, minthogy a jó történetekben erkölcsi dilemma is van, írja mindezt olyasvalaki, akinek a III/III-as besúgói kartonjával van teli a világháló, egy másik spicli pedig arról lamentál, hogy ő, a polgármester intézkedik majd, „ha a vádak beigazolódnak”.

Rendkívüli: Kaposvár vezetése a közgyűlésen elismerte, hogy a Csiky Gergely Színház hulladékával károsították a környezetet Kaposújlakon, és:

a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán kívánja folytatni a Pécsi utcában tervezett törvénytelen, szegregált oktatást a Mikrokozmosz!

Tegnap, 4-én rendkívüli ülést tartott a kaposvári közgyűlés. Szó sincs arról persze, hogy ezt amiatt a néhány valóban rendkívüli, mondhatni vérlázító esemény miatt tették volna, amelyek napjainkban történtek: csupán a Készenléti Rendőrséggel kötött megállapodás valamelyik határideje járt le. Kaposváron az, hogy lassan már nemhogy az ország, de az Európai Unió szégyenpadján ülünk a városvezetés megszállott, beteges rasszizmusa miatt, vagy az, hogy egy fokozottan kiemelt városi beruházás építési hulladékát gyalázatos módon egy közeli község erdejének vízmosásába borogatják le, számos törvényt és szabályt felrúgva, nos, ez nem ad okot rendkívüli közgyűlés összehívására. Ha viszont az ellenzék zavarni merészeli őuraságukat üzelmeik folytatásában, az „feszültségkeltés”.

Sittek és sittesek: a Kaposvár-kaposújlaki törmelékbűnözés részletei és fejleményei

Tessék mondani: itt mindenki hülye?

Rutinosabb olvasóink már tudják, hogy egy ilyen fajsúlyú ügyben, amely egyrészt bejárta az országos média minden zugát (persze a kormány- és Fidesz-propaganda eszközeit sem helyben, sem országosan nem számítjuk ide), másrészt extrém módon felkavarta a helyi közvéleményt, számos írást generál majd a KAPOS-T oldalán. Ez volna itt a második, az ügy hátteréről. A felbolydulást a közösségi oldalak forgalmán lehetett lemérni: példátlanul sokan osztották meg, ill. kommentelték a KAPOS-T által feltárt gazságot. Ez utóbbit nem árt aláhúzni, ugyanis sokan, egyszerűbb lelkek még mindig ott tartanak, hogy a „helyi újságok” miért nem írták meg mindezt. Nos, azért, mert nincsenek ilyenek. Nyomorult, fal mellett osonó, besz@ri médiacsicskák vannak, akik tudják, hogy képességeikből csupán arra futja, hogy lessék az utasítást a városházáról: mit kell írni, mit kell mondani. Ám a városháza most maga is hallgat: lapítás van, kuss, némi zavart makogás. Megértjük: ekkora kupac alól, ami most rájuk szakadt, nehéz tagoltan beszélni.

Brutális botrány: egy kaposújlaki erdőterületen rakták le a Csiky Gergely Színház bontási hulladékát, több ezer köbmétert!

Utánunk a vízmosás

Nem cifrázzuk, megrázó információk jutottak el hozzánk ma délelőtt: eszerint a Csiky Gergely Színház bontási hulladékának jelentős része, számításainak szerint legalább ötezer köbméter, fotóinkon is láthatóan ömlesztett, válogatatlan formában egy kaposújlaki erdei vízmosásban, ill. némely újlaki közterületen landolt. A bontási hulladék lerakásáról nem értesült a helyi önkormányzat, arra engedélyt nem adott, s emiatt rendőrségi feljelentés is született. A törmelék szállítását végző alvállalkozó viszont a helyszínelés után kétségbeesett gyorsasággal igyekezett eltüntetni a nyomok egy részét, a legkevésbé sem úgy, mint akinek tiszta a lelkiismerete. A körülményekből egy laikusnak is feltűnhet: itt számos jogszabályt megsértettek. Helyi lakosok vezettek bennünket a hulladéklerakó nyomára, akik elmondták, hogy hosszú hetek óta folyik a törmelék ideszállítása. Információink szerint egy magántulajdonú területről van szó, melynek hivatalos besorolása erdő.