Kategória: KÖZÜNK

Büdösvíz: kétmillió forintra perli a Kaposvár Most kiadóját, a Zselici Forrás Kft.-t a dohánybolti gyilkossággal megrágalmazott fiatalember

A sánta propagandistát is utoléri a kamion olykor

Megvan annak is a járulékos haszna, ha az emberfiát állandóan a bíróság elé rángatják: várakozás közben a tárgyalótermek kifüggesztett tárgyalási jegyzékein olykor egészen érdekes név-párosításokat olvashatni. Így jártunk nemrég, s láttuk viszont ajtóra szegezve régi kedvencünket, a Kaposvár Most, (inkluzíve Kapos Extra, Rádió Most) kiadóját alperesként szemben egy halványan ismerős névvel, személyiségi jog megsértése ügyében. Innen pedig már nem volt nehéz kideríteni, helyesebben felidézni, vajon mi is történhetett.

Bűnügyi sorozatunk harmadik része: akkor mire is jók a közterületi kamerák? Nem csupán a kínai kütyük és a hatalom megszállottjainak játékszere?

És valóban Kaposvár volna a legbiztonságosabb magyar város?

Folytatjuk a rendőrségi válasz által jótékonyan megszakított gondolatmenetünket, habár látható: azt, aki a Donner nevű városrészt csupán hírből ismeri – lévén a magyar a legkevésbé szolidáris nép, nem beszélve a kaposváriról – kicsit sem érdekli az ott élők bármilyen búja-baja. Itt van például Szita Károly: ezerrel tolja a beruházást és pénzt a Cserbe (persze nem a sajátját), talán mert véletlenül ott lakik. A Donnernek pedig marad egy ízléstelen szökőkút és néhány unásig sulykolt ígéret, no meg az, hogy ne higgyenek a szemüknek, mikor a cselédsajtó azt harsogja, Kaposvár a legbiztonságosabb magyar városok egyike. Ugyan a propaganda és a propagandisták éppen arról híresek, hogy egy cseppet sem zavarja őket a valóság, de mi azért befejezésül nézzünk szét a számok világában.

Reagált a rendőrség: vitában a donneri közbiztonság – és közbizalom – kérdéséről

Építő jellegű párbeszéd

Nem lepett meg túlságosan bennünket, hogy a donneri közbiztonságról szóló cikk gerjesztett némi turbulenciát. Ám ez mindenképpen örömteli, hiszen a téma így annak ellenére bekerül(t) a közbeszéd terébe, hogy a városháza és a cselédsajtó elszánt, fogcsikorgató, gyűlöletteli hallgatása övezi. Ezért módfelett hálásak vagyunk a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányságnak. Természetesen közöljük a cikkünk nyomán megfogalmazott reflexiójukat, egyrészt, mert nem vagyunk tévedhetetlenek, másrészt pedig, mert például szolgálhatnak számos helyi szervnek, hivatalnak és tisztségviselőnek – pl. Kaposvár Megyei Jogú Városa, Somogy Megyei Kormányhivatal, Somogy Megye Közgyűlése … és sorolhatnánk a végtelenségig – arra, hogyan lehet értelmes, előre vivő, emberi hangú diskurzust folytatni azokkal, akik kritikusak mernek lenni ma, a NER kilencedik évében a hatalommal szemben.

Csak azért sem lesz rendőrőrs a Donnerben, avagy miről árulkodnak a bűnügyi statisztikák?

Első rész: a Somogyi Hírlap lázadása

Kissé meg is lepett bennünket ennek a május végén megjelent cikkecskének a bátorsága, amely előszedte az örökzöld kaposvári témát: a donneri közérzet-közbiztonság kérdését. Kisebb csoda ez most, a Mészáros Lőrinc-korszakban, de a szerző szóvá teszi, hogy a legendás söröskorsó-szökőkút környékén újból afféle nemkívánatos kitelepülés tanúi lehetnek az arra járók. Sőt, még azt is felemlegeti, hogy 2015-ben több, mint 1700 itteni lakos aláírását gyűjtötték össze annak érdekében, hogy állandó rendőrőrs települjön a városrészbe. Ebből persze nem lett semmi, ám most, az újabb panaszos hangokra már sokkal egyszerűbben reagált az új rendőri vezetés: lazán leoltják az okvetetlenkedő újságírót, s persze azokat a donnerieket is, akiknek a nevében szólni merészelt.

