Gyertyagyújtás a sajtószabadság ellen folytatott háború áldozatainak tiszteletére

Alakoskodó-szobor, 2016. december 21. 17.30

Mindenre, ami miatt a KAPOS-T létrejött, rácáfoltunk volna, ha szó nélkül hagyjuk a Somogyi Hírlap körül zajló eseményeket. Habár több írásunkban is kifejtettük már, hogy miért tekintjük a sajtószabadság lábbal tiprásának mindezt, úgy éreztük, tartozunk még egy egyértelmű gesztussal, és ezért invitáltuk a hozzánk hasonlóan érzőket tegnap este a Noszlopy utcai „Alakoskodó” szoborhoz egy csendes, szolidaritásunkat és a történtek miatti tiltakozásunkat kifejező kis „flashmobra”. Miután arra nem számítunk, hogy a helyi sajtó, beleértve a jelenlegi Somogyit, hírt ad majd a történtekről, ám szeretnénk, hogy nyoma maradjon, így hajszálnyit letérve az elegancia ösvényéről, magunk tesszük közzé, amit az eseményen elmondtunk.

Hogy pontosak legyünk: annak, amire készültünk, a dermesztő időjárásra való tekintettel csupán egy töredékét mondtuk el, nem akarván romlásba dönteni ünnep előtt az összegyűlteket. Így talán azoknak is érdekes, akik megtiszteltek jelenlétükkel, és gyújtottak egy mécsest vagy gyertyát a sajtószabadság emlékére, és a munkájuktól, megélhetésüktől karácsony előtt megfosztottak tiszteletére.

Tisztelt jelenlévők, kedves barátaim!

Azt hiszem, mindnyájan tudjuk, hogy miért is éppen ide szerveztük ezt a megemlékezést. Ha nem, legyen elég annyi, hogy az alakoskodás, a hazugság, a képmutatás a jelenleg regnáló hatalom leglényege, az, ami ellen egyedül a szólás-, vélemény- és sajtószabadság védhetne meg bennünket. Tudják ezt nagyon jól, és ezért indítottak totális háborút a sajtó még megmaradt – tőlük független – része ellen.

A tőlünk, a magyar emberek közösségétől ellopott pénzből vásárolják fel sorban, egymás után vagy egyszerre azokat a médiumokat, amelyek szóvá tették, szóvá tehették a demokrácia pimasz, arcátlan és erőszakos felszámolásának mindennapi eseteit. A lopást, a hazudozást, a kudarcok sikerré szidolozását, a hétköznapivá vált jogtiprást. Meg sem próbálnak tisztességesek lenni, inkább minden erejükkel, közpénzek százmilliárdjaiból elhallgattatják az ellenük szólókat.

Tisztában vagyok vele, hogy mi, itt és most nem fogjuk blokád alá vonni a parlamentet, de még a városházát sem, ahogy lengyelek tették a sajtószabadság védelmében. Tanulhatnánk példájukból, nemcsak PISA-tesztek kitöltése vagy gazdaságfejlődés terén, de abban is, hogy mire képesek, ha a demokratikus alapértékek megvédéséről van szó.

Kaposvárnak sajnos csupán annyi köze van Lengyelországhoz és a lengyelekhez, hogy egy igen-igen illusztris kaposvári férfiú, amúgy politikus, a nyolcvanas évek elején egy lengyel kamion oldaláról olvasta le azt a fedőnevet, amelyen aztán tíz évig besúgó jelentéseket írt a kommunista állampárt legfőbb terrorszervezetének, a III-as ügyosztálynak. Krakkói, lengyelül Krakus…

És ez az ember, ez a szellemiség adta meg a prímet ahhoz, ami a Somogyinál történt.

Talán első pillantásra nem tűnik ilyen drámainak a helyzet: miután Orbán Viktor strómanja, Mészáros Lőrinc felvásárolta a megyei lapokat kiadó Mediaworksöt, december elsején leváltották a kiadóvezető-főszerkesztőt, Ficsór Jánost és a felelős szerkesztőt, Czene Attilát. Tudjuk, hogy a vezetői megbízatások nem élethosszig szólnak, az viszont elfogadhatatlan, hogy az érintettek ne kapjanak esélyt arra, hogy egy új helyzetben pl. más beosztásban foglalkoztassák őket.

A sajtószabadság emlékére és a áldozatok tiszteletére

 

A tulajdonosváltáskor Pauska Zsolt, a vezérigazgató megbízottja tájékoztatta a szerkesztőséget, hogy további személyi változások nem lesznek, év elején vesznek fel új munkatársakat, mert „amúgy is kevesen vannak”. Ehhez képest két hét múlva személyesen Csermely Péter vezérigazgató közölte Fónai Imrével és Vas Andrással, hogy azonnali hatállyal felmondtak nekik, és a munkavégzés alól is felmentik őket. Teszi ezt azért, mert „felülvizsgálta mindkettejük ez évi munkáját”.

Ez több, mint felháborító, ez gyalázat. Nyílt jogtiprás, hiszen az illetők esélyt sem kaptak arra, hogy egy új tulajdonos, ill. vezetés alatt bizonyítsanak. Visszamenőleg értékelték át a tevékenységüket, amellyel a korábbi vezetés elégedett volt.

Nyilvánvaló, hogy Fónai és Vas kollégák eltávolítása politikai alapon történt, lábbal tiporva minden munkaügyi törvényt és emberi jogi normát. Fónai Imrét a siófoki Fidesz nyomására küldték el, miután hitelesen és részrehajlás nélkül tudósított a független polgármester, Lengyel Róbert és a helyi Fidesz-többségű közgyűlés harcáról.

Vas András pedig nyilvánvalóan a kaposvári helyi hatalom, konkrétan Szita Károly útjában volt, különösen miután a tavaszi-nyári gumifeldolgozó-ügyben az igazság és a jog mellett állt ki, szemben az olykor mocskolódásig hazug Fidesz-médiával.

Egy hónappal korábban, mikor a Népszabadságot ugyanilyen barbár és alávaló módszerekkel egyik pillanatról a másikra felszámolták, még a Somogyi adott ki egy szolidaritási nyilatkozatot. Most, hogy saját munkatársaival történt hasonló jogsértés, az új politikai kinevezett, Lengyel János vezette szerkesztőség már nem tette meg ugyanezt – némák maradtak, és biztos vagyok benne, hallgatni is fognak mindenről, ami a hatalomnak kényelmetlen volna.

Mi viszont ezért vagyunk itt. Helyettük, és mindenki helyett, aki még mindig nem gondolt bele, nem látja, hogy mi folyik Magyarországon és szűkebb hazánkban, Kaposváron. Mi megtettük, mert nekünk a lelkiismeretünk diktál.

Köszönöm, hogy eljöttetek, és meggyújtjátok a mécseseket, melyek egyrészt tiszteletünk és szolidaritásunk kifejezései, valamint gyászunké a sajtószabadság elvesztése miatt.

H. I.

Nyilvánítson véleményt a KAPOS-T Facebook-oldalán!