Kategória: MÉDIUM

Nagy média-összeborulás, súlyos beismerés: lopott pénzből épült ki a Fidesz sajtóbirodalma

Mészáros Mikulás, az ajándékozó

Kissé szokatlan esetnek lesznek tanúi most a KAPOS-T olvasói: áthágjuk a magunk szabta korlátokat, és néhány gondolat erejéig – a minapi médiaesemények apropóján – országos vizekre kalandozunk helyi ügyek helyett. Nyilván sokan tudják, mi történt: gyakorlatilag az egész jobboldali-kormánypárti médiaportfóliót besöpörték egy alapítvány alá, lényegében megvalósítva a Kádár-rendszer Tájékoztatási Hivatalát, amely a teljes tömegkommunikációt felügyelte 1988 előtt. Egyszemélyi uralom, kliensrendszer, zsebből irányított államhatalmi szervek, állami finanszírozású, felügyelet alatt álló média – mi kell még? Mármint ahhoz, hogy végre felébredjünk.

Újabb erkölcsi mélység-rekord a Kaposvár Mostnál: kamunak állítják be a Gruevszki-ügyet

Atomvillanás az álhírgyárból

Habár többször megígértük magunknak, hogy ezekkel a provokatív szándékkal a képernyőre izzadt primitívségekkel nem foglalkozunk, időtől időre megtesszük: egyrészt, mert mindenből lehet valamit tanulni, másfelől pedig éppen sokak gyáva hallgatása miatt bátorodnak fel, s érzik úgy, hogy mindent szabad. A Kaposvár Most véleménycikkének szerzője, Nyári László most épp odáig merészkedik, hogy az Európa-, sőt világszerte felháborodást kiváltó Gruevszki-ügyet úgy állítja be, mintha meg sem történt volna: fake news, kamuhír lenne, és az MSZP-re mutogat. Szép teljesítmény: még a legvadabb, legelborultabb Fidesz-szócsöveknek, a 888-nak, Magyar Időknek-Hírlapnak sem sikerült.

Nem tud hibázni a Kaposvár Most: még saját magukat is cenzúrázzák

Schenk úr hirtelen témát vált, aztán megy a süllyesztőbe

Tényleg az a helyzet, hogy nem szívesen követünk el kritikai cselekményeket alkalmatlan tárgyon, hiszen a propaganda az, ami: több, de leginkább kevesebb tisztesség felhasználásával készült megtévesztőipari termék, így kell rá nézni, ha már kikerülni szinte lehetetlen. A kaposvári Fidesz-agymosoda sajátosan egyedi képződmény: gyökérzete a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza, mikor egy Schenk János nevű egyén megalapította a rövid életű Extra bedobálósújság-hálózatot. A korabeli sajtóhírek szerint leginkább a hirdetési piac lerablása volt a céljuk, míg a kifizetetlen nyomdaszámlák maguk alá nem temették a cégeket. Kivéve Kaposvárt, itt ugyanis Szita Károly felkarolta őket, s azóta is hálás szócsövei a városvezetésnek. Hogy mindezt milyen színvonalon tették-teszik, abban időnként talán tudunk segíteni.

Hazudni minden hullámhosszon, sokadik felvonás: ismét fullban nyomja a kaposvári cselédmédia

Agymosás hozott anyagból, garanciával

Szomorúan kell belátnunk: egyre kisebb a sportértéke annak, ha a helyi csicskamédián köszörüljük a nyelvünket. Lassan nincs unalmasabb közhely, mint, hogy a Lengyel János (Somogyi), Schenk Tünde (Most-Extra), Répás Orsolya (Kapos Tv), vagy a Nyári Barnabás (74nullanulla) által „fémjelzett” médiumok hitelessége, állításaik valóságtartalma a nullához közelít: szimpla propagandatermékek csupán. Néha elmélázunk azon, hogy ezek ott vajon büszkék-e magukra mélyen, legbelül: hogy jeles családi ünnepeken befeszítenek-e, mikor a nagymama dicsekszik, vagy inkább leintik: „hagyd nagyi, az unokád csak egy pitiáner kis hazudozó”. Nem, ne a rendszert hibáztassuk, mert nem működne a fent névvel és név nélkül említettek gyávasága, pénzsóvársága, gerinctelensége nélkül.

Összeomlottak a Kaposvár Most rajongói: megszűnt a Facebook-kommentelés lehetősége a cikkek alatt!

Bedurcizott a primadonna, és ránk vágta az ajtót

Talán itt a vége ennek az általunk ismert világnak. Nehéz megszólalni a letaglózó hír után: „Kaposvár első hírportálja”, ahogy magukat nevezik, immár megfosztotta olvasóit a cikkek utáni véleménynyilvánítástól. A jelentős köz- és állami hirdetési pénzek elnyelése árán Kaposvár népét bulvár- és álhírekkel, rágalmakkal, manipulációval hülyítő kompánia egész kis sírós-panaszos vádbeszédben magyarázza a bizonyítványt, és vonja kétségbe a jogerős ítélet alaposságát, ami még a fideszes propaganda-orgánumoktól is szokatlanul primitív. Az olvasókon elégtételt venni – nos, ez kb. olyan, mint felpofozni otthon a gyereket, vagy belerúgni a macskába, ha rossz napunk volt a munkahelyen. Ennyire telik, arra viszont korántsem, hogy egyenesen, és tényszerűen beszámoljanak arról, mi is történt. Miután ez még nem fordult elő a praxisukban, ne is várjunk effélét.

Parasztvakítás 2.0: a Kaposvár Most diszkréten becsempészi a köztudatba, hogy csak 2020-ban adják át a 67-es első szakaszát?

