Kategória: MÉDIUM

Vendetta a Kontrássy utcán: kirúgások utáni villongás az egykori somogyisok közt

Átlátszó bizonyítvány-magyarázat

Talán még nem kell részleteiben felidézni a kaposvári médiaviszonyokban tavaly ősszel-télen bekövetkezett változásokat: a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Opimus Press megszerezte a Somogyit is birtokló Mediaworks többségi tulajdonát. Egy hónap múlva kirúgták Ficsór János kiadóvezetőt, Czene Attila felelős szerkesztőt, és a korábban nyugdíjazott egykori MSZMP-apparatcsikot, Lengyel Jánost nevezték ki a szerkesztőség élére. Két munkatársnak két hét múlva mennie kellett, a legkevésbé sem titkolt politikai megfontolásból. Nemrég egyikük, Vas András alkalmasnak látta az időt, hogy az Átlátszó hasábjain apróra beszámoljon a „szabad” Somogyi utolsó napjairól, mindeközben belerúgjon egy embereset korábbi főnökébe, Czenébe, aki ezt nem hagyta szó nélkül.

Brééééking: a pincebogarak kimerészkedtek a napfényre! Most kiderül, ki is valójában Kaposvár új médiamogulja!

Összenő, ami összetartozik

Nemrég emlékeztünk meg némileg keresetlen szavakkal a 74nullanulla nevű, fantáziadús című kaposvári weboldal viselt dolgairól (az országban számos olyan helyi lap van, pl. Dombóváron, amelyet az irányítószámról kereszteltek el), miután a sajtóetikai minimumot is alul bírták teljesíteni. Megemlítettük sok más mellett azt is, hogy inkognitóban próbálták hinteni a fideszes igét, s az impresszumuk is csupán egy gmailes címből áll, amely többszörösen törvénytelen, hisz, ha pl. megsértik valakinek a személyiségi jogait, nincs kit felelősségre vonni. Azt is kiderítettük, hogy a kaposvári, amúgy orvostechnikai eszközök forgalmazásával foglalkozó Vatner Kft. áll(hat) a csapat mögött, legalábbis a domainnevet ők regisztrálták. Úgy tűnik, cikkünk hatására némi perisztaltikus mozgás indult meg az érintettek körében, mert a 74nullanulla impresszuma gyökeres változáson ment át. (A gyökerest lehet szó szerint venni ez esetben.)

Átkok, szitkok, és a mindent átszövő tudatlanság: Kaposvár Most-bloggerek az olimpiáról

A Momentum ellopta tőlük a csattogós lepkét

Sokszor megírtuk, és sokszor meg is kaptuk már barátainktól, hogy a Kaposvár Most észosztóival vitatkozni jogi értelemben „alkalmatlan tárgyon elkövetett cselekmény”, ugyanis csak az, ha szóba hozzuk őket, már egyfajta szintemelést – emelést, ugyan: idő- és térugrást – jelent számukra. Hagyjuk is általában szegényeket a saját levükben erjedni, hiszen amúgy is szinte ránk omlik a sok feldolgozatlan ügy, de néha, különösen, mikor kínjukban provokálni is próbálnak, nem álljuk meg szó nélkül. Az olimpiai aláírásgyűjtés amúgy is illik témáink sorába, hiszen sok hasonlóságot látunk a nyári gumiégető-ellenes kaposvári diadallal: pl., hogy az orbánista sajtó ugyanolyan zavartan makogva méltatlankodik most, mint Kaposváron bő fél éve. Ez azonban csak az egyik okunk a szólásra, a másik az írások minősége: hogy egyszerűen kétségbeejtő az az alantasság, gondolkodás- és felfogásbéli színvonal, tudatlanság, műveletlenség, amit képviselnek. És erre időnként fel kell hívni a figyelmet.

