Kategória: MÉDIUM

A „szent család” biodíszlettől az egyre vastagodó arcbőr ápolásáig: ez volt a KAPOS-T 2018-ban

Újraolvasni-valók a mögöttünk hagyott évből

Mindenki ízlése szerint csinál évértékelést: van, aki bárgyún mered a parancsnoksága alatti propaganda-eszköztár valamelyikének kamerájába, és utánozhatatlan eredetiséggel elrebegi, hogy „… a 21. század városát építjük”. Szerintünk éppenséggel valahová a sötét feudalizmusba rángatják vissza a várost és az országot a központosított médiájukkal, a perverz kultúrháborújukkal, a korrupt, urambátyám dzsentritempójukkal, képmutató ájtatosságukkal. Nem a levegőbe beszélünk: e jellemzők mindegyikére számos, tényekkel alátámasztott példával szolgáltunk írásainkban. Évértékelő, az egyszerűség kedvéért hónapokra bontva, első rész.

Erik, a viking, második felvonás: most épp tenyésztett bacik lettünk Szita Károly Petri-csészéjében

Újabb Pécs-Kaposvár csörte

Látszólag visszatérünk a Bogdán Erik-Kaposvár Most afférra, ám ennél fontosabb dolgokról lesz szó: az önbecsülés fontosságáról, és arról, hogy miért is ilyen nehéz megtörni a Kaposvárról kialakult sztereotípiákat. Tehát az Erik-ügy csak ürügy e pillanatban: nem érezzük úgy, hogy ennek az egyébként nyilván talpraesett és tehetséges fiúnak az „esetét” túl kéne beszélni, bár most épp nem mi voltunk azok, aki ezt tették. A mostanában a Puch Laci bácsi, ill. a Fidesz-médiagólem által refinanszírozott Szabad Pécsnek, úgy tűnik van valami betokosodott problémája, mert már második alkalommal próbálja az egóját polírozni Kaposvár rovására.

Felkavarta a kaposvári média-kloakát a tegnapi tüntetés: mindenkinek sikerült megmutatnia az igazi arcát

Egy pentito innen a Kossuth Lajos utcából

Akár nagyobb tétben is mertünk volna fogadni: no, nem arra, hányan merik felemelni a fotelből a boldogabbik felüket, hanem, hogy micsoda traumát, szaknyelven szólva kognitív disszonanciát fog okozni a helyi cselédmédiában, ha történetesen várakozáson felüli sikerrel zárul a rendezvény. És nem csalódtunk: ma már azzal volt teli az országos sajtó, hogy kirúgtak, ill. távozásra bírtak egy fiatal újságírót a Kaposvár Mosttól, mert tudósítani szeretett volna a demonstrációról, s ezt a főnökei nehezményezték. Persze az ördög a részletekben rejlik, s ezeket a történetről szóló tudósítások korántsem tárták fel: Kaposvár ehhez túl messze van.

Nagy média-összeborulás, súlyos beismerés: lopott pénzből épült ki a Fidesz sajtóbirodalma

Mészáros Mikulás, az ajándékozó

Kissé szokatlan esetnek lesznek tanúi most a KAPOS-T olvasói: áthágjuk a magunk szabta korlátokat, és néhány gondolat erejéig – a minapi médiaesemények apropóján – országos vizekre kalandozunk helyi ügyek helyett. Nyilván sokan tudják, mi történt: gyakorlatilag az egész jobboldali-kormánypárti médiaportfóliót besöpörték egy alapítvány alá, lényegében megvalósítva a Kádár-rendszer Tájékoztatási Hivatalát, amely a teljes tömegkommunikációt felügyelte 1988 előtt. Egyszemélyi uralom, kliensrendszer, zsebből irányított államhatalmi szervek, állami finanszírozású, felügyelet alatt álló média – mi kell még? Mármint ahhoz, hogy végre felébredjünk.

Újabb erkölcsi mélység-rekord a Kaposvár Mostnál: kamunak állítják be a Gruevszki-ügyet

Atomvillanás az álhírgyárból

Habár többször megígértük magunknak, hogy ezekkel a provokatív szándékkal a képernyőre izzadt primitívségekkel nem foglalkozunk, időtől időre megtesszük: egyrészt, mert mindenből lehet valamit tanulni, másfelől pedig éppen sokak gyáva hallgatása miatt bátorodnak fel, s érzik úgy, hogy mindent szabad. A Kaposvár Most véleménycikkének szerzője, Nyári László most épp odáig merészkedik, hogy az Európa-, sőt világszerte felháborodást kiváltó Gruevszki-ügyet úgy állítja be, mintha meg sem történt volna: fake news, kamuhír lenne, és az MSZP-re mutogat. Szép teljesítmény: még a legvadabb, legelborultabb Fidesz-szócsöveknek, a 888-nak, Magyar Időknek-Hírlapnak sem sikerült.

