Kategória: MÉDIUM

Amiről nem olvashatnak a „portálokon”, avagy összejött egy csokorra való az alternatív nyilvánosság híreiből

Várólista, áthallások, kábítás minden mennyiségben

Az alább olvasható írásunkban kissé formabontóak leszünk: folyamatosan futnak be hozzánk fontos és érdekes információk, amelyeknek – részben az idő és erő szűkössége miatt – nem szentelünk önálló cikket, de azt sem szeretnénk, ha csak úgy elszállnának a semmibe. Arra ugyanis nem számíthatunk, hogy az állítólagos „helyi hírportálok”, ahol a sok propagandista-kenyérpusztító mereszti a … szemét, beszámoljon ezekről – ők nem ezért vannak. Így aztán összegyűjtöttük az elmúlt időszak termését, amelyek közt van persze nem túl friss – de nélkülünk ezek Kaposváron nem kaptak volna nyilvánosságot. Már erre is gondolni kell.

Sajtófotó-pályázat 2019: egy ragyogó kaposvári siker, amit nem fogunk viszontlátni a csicskamédiában

Röhrig Dani képe harmadik helyezett! – Frissítve*!

Sokszor szóltunk már arról: szánalmas, önbizalomhiányos lelkiállapotra utal az a jelenség, hogy a helyi kormánypárti médiumok kétségbeesetten csapnak le minden apró „sikerre”, s fújják fel „világraszóló”, „fellegvár”, s hasonló jelzőkkel kipukkadásig azokat. Aztán időnként átesnek a ló túlsó oldalára, igazolva, hogy csupán ócska propagandaeszközök: az igazi sikereket, ha a dolognak politikai „stichje” lehet, mély hallgatás övezi. A kaposvári Röhrig Dániel alkotása bronzérmes lett a MÚOSZ által szervezett, legrangosabb magyar sajtófotó-szemle egyik kategóriájában, csak akad a dologgal egy kis baj: a fideszes hatalomnak bántja a szemét, nem kicsit, nagyon.

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, avagy a csicskamédia és a közmeghallgatás esete Kaposváron

Répáspuszta a király!

Szinte biztosak voltunk benne: a helyi propagandaszervek hallgatásba fogják fojtani a múlt heti jeles eseményt. Pedig hovatovább ez az egyetlen fórum, ahol egyáltalán kérdezni lehet Kaposvár vezetésétől. Persze nem azok a kérdések hangzottak el, amit mi – abszolút költői szándékkal – javasoltunk, hanem csupa egyszerű, hétköznapi, ám ez is elég volt ahhoz, hogy a városházi cenzúra hírzárlatot rendeljen el. Mi azért beszámolunk egy s másról, melyek ugyan bagatell dolgok, ám az alázatos mikrofonállványokhoz szokott Szita Károly átmenetileg mégis dadogni kezdett tőlük.

A „szent család” biodíszlettől az egyre vastagodó arcbőr ápolásáig: ez volt a KAPOS-T 2018-ban

Újraolvasni-valók a mögöttünk hagyott évből

Mindenki ízlése szerint csinál évértékelést: van, aki bárgyún mered a parancsnoksága alatti propaganda-eszköztár valamelyikének kamerájába, és utánozhatatlan eredetiséggel elrebegi, hogy „… a 21. század városát építjük”. Szerintünk éppenséggel valahová a sötét feudalizmusba rángatják vissza a várost és az országot a központosított médiájukkal, a perverz kultúrháborújukkal, a korrupt, urambátyám dzsentritempójukkal, képmutató ájtatosságukkal. Nem a levegőbe beszélünk: e jellemzők mindegyikére számos, tényekkel alátámasztott példával szolgáltunk írásainkban. Évértékelő, az egyszerűség kedvéért hónapokra bontva, első rész.

Erik, a viking, második felvonás: most épp tenyésztett bacik lettünk Szita Károly Petri-csészéjében

Újabb Pécs-Kaposvár csörte

Látszólag visszatérünk a Bogdán Erik-Kaposvár Most afférra, ám ennél fontosabb dolgokról lesz szó: az önbecsülés fontosságáról, és arról, hogy miért is ilyen nehéz megtörni a Kaposvárról kialakult sztereotípiákat. Tehát az Erik-ügy csak ürügy e pillanatban: nem érezzük úgy, hogy ennek az egyébként nyilván talpraesett és tehetséges fiúnak az „esetét” túl kéne beszélni, bár most épp nem mi voltunk azok, aki ezt tették. A mostanában a Puch Laci bácsi, ill. a Fidesz-médiagólem által refinanszírozott Szabad Pécsnek, úgy tűnik van valami betokosodott problémája, mert már második alkalommal próbálja az egóját polírozni Kaposvár rovására.

