Kategória: VÁROSKÉP

Újabb intermodális mesék harmadik rész: totális vereség a MÁV-tól, hazug tervek az EU-nak

Los Angeles-i „buziság” újratöltve

Waterloo, Solferino, Sztálingrád – történelmi bukások, persze a vesztesek felől nézve. A kaposvári városvezetéssel és személyesen Szita Károllyal még nem törölték úgy fel a padlót, mint Dávid Ilona MÁV-vezérigazgató. Ennyit mondhatunk tömören a városháza és a csicskasajtó által folyvást „történelminek” nevezett beruházásról, ami azon kívül, hogy költségvetésében kevesebb, mint a harmadára karcsúsodott, tökéletesen értelmetlen és alkalmatlan módon, erősen a hátrányára változott, s persze ezek után közösségi közlekedési központnak nem nevezhető. Csupán arra jó, hogy az Európai Unió tisztességesen dolgozó polgárai által befizetett adókból tíz és félmilliárd forintot – harminc-egynéhány millió eurót – ellopjanak.

A ZÁÉV-nek mindent szabad a pénzünkért: összegányolt építkezések, elszálló határidők, lapító polgármesterek

Jó kezekbe került a Csiky Gergely Színház?

Talán nem túlzás, ha kijelentjük: mára a legtöbb kaposvárinak úgy a szívéhez nőtt a szomszédos megyeszékhely emblematikus építőipari cége, mintha a mienk volna. ZÁÉV itt, ZÁÉV ott: miután az elmúlt években sikerült majdnem teljesen lenullázni a helyi cégeket, lényegében minden jelentősebb beruházás az ő térfelükön landolt. Nyilván, hiszen a közbeszerzések többségében az ellenfél valamilyen kamu-konzorcium, vagy ugyanazon tulajdonosi körhöz tartozó cég, de még ebből sem jutott Kaposvárra egy fél sem. Ez is nagy baj persze, de az igazi az, ami egyre inkább körvonalazódik az itt következő történetben is: a Fidesz-csókos vállalkozás szent tehén, amely nem elsősorban építésre, hanem az EU-s és állami pénzek „felhasználására” szakosodott. Már, ha értik, mire gondolunk.

Újabb intermodális mesék, második rész: nem a méret a lényeg, hanem a répa

Taszár, M9, logisztikai központ: mond valamit?

Írásunk előző részében lelepleztük a városháza álságait: azt, hogy a végére még fogpiszkáló sem marad a „történelminek” beharangozott városfejlesztésből, nemhogy petrencerúd. Szita Károly összehordott hetet-havat föld alá vitt sínekről, üvegalagútról (mellesleg a föld alatt miért is lenne üvegalagút?), csak, hogy ne kényszerüljön beismerni: itt bizony csúnyán lehúzták az eredeti költségeket, kevesebb mint az egyharmadára, s azt se feledjük: ez bruttó összeg, ebből még 27 százalék áfát az állam áttesz a másik zsebébe. Emiatt éppen a projekt kulcsfontosságú elemei nem valósulnak meg, pl. a belvárost a fürdővel és a Donnerrel összekötő aluljáró, mely a vasúti peronok biztonságos megközelítését is lehetővé tette volna. De van ennél nagyobb gáz is:

Újabb intermodális mesék: „felejtsük már el ezt a Los Angeles-i buziságot”

Nem, nem lesz összekötve a Donner a belvárossal…

Szép csendesen azért csak elválik, népiesen szólva az a bizonyos sz@r a májtól: a napokban kiírták a kaposvári intermodális közlekedési központ megvalósítására szóló pályázatot. Ez persze újabb üdvrivalgásra adott alkalmat a helyi cselédsajtónak, amely továbbra is a régi, harmincöt milliárdra tervezett makettekkel hülyíti azokat, akik még egyáltalán figyelemre méltatják. A kiírás azonban, amely a magyar közbeszerzési értesítőben még nem, csupán az európaiban jelent meg, legalább annyi mindenről árulkodik, mint annak idején Krakus Péter a kommunista állambiztonságnak: pl., hogy a „történelmi” tervnek, amely menet közben kevesebb mint az egyharmadára töppedt össze, éppen azt a részét húzták le, amelyről a leghasznosabb lett volna: a belvárost a Donnerrel és a fürdővel összekötő aluljárót. Lehet újabb meséken agyalni.

Mostoha sorsú városrészek Kaposváron: csak a politikai szempont számított

Együtt: tervezzék újra a kaposvári választókerületeket!

Régóta, nemzetközi szervezetek által igazolt, közismert tény, hogy a 2010-es választások után a Fidesz, a kétharmad birtokában úgy módosította a választási törvényt, hogy az a mindenkori kormányon lévő erő számára (jelen esetben nekik) jelentsen előnyt. Az amúgy színtisztán demagóg parlamenti „létszámcsökkentés” is csupán ürügy volt ahhoz, hogy úgy alakítsák át a választókerületeket, hogy azokban megbízhatóan kormánypárti, jobboldali többség legyen. Ugyanezt a célt szolgálta a 2010-ben, még a helyhatósági választások előtt elfogadott önkormányzati törvénymódosítás is, amely azon kívül, hogy leszűkítette az ellenzéki képviselet lehetőségét azzal, hogy lecsökkentette egyéniben és listán is a képviselői helyek számát, olyan torz és életszerűtlen körzeteket alakított ki, amelyekben bizonyos városrészek komoly hátrányokat szenvednek. Ennek mára kézzel foghatóvá vált következményeiről tartott sajtóbeszélgetést az Együtt kaposvári választókerülete.

