Kategória: MÉDIUM

Száj, száj, sólyomszárnyon: enyhén perverz politikai kvízjáték a Somogyiban

Újabb állomás a totális szellemi leépülés felé vezető úton

Nem hinnénk, hogy sokan volnának, akiknek az emberi száj közeli, hangsúlyos ábrázolását vagy akár említését minimum másodjára ne a szexualitással társítanák. (Elsőre persze, magyarok lévén, nyilván a csülkös pacallal.) És ezekben a vészterhes időkben, mikor egy eltévedt pillantásnak is végzetes következményei lehetnek, veszélyes ez. Ilyenkor még a nagyon egyértelmű dolgokat is hajlamosak vagyunk félreérteni, főleg, ha egy, amúgy világéletében prűd és álszent, a pártállamból ittfelejtett megyei újság kezd disznólkodni. Mintha egy ministránsgyerek a misén a merevedése igénybe vételével himbálná a turibulumot. A Habony-doktrína, melynek során a teljes média Fidesz-szócsővé silányítása s egyben 85-ös IQ-szinthez való bekalibrálása, elbulvárosítása folyik, kezd kibontakozni. A Somogyiban most közvetlenül szájon át kapjuk.

500. Ötszáz bizony,

… ha nem is dalolva,

de tényleg ez a KAPOS-T félezredik posztja. Kivétel nélkül mind saját gyártmány, s ezután sem kívánunk mások elhullajtott tollaival ékeskedni, kattintásszámot növelni kiskutyás-kismacskás, cukiságos posztokkal, traffipax-információkkal, bűnügyi-baleseti, rendőri, vagy épp időjárás-jelentések emésztetlen felböfögésével, sem másoktól lenyúlt témákkal.  Mi továbbra is csak tartalommal és mondanivalóval szolgálhatunk, s a kötelező szerénységet egy pillanatra félretéve: e téren igencsak egyedül érezzük magunkat. Hálásak vagyunk barátainknak, támogatóinknak, s legalább ennyire ellenségeinknek – nélkülük már feladtuk volna. Ötszáz írás, döntő többségében Kaposvárról, közéletről, politikáról, gazdaságról, kultúráról vagy annak hiányáról, vagy ötmillió leütött karakter, három-négy leamortizált billentyűzet. Ettől, ígérjük, azért nem fogunk elérzékenyülni, s nem kerülünk saját hatásunk alá.

Kimenő a zárt osztályról: Gelencsér Attila egyszerre képzeli II. Rákóczi Ferencnek, Kossuth Lajosnak és Nagy Imrének magát

Blaszfémia és nemzetgyalázás a forradalom ünnepe előtt – Frissítve*!

Szintet lépett az elmebaj csütörtökön este Kaposváron, a Kapos Hotel „kristálytermében”: a Nemzeti Üldözési Mánia Eszelőseinek helyi kiscsoportos foglalkozásán Szita Károly és a VIII. kerületi polgármester, Kocsis Máté társaságában fellépő Gelencsér Attila a paranoia és a nagyzási mánia összes tünetét előállította néhány másodperc alatt. Nem kisebbet szólt – ráadásul fennhangon, ha lehet hinni a jelen lévő kiválasztott szerencsés helyi médiumoknak – hogy a miniszterelnöke által jellem, lelkiismeret, fantázia és valódi mondanivaló hiányában újramelegített, nyomorúságos levelezgetés egy napon, egy mondatban említhető a magyar történelem dicsőséges napjaival, eseményeivel: a Rákóczi-szabadságharccal, 1848-cal, vagy az 1956-os forradalommal. Gyalázatos provokáció, a magyar történelem nagyjainak sárba rángatása történt ez estén, helyi fideszes tótumfaktumok által.

