Kategória: MÉDIUM

Kaposvár is őrizte a köztársaságot: levél a Magyar Narancsnak a kaposváriak gumiégető elleni fellépéséről

Az ellenállás városa

Na jó ez utóbbit viccnek szántuk, különösen a tegnapi közmeghallgatási kutyakomédia után, de talán valami pislákoló kis láng azért maradt, amit érdemes életben tartani. Főleg pedig arra volnánk kényesek, hogy utólag ne próbálja se Szita Károly, se a helyi cselédmédia, se más emberfia számításból vagy egyszerű pökhendiségből negligálni azt a teljesítményt, amit tavaly nyáron az ellenzéki összefogás és a civil szerveződés nyújtott Kaposváron. Hiába próbál úgy tenni a várost irányító díszes társulat, mintha nem történt volna semmi, az aláírásgyűjtés és a népszavazás körüli harc a rendszerváltás óta az egyik legjelentősebb helyi belpolitikai esemény volt, amit, ha valaki egyáltalán érdemesnek tartja majd összefoglalni a város újabb kori történetét, nem hagyhat figyelmen kívül. Ellentmondásosnak éreztük persze az esemény országos visszhangját is: persze az ember mindig úgy érzi, hogy nem kap annyi figyelmet, amennyit érdemel, de…

Elfogtunk egy jelentést: a büszke városszolga rajta tartja a szemét az ellenségen

Sajtóügyi állapotokról Krakus Péter modorában

Tisztelt Főhadnagy Elvtárs/Úr! Remélem, levelem jó egészségben találja. Én és a barátom nem tudjuk, hogy érvényes-e még a megszólítás, vagy már ezredesnek, netán államtitkárnak tetszik lenni, mint Tasnádi László kolléga, akivel együtt kezdték az ipart. Arra viszont emlékszem, hogy megígértem utolsó, 1989. március 14-én kelt levelemben: mint önkéntes „BM-tartalékos”, „társadalmi segítő”, aktivizálom magam, ha szükséges. Én személyesen sokat tettem azért az elmúlt évtizedekben is, hogy pártállam eszméjének zsarátnoka ki ne hunyjon, de most keményebb világ jön: újból szolgálatba kell helyeznem magam. A köztünk kialakult, már-már gyengéd kapcsolatra való tekintettel bátorkodnék megjegyezni: szörnyen hiányzott a hivatásom az elmúlt évtizedekben. Nagyon vártam ezt a pillanatot, ezt a finom, csiklandósan zsigeri érzést, mikor ismét felnyomhatok valakit.

Gyertyagyújtás a sajtószabadság ellen folytatott háború áldozatainak tiszteletére

Alakoskodó-szobor, 2016. december 21. 17.30

Mindenre, ami miatt a KAPOS-T létrejött, rácáfoltunk volna, ha szó nélkül hagyjuk a Somogyi Hírlap körül zajló eseményeket. Habár több írásunkban is kifejtettük már, hogy miért tekintjük a sajtószabadság lábbal tiprásának mindezt, úgy éreztük, tartozunk még egy egyértelmű gesztussal, és ezért invitáltuk a hozzánk hasonlóan érzőket tegnap este a Noszlopy utcai „Alakoskodó” szoborhoz egy csendes, szolidaritásunkat és a történtek miatti tiltakozásunkat kifejező kis „flashmobra”. Miután arra nem számítunk, hogy a helyi sajtó, beleértve a jelenlegi Somogyit, hírt ad majd a történtekről, ám szeretnénk, hogy nyoma maradjon, így hajszálnyit letérve az elegancia ösvényéről, magunk tesszük közzé, amit az eseményen elmondtunk.

