Kategória: KÖZÜNK

Nullanulláék hozzák a formájukat: lopnak, csalnak, hazudnak, Fidesz-közeli bulvártakonyhoz méltóan

Illegálisan a hatalom szolgálatában

Ha azt hiszi valaki, hogy az ilyen esetekben is gyakoroljuk az egyébként ránk jellemző nagyvonalúságot, téved, miután itt az olvasóinkról, a kaposvári polgárok hiteles információkhoz való hozzáféréséről van szó. A primitív alávalóság, a kisstílűség és bosszúszomj, a műveletlenség, alpáriság, és az általános, már-már követhetetlen színvonaltalanság, amely a 74nullanulla című kaposvári weboldalt jellemzi, nem enged meg efféle luxust. A helyi média többi részéhez képest, amely legalább személy szerint vállalja magát, ők még ahhoz is gyávák, hogy akár egyetlen információt is közreadjanak magukról. Lopni, mások munkáját elorozni, mások által feldolgozott médiatermékekkel visszaélni – sötétben, névtelenül, törvénytelenül bujkálva – van eszük. Az újságíráshoz nincs, nyilván ezért kénytelenek ilyen módszerekhez folyamodni.

Kamarai játékok, avagy Parragh László Kaposváron mondta el a maga kis őszödi beszédét

… amit a tudósításokból persze kicenzúráztak

Akár ízekre is szedhetnénk a Somogy Megyei Kereskedelmi és Iparkamara évi rendes önünneplő szeánszát, amely február 14-én zajlott, mondhatni „természetesen” az országos elnök részvételével. Nem tesszük, mert nem akarnánk a fő attraktor, Parragh úr elől elvenni rivaldafényt. Mert amúgy volt itt minden, mi szem-szájnak: nem maradhatott el pl. a szokásos Nógrádi György-féle nagyívű külpolitikai értékelés, és a szintén kötelező körítés a fantasztikus gazdasági sikerekről, a fényes jövőről, amely természetesen EU-s pályázati pénzek köntösében fog beköszönteni a Kánaán-várományos Somogyra. Merthogy ez a szegény, szegény megye hosszú évtizedek óta mindig csak áll az előtt a bizonyos fényes jövő előtt, ami az istennek sem akar jelenvalóvá válni. De majd most, kétségkívül.

A Kétfarkú Kutya Párt aláírásgyűjtése Kaposváron: itt is megbukott az olimpia, pedig igény volna rá

Mission impossible: levelezni Szita Károllyal

Most persze néhány napig minden a budapesti olimpiaellenes aláírásgyűjtésről szól majd. Nincs mit tenni, már csak azért sem, mert így legalább látja az ember, milyen nyomorult, gyáva, szánalmas lárvák gyülekezete is a helyi cselédmédia: sem a Somogyi, sem a többiek egyetlen szóval sem tudósítottak arról, hogy volt Budapesten egy népszavazási kezdeményezés, amelynek eredménye arányaiban épp olyan váratlan és megrendítő erejű volt, mint a tavaly nyári, gumiégető-ellenes kaposvári. A magyar viccpárt, a Kétfarkú Kutya alaposan kivette a részét a kampányból és az aláírásgyűjtésből is: plakátoltak, szerepeltek, tették a dolgukat. Annál örömtelibb, hogy a sokak szemében a begyöpösödött vidékiség fellegvárának számító Kaposváron is aktív volt a szervezet (már, ha annak lehet nevezni) és arra sem voltak restek, hogy beszámoljanak nekünk eredményeikről.