Dúl a plakátháború Kaposváron is: akcióban a kormányhivatal, karöltve a kaposvári vagyonkezelővel és a Fidesz-pemzlikommandókkal

Mintaszerű az együttműködés a plakáttépkedők közt

Annál ótvarabb, szánalmasabb és primitívebb érveléssel még a viharvert magyar közéletben is ritkán találkoztunk, hogy azért kell leszedni egy magánszemély által megrendelt és kirakott plakátot, mert az „hasonlít a Jobbik plakátjaira”. És nem szakad rájuk a kormányhivatal, Kaposvár messze legrondább épülete, pedig tegnap este addig nem mehetett haza senki, míg a plakátokkal kapcsolatos határozatokat meg nem hozták. A közterületeken pedig meg is kezdődött ma a „maffiás” plakátok leszaggatása: sajátos együttműködésre utaló módon a Kaposvári Vagyonkezelő Kft. munkatársainak közreműködésével. Kérdés, hogy kerülnek ők a képbe, holott ez szigorúan a Somogy Megyei Kormányhivatal és a plakát megrendelőjének ügye. Persze a fideszes úttörő ahol tud, segít, még ha ez végtelen számú, háromtól öt évig büntethető hivatali visszaélést is sejtet.

Most komolyan: hogy Kaposváré Európa legszebb főtere? Van, aki elhitte ezt a marhaságot?

A kommentelők nem is…

… de az országos médiumok nagy része csont nélkül beszopta a már hivatalosan is hazugsággyárnak tekinthető Magyar Távirati Iroda hírét. Kivéve a hvg.hu, amely az esetről szóló cikkében kétségeket fogalmaz meg az állítás – és a díj – komolyságával kapcsolatban. Az első hírek nyomában a ma már – talán némileg a KAPOS-T hatásának is betudhatóan – határozottan kritikusabb helyi közvélemény is megfogalmazta aggályait, mely szerint ez csak egy kamudíj, egy meglehetősen alacsony támogatottságú, bár kétségkívül nemes célokért dolgozó gittegylet meglehetősen szerény értékű trófeája. Mi is csak a jegyzőkönyv kedvéért tesszük, s nem állítjuk, hogy bárkinek, aki a városszépítésben, az élhető környezet kialakításban részt vesz, a munkája ne lenne tiszteletre és elismerésre méltó.

Vigyázat, lopják, hamisítják: a KAPOS-T tartalmai csak az olvasóknál vannak jó kezekben

Haverok, buli, copypaste

Nyugtázhatnánk elégedetten is, hogy a KAPOS-T által feltárt ügyek, az érdekestől a méretes disznóságokig bezárólag láthatóan egyre szélesebb kört érnek el, s nincs ellenünkre, ha egyik-másik írásunknál akár az ötezret is meghaladja a tetszésnyilvánítások száma. Tessék utánunk csinálni, de ezúton szeretnénk kérni: ne úgy, hogy pimasz és gátlástalan módon lenyúlják az általunk feltárt tényeket, összefüggéseket, s a lényegében kész anyag alá odaírják a nevüket. Az nem sokat kockáztat, aki megírja, hogy reggel felkel a nap, az viszont, aki először közzéteszi, hogy a milliárdos miniszterelnöki stróman milliárdos cége egy kaposújlaki erdei vízmosásba borogatja a Csiky Gergely Színház bontási hulladékát, az meghurcolást, milliós pereket, rágalmazási vádat, és – talán egyelőre átvitt értelemben, de ez sem biztos – az életét teszi kockára. És ezt teszik nyegle és arcátlan módon magukévá olyanok, akik saját gondolatokra nem futja, s kellően gyávák is ahhoz, hogy darázsfészekbe nyúljanak.

Kaposvár köszönti augusztus 20-a alkalmából kormánykitüntetésben részesült polgárait! Ja, nem: konkrétan és magasról tesz rájuk.

Jött utasítás a városházáról? Nem? Na, ugye.

Szokásunk szerint vártunk néhány napot, hátha történik valami. Igyekeztünk a nyomtatott sajtót is átnézni, hátha csak az online világ volt felületes, hiszen oda már minden félanalfabétát felvesznek, de nem. A kaposvári média csak úgy en bloc, ahogy manapság mondani szokás, full telibesz@rta , hogy a nemzeti ünnepen számos kaposvárit, itt élő, vagy alkotó személyt kitüntettek a Magyarország legitim képviseletére megválasztott „szervek”: a köztársasági elnök, a kormány és kapcsolt részei. Ezt a tényt korábban vezető hírként volt szokás közzétenni, hiszen az illetők Kaposvár hírét-nevét öregbítették, szolgálván ezzel a várost. Ma már, úgy tűnik, nem ez a trendi: a kaposvári médiumok azt közlik, amire utasítást kapnak. És erre nem kaptak, így aztán hallgattak róla. Mindennapi média-alávalóságai(n)k tizenkettőezer-nyolcszázhatvanötödik rész.