Dübörög a Fidesz-húsdaráló: ma elbocsátották a Somogyitól Fónai Imrét és Vas Andrást

Munkavégzés alól azonnali hatállyal felmentve

A baljós előzmények után számítani lehetett arra, hogy a hóhérmunkát nem hagyják félbe: ma eltávolították a Somogyi Hírlaptól a két leginkább kritikus hangú, mellesleg legalaposabb és szakmai-újságírói értelemben legjobb munkatársat. Csermely Péter hétpróbás médiasakál, az újdonsült vezérigazgató jobbkeze személyesen végezte az egzekúciót: „áttekintették” az érintettek ez évi munkásságát, és ennek alapján hozták meg a rögtönítéletet. Nyilván nem így volt: ahogy Lengyel János kinevezése mögött, úgy e lépés hátterében is Szita Károlyt sejthetjük. Ebből amúgy az is látszik, hogy az új főszerkesztőre gyakorlatilag semmi sincs bízva.

Béke poraira: a megyei közgyűlés tegnapi döntésével kivégezték a Somogy Televíziót

A szálak az Orci útra vezetnek

Alig temettük el a Somogyi Hírlapot – persze csak virtuálisan, hiszen fideszes zombi formájában továbbra is itt fog kísérteni – újabb, a helyi médiavilágot megrázó földindulásról vagyunk kénytelenek beszámolni. A Somogy Megyei Közgyűlés tegnapi zárt ülésén döntött arról, hogy megválik a Somogy Tv-től, ettől a sok szégyenteljes pillanatot okozó, fogantatásától kezdve zűrös kolonctól, amely politikai hasznot nem produkált, ám az évek során annál lelkesebben nyelte a tíz- és százmilliókat – persze közpénzből. A Gyenesei István akkori megyei közgyűlési elnök által 2005-ben létrehozott „megyei televízió” alig több, mint tíz éves fennállása során soha nem volt több, mint aktuálpolitikai kapcarongy. Most viszont, mikor a közgyűlés lényegében és nem túl elegáns módon megszabadult tőle, bár volna rá okunk, nem járunk örömtáncot: emberek, kollégák fogják elveszíteni megélhetésüket, akik nem ezt érdemelték.

Rendkívüli: leváltották a Somogyi Hírlap teljes vezérkarát, lapáton Ficsór János és Czene Attila!

A hosszú kések délelőttje Kaposváron

Csak idő kérdése volt, s jóstehetség sem kellett hozzá: miután az Orbán Viktor-közeli Mészáros Lőrinc-közeli Opimus Press megvette a Mediaworksöt, és napokon belül kinevezték a legmocskosabb kezű sajtórenegátot, Liszkay Gábort vezérigazgatónak, világos volt, hogy éppen ilyen rövid úton megindítják majd a mészárlást a megyei lapoknál. Ez történt meg a mai nappal, és, amint az a Mediaworks szűkszavú közleményéből kiderül, a Somogyi új főszerkesztője valójában meglehetősen régi darab: visszatért Lengyel János, aki már egyszer ült ebben a Jávori Béla és Kercza Imre által alaposan lehasznált székben. Lengyelről tudni kell azt is, hogy az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának politikai munkatársi beosztásából fújták át a szelek a Somogyi szerkesztőségébe, így aztán nem lepett meg senkit, hogy ő volt a mindenkori Somogyi-főszerkesztők közül az, aki a legjobb kapcsolatokat ápolta Szita Károllyal – nyilván harcostársi alapon.

Szolidaritási nyilatkozat: mélységesen együttérzünk a Somogyival, kiváltképp az olvasókkal

Fekete Péntek a Kontrássy utcában

Nem kellett hozzá nagy jóstehetség, ám rajtunk kívül mégsem mondta ki senki: a Fidesz, Mészáros Lőrinc képében nemcsak elfoglalta a vidéki nyomtatott-online média túlnyomó részét, de a fess vőlegény nem sokat ceremóniázott a nászéjszakával sem. Nyilvánosan, mondhatni a násznép szeme láttára vágta gerincre a hamvas ártatlanságnak éppen nem mondható aráját, midőn a szokásosnál is szervilisebb, nyilvánvalóan propagandacélokat szolgáló Orbán Viktor-interjúval a főoldalán nyitott az új idők felé. Ma délre már egy ország röhögött azon, hogy az összes Mediaworks-tulajdonú megyei lap ugyanazzal a címlappal jelent meg, s a netet ellepték a képek, melyeken, mintha klónozták volna őkelmét. És, hogy maradéktalan legyen a tiszta, száraz érzés: a cikket természetesen kommentálni sem lehet. Mi lesz így a szorgos, ám annál büdösebb szájú fideszes bérugatókkal? Mehetnek vissza a balettbe ugrálni?

