Farizeusok városa: virrasztanak a „Hajléktalan Jézusért” Kaposváron, amelynek vezetése módszeresen üldözi szegényeit

A mi Urunk törvénytelenül pihen a templom árnyékában?

Az Ars Sacra művészeti fesztivál alkalmából ideiglenesen Kaposváron, a Nagytemplom (székesegyház?) közelében állomásozik a világ minden táján jól ismert szobor, a Homeless Jesus. Ha Timothy Schmalz kanadai szobrász híres alkotásának alakja élne, mindenekelőtt kapna a nyakába egy zaftos büntetést azért, mert megszegte a Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának 7/2000. (II. 29.) rendeletét, mely a közterület használatának általános szabályairól szól: a belvárosban tilos életvitelszerűen az utcán tartózkodni. Ha valamiféle természet- netán Istentől való jogokra hivatkozva tiltakozni próbálna, a markos, és a tiszteletre méltó testület jóvoltából kényszerítő eszközökkel (bilincs, gumibot, gázspray) is felszerelt közterület-felügyelők még a vérét is vennék – Kaposvár farizeus törvényei szerint. Még szerencse, hogy flagellum, szegek és patibulum nem szerepel Szita Károly rohamosztagosainak felszerelési jegyzékében, különben helyben keresztre is feszítenék.

A bevezetőben említett rendelet tehát kizárja, hogy valaki Kaposvár „történelmi” belvárosában nyugovóra hajthassa a fejét egy padon például, ahogy a szobor ábrázolja. Tőlünk persze lehet vitát nyitni arról, hogy ez mennyire helyén való, humánus, vagy éppen nem, mi csupán észrevételeznénk, hogy meglehetősen groteszk jelenség ez még akkor is, ha tudjuk, hogy az Ars Sacra fesztivál kaposvári eseményeit szervezőknek

semmi köze a helyi önkormányzathoz, s őket valódi jó szándék vezérelte, mikor a szobrot idehozták.

Kaposvárt ugyanis az elmúlt években már a jelenlegi, mondhatni világi hatalmak is súlyosan és több ízben is elmarasztalták amiatt, hogy lelketlen és embertelen módon próbált elbánni azokkal a nehéz sorsú polgáraival, akik – akár önhibájukból vagy azon kívül – nem tagjai a Polgári Casinónak, a Rotary Klubnak, netán nem is sikeres fideszmagyarok, s a város napján sincs alkalmuk a Szivárvány Kultúrpalotában két pofára szendvicseket pusztítani, miután véresre tapsolták a tenyerüket a városnapi polgármesteri öntömjénezésen. Magyarul másod- vagy harmadrendű állampolgárok a Fidesz-kataszter szerint.

Mindkét esetről beszámoltunk már, de ettől az álságos gesztustól kicsit most – némi gyomorsav kísértetében – visszajöttek a dolgok.

Az Alkotmánybíróság először 2011-ben marasztalta el az önkormányzatot: megsemmisítette azt a rendeletét, amely szabálysértéssé minősítette a guberálást. Akkor még magabiztos volt a városvezetés, és hangoztatták: csak a „guberálás” szót veszik ki a szövegből, ám a későbbi, a hírhedt 7/2013. (III. 4.)-es, a közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló gyűjteményben már nyoma sincs.

 

A Hajléktalan Jézus, Timothy Schmalz alkotása. Már kapná is a büntetést a gumibotos ficsúroktól, akik többnyire a belvárosban őrjáratoznak, sohasem a Donnerben.

 

Másodszor már a fent említett rendelet szövegében talált Szabó Máté ombudsman egy hasonlóan antihumánus passzust: „aki életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságait közterületen tárolja vagy helyezi el, közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartást követ el”. Nos, erről mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy  „hajléktalan személyekre nem alkalmazható”. Errefelé olvashat róla, akinek már kimosódott az emlékezetéből az eset.

Félreértések elkerülése végett hangsúlyoznánk: ezek a magyar alkotmányosság legfelsőbb fórumán született döntések.

A hírhedt rendelet megemlékezik Szita Károly (majdnem) összes, vélt vagy valós ellenségéről: van benne szó a Takács családról (persze nem név szerint), akikkel a sétálóutcai behajtás kapcsán vívott (jórészt vesztes) háborút az önkormányzat, de megtalálható itt – egyelőre – a Kétfarkú Kutya Párt polgárpukkasztó járdafestési performansza nyomán született passzus is, miután a bíróság elmeszelte Mr. Süket újabb próbálkozását.

Lehet persze találni további, hasonlóan primitív, nyíltan szegény- és hajléktalanellenes szabályt a hírhedt kollekcióban:

Letelepszik? Jogalkotási mestermunka, ajánljuk a Kétfarkú Kutya Párt figyelmébe. Szóval mindenhol tilos, ahol nincs megengedve? Ilyet utoljára diktatúrában láttunk – talán nem véletlenül.

 

Tessék mondani: mi az, hogy „letelepszik”? Telepet alapít, mint az Újvilágot meghódító felfedezők?

„Ez egy olyan város b@zmeg, hogy csak ott ülhetsz le a földre, ahol mi megengedjük”. Ez sem a hajléktalanok ellen szól, ugyan, dehogy.

Szita még 2015-ben is kirohanást intézett hihetetlenül sikeres – azóta megbukott – Urbánus nevű blogján a hajléktalanok és a guberálók ellen, akkor tehát, mikor már az Alkotmánybíróság régen elmeszelte próbálkozásait. Mert neki nem kell tiszteletben tartani a törvényeket. Ő hozza azokat, mint Chuck Norris.

Ehhez csak annyit tennénk hozzá: azokból a közpénz-milliókból, amelyeket ezért szánalomra méltó teljesítményért felnyalt, jelentős segítséget kaphattak volna Kaposvár hajléktalanjai, ám sem neki, sem harcostársainak

eszükbe sem jutott egyetlen fillért sem felajánlani.

Ők nem piszkos pénzzel, hanem gránitszilárdságú rendeletekkel építik a közjót: gyerekesen ravaszkodó, körmönfont megfogalmazásokkal próbálják megkerülni az Alkotmányt, felrúgni az emberiesség alapvető szabályait, hogy ők és a Szivárványban tapsikoló sleppjük kielégülhessen. Ilyenkor persze seregestül megjelennek  – tisztelet a kivételnek – ahol szenteskedni lehet egy jót: erre is volt példa.

A hajléktalan Jézus pedig a fejére húzza kámzsáját, hogy ne is lássa a sok kifordult szemű, ájtatoskodó farizeust.

H. I.

Nyilvánítson véleményt (lájk, komment, megosztás, ilyenek) a KAPOS-T Facebook-oldalán!