Homo fidesicus – agymosás szakszerűen, sajátkezűleg, természetes eszközökkel

Azt gondoltuk, hogy a sehol sem publikáló, madárijesztőket gyártó politológus kