Kategória: MÉDIUM

Fogadj örökbe egy falut! – 100. száma alkalmából két akciót is hirdetett a Nyomtass te is! mozgalom

Szamizdat, 2019, Magyarország

Ezzel a címmel tett közzé felhívást a Nyomtass te is! mozgalom abból az alkalomból, hogy már a századik lapszám is elkészült a szamizdat hetilapból. Szeretnék ösztönözni, hogy a legkisebb falvakban is rendszeresen terjesszék a független újságot.
Egy másik akció is elindult, amellyel nyomtatót lehet nyerni. Városi közösségeket, baráti társaságokat és magánszemélyeket vár a Nyomtass te is! közösségi hetilap és mozgalom, hogy fogadjanak örökbe egy-egy falut, ahol megszervezik és finanszírozzák a független híreket tartalmazó szamizdat újság rendszeres eljuttatását a postaládákba. A századik lapszámot száz településre szeretnénk eljuttatni, 100-100 példányban, ezért 100x100x100 címen önkénteseket keresünk, akik között nyomtatót sorsolunk ki, ha beküldik a lapról készült fényképüket egy-egy kistelepülésről.

Csak a szokásos vuduzás: hazudik és csúsztat a kpsvr.hu az ellenzéki polgármesterjelölt körüli vitában

Vagy nevezzük inkább FLDR.LMP-nek?

Nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy a KAPOS-T híre, mely szerint a Kaposváriakért Egyesület Horváth Ákost kérte fel polgármester-jelöltnek, élénk vitát fog kavarni. Azt azonban nem gondoltuk, hogy ebből is a szokásos vudu-babázás lesz, amelyet olyan jól ismerünk a fideszes cselédmédia napi gyakorlatából. Történt ugyanis, hogy a nemrég indult weboldal, mely magát „az igazság és a valóság” letéteményesének kiáltja ki, újságíró-szakmai szempontból vállalhatatlan, demagóg módon rongyolt neki Kováts Imre DK-s önkormányzati képviselőnek, mondván, „az ellenzék és saját pártja érdekei ellen cselekszik”, mikor kritikai észrevételeket fogalmaz meg közösségi oldalán a friss, még ropogós polgármester-jelölt személyével kapcsolatban.

Mit szólnának, ha azt mondanám, hogy 1977-ben nagyobb sajtószabadság volt Kaposváron, mint napjainkban?

Szomorú mese 2019-ből

Ha nagy ritkán eljutunk egy-egy nívósabb kulturális rendezvényre, előfordul, hogy valóságos kis fogadóórát kell tartani ezer éve nem látott kedves ismerősöknek, mert szinte mindenkinek van legalább egy elmesélendő-megírandó története. Így volt ez a Rippl-Rónai „fesztivál” gagyikavalkádjából kimagasló Szakértők-koncert után is: egyikük a címben idézett talánnyal vezette fel a sztoriját. Amely – s éppen ez benne a tragikus – nem Orbán Viktorral kezdődik, és nem Szita Károly a vége, csupán egy, mondhatni bosszantó apróság a mindennapjainkból. Egy ártatlan, jobbító szándékú megfigyelés, amelyre a Somogyi Hírlap egyik munkatársa azt mondta emberünknek: ez itt nem fog megjelenni, fordulj inkább a KAPOS-T-hez. Mit mondjunk: elég baj ez nekünk, mert intézménnyé válni sosem állt szándékunkban.

Hiányos a blogbirodalmi adatsor: „Urbánus” Szita Károly az MTVA által közölt összeg tízszeresét vette fel a vagyonnyilatkozata szerint

Frissítés a kaposvári fogadtatásról!

Az Átlátszó nemrégiben közérdekű adatigénylésben kérte ki a közmédia kebelében felépített blogbirodalom kormányközeli tartalom-előállítóinak javadalmazását. Szita Károly kaposvári polgármester azonban a vagyonyilatkozatai alapján jóval nagyobb összeget kapott annál, mint amennyit az MTVA közölt. (A tényfeltáró oldal cikkét szokás szerint utánközöljük, ám kivételesen fűzünk hozzá némi kiegészítést arról, hogyan is kell értelmezni Kaposváron az ellenzékiséget: aki ugyanúgy az Átlátszón publikál, és Kaposvár érdekében végez oknyomozó tevékenységet, azt ki kell zárni az állítólagos ellenzéki összefogás közösségi oldaláról.)

Mese a perverz mókusról és a fajtalankodó borzról: Lengyel János pártcsinovnyik irodalmi munkássága

Az írástudatlanok csak magukat árulják el

Vita bontakozott ki a somogyi közbeszédben egy, a Magyar Narancsban nemrég megjelent portrécikk kapcsán, mely a jeles írástudóról, mármint Lengyel Jánosról, a Somogyi főszerkesztőjéről szól, feltárva pártállami múltját, felidézve akkori, jelen beosztásával szöges ellentétben álló kijelentéseit. Ám a történet korábbi, s nem ezzel kezdődött: a siófoki közösségi oldalakon régóta zajló, elmérgesedett vitát Lengyel szerkesztő abszolút etikátlan és szakmaiatlan módon átvitte az újságjába.