Az igazmondó festő újabb kalandjai: Rippl-Rónai meggyalázása ecetben és olajban

Aki még a Lokálból, a bulvármédia legaljából is kilóg

Alig két hete írtunk Albert László kaposvári, „festőművésznek” csupán a fantázia világában létező Louvre-beli kiállításáról, mely évek óta kedvelt témája a helyi sajtónak, s már akkor is biztosak voltunk benne, hogy lesz a történetnek folytatása. Szigorúan csak – és stílszerűen – a legtágabb keretben, mint társadalmi jelenség érdekel bennünket Albert úr „művészete”, amúgy természetesen mindenki úgy boldogul az életben: olyan terméket ad el, olyan marketing-hátteret teremt a dolgainak, amilyet csak akar. Nekünk pedig engedtessék meg, hogy a Somogyi Hírlap és a többi helyi médium nyálcsorgató lelkendezésével szemben megfogalmazzunk némi kételyt. Ha pl. a világhírű zenész, Dögös Robi azzal állítana be a Kontrássy utcai szerkesztőségbe, hogy a Londoni Szimfonikusokkal lépett fel, nyilván azt is simán megírnák.

Hát itt a vége: egy Mészáros Lőrinc-közeli cég felvásárolta a Mediaworksöt, így a Somogyi közvetlenül a Fidesz irányítása alá került

Temetni fogjuk, nem dicsérni

Totális diktatúrában totális sajtóellenőrzés van, e fronton pedig csapataik egyre-másra aratják a győzelmeket. Nincs nehéz dolguk. A Népszabadság működésének terrorista akcióhoz hasonlóan alattomos leállítása után már annak, aki a legkisebb figyelemre is méltatja még a hazai sajtó helyzetét, nem lehettek illúziói: a Mediaworks vezetőinek aljas húzása előre vetítette a szintén náluk lévő megyei lapok sorsát (is). A Népszabadság elpusztítása előfeltétele volt egy sokkal nagyobb és a hazai nyilvánosság szempontjából halálosabb „üzletnek”: az ún. vidéki lapportfólió eladásának, amelynek a Somogyi Hírlap-Sonline is a része. Most megint átléptek egy határvonalat: lehet fogalmazni a gyászbeszédeket.

A terror árnyéka, avagy mészárosok a médiában: a tulajdonos Mediaworks puccsszerűen leállította a Népszabadságot!

Most még ennél is fideszesebb lesz a Somogyi?

Ma reggel megdöbbentő hír fogadta az Internet népét: a Mediaworks lapkiadó minden előzetes figyelmeztetés nélkül, sőt azzal a hazugsággal, hogy költöznie kell a szerkesztőségnek, és ezért kell mindent dobozokba pakolniuk, leállította a kritikus, független magyar média egyik oszlopának számító nyomtatott és online napilapot. Utóbbi órákig elérhetetlen volt, most egy közlemény olvasható rajta, mely szerint „a Mediaworks korszakváltás előtt áll … a következő feladat: a Népszabadság üzleti modelljének újraformálása”. Nos, a TV2 fideszesítése után nem nehéz elképzelni, mi következik. Kaposvár számára amellett, hogy a Népszabadság gyakorta és többnyire hitelesen számolt be az itteni történésekről, még egy kérdés adódik: a szintén Mediaworks tulajdonú Somogyi Néplap – Sonline mire számíthat: nyíltan Kaposvár Most-jellegű szemétledobóvá válik, vagy hagyományaihoz híven folytatja opportunista, burkoltan társutas, ál-független működését?