Nullanulláék hozzák a formájukat: lopnak, csalnak, hazudnak, Fidesz-közeli bulvártakonyhoz méltóan

Illegálisan a hatalom szolgálatában

Ha azt hiszi valaki, hogy az ilyen esetekben is gyakoroljuk az egyébként ránk jellemző nagyvonalúságot, téved, miután itt az olvasóinkról, a kaposvári polgárok hiteles információkhoz való hozzáféréséről van szó. A primitív alávalóság, a kisstílűség és bosszúszomj, a műveletlenség, alpáriság, és az általános, már-már követhetetlen színvonaltalanság, amely a 74nullanulla című kaposvári weboldalt jellemzi, nem enged meg efféle luxust. A helyi média többi részéhez képest, amely legalább személy szerint vállalja magát, ők még ahhoz is gyávák, hogy akár egyetlen információt is közreadjanak magukról. Lopni, mások munkáját elorozni, mások által feldolgozott médiatermékekkel visszaélni – sötétben, névtelenül, törvénytelenül bujkálva – van eszük. Az újságíráshoz nincs, nyilván ezért kénytelenek ilyen módszerekhez folyamodni.

Óriási, nemzetközi, világra szóló sikerek nyomában, avagy a nyúlon túl kezdődik a hazugság?

Esettanulmányok a sajtócselédség napi gyakorlatából

Csak reménykedünk benne, hogy az itt következő történeteket nem érti félre senki: meggyőződéssel valljuk, hogy Kaposvár és a kaposváriak nap mint nap érnek el sikereket, nyújtanak elismerésre méltó teljesítményeket – ahogy más városok is, természetesen. Mondhatnánk ironikusan, hogy ilyen vezetés mellett már a napi felszínen maradás is történelmi győzelem. Arra a habverésre viszont, amit a helyi média időnként művel egy-egy eset, vagy éppen személy kapcsán, sokkal inkább illik a szánalmas jelző, mint az elismerés bármilyen formája. Hangsúlyozzuk: nem a szereplők tehetnek erről, hanem a sikerekre rászívódó helyi média, amely nemcsak harsánykodik, és szórja a bombasztikus jelzőket, hanem torzít is: elhallgatja az igazság jelentős részét, hamis összefüggésbe helyezi a történteket, s ezzel megszegi az (állítólag) Deák Ferenc által alkotott egymondatos sajtótörvényt: hazudni pedig nem szabad.

„A Párttal, a néppel egy az utunk”: szépen formálódik a kaposvári média-gólem

És hány álláskereső is van Somogyban?

Az álmoskönyvek szerint talán nem szerencsés két, egymást követő cikkben is a médiával foglalkozni, de ezt most így hozták az események. Voltaképpen a KAPOS-T soha nem is a médiával foglalkozik, hanem azzal, hogy a helyi közélet eseményei hogyan tükröződnek bennük, illetve hogyan próbálják befolyásolni az egyes médiumok – nyilván politikai indíttatásból – a történéseket. Most, hogy már két teljes hónapja új vezetése van a Somogyi Hírlap-Sonline kombónak, amúgy sem haszontalan egy röpke elemző pillantást vetni rájuk: hogyan változott a hangnem, a témaválasztás, hogyan igazodnak az új tulaj elvárásaihoz. Nem árulunk el nagy titkot, ha megsúgjuk: a Somogyi Göb… Mészáros Lőrinc élcsapatává képezte magát hetek alatt. Hogy ezt most némi aktualitással is meg tudjuk toldani, tiszta haszon.

Háromszoros halleluja: a somogyi média megmentője ismét a fedélzeten!

Kresz, az álláshalmozó isten – frissítve*!

Minden mesében így megy ez: mikor már úgy látszik, hogy végleg összecsapnak a hullámok felettünk, mikor az utolsó szalmaszálat is elsodorja a kapaszkodó kézből a sors könyörtelen hullámverése, akkor felzendülnek az égi harsonák, felrivallnak a kürtök, s alábocsátkozik a szférákból a Megmentő. Most kezdjük igazán szégyellni magunkat kishitűségünkért, midőn szinte élve temettük el nemrég a Somogy Televíziót, feltételezve, hogy ennek az istennek az idejében senki nem fogja betölteni azt az űrt, amit Kresz Lászlónak, a magyar és egyetemes újságírás állócsillagának távozása, és a megyei önkormányzat kapitulációja jelent. Kresz László 2015 novemberében elköszönt Somogytól, ízléses-szerényen felmagasztalva mindazt, amit nyolc éve alatt szerinte eredményként elkönyvelhetett, s, hogy elaltassa éberségünket, célzott rá – ahogy szellemóriás-körökben szokás –, hogy idejét novellái, színikritikái csiszolgatásával tölti majd, s talán egy új regény is születik. Ehhez képest négy napja ismét ott látjuk a nevét a Somogy televízió impresszumában főszerkesztőként. Ő volna a Megmentő, a megújulás letéteményese?