Kaposvár – Budapest: aláírásgyűjtésben már biztosan megdőltek az olimpiai csúcsok

Két népszavazási kezdeményezés tanulságai

Mindenekelőtt a pőre tények: bő fél éven belül két országos figyelmet kiváltó helyi népszavazási kezdeményezés zajlott Magyarországon, persze eltérő nagyságrend és feltételek mellett. Kaposváron volt az első, tavaly nyáron: Szita Károly polgármester senkit meg nem kérdezve állapodott meg a Homatech gumihulladék-feldolgozóval egy, a helyben képződő hulladék több ezerszeresét kitevő mennyiség feldolgozására szolgáló üzem létesítéséről. Az eljárás önkényessége és a várható környezeti veszélyek indították és vitték sikerre az aláírásgyűjtést. Budapesten egy frissiben indult politikai mozgalom, a Momentum indított kezdeményezést annak érdekében, hogy a főváros ne pályázzon a 2024-es olimpiai játékok megrendezésére. Két város, két aláírásgyűjtés: hasonlóságok és különbségek, s persze elsősorban tanulságok.

Óriási, nemzetközi, világra szóló sikerek nyomában, avagy a nyúlon túl kezdődik a hazugság?

Esettanulmányok a sajtócselédség napi gyakorlatából

Csak reménykedünk benne, hogy az itt következő történeteket nem érti félre senki: meggyőződéssel valljuk, hogy Kaposvár és a kaposváriak nap mint nap érnek el sikereket, nyújtanak elismerésre méltó teljesítményeket – ahogy más városok is, természetesen. Mondhatnánk ironikusan, hogy ilyen vezetés mellett már a napi felszínen maradás is történelmi győzelem. Arra a habverésre viszont, amit a helyi média időnként művel egy-egy eset, vagy éppen személy kapcsán, sokkal inkább illik a szánalmas jelző, mint az elismerés bármilyen formája. Hangsúlyozzuk: nem a szereplők tehetnek erről, hanem a sikerekre rászívódó helyi média, amely nemcsak harsánykodik, és szórja a bombasztikus jelzőket, hanem torzít is: elhallgatja az igazság jelentős részét, hamis összefüggésbe helyezi a történteket, s ezzel megszegi az (állítólag) Deák Ferenc által alkotott egymondatos sajtótörvényt: hazudni pedig nem szabad.

Még néhány megjegyzés a légszennyezettség-mérő állomásról – és a hitelességről

Szita Károlynak a sikerpropaganda a fontos, nem a kaposváriak egészsége

Nemrég adtunk közre egy írást az időjárási viszonyok miatt éppen aktuális levegőtisztaságról, és arról, hogyan is viszonyul a kaposvári városvezetés a kérdéshez. Tudjuk: félszívvel, mint mindenhez, amit nem Szita Károly talált ki. A téma azonban nemcsak Kaposváron aktuális, és ahogy egyre újabb tények, felismerések kerülnek napvilágra – már, ha a szmog miatt egyáltalán használhatjuk még ezt a szófordulatot – az is egyértelmű, hogy Kaposváron nagyobb szükség lenne egy ilyen mérőállomásra, mint bármikor is gondoltuk. Most az Index közölt egy terjedelmes interjút Horváth Gyulával, az Országos Meteorológiai Szolgálat főosztályvezetőjével és Dézsi Viktorral, az OMSZ levegőtisztaság-védelmi szakértőjével, akik konkrétan, Kaposvár említésével visszaigazolták megállapításainkat: régóta szükség lenne itt egy mérőállomásra.

Híres kaposváriak a nagypolitika forgószínpadán: Tián Pál ismét a reflektorfényben

Akire büszkék vagyunk…

Már többször ejtettünk szót arról, hogy milyen lehangoló is az, s egyben mennyi mindenre magyarázat, hogy Kaposvár és Somogy gyakorlatilag egyetlen potensnek nevezhető, a közéletben valódi szereppel bíró országos politikust sem adott az országnak az elmúlt hét évben. A somogyiak, Gelencsér Attila és társai fényévnyi távolságra vannak a hódmezővásárhelyi Lázár János kancellária-, vagy a kisvárdai Seszták Miklós fejlesztési miniszter, de még a debreceni Kósa Lajos frakcióvezető hatalmától, befolyásától. Gelencsér és Móring parlamenti jegyzők, kiscsicskák csupán, csak itthon játsszák a nagyfiút, a semmibe szürkülő Mátrai Márta „háznagyasszonyról” és a többiekről ne is beszéljünk. Így aztán öröm némi üdítő kivételként beszámolni arról, hogy a kilencvenes évek kaposvári félvilágának sztárja, Tián Pál ismét a mainstream média érdeklődésének fókuszában feszít: ő volt a vezérszónoka a Csíki sör érdekében néhány nappal ezelőtt lezajlott tömegdemonstrációnak.