Gumifeldolgozó és helyi politika: Szita 2019-ért cserébe adta el Kaposvárt?

Kaposvár a legjobbat érdemli…

Sokakkal ellentétben mi nem vagyunk túlságosan nagy véleménnyel a kaposvári polgármester politikai képességeiről, mégsem gondoljuk, hogy csupán elbizakodottságból képes lett volna elkövetni egy olyan súlyos hibát, mint amilyen a hulladékfeldolgozó Kaposvárra telepítésének kierőszakolása volt. A történet arra viszont kiválóan alkalmas, hogy láthatóvá tegye a Magyarországon valami titokzatos okból jogállamnak csúfolt rendszer perverz módon hazug, torzszülött voltát, azt, hogy a politikai szereplők többsége csupán hitvány díszletnek tekinti a demokráciát, amely mögött önző, piszkos kis játékait kedvére játszhatja.

Mihalecz-saga, második rész: a Deseda és az 61-es út közelében szerzett 53 hektáros birtokot a fideszes frakcióvezető

A javunkat akarják – és meg is szerzik

Alig két hónapja, hogy erőnktől telhető alapossággal körüljártuk a kaposvári közgyűlés fideszes frakcióvezetőjének, Mihalecz Andrásnak sikeres földszerzési hadműveleteit. Licitált, nyert, s megszerezhette a jogot, hogy a Nemzeti Földalapkezelővel szerződve szert tegyen majdnem százmillió forintért egy – egyelőre szántóföldnek minősülő – Kaposvár külterületén fekvő hatalmas földdarabra, amely első látásra kegyetlenül jó befektetésnek tűnik: korábban ide tervezett a város egy vásár- és sportcentrumot, s a leendő M9-es út négysávossá bővítésének „akciórádiuszába” is beleeshet. Azt se feledjük el, hogy a terület nagyjából egyforma távolságra van a várostól és a Deseda tótól, rendkívül előnyös a megközelítése, s a fekvése sem utolsó: lankás, dél-délkeleti domboldal. Mihalecz Andrásnak láthatóan rosszul esett, hogy nem gyarapodhat csendben, háborítatlanul, s földszerzésével foglalkozni merészeltünk: mi azért összefoglaljuk a sikeres licit utáni fejleményeket.

Most akkor kiket is üldözünk, főnök? Hajléktalanokat vagy cigányokat?

Kaposvári kanapé-kabaré

Ismerik azt a viccet, hogy a hülye, az idióta és a degenerált nekiállnak Activityt játszani? Nos, igazából mi sem, de ez jutott eszünkbe arról a nyomorúságos komédiáról, amely a Kaposvár Megyei Jogú Város önkormányzatának 7/2013. (III. 4.) számú, ún. „hajléktalanrendelete”, körül zajlik immár évek óta: a testület hozott egy, ostobaságában is erőszakos, betarthatatlan rendeletet „ingóságok közterületen való tárolásáról”, melynek megfogalmazása olyan szinten volt béna, hogy az állampolgári jogok biztosa alaposan félreértette: először a Somogy Megyei Kormányhivatalhoz fordult, amely tovább fokozta a homályt, majd az Alkotmánybírósághoz. Ők hiába hoztak egy olyan döntést, melyben ott a lényeg, hogy Kaposvár nem zaklathatja kedvére a hajléktalanokat, ám az újdonsült jegyző azért ezt is megpróbálta saját javukra félremagyarázni.

Szép új világ, avagy „megyünk előre”, egészen a falig

Személyesen Orbán Viktor keveri majd a betont Kaposváron

Érthetően a legtöbb kaposvári polgárban él több-kevesebb kíváncsiság azokkal a „történelmi” változásokkal kapcsolatban, amelyekről nem győznek áradozni mostanában a helyi cselédmédia minden lehetséges felületén. Orbán Viktor rájött, hogy Budapestet soha nem fogja bevenni, hisz mára már ez a mostani, végtelenül szerény képességű Tarlós István is ellene fordult, s a város pedig nem szűnik meg pezsgő, színes, „multikulti” metropolis lenni, amelynek lakói legfeljebb lesajnálóan keresztülnéznek a pocakos, szotyolaköpködő lelátótölteléken. A magyar falu halott, így maradnak a közepes nagyságú városok, melyekben még jó sok vasbeton és Viacolor burkolat elfér, így ott kell megnyerni a következő választásokat. Vigasztaljon mindenkit, hogy a szinte biztos befutó nyertes kivitelezőbe, a ZÁÉV-be egyes sajtóhírek szerint Mészáros Lőrinc, lánykori nevén Orbán Viktor is betette már az első lábait, így a pénzek útja is ki van kövezve.

A rendőrgázoló „Trombitás” újra a rivaldafényben: Kovács Józsi telkére építené a város a versenyuszodát

A polgármester barátainak a börtönben is csenget a kassza

Akit a jóisten a tenyerén tart, az nem esik nagyot: amint azt már a csütörtöki közgyűlésre készült előterjesztésből tudni lehetett, az Orbán Viktor által a városra ráerőltetett versenyuszoda helyét praktikusan nyilván a városi fürdő közelében képzeli el a tiszteletre méltó vezetés, éppen ott, ahová korábban négycsillagos gyógyszállót álmodtak, nem is egyszer. Miután azonban a magántőkének az istennek sem akaródzik Kaposvárra, az „elszalasztott lehetőségek városába” jönni, a kegyes jótevő végül nem befektetők, hanem Orbán Viktor képében érkezett, aki nem az idegenforgalomra jótékonyan ható wellness-szállót, hanem egy „púp a hátunkra” kategóriájú vízisport-arénát varázsolt elő a zacskójából.