Szita Károly teljes vereségével zárult a Pécsi utcai iskola ügye: nem indul alapítványi osztály, az elsősöket pedig szétosztják a kaposvári tagiskolák között!

Húsz nappal az iskolakezdés előtt még nincs hivatalos tájékoztatás

Lezárulni látszik az a 2008 óta húzódó szegregációs ügy, amelyet az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány (CFCF) indított, és nyert meg a bíróságon két ízben is. A kaposvári önkormányzat még a jogerős bírói döntés alól is megpróbált kibújni azzal, hogy egy kaposvári alapítványt, a Mikrokozmoszt tolta előtérbe, és velük kívánta megoldani a cigánytelepi gyerekek iskoláztatását. Próbálkozása nem járt sikerrel, miután a minisztérium elzárkózott attól, hogy a Pécsi utcai iskolaépület helyiségeit átadja nekik. Felmerült még az egyetem művészeti karának Bajcsy-Zsilinszky utcai épülete is, de tegnapelőtt a Klubrádió „Kötőtű” című műsorából megtudhattuk: ez a kísérlet is kudarcba fulladt. Hivatalosan csak augusztus 15-én közlik a szülőkkel, hogy az eredeti, tavaszi beiratkozás az érvényes, és az elsősök mindannyian a város különböző általános iskolájában kezdik meg a tanévet. A szégyent csak fokozza az, amit Kaposvár városa, és a neki szolgáló cselédmédia tájékoztatás címén művel, ill. nem művel.

Csiky-botrány- és Fülöp-ügyi fejlemények: zaklatás, mint az irodalmi munkásság része, s más, konyhapulti nyalánkságok

… mint pl. a helyesírási hibák útján elkövetett becsületsértés

Úgy gondoljuk, talán itt az ideje összefoglalni az elmúlt napok színház- és Fülöp Péter-ügyi eseményeit: történt egy s más. Ezek tőlünk függetlenül más megvilágításba helyezik a történeteket, másrészt – hogy stílben maradjunk – új oldalukról ismerünk meg régi szereplőket. Továbbá a sajtó- és közösségi médiavisszhang rengeteget elárul az érintettekről. Mert „a megszólalás maga az ember” Buffon szerint (nem Gigiről, a Juve kapusáról, hanem a kiváló természettudósról van szó), s mondását azért facsartuk ki némiképp, mert szerintünk nem csak a stílus számít, hanem a tartalom is: a mai, álhírektől fertőzött világban annak is van információértéke, hogy ki milyen hazugságok mögé rejtőzik, milyen téveszméket melenget a keblén, s hogyan próbál ebből hasznot húzni.

Soros, nyiss nekem tért*: a téboly letépte láncait, és elszabadult

Sigmund Freud nagy napja a Kapos tv-n – frissítve, b@zmeg, ilyen nincs**!

A legtöbbet idézett rész a korszakos jelentőségű osztrák neurológus és pszichiáter elméletéből az elszólásokra vonatkozik: sokszor akaratlanul kibukik a szánkon az agyunkban zakatoló, s éppenséggel elrejtendő gondolat. Néhai kiváló színészünk, Szendrő József mondott így pohárköszöntőt egyszer a színpadon: „A húgyom egészségére igyunk!”, de a „csiklós busz” kifejezést is hallottuk már. Abban pedig semmi meglepő nincs, ha az általános elmebaj, mely Magyarországon pestist megszégyenítő tempóban terjed, egyre változatosabb tüneteket produkál. Különösen nincs, ha ez a város egyik közismert szellemi fellegvárában esik meg, a Kapos Televíziónál, ahol egymásnak adják a kilincset azok, akik érhetetlen okból ugyan, de még szabadon járnak-kelnek. Poén szigorúan a kattintás után…