Keresztény kurzuslovagok akcióban: ilyen „értékrendű vezetőket” képeznek ősztől a Kaposvári Egyetemen

Nem tudtuk, mi hiányzik…

Úgy sejtjük az országos beharangozóból, hogy hatalmas sikerre számítanak a Kaposvári Egyetemen azok, akik a „Keresztény értékrendű vezetés” szakirányú képzést elindították. Miután a Gazdaságtudományi Karról van szó, nincs kétségünk afelől, hogy alapos piackutatás előzte meg a szakindítást, ahogy szokás: kérdőívek, mély- és fókuszcsoportos interjúk, széles körű igényfelmérés a vállalkozói körökben. Workshopok, konferenciák, kedvező nemzetközi tapasztalatok ismertetése, miegymás. Bizonyára így volt, de, amint közismert, a világban olyan erővel tombol a keresztényüldözés, hogy a hit harcosai immár a föld alá, katakombákba kényszerültek, mint az első évszázadokban. Nyilván ez volt az oka, hogy az alapos előkészítő munkáról, amitől a sikert várják, egy szót sem hallottunk. Így aztán nekünk, a nyilvános beszéd mániákusainak a fantáziánkra kell bíznunk magunkat: vajon miféle spirituális szűrők jöhetnek szóba a kiválasztás során? Mi mindenesetre elképzeltünk egy kérdéssort – még az is lehet, hogy segítünk vele.

Rendszerszintű lopás: két Kaposvárt érintő közlekedési nagyprojekt is van a Brüsszel által elmeszeltek között

Valaki ezért fizetni fog – azt is tudjuk, hogy mi leszünk azok

Néhány hete került nyilvánosságra az információ, hogy Magyarország – támogatások szabálytalan felhasználása miatt – akár százötven milliárd forintot is kénytelen lesz visszafizetni Brüsszelnek. Most, a 24.hu cikke nyomán már többet tudunk: az EU-hivatalok a vizsgált huszonkilenc projektből huszonnégy esetében találtak hibát, tehát vagy nyolcvan százalékuknál. Kaposvárt kettő érinti a huszonnégyből, a lehető legsúlyosabbak: a Kaposvár-Fonyód „elővárosi vasút” és az R67-es beruházás is vérzik jó pár sebből. Ezekről korábban már olvashattak a KAPOS-T-n: kabaréba illő variációk sorozata végén kap a város kevesebbet a 67-es útból – majd’ tizenöt milliárddal többért – és az sem kevésbé vicces, ahogy Mészáros Lőrinc átsétáltatja a Szántód-Balatonszentgyörgy vasútvonalról a leharcolt betonaljakat és síneket a Kaposvár-Fonyód viszonylatra hetvenöt milliárdért felújításnak álcázva. Nos, úgy látszik, mindez nem csak nekünk tűnt fel…

Az arcbőr ápolása, avagy hogyan égetik a magyar adófizetők pénzét a Fidelitas-fiókák Kaposváron?

Olsovszkyék az uborkafán

Nem voltunk híján eddig sem azoknak a zaftos történeteknek, amelyek a Fidesz elitjébe lassan beépülő új generáció, a Fidelitas törzstagjainak viselt dolgairól szóltak. Tardi Tamás, az Olsovszky-testvérek, vagy éppen Kövezsdi Gábor ifjú koruk ellenére már beírták magukat a helyi közélet aranykönyvébe – persze minderről csupán a KAPOS-T oldalain olvashatott a nagyérdemű. A módszer Zuschlag János óta ismert: különféle egyesületeket kell létrehozni, amelyek aztán az anyapárt által uralt állami forrásokból hangzatos feladatokra kisebb-nagyobb összegeket kapnak. Ezeket a pénzeket a kedvezményezettek rendben el is költik, papíron teljesülnek a hangzatos célok, de kicsit alaposabban megnézve már sokkal kevésbé meggyőző az eredmény.

