A közösségi tervezés iskolapéldája: nem kéne feltalálni a spanyolviaszt, elég lenne nyitott szemmel járni – például a Császárréten…

… és lehet kicsit hörögni: még a Soros-alapítvány is támogatta!

Nem kell hozzá túlzott éleslátás: Szita Károlynak és sleppjének csupán arra volt jó a KAPOS-T által a helyi közbeszédbe behozott „közösségi tervezés” kifejezés az elhanyagolt Donner és Cser városrészek fejlesztése kapcsán, hogy legyen mire hivatkozva időt húzni. Azt mindenki tudta, hogy az épülő buszgarázs és a készenléti rendőrség laktanyája nem sokat lendít majd a Cser közösségi életén, ám a Donner még ennyit, ígéreteket sem kapott. A közelmúltban csupán egy harmatos kis találkozó volt hivatott jelezni, hogy a háttérben „dübörögnek az események”, ugyanakkor a nyárvégi rendezvények rávilágítottak arra, hogy már sok minden ki van találva. Nem kéne a polgármesteri hivatal amúgy is sejthiányos agytrösztjének erőlködni, elég egy pillantást vetni a Kaposrét sor és a Nyár utca kereszteződésében hosszú évek óta zajló közösségépítésre.

Közismert városépítészeti példa Magyarországnál demokratikusabb,

civilizáltabb vidékeken, hogy pl. egy tér kialakításánál figyelembe veszik a spontán kialakuló igényeket, szokásokat. Egyszerű példával élve: először megvárják, hogy az emberek milyen ösvényeket taposnak ki, hol ülnek le szívesen akár a fűre is, és csak utána építik ki a járdákat, pihenőhelyeket.

A Császárréten hosszú évek óta nagyszerű munka folyik, nyilván nem függetlenül

az itt lévő vendéglőtől, amely köré egy egész sportobjektum épült már ki, önfeláldozó, s főleg önkéntes munkából.

Az Abcúg c. tényfeltáró oldal márciusban írta meg, hogy a kormányzati hecckampány céltáblája már évek óta a Nyílt Társadalom Alapítvány, s az általa támogatott sok-sok civil szervezet, köztük a Császárrét Érték Egyesület, amely 2.2 millió forintot kapott „Soroséktól”. Várható, hogy a Sargentini-jelentés elfogadása után a téboly még fokozódik: szánalom és röhej, hogy egy sportszervezéssel, gyerekek sakk-oktatásával foglalkozó abszolúte politikamentes szerveződés egy rágalomkampány céltáblája lehet egy jogállamban.

Az évek során felépített foci-, lábtenisz-, kosárpályák, dühöngők láthatóan a legolcsóbb, ingyen kapott anyagokból, talán nem is legszabványosabb módon készültek,

de sokszor nagyobb élet van itt, mint a milliárdos költséggel összeizzadott Városliget egyik-másik pontján.

 

A császárréti – spontán, alulról jövő kezdeményezésként kialakult – kis központ ma már százakat mozgat meg egy-egy rendezvényével.

 

Ami pedig közösségi életet illeti, nem lehet ékesebb bizonyíték rá, mint az a két-háromszáz környékbeli kaposvári polgár, akik most szombaton ezen a nyárbúcsúztató családi, ill. pót-gyereknapon részt vettek.

Hatalmas volt a buli, sportbemutatók, játékok, bográcsozás, igazi népünnepély.

Természetesen Szita Károly is kilátogatott (reméljük, nem okozott nála maradandó mentális vagy fizikai károsodást, hogy a Donner belsejébe merészkedett), s nyilván némi aprópénzt is juttatott a rendezvénynek, mert erősen lobogtatott valami papírfecnit. Kenetes közhelyeit persze a nyomában lihegő propagandisták szorgosan dokumentálták, ám le mernénk fogadni, hogy az összeg meg sem közelítette a 2.2 milliót.

Ami viszont az arrogancia, pökhendiség és lekezelés netovábbja: a cselédmédia egyrészt „császárréti sportpályáról” beszélt (Kaposvár Most), másrészt „császárréti játszótérről” (Kapos Tv).

Nos, eláruljuk: ezek egyike sem létezik hivatalosan. Nincsenek ilyenek, habár Kaposvár

önkormányzata már szinte belehülyül abba, hogy módszeresen lebetonozza az egész qrva várost, ide valahogy nem jutott semmi. Pedig van hely bőven: a Császár-rét, ez a – szintén a városvezetés nemtörődömsége miatt – elvizenyősödött, elhanyagolt értékes terület alkalmas lenne akár nagyobb léptékű beruházásra is.

És, hogy visszacsatoljunk a „közösségi tervezés” hangzatos jelszavához: van itt egy kézzel fogható, mondhatni testet öltött igény, nem kellene mást tenni, mint

építeni ide egy tip-top kis sportcentrumot, pályákkal, villanyvilágítással, no meg egy közösségi házat, s mindezt az egyesület kezelésébe adni.

 

Szita Károly 2001-ben még sportcentrumot ígért (no meg fűt és fát) a Szigetvári utcai téglagyár helyére

 

Ilyen egyszerű: a kihasználtság garantált, hiszen egy bejáratott dologról van szó,

nem kell hozzá kitalálni a spanyolviaszt, s tegyük hozzá: az önkormányzat vagy húsz-huszonöt évvel korábbi terveiben szerepelt már egy sportközpont itt – csak aztán szépen benőtték a feledés gyomnövényei, csakúgy, mint a környéket s Szita Károly sok egyéb ígéretét.

Azóta ép ésszel felfoghatatlan mennyiségű pénz szórtak el Kaposváron felesleges és ostoba dolgokra

– erre természetesen azóta sem jutott. Ha csak azt a közel negyvenmillió forintot nézzük, amit Fodorné Bauer Andrea egyéni vállalkozó markolt fel „komplett társadalomfejlesztés … projekt szakmai módszertani vezetői feladatokért” tavaly (a Cser és Szentjakab „akcióterületeken”), már egy használható összegnél tartanánk. Módszertani vezető már van, jól meg is fizetik, csak éppen eredmény nincs túl sok.

Viszont attól tartunk – nem feltételes módban – hogy sem a hely, sem az idő, sem a játszó személyek nem kedveznek: Soros György előbb épít sportközpontot a Császárréten, mint Kaposvár városa.

H. I.


Fontos információ: a Facebook megváltoztatta az Ön által követett oldalak megjelenítését!

Ha tudni akar arról, amit Kaposvár vezetése és az általa uralt cselédmédia elhallgat, csupán annyit kell tennie, hogy Facebook-oldalunkon a „követés” gombra kattintás után állítsa be a „megjelenítés elsőként” opciót!

Így nem veszítjük egymást szem elől! Köszönjük!