Csoportos elbocsátás a Kaposvári Egyetemen: közel száz munkatársnak mondtak fel januárban

A Nemzeti Agráregyetem kihelyezett tagozata lesz?

Több forrásból megerősített információink szerint január 15-ével kilencvenöt dolgozó munkaviszonyát szüntette meg a Kaposvári Egyetem vezetése csoportos leépítés keretében. Az akciót már korábban is tényként kezelte az intézmény belső közvéleménye. A kirúgottak kb. 70 százaléka volt technikai-adminisztratív munkatárs, és egyharmaduk oktató. Úgy tudjuk, hogy az állattudományi kart érintette legérzékenyebben a fűnyíró, amelyhez – szintén információink szerint – a felsőoktatási államtitkárság ragaszkodott, s az ehhez szükséges összeget is a kormány állta. Persze ilyenkor, ahogy lenni szokott, nem feltétlenül azok kerülnek a kapun kívülre, akiknek valóban ott lenne a helyük: túlburjánzó, bürokratikus vízfej dönt arról, hogy mely végtagokat amputálják. A helyi sajtó persze hallgat.

A Brosúrabáró újra akcióban: vastag műnyomó papíron bünteti Kaposvár lakóit Szita Károly

Néhány (tíz) millió megint akadt önfényezésre

Még alig hevertük ki a legutolsó „Magyarország erősödik” -agyrémet, benne a sok csúsztatással, hazugsággal, mellébeszéléssel, máris itt van nekünk a helyiérdekű. A jobb érzésű embereket már akkor kirázza hideg, mikor a kezükbe fogják a közismerten környezetkárosító, méregdrága papírt, minden oldalon hatalmas, bulvárlapok stílusára emlékeztető betűkkel, az oldalanként egy-kétmondatos szólamokkal, és a kötelező, Internetről lelopott, üdvözülten vigyorgó nyugdíjas-, munkás-, családfotókkal. Erre van pénz. A kaposvári városvezetésnek úgy tűnik, ezt a szintet is sikerült alulmúlnia: hatvan oldalon, s nyilván huszonnyolcezer példányban bombázta meg a várost a „Németh István Program” brosúrájával, amely tulajdonképpen nem is létezik.

Menőcsávó euróban csapatja: Gelencsér Attila vagyonnyilatkozata

De vajon kié a Skoda Superb? – frissítve!

Minden február elsején végigsöpör a médián az a teljesen felesleges és értelmetlen „nézzük végig a képviselők vagyonnyilatkozatait” hullám, és megtelnek az oldalak az Orbán Viktor, Áder János, Kövér László vagy éppen Gyurcsány Ferenc által bevallottakkal. Tudjuk persze, ahogy rendesen, a lényeg rejtve marad, s a svájci vagy Kajmán-szigeteki bankszámlákról, és/vagy liechtensteini cégekről, trezorok mélyére rejtett, a trafikkoncesszió extraprofitjának lefölözéséből származó bankókötegekről nem fogunk olvasni semmit, ahogy a strómanok nevén futó, állami-EU-s megrendelésekkel kitömött cégekről sem. Lehet, hogy csak ez a megjátszott, végtelenül nevetséges aszkétizmus a szórakoztató az egészben, ám még így is találhatunk olyan momentumokat pl. Kaposvár országgyűlési képviselőjének, Gelencsér Attilának a vagyonnyilatkozatában, amely felett érdemes merengeni egy sort.