Nyomozás a városházi közbeszerzések ügyében: vajon lesznek kommandós akciók is, vagy csak sima letartóztatások?

A TV2 hazugsággyárosainak zsebét is tömi Kaposvár, nemcsak a helyiekét

Hadházy Ákos tette közzé nemrég – s nyomán az Átlátszó és a K-Monitor – hogy az OLAF, az Európai Ügyészség ajánlásai nyomán mely ügyekben indított, persze ímmel-ámmal, fogcsikorgatva nyomozást a NAV és a Központi Nyomozó Főügyészség 2015 óta. Hadházyt valószínűleg szűkebb hazája, Szekszárd érdekelte leginkább, de – mit ad isten – a szórásba Kaposvár is belekerült: a listából kiviláglik, hogy legalább három ügyben az Európai Uniótól szabálytalanul felvett összegek kapcsán Kaposvár városa is a terheltek között van. Szociális városrehabilitáció, településfejlesztési stratégia, s még ki tudja, mi szerepel a gyanús ügyek listáján, melynek Hadházy szerint egyelőre az a lényege, hogy a város duplán stafírozta, persze az EU pénzéből a Provital Zrt. nevű tanácsadó céget, amelyet átalányban, s ezen felül még esetenként is honorált.

Nagyszínházi álmok marketingszószban – Fülöp Péter színházigazgatói kinevezése elé

Havi egymillióval az ember…

Mert jó szívvel választásnak nem neveznénk egy olyan színjátékot, amelyre várhatóan a holnapi, 14-i közgyűlésen kerül sor, ugyanis mindössze egy jelölt, az eddigi megbízott igazgató indul a posztért. Itt akár abba is hagyhatnánk – biztosan sokan hálásak lennének – hiszen, ha valaki tíz évvel ezelőtt azt jósolja, hogy Zsámbéki Gábor és Babarczy László székébe egy olyan fiatalember telepszik, aki – szakmai értelemben – csupán három éve látott belülről színházat, azt nemzetközileg körberöhögik. És, ami ennél sokkal súlyosabb, mondhatni tragikus, hogy a Csiky Gergely Színházat a mai állapotában a magyar színházi társadalom nem érdemesítette arra, hogy legalább „színleg” pályázzon egy, az ötszázas szakmai listára felférő név. A Fidesz és Szita Károly elérték azt, ami még pár éve is elképzelhetetlen volt: Kaposvár az égvilágon senkit nem érdekel, sem színházi, sem bármi más értelemben.

„Gázkamra” Ollétejeden: ez lett volna Kaposvárból is, ha város vezetőin és a Homatechen múlik

Zajlik az élet a gumiégető-reaktorok környékén

Szomorú, hogy éppen a politikának kellene a legmesszebbre hátra, a múltba és a jövőbe tekinteni, de épp ez a műfaj, ahol egyre inkább a pillanat számít. Politikai divatok (Jókai) jönnek-mennek, és a hatalom mindent megtesz azért, hogy kudarcait, kellemetlen élményeit feledtesse. Ám a tények jönnek, és makacsul újra és újra – ezúttal szó szerint – az orruk alá dörgölik: mi lett volna Kaposváron, ha az ellenzéki összefogás, a városkörnyék támogatása és a civil elszántság nem vet gátat a leplezetlen polgármesteri önkénynek és a haszonlesésnek. Azt nyilván nem kell bizonygatni, hogy kitekinteni a város határain túlra hasznos dolog, s talán az is, ha nagy ritkán visszatérünk Kaposvár közelmúltjának legnagyobb jelentőségű közéleti eseményére – esetleg már az önkormányzati választásokra figyelve.