A dolgok állása 2017-ben, ahogy azt a KAPOS-T oldalain (és csak itt) olvasni lehetett

Sikerpropaganda és a valóság

Habár a kaposvári közélet idén nem izzott fel arra a hőfokra, mint 2016-ban a gumiégető elleni népmozgalommal, azért történt egy s más. Mi nyilván azokra fókuszáltunk, amelyek valami rejtélyes okból nem szúrtak szemet a helyi médiumoknak – ebből próbálunk itt alább amolyan kis évzáró szemlét hevenyészni. Dolgok, amelyek szerintünk igazán fontosak, amelyekről beszélni kel(lene), bár láthatóan nem mindegyik üti át még a helyi közönség ingerküszöbét sem. Cikkeink legalább felénél éreztük ezt az idegenkedő értetlenséget, ezeket a negatív hullámokat. És emiatt, bármilyen meglepő, nincs bennünk elégedetlenség: nem azt írjuk ezután sem, amit a többség hallani akar. Félre ne értsék: nem valami népnevelő szándék vezet bennünket, csupán maradnánk az értékrend mellett, amely a KAPOS-T-t létrehozta.

És – ne vegye senki szerénytelenségnek – rávilágítunk azokra a kevésbé látható összefüggésekre, történésekre is, melyek hatalom gyakorlóinak szándéka szerint rejtve kéne maradniuk,

vagyis jöjjenek a 2017-es év leleplezései egy-egy mondatban:

– az egetverő sajtócsinnadrattával beharangozott „intermodálisról” lerántottuk a leplet: nem ott, nem úgy és nem annyiból készül, nem lesz intermodális, mert nem kapcsolódik a vasúthoz, nem köti össze a Donnert a belvárossal, s mellesleg korábban kidobtak az ablakon közel félmilliárd forintot kamutervekre, mert elfelejtettek egyeztetni a vasúttal,

– a Gelencsér Attila által megbuktatott korábbi megyei közgyűlési elnököt, Szita-csókos Jakó Gergelyt meleg, puha fészek várta egy frissen kreált, milliós fizetéssel járó kamuállás formájában a SEFAG nevű állami vállalatnál,

– senki más nem írt arról, hogy Kaposváron – a megyei jogú városok többségével ellentétben – nem mérik a légszennyezettségi adatokat. Nem azért, mert itt jó a levegő, hanem, mert csak. Év elején Szita Károly még makogott valami ígéretfélét, amit a szokásos csend követett, no meg a külváros kéményeinek fojtó füstje.

– Úgyszintén nem értesült volna sem az ország, sem a város közvéleménye arról, hogy csoportos elbocsátás volt a Kaposvári Egyetemen: közel száz, többségében technikai-adminisztratív munkatársnak mondtak fel.

– Ha már foglalkoztatás: folyamatosan figyelemmel kísértük a Belügyminisztérium statisztikáit, melyből az derül ki, hogy Kaposváron a sikerpropaganda ellenére tragikusak az adatok: 2017-ben a hatalmas munkaerőhiány ellenére alig csökkent a közfoglalkoztatottak száma a városban, és az álláskeresőké sem mérséklődött tovább. Ezzel Kaposvár az országban az egyik legrosszabb helyzetű megyei jogú város (volt és maradt).

– A KAPOS-T mutatott rá arra, hogy a hatalmas ováció által övezett 67-es gyorsútfejlesztés titokban milyen komoly léket kapott: csak a Somogyaszaló-Somogybabod közti részt négynyomúsítják, a többi egyelőre marad – mindezt ugyanannyi pénzért.

– Tőlünk értesülhettek arról is, hogy a Cseri park ellen milyen merényletet készül elkövetni a városvezetés: csendőrlaktanya épül. Hasonlóan a gumiégetőhöz, erről sem kérdeztek meg senkit, még a kutyákat sem. Beépítik, és kész, pedig mi felsoroltunk vagy tizenkét helyszínt, ahol gond nélkül fel lehetett volna építeni, de ennél a „városatyák” sokkal jobbat tudtak.

 

Szita Károly választási programja 2010-ből: “az ott élők mondják meg, hol épüljön út, járda, játszótér, ipari létesítmény”. Hát hogyne: minderre ékesebbnél ékesebb példákat szolgáltatott a gumiégető vagy a Cseri parki csendőrlaktanya – a többiről ne is beszéljünk.

 

– Mi írtunk arról a szintén országos visszhangot kapott esetről, melyben a Csiky Gergely Színház vezetése egyszerre négy idősebb, évtizedek óta itt játszó színészt rúgott ki, és cserélt le négy, frissen végzett Vidnyánszky-tanítványra. A érintettek az egyenlő bánásmód-törvény megsértése miatt pert indítottak, mely másodfokon folytatódik.

Az év talán legnagyobb leleplezése volt: megírtuk, hogy a ZÁÉV által épp felújítás alatt lévő Csiky Gergely Színház bontási hulladékát, közel ezer köbmétert egy kaposújlaki erdei vízmosásban rakták le, minden létező törvényt és szabályt megszegve.

– Ide kapcsolható egy mélyen tragikus esemény is: a szállítási vállalkozó, aki végül „elvitte a balhét” az ügyben, öngyilkos lett: levetette magát a kőröshegyi völgyhídról. Erről is csak a KAPOS-T-től értesülhetett a város és az ország.

– Az apróságokat akár hagyhatnánk is: senki nem írt róla, hogy bezárt a nagy hírverés övezte Kaposvári Termékek Boltja, vagy, hogy micsoda ótvar, szánalmas hazugság az, hogy Kaposváré lenne Európa legszebb főtere…

– Szintén országos ügy lett a kaposmérői hulladéklerakó esetéből: a mérői polgármester, Prukner Gábor a hulladékmaffia vezérének nevezte Szita Károlyt, a terv ellen fellépő helyiek pedig népszavazást kezdeményeztek. Hogy a fideszesek még egy ilyen ügyben is csak önmagukat tudják adni, az pedig kiderül abból, hogy a népszavazást kezdeményező polgárt és húsz munkatársát megfosztották munkájuktól a megyei rendőrkapitányság konyháján.

Karácsony táján, az áldás, békesség és a felebaráti szeretet jegyében indult a beteg és perverz migráns-gyűlöletrohamnak az a csapása, melyben Szita Károly, Kaposvár polgármestere főszerepet játszik, városa még nagyobb dicsőségére. Meg is lett az eredménye: már utcai atrocitások is vannak abban a városban, ahol – állítólag – egyáltalán nincs közterületi bűncselekmény.

Erről, s még ennek a sokszorosáról maradt le az, aki nem olvasott bennünket. Sebaj: mi alapvetően jól szórakoztunk. Különösen egy-egy vértolulásos Fidesz-fej láttán, a Fő utcán elkapott sunyi, lapos pillantásokban, meg persze a titokban itt-ott a fülembe mormogott „… jó ám, amit csinálsz, lájkolnám is, de hát tudod, hogy van…”

Ó, hát persze, hogy tudom. Pontosan ezért csinálom.

H. I.

Nyilvánítson véleményt (lájk, komment, megosztás, ilyenek) a KAPOS-T Facebook-oldalán!