Felkavarta a kaposvári média-kloakát a tegnapi tüntetés: mindenkinek sikerült megmutatnia az igazi arcát

Egy pentito innen a Kossuth Lajos utcából

Akár nagyobb tétben is mertünk volna fogadni: no, nem arra, hányan merik felemelni a fotelből a boldogabbik felüket, hanem, hogy micsoda traumát, szaknyelven szólva kognitív disszonanciát fog okozni a helyi cselédmédiában, ha történetesen várakozáson felüli sikerrel zárul a rendezvény. És nem csalódtunk: ma már azzal volt teli az országos sajtó, hogy kirúgtak, ill. távozásra bírtak egy fiatal újságírót a Kaposvár Mosttól, mert tudósítani szeretett volna a demonstrációról, s ezt a főnökei nehezményezték. Persze az ördög a részletekben rejlik, s ezeket a történetről szóló tudósítások korántsem tárták fel: Kaposvár ehhez túl messze van.

Nagy média-összeborulás, súlyos beismerés: lopott pénzből épült ki a Fidesz sajtóbirodalma

Mészáros Mikulás, az ajándékozó

Kissé szokatlan esetnek lesznek tanúi most a KAPOS-T olvasói: áthágjuk a magunk szabta korlátokat, és néhány gondolat erejéig – a minapi médiaesemények apropóján – országos vizekre kalandozunk helyi ügyek helyett. Nyilván sokan tudják, mi történt: gyakorlatilag az egész jobboldali-kormánypárti médiaportfóliót besöpörték egy alapítvány alá, lényegében megvalósítva a Kádár-rendszer Tájékoztatási Hivatalát, amely a teljes tömegkommunikációt felügyelte 1988 előtt. Egyszemélyi uralom, kliensrendszer, zsebből irányított államhatalmi szervek, állami finanszírozású, felügyelet alatt álló média – mi kell még? Mármint ahhoz, hogy végre felébredjünk.

Újabb erkölcsi mélység-rekord a Kaposvár Mostnál: kamunak állítják be a Gruevszki-ügyet

Atomvillanás az álhírgyárból

Habár többször megígértük magunknak, hogy ezekkel a provokatív szándékkal a képernyőre izzadt primitívségekkel nem foglalkozunk, időtől időre megtesszük: egyrészt, mert mindenből lehet valamit tanulni, másfelől pedig éppen sokak gyáva hallgatása miatt bátorodnak fel, s érzik úgy, hogy mindent szabad. A Kaposvár Most véleménycikkének szerzője, Nyári László most épp odáig merészkedik, hogy az Európa-, sőt világszerte felháborodást kiváltó Gruevszki-ügyet úgy állítja be, mintha meg sem történt volna: fake news, kamuhír lenne, és az MSZP-re mutogat. Szép teljesítmény: még a legvadabb, legelborultabb Fidesz-szócsöveknek, a 888-nak, Magyar Időknek-Hírlapnak sem sikerült.

Nem tud hibázni a Kaposvár Most: még saját magukat is cenzúrázzák

Schenk úr hirtelen témát vált, aztán megy a süllyesztőbe

Tényleg az a helyzet, hogy nem szívesen követünk el kritikai cselekményeket alkalmatlan tárgyon, hiszen a propaganda az, ami: több, de leginkább kevesebb tisztesség felhasználásával készült megtévesztőipari termék, így kell rá nézni, ha már kikerülni szinte lehetetlen. A kaposvári Fidesz-agymosoda sajátosan egyedi képződmény: gyökérzete a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza, mikor egy Schenk János nevű egyén megalapította a rövid életű Extra bedobálósújság-hálózatot. A korabeli sajtóhírek szerint leginkább a hirdetési piac lerablása volt a céljuk, míg a kifizetetlen nyomdaszámlák maguk alá nem temették a cégeket. Kivéve Kaposvárt, itt ugyanis Szita Károly felkarolta őket, s azóta is hálás szócsövei a városvezetésnek. Hogy mindezt milyen színvonalon tették-teszik, abban időnként talán tudunk segíteni.

Hazudni minden hullámhosszon, sokadik felvonás: ismét fullban nyomja a kaposvári cselédmédia

Agymosás hozott anyagból, garanciával

Szomorúan kell belátnunk: egyre kisebb a sportértéke annak, ha a helyi csicskamédián köszörüljük a nyelvünket. Lassan nincs unalmasabb közhely, mint, hogy a Lengyel János (Somogyi), Schenk Tünde (Most-Extra), Répás Orsolya (Kapos Tv), vagy a Nyári Barnabás (74nullanulla) által „fémjelzett” médiumok hitelessége, állításaik valóságtartalma a nullához közelít: szimpla propagandatermékek csupán. Néha elmélázunk azon, hogy ezek ott vajon büszkék-e magukra mélyen, legbelül: hogy jeles családi ünnepeken befeszítenek-e, mikor a nagymama dicsekszik, vagy inkább leintik: „hagyd nagyi, az unokád csak egy pitiáner kis hazudozó”. Nem, ne a rendszert hibáztassuk, mert nem működne a fent névvel és név nélkül említettek gyávasága, pénzsóvársága, gerinctelensége nélkül.