A kaposvári propaganda-őrület elérte az abszolút végpontot: Szekeres Alán városházi sajtótanácsadó önmagát is kicenzúrázta a Kaposvár Mostból

A Szívófejű Szörny akcióban

Szóltunk már a hét elejének eseményéről, a Kaposváriakért Egyesület nyilvánosság elé lépéséről, s azt is említettük, hogy a sajtótájékoztatón nemcsak jelen volt Szekeres Alán, de, mint afféle egyszemélyes számonkérő szék, kérdésnek álcázva fejhangon felelősségre vonta a meghívóit, miért nem védték meg őt a múltban a Jobbik alelnökének, Takács Richárdnak a támadásaitól. A jelenet alapon is kínos volt, ám a slusszpoén csak később jött: a Kaposvár Most „hírportál”, amelynek „újságírójaként” Szita Károly sajtósa bemutatkozott, egy vak hang nem sok, annyit sem közölt a hétfői eseményről, így saját, botrányosra sikerült magánszámáról sem. Az pedig már egy ideje országosan is közismert, hogy csak az jelenhet meg, amit a városháza engedélyez. A téboly köre bezárult.

A rettegés foka: még el sem indult nyilvánosan a kaposvári összefogás, de már meghackelték a Facebookon

Vigyázat, hamisítják! – Frissítve!

A hivatalos sajtómeghívó szerint hétfőn, 8-án jelentik be a kaposvári ellenzéki összefogást, melyről korábban a közösségi oldalon már szivárogtak információk. A konstrukció tudomásunk szerint ugyanaz, mint a többi megyei jogú városban, s amelyről már sokat cikkezett a sajtó: a pártok egy „civil ernyőszervezet” alá bújnak – ezt persze mindenki ízlése szerint értelmezheti valódi vagy álcivilségnek – s egy-egy közös jelöltet indítanak minden körzetben, természetesen közös polgármester-jelöttel. Ám nem is Kaposvár lenne, ha nem került volna némi Nutella a palacsintába: valaki(k)nek nagyon fontos volt létrehozni egy kamu Kaposváriakért Egyesület Facebook-oldalt, ordas, primitív, csak a Fidesz-kommentelők szellemi színvonalán értékelhető szöveggel, egyértelműen a megtévesztés, zavarkeltés szándékával. Mit mondjunk: nem pro, sem kontra nem vagyunk meglepve.

Amiről nem olvashatnak a „portálokon”, avagy összejött egy csokorra való az alternatív nyilvánosság híreiből

Várólista, áthallások, kábítás minden mennyiségben

Az alább olvasható írásunkban kissé formabontóak leszünk: folyamatosan futnak be hozzánk fontos és érdekes információk, amelyeknek – részben az idő és erő szűkössége miatt – nem szentelünk önálló cikket, de azt sem szeretnénk, ha csak úgy elszállnának a semmibe. Arra ugyanis nem számíthatunk, hogy az állítólagos „helyi hírportálok”, ahol a sok propagandista-kenyérpusztító mereszti a … szemét, beszámoljon ezekről – ők nem ezért vannak. Így aztán összegyűjtöttük az elmúlt időszak termését, amelyek közt van persze nem túl friss – de nélkülünk ezek Kaposváron nem kaptak volna nyilvánosságot. Már erre is gondolni kell.

Sajtófotó-pályázat 2019: egy ragyogó kaposvári siker, amit nem fogunk viszontlátni a csicskamédiában

Röhrig Dani képe harmadik helyezett! – Frissítve*!

Sokszor szóltunk már arról: szánalmas, önbizalomhiányos lelkiállapotra utal az a jelenség, hogy a helyi kormánypárti médiumok kétségbeesetten csapnak le minden apró „sikerre”, s fújják fel „világraszóló”, „fellegvár”, s hasonló jelzőkkel kipukkadásig azokat. Aztán időnként átesnek a ló túlsó oldalára, igazolva, hogy csupán ócska propagandaeszközök: az igazi sikereket, ha a dolognak politikai „stichje” lehet, mély hallgatás övezi. A kaposvári Röhrig Dániel alkotása bronzérmes lett a MÚOSZ által szervezett, legrangosabb magyar sajtófotó-szemle egyik kategóriájában, csak akad a dologgal egy kis baj: a fideszes hatalomnak bántja a szemét, nem kicsit, nagyon.

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, avagy a csicskamédia és a közmeghallgatás esete Kaposváron

Répáspuszta a király!

Szinte biztosak voltunk benne: a helyi propagandaszervek hallgatásba fogják fojtani a múlt heti jeles eseményt. Pedig hovatovább ez az egyetlen fórum, ahol egyáltalán kérdezni lehet Kaposvár vezetésétől. Persze nem azok a kérdések hangzottak el, amit mi – abszolút költői szándékkal – javasoltunk, hanem csupa egyszerű, hétköznapi, ám ez is elég volt ahhoz, hogy a városházi cenzúra hírzárlatot rendeljen el. Mi azért beszámolunk egy s másról, melyek ugyan bagatell dolgok, ám az alázatos mikrofonállványokhoz szokott Szita Károly átmenetileg mégis dadogni kezdett tőlük.