Kategória: MÉDIUM

Hiányos a blogbirodalmi adatsor: „Urbánus” Szita Károly az MTVA által közölt összeg tízszeresét vette fel a vagyonnyilatkozata szerint

Frissítés a kaposvári fogadtatásról!

Az Átlátszó nemrégiben közérdekű adatigénylésben kérte ki a közmédia kebelében felépített blogbirodalom kormányközeli tartalom-előállítóinak javadalmazását. Szita Károly kaposvári polgármester azonban a vagyonyilatkozatai alapján jóval nagyobb összeget kapott annál, mint amennyit az MTVA közölt. (A tényfeltáró oldal cikkét szokás szerint utánközöljük, ám kivételesen fűzünk hozzá némi kiegészítést arról, hogyan is kell értelmezni Kaposváron az ellenzékiséget: aki ugyanúgy az Átlátszón publikál, és Kaposvár érdekében végez oknyomozó tevékenységet, azt ki kell zárni az állítólagos ellenzéki összefogás közösségi oldaláról.)

Mese a perverz mókusról és a fajtalankodó borzról: Lengyel János pártcsinovnyik irodalmi munkássága

Az írástudatlanok csak magukat árulják el

Vita bontakozott ki a somogyi közbeszédben egy, a Magyar Narancsban nemrég megjelent portrécikk kapcsán, mely a jeles írástudóról, mármint Lengyel Jánosról, a Somogyi főszerkesztőjéről szól, feltárva pártállami múltját, felidézve akkori, jelen beosztásával szöges ellentétben álló kijelentéseit. Ám a történet korábbi, s nem ezzel kezdődött: a siófoki közösségi oldalakon régóta zajló, elmérgesedett vitát Lengyel szerkesztő abszolút etikátlan és szakmaiatlan módon átvitte az újságjába.

A kaposvári propaganda-őrület elérte az abszolút végpontot: Szekeres Alán városházi sajtótanácsadó önmagát is kicenzúrázta a Kaposvár Mostból

A Szívófejű Szörny akcióban

Szóltunk már a hét elejének eseményéről, a Kaposváriakért Egyesület nyilvánosság elé lépéséről, s azt is említettük, hogy a sajtótájékoztatón nemcsak jelen volt Szekeres Alán, de, mint afféle egyszemélyes számonkérő szék, kérdésnek álcázva fejhangon felelősségre vonta a meghívóit, miért nem védték meg őt a múltban a Jobbik alelnökének, Takács Richárdnak a támadásaitól. A jelenet alapon is kínos volt, ám a slusszpoén csak később jött: a Kaposvár Most „hírportál”, amelynek „újságírójaként” Szita Károly sajtósa bemutatkozott, egy vak hang nem sok, annyit sem közölt a hétfői eseményről, így saját, botrányosra sikerült magánszámáról sem. Az pedig már egy ideje országosan is közismert, hogy csak az jelenhet meg, amit a városháza engedélyez. A téboly köre bezárult.

A rettegés foka: még el sem indult nyilvánosan a kaposvári összefogás, de már meghackelték a Facebookon

Vigyázat, hamisítják! – Frissítve!

A hivatalos sajtómeghívó szerint hétfőn, 8-án jelentik be a kaposvári ellenzéki összefogást, melyről korábban a közösségi oldalon már szivárogtak információk. A konstrukció tudomásunk szerint ugyanaz, mint a többi megyei jogú városban, s amelyről már sokat cikkezett a sajtó: a pártok egy „civil ernyőszervezet” alá bújnak – ezt persze mindenki ízlése szerint értelmezheti valódi vagy álcivilségnek – s egy-egy közös jelöltet indítanak minden körzetben, természetesen közös polgármester-jelöttel. Ám nem is Kaposvár lenne, ha nem került volna némi Nutella a palacsintába: valaki(k)nek nagyon fontos volt létrehozni egy kamu Kaposváriakért Egyesület Facebook-oldalt, ordas, primitív, csak a Fidesz-kommentelők szellemi színvonalán értékelhető szöveggel, egyértelműen a megtévesztés, zavarkeltés szándékával. Mit mondjunk: nem pro, sem kontra nem vagyunk meglepve.

Amiről nem olvashatnak a „portálokon”, avagy összejött egy csokorra való az alternatív nyilvánosság híreiből

Várólista, áthallások, kábítás minden mennyiségben

Az alább olvasható írásunkban kissé formabontóak leszünk: folyamatosan futnak be hozzánk fontos és érdekes információk, amelyeknek – részben az idő és erő szűkössége miatt – nem szentelünk önálló cikket, de azt sem szeretnénk, ha csak úgy elszállnának a semmibe. Arra ugyanis nem számíthatunk, hogy az állítólagos „helyi hírportálok”, ahol a sok propagandista-kenyérpusztító mereszti a … szemét, beszámoljon ezekről – ők nem ezért vannak. Így aztán összegyűjtöttük az elmúlt időszak termését, amelyek közt van persze nem túl friss – de nélkülünk ezek Kaposváron nem kaptak volna nyilvánosságot. Már erre is gondolni kell.

