Csúcsra jár a Fidesz-spermabank: Szita Károly népszaporulatot varázsol Kaposváron

Véletlenül épp kismamaprogramnak hívják…

Az univerzum legkomolyabban vehető polgármestere nemrég, az egyik közgyűlésen még megvetően nyilatkozott a gumiégető ellen fellépők közösségéről: „…hogy a többség mekkora, azt nem a Facebookról fogom megtudni.” Ehhez képest a legújabb városi népesedési kampányakció egyértelmű jele annak, hogy a nemrég lezárult népszavazás, ill. aláírásgyűjtés platformján szerveződött civileknek, Facebook-csoportoknak, az emlékezetes kismama-tüntetés résztvevőinek elkezdett őkelme intenzíven udvarolni: hirtelen lett babadoboz, és most már hivatalos népesedéspolitika is, sőt, ennek a drága embernek most – nem ám a Facebookról, á, dehogy! – szemet szúrt az is, hogy az itteni szülészetre csak az teszi be a lábát, akinek végképp elment a jó dolga: a többiek Szigetvárra, Dombóvárra, Pécsre járnak. És, mint annyi más ügy, most ezt is kézbe lesz véve: megindult a gumiégető ellen szerveződött közösség felvásárlása, persze gondosan beburkolva a szép ígéretek ködfátyolába.

Képzeljék, Kossuth téri pletykák szerint még a romantikus körülmények közt fogant városházi „kommunikációs” csöppség is – nem túl hazafias módon – Szigetváron látta meg a napvilágot…

A babadoboz intézményét Finnországban 75 éve ismerik: most éppen 140 euró, vagyis kb. 43 ezer forint az értéke. Persze semmi bajunk az itteni, nagyságrendekkel szerényebb gesztussal, ha közben nem találtunk volna minimum félmilliárdnyi feleslegesen el-rongyrázott forintot csupán a tavalyi kaposvári költségvetésben.

A szerdán, 14-én megrendezett „kaposvári családügyi konferencián”, ahol Novák Katalin mindezért felelős államtitkár volt az egyetlen, konferencia-résztvevőnek látszó személy, elhangzottak vad dolgok. A legsúlyosabb, amit már Gelencsér Attila is elkövetett nemrég,

a „termékenységi mutató” nevű statisztikai fogalommal való üzletszerűen, bűnszövetségben és aljas indokból elkövetett visszaélés.

Gelencsér szerint „a szocialisták ideje alatt 1,24 volt hazánkban ez a mutató, amelyet a Fidesz-kormány sikeres családpolitikai intézkedéseivel 1,43-ra tornáztak fel”. Sajnos nem áll módunkban Gelencsér képviselő minden ostobasága mellé közlekedési rendőrt állítani, de, hogy egy állítólagos „családpolitikai szakember”, Novák Katalin államtitkár szerint az arányszám azt jelenti, hogy 100 családban 144 gyermek született, s ezzel Magyarország Törökország után a második legnagyobb termékenységimutató-növekedést érte el Európában”, már egyszerűen abszurd.

És persze hozzáteszi, hogy ne legyenek kétségeink a szakértelmét illetően: „országosan optimizmusra ad például okot, hogy nőtt a gyermekvállalási hajlandóság; a termékenységi mutató 2015-ben 1,44 volt, 15 százalékkal magasabb, mint négy évvel korábban”.

szuletesszam_termekenyseg_2

A felső sor a született gyermekek száma, alul a termékenységi mutató változása. Látható, hogy nincs közvetlen összefüggés, a 2006-os 1,32-nél közel százezer gyermek született, míg 2014-ben 1,44 volt ugyan, de jóval kevesebb, 93 ezer gyermek jött a világra.

 

Röviden, mit is jelent valójában a „termékenységi mutató” a Wikipédiából: A teljes termékenységi arányszám (TFR, Total Fertility Rate) a szülőképes korú (15-49) nőkre számított hipotetikus gyermekszám, amelyet egy nő szülne élete folyamán, ha az adott évi gyakoriság egész élete folyamán állandósulna, egyszerűbben: a szülőképes korú női népességre jutó születések átlaga.

A KSH adatsorokban itt fent pedig láthatjuk, hogy mekkora hazugság is az, ha kiragadunk egy – akár éppenséggel emelkedő értéket mutató – számot a sok közül: valóban igaz, hogy a termékenységi mutató emelkedik, de megfigyelhetjük, hogy a korábbi években, a Gelencsér által elátkozott „szocialisták idején”, pl. tragikus 2006-os évben az 1,34-es termékenységi mutatóhoz 99.871, tehát kis híján százezer megszületett gyermek tartozott, míg az általa kiemelt 2014-es 1,44-es „csodához” hétezerrel kevesebb, 93.281!