A múlt nagyüzemi újraírása

Régen túl vagyunk már azon, hogy szarkasztikus túlzásnak számítson a sorok közti olvasás. Ott tartunk, hogy bárminemű hivatalos nyilatkozat, a statisztika valaha józan számai csupán a napi propaganda céljait szolgálják. Aki egyszerűen csak hiteles, megbízható forrásból tájékozódni akar, szinte lehetetlen feladat elé kerül. Sokak szerint a Fidesz (kormány) éppen a szinte tökéletesre fejlesztett médiagépezetének köszönheti sikereit. Szerintünk viszont csak egyszerűen és mérhetetlenül gátlástalanok: minimális szégyenérzet sem szorult beléjük, akár ha holnap le kell tagadni azt, amit ma állítottak, vagy ha úgy kell tenni, mintha emberek, tények, gondolatok nem is léteznének. Ez már bőven Orwell 1984-ének világa …

Büdösvíz: kétmillió forintra perli a Kaposvár Most kiadóját, a Zselici Forrás Kft.-t a dohánybolti gyilkossággal megrágalmazott fiatalember

A sánta propagandistát is utoléri a kamion olykor

Megvan annak is a járulékos haszna, ha az emberfiát állandóan a bíróság elé rángatják: várakozás közben a tárgyalótermek kifüggesztett tárgyalási jegyzékein olykor egészen érdekes név-párosításokat olvashatni. Így jártunk nemrég, s láttuk viszont ajtóra szegezve régi kedvencünket, a Kaposvár Most, (inkluzíve Kapos Extra, Rádió Most) kiadóját alperesként szemben egy halványan ismerős névvel, személyiségi jog megsértése ügyében. Innen pedig már nem volt nehéz kideríteni, helyesebben felidézni, vajon mi is történhetett.

Csakazértis Müszi … izé, Somogy, avagy megjelent a folyóirat 2018-as első száma, benne némi nekünk címzett üzengetéssel

Új főszerkesztő, régi belterj

Mindez persze hosszú-hosszú hetekkel ezelőtt volt, de, mint az közismert, közbejött egy április nyolcadika, s az azt megelőző és követő témabőség. Így aztán a Somogy legújabb száma – míg meg nem jelenik a második, addig e szóban forgó lesz az – kissé hátrébb szorult a fontossági listán. Mentségünkre szolgáljon, hogy, míg a KAPOS-T oldalain azért olykor sort kerítünk a nagymúltú Berzsenyi Társaság egykor országosan is jegyzett folyóiratának szemlézésére, effélével a helyi médiában sehol nem találkoztunk. A Somogyi Hírlap-Sonline kombóban pl. az elmúlt négy hónapban volt szó a Napút című folyóiratról, a Bárkáról, sőt magáról Szakály Sándorról is, de a Somogyról egy vak hang sem. Teljes a médiabojkott: nem tudjuk, hogy önként vagy parancsra, de lehet, hogy mindez nem független az elnök fideszes képviselőknek címzett kritikájától…

Fizetőképes kereslet Kaposváron: elmarad Demjén Rózsi mai koncertje a Sportcsarnokban! Ezért kell még egy hodály?

A helyi cselédmédia hallgat – frissítve!

Demjén Ferencet, „Rózsit” nyilván nagyon sokan szeretik nálunk is – ehhez képest a Blikk és az Index mégis arról számolt be ma, hogy a zenész dühöng, mert kétmilliót bukott a helyi sportcsarnokbéli koncert elmaradása miatt. Mondhatnánk: üdvözöljük a kaposvári valóságban. A bulvárlap szerint Demjén a szervezőt hibáztatja, úgymond „keveset költött” reklámra, ugyanis konkrétan anyagi okokra hivatkozva mondták le a rendezvényt. A szervező, bizonyos Trubics Zorán ugyan a Blikknek már szép magyarsággal „kívülálló okokról” beszélt, de nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy emögött meglássuk a könyörtelen valóságot: habár a koncert kiemelt kulturális esemény lett volna Hoppál Péter volt államtitkár és Szita Károly polgármester fővédnökségével (ugye, az ismerős arcok), Kaposvárra nagyon kevés önköltséges esemény hozható, amely megtöltene egy kisméretű sportcsarnokot. Kérdés, hogy mivel töltenek meg még egy nagyot is, és főleg hányszor egy évben…

Badeni Lajos a lovát ugratja, avagy hogyan lövi lábon magát ügybuzgalmában a „keresztény értelmiség”?

Történelmi lecke alsó tagozatosoknak

Eddig sem volt semmi kétség afelől, hogy a jobboldali-populista politikai propaganda egyik leghatásosabb fegyvere az, amit hamis történelmi emlékezetnek hívunk. A legendagyártásnak egyre javuló táptalajt nyújt a kormányprogrammá emelt, már-már népbetegségnek számító tudatlanság. Viszont abból gyakran adódnak bájos jelenetek, ahogyan a Fidesz-hű konzervatív értelmiség hallgat, mikor kedvenc politikusaik hazáról, kereszténységről, Európa védőbástyájáról öblögetnek, hogy egyszer csak kibújjék az a bizonyos szög a zsákból. Például a Kaposvár Mostban, bizonyos Nagy Zoltán nevű városházi alkalmazott, műkedvelő történész gyalázta porba – nyilván legjobb szándéka ellenére – Orbán Viktort, Gelencsér Attilát és Szita Károlyt csupán azzal, hogy ejtett néhány keresetlen szót Kapos várának 1686-os, török uralom alóli felszabadulásáról.