Sajtófotó-pályázat 2019: egy ragyogó kaposvári siker, amit nem fogunk viszontlátni a csicskamédiában

Röhrig Dani képe harmadik helyezett! – Frissítve*!

Sokszor szóltunk már arról: szánalmas, önbizalomhiányos lelkiállapotra utal az a jelenség, hogy a helyi kormánypárti médiumok kétségbeesetten csapnak le minden apró „sikerre”, s fújják fel „világraszóló”, „fellegvár”, s hasonló jelzőkkel kipukkadásig azokat. Aztán időnként átesnek a ló túlsó oldalára, igazolva, hogy csupán ócska propagandaeszközök: az igazi sikereket, ha a dolognak politikai „stichje” lehet, mély hallgatás övezi. A kaposvári Röhrig Dániel alkotása bronzérmes lett a MÚOSZ által szervezett, legrangosabb magyar sajtófotó-szemle egyik kategóriájában, csak akad a dologgal egy kis baj: a fideszes hatalomnak bántja a szemét, nem kicsit, nagyon.

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, avagy a csicskamédia és a közmeghallgatás esete Kaposváron

Répáspuszta a király!

Szinte biztosak voltunk benne: a helyi propagandaszervek hallgatásba fogják fojtani a múlt heti jeles eseményt. Pedig hovatovább ez az egyetlen fórum, ahol egyáltalán kérdezni lehet Kaposvár vezetésétől. Persze nem azok a kérdések hangzottak el, amit mi – abszolút költői szándékkal – javasoltunk, hanem csupa egyszerű, hétköznapi, ám ez is elég volt ahhoz, hogy a városházi cenzúra hírzárlatot rendeljen el. Mi azért beszámolunk egy s másról, melyek ugyan bagatell dolgok, ám az alázatos mikrofonállványokhoz szokott Szita Károly átmenetileg mégis dadogni kezdett tőlük.

A „szent család” biodíszlettől az egyre vastagodó arcbőr ápolásáig: ez volt a KAPOS-T 2018-ban

Újraolvasni-valók a mögöttünk hagyott évből

Mindenki ízlése szerint csinál évértékelést: van, aki bárgyún mered a parancsnoksága alatti propaganda-eszköztár valamelyikének kamerájába, és utánozhatatlan eredetiséggel elrebegi, hogy „… a 21. század városát építjük”. Szerintünk éppenséggel valahová a sötét feudalizmusba rángatják vissza a várost és az országot a központosított médiájukkal, a perverz kultúrháborújukkal, a korrupt, urambátyám dzsentritempójukkal, képmutató ájtatosságukkal. Nem a levegőbe beszélünk: e jellemzők mindegyikére számos, tényekkel alátámasztott példával szolgáltunk írásainkban. Évértékelő, az egyszerűség kedvéért hónapokra bontva, első rész.

Erik, a viking, második felvonás: most épp tenyésztett bacik lettünk Szita Károly Petri-csészéjében

Újabb Pécs-Kaposvár csörte

Látszólag visszatérünk a Bogdán Erik-Kaposvár Most afférra, ám ennél fontosabb dolgokról lesz szó: az önbecsülés fontosságáról, és arról, hogy miért is ilyen nehéz megtörni a Kaposvárról kialakult sztereotípiákat. Tehát az Erik-ügy csak ürügy e pillanatban: nem érezzük úgy, hogy ennek az egyébként nyilván talpraesett és tehetséges fiúnak az „esetét” túl kéne beszélni, bár most épp nem mi voltunk azok, aki ezt tették. A mostanában a Puch Laci bácsi, ill. a Fidesz-médiagólem által refinanszírozott Szabad Pécsnek, úgy tűnik van valami betokosodott problémája, mert már második alkalommal próbálja az egóját polírozni Kaposvár rovására.

Felkavarta a kaposvári média-kloakát a tegnapi tüntetés: mindenkinek sikerült megmutatnia az igazi arcát

Egy pentito innen a Kossuth Lajos utcából

Akár nagyobb tétben is mertünk volna fogadni: no, nem arra, hányan merik felemelni a fotelből a boldogabbik felüket, hanem, hogy micsoda traumát, szaknyelven szólva kognitív disszonanciát fog okozni a helyi cselédmédiában, ha történetesen várakozáson felüli sikerrel zárul a rendezvény. És nem csalódtunk: ma már azzal volt teli az országos sajtó, hogy kirúgtak, ill. távozásra bírtak egy fiatal újságírót a Kaposvár Mosttól, mert tudósítani szeretett volna a demonstrációról, s ezt a főnökei nehezményezték. Persze az ördög a részletekben rejlik, s ezeket a történetről szóló tudósítások korántsem tárták fel: Kaposvár ehhez túl messze van.