Nem tud hibázni a Kaposvár Most: még saját magukat is cenzúrázzák

Schenk úr hirtelen témát vált, aztán megy a süllyesztőbe

Tényleg az a helyzet, hogy nem szívesen követünk el kritikai cselekményeket alkalmatlan tárgyon, hiszen a propaganda az, ami: több, de leginkább kevesebb tisztesség felhasználásával készült megtévesztőipari termék, így kell rá nézni, ha már kikerülni szinte lehetetlen. A kaposvári Fidesz-agymosoda sajátosan egyedi képződmény: gyökérzete a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza, mikor egy Schenk János nevű egyén megalapította a rövid életű Extra bedobálósújság-hálózatot. A korabeli sajtóhírek szerint leginkább a hirdetési piac lerablása volt a céljuk, míg a kifizetetlen nyomdaszámlák maguk alá nem temették a cégeket. Kivéve Kaposvárt, itt ugyanis Szita Károly felkarolta őket, s azóta is hálás szócsövei a városvezetésnek. Hogy mindezt milyen színvonalon tették-teszik, abban időnként talán tudunk segíteni.

Hazudni minden hullámhosszon, sokadik felvonás: ismét fullban nyomja a kaposvári cselédmédia

Agymosás hozott anyagból, garanciával

Szomorúan kell belátnunk: egyre kisebb a sportértéke annak, ha a helyi csicskamédián köszörüljük a nyelvünket. Lassan nincs unalmasabb közhely, mint, hogy a Lengyel János (Somogyi), Schenk Tünde (Most-Extra), Répás Orsolya (Kapos Tv), vagy a Nyári Barnabás (74nullanulla) által „fémjelzett” médiumok hitelessége, állításaik valóságtartalma a nullához közelít: szimpla propagandatermékek csupán. Néha elmélázunk azon, hogy ezek ott vajon büszkék-e magukra mélyen, legbelül: hogy jeles családi ünnepeken befeszítenek-e, mikor a nagymama dicsekszik, vagy inkább leintik: „hagyd nagyi, az unokád csak egy pitiáner kis hazudozó”. Nem, ne a rendszert hibáztassuk, mert nem működne a fent névvel és név nélkül említettek gyávasága, pénzsóvársága, gerinctelensége nélkül.

Összeomlottak a Kaposvár Most rajongói: megszűnt a Facebook-kommentelés lehetősége a cikkek alatt!

Bedurcizott a primadonna, és ránk vágta az ajtót

Talán itt a vége ennek az általunk ismert világnak. Nehéz megszólalni a letaglózó hír után: „Kaposvár első hírportálja”, ahogy magukat nevezik, immár megfosztotta olvasóit a cikkek utáni véleménynyilvánítástól. A jelentős köz- és állami hirdetési pénzek elnyelése árán Kaposvár népét bulvár- és álhírekkel, rágalmakkal, manipulációval hülyítő kompánia egész kis sírós-panaszos vádbeszédben magyarázza a bizonyítványt, és vonja kétségbe a jogerős ítélet alaposságát, ami még a fideszes propaganda-orgánumoktól is szokatlanul primitív. Az olvasókon elégtételt venni – nos, ez kb. olyan, mint felpofozni otthon a gyereket, vagy belerúgni a macskába, ha rossz napunk volt a munkahelyen. Ennyire telik, arra viszont korántsem, hogy egyenesen, és tényszerűen beszámoljanak arról, mi is történt. Miután ez még nem fordult elő a praxisukban, ne is várjunk effélét.

Parasztvakítás 2.0: a Kaposvár Most diszkréten becsempészi a köztudatba, hogy csak 2020-ban adják át a 67-es első szakaszát?

A múlt nagyüzemi újraírása

Régen túl vagyunk már azon, hogy szarkasztikus túlzásnak számítson a sorok közti olvasás. Ott tartunk, hogy bárminemű hivatalos nyilatkozat, a statisztika valaha józan számai csupán a napi propaganda céljait szolgálják. Aki egyszerűen csak hiteles, megbízható forrásból tájékozódni akar, szinte lehetetlen feladat elé kerül. Sokak szerint a Fidesz (kormány) éppen a szinte tökéletesre fejlesztett médiagépezetének köszönheti sikereit. Szerintünk viszont csak egyszerűen és mérhetetlenül gátlástalanok: minimális szégyenérzet sem szorult beléjük, akár ha holnap le kell tagadni azt, amit ma állítottak, vagy ha úgy kell tenni, mintha emberek, tények, gondolatok nem is léteznének. Ez már bőven Orwell 1984-ének világa …

Büdösvíz: kétmillió forintra perli a Kaposvár Most kiadóját, a Zselici Forrás Kft.-t a dohánybolti gyilkossággal megrágalmazott fiatalember

A sánta propagandistát is utoléri a kamion olykor

Megvan annak is a járulékos haszna, ha az emberfiát állandóan a bíróság elé rángatják: várakozás közben a tárgyalótermek kifüggesztett tárgyalási jegyzékein olykor egészen érdekes név-párosításokat olvashatni. Így jártunk nemrég, s láttuk viszont ajtóra szegezve régi kedvencünket, a Kaposvár Most, (inkluzíve Kapos Extra, Rádió Most) kiadóját alperesként szemben egy halványan ismerős névvel, személyiségi jog megsértése ügyében. Innen pedig már nem volt nehéz kideríteni, helyesebben felidézni, vajon mi is történhetett.