És tegyük hozzá azt, ami a táblázatban már csak részben szerepel: a 2015-ös termékenységi adat ismét csökkent 2014-hez képest: 1,43, és a születésszám is negatív irányban változott, több mint ezerrel.

Tehát nagyon úgy tűnik, hogy a tisztelt fideszes észosztogatók verejtékes munkával találtak egy emelkedőnek tűnő viszonyszámot a sok között, amivel illusztrálhatták a nagy büdös semmit, a népesség megállíthatatlan csökkenését.

Szita Károly is hozzátette a semmihez a magáét: családtámogatás címén legalább olyan nagyvonalúnak bizonyult, mint a babadobozok esetében: a „konferencián” előhozta az elmúlt évek egyik csúfos bukását: az egyforintos telkeket. Ezekre hét évvel ezelőtt (!) 125 millió forintot költött a város: zseniális terv volt, melyre Bajzik Imre akkori műszaki igazgató szerint „óriási érdeklődés” mutatkozott.

Ehhez képest négy év alatt négy ház épült fel a 29 telken a kaposvári gazdaság virágzásának, a város kulturális vonzerejének, „élhetőségének”, a lehetőségeknek és a többi szánalmas baromságnak ékes bizonyítékaként.

Most Szita nyilván „reciklálni” akarván a kínos malőr üresen, gazosan tátongó bizonyítékait, ismét bedobta, mint a családtámogatás eszközét a lombikbébi-program támogatása és a kommunális adókedvezmény nagyvonalú beígérése mellett.

Mit mondjunk: ezért kár volt konferenciázni. Kaposvár lakónépessége kétségbeejtő, az országénál gyorsabb tempóban fogy, s valószínűleg már hatvanezer alá zuhant: erről, a valós számokról, az elvándorlásról, az itt élő népesség szocio-kulturális szerkezetének megváltozásáról, a gazdaság teljesítőképességének hanyatlásáról, az infrastrukturális és jövedelmi leszakadásról, az oktatás színvonalának zuhanásáról, az egészségügyi ellátás minőségéről, a kulturális vonzerő elveszítéséről, a tanácstalan ügyefogyottságról – nos, erről szívesen látnánk egy konferenciát, talán még készülnénk is egy kisebb prezentációval.

korhaz_marciusi_atadas_kormany_hu_2

Ünnepélyes átvágás: a kép még márciusban, a új blokk átadásakor készült. (Kép: kormany.hu)

És, hogy teljes legyen a kép, Szita Károly még alakított egy otrombán ünneprontót a Kaposi Mór kórház 170 éves fennállásának ünnepségén is: az újszülötteknek járó babadobozt nyújtott át Moizs Mariann főigazgatónak, a következő szavak kíséretében: „a XXI. század legkorszerűbb póluskórháza majd akkor leszünk, ha a születés csodájának megfelelő körülményeket tudunk biztosítani”, utalva a kaposvári szülészet közismerten leromlott állapotára, s az ott már évtizede uralkodó viszonyokra.

Az ordas szavakat az itt és az ünnepséget követő konferencián jelen lévő egészségügyi szakemberek többsége felháborodva fogadta, sokan közülük hangfogót sem tettek. A pimasz felelősség-áthárításban nagymester Szita nyilvánosan sértette vérig a kaposvári egészségügyet, a többnyire embertelen körülmények közt, megalázó bérekért dolgozókat annak hatalomnak a helyi képviselőjeként, haszonélvezőjeként, amely mindezért okolható.

És persze az is világos, hogy miféle sunyi politikai megfontolás vezérelte: a „Családok a gumiégető ellen” négyezres Facebook-csoportban több alkalommal volt már beszédtéma a kaposvári szülészet állapota. Nem sok kétség fér hozzá, hogy a kérdés iránt mostanában nagyobb érzékenységet mutató városházi kommunikációs részleg – vagy éppen maga a polgármester, aki nemrég még lekezelően, fölényeskedve beszélt a közgyűlésen róluk, általában a közösségi oldalról (és nyilván a másik, háromezer főt számláló csoportról),

úgy gondolták, hogy itt az ideje legalább néhány marék üveggyöngyöt szórni a nép közé, ha már a spermabank kiapadóban van.

H. I.

Szóljon hozzá a KAPOS-T Facebook-oldalán!