Kaposvár is őrizte a köztársaságot: levél a Magyar Narancsnak a kaposváriak gumiégető elleni fellépéséről

Az ellenállás városa

Na jó ez utóbbit viccnek szántuk, különösen a tegnapi közmeghallgatási kutyakomédia után, de talán valami pislákoló kis láng azért maradt, amit érdemes életben tartani. Főleg pedig arra volnánk kényesek, hogy utólag ne próbálja se Szita Károly, se a helyi cselédmédia, se más emberfia számításból vagy egyszerű pökhendiségből negligálni azt a teljesítményt, amit tavaly nyáron az ellenzéki összefogás és a civil szerveződés nyújtott Kaposváron. Hiába próbál úgy tenni a várost irányító díszes társulat, mintha nem történt volna semmi, az aláírásgyűjtés és a népszavazás körüli harc a rendszerváltás óta az egyik legjelentősebb helyi belpolitikai esemény volt, amit, ha valaki egyáltalán érdemesnek tartja majd összefoglalni a város újabb kori történetét, nem hagyhat figyelmen kívül. Ellentmondásosnak éreztük persze az esemény országos visszhangját is: az ember mindig úgy érzi, hogy nem kap annyi figyelmet, amennyit érdemel, de…

Elfogtunk egy jelentést: a büszke városszolga rajta tartja a szemét az ellenségen

Sajtóügyi állapotokról Krakus Péter modorában

Tisztelt Főhadnagy Elvtárs/Úr! Remélem, levelem jó egészségben találja. Én és a barátom nem tudjuk, hogy érvényes-e még a megszólítás, vagy már ezredesnek, netán államtitkárnak tetszik lenni, mint Tasnádi László kolléga, akivel együtt kezdték az ipart. Arra viszont emlékszem, hogy megígértem utolsó, 1989. március 14-én kelt levelemben: mint önkéntes „BM-tartalékos”, „társadalmi segítő”, aktivizálom magam, ha szükséges. Én személyesen sokat tettem azért az elmúlt évtizedekben is, hogy pártállam eszméjének zsarátnoka ki ne hunyjon, de most keményebb világ jön: újból szolgálatba kell helyeznem magam. A köztünk kialakult, már-már gyengéd kapcsolatra való tekintettel bátorkodnék megjegyezni: szörnyen hiányzott a hivatásom az elmúlt évtizedekben. Nagyon vártam ezt a pillanatot, ezt a finom, csiklandósan zsigeri érzést, mikor ismét felnyomhatok valakit.

Gyertyagyújtás a sajtószabadság ellen folytatott háború áldozatainak tiszteletére

Alakoskodó-szobor, 2016. december 21. 17.30

Mindenre, ami miatt a KAPOS-T létrejött, rácáfoltunk volna, ha szó nélkül hagyjuk a Somogyi Hírlap körül zajló eseményeket. Habár több írásunkban is kifejtettük már, hogy miért tekintjük a sajtószabadság lábbal tiprásának mindezt, úgy éreztük, tartozunk még egy egyértelmű gesztussal, és ezért invitáltuk a hozzánk hasonlóan érzőket tegnap este a Noszlopy utcai „Alakoskodó” szoborhoz egy csendes, szolidaritásunkat és a történtek miatti tiltakozásunkat kifejező kis „flashmobra”. Miután arra nem számítunk, hogy a helyi sajtó, beleértve a jelenlegi Somogyit, hírt ad majd a történtekről, ám szeretnénk, hogy nyoma maradjon, így hajszálnyit letérve az elegancia ösvényéről, magunk tesszük közzé, amit az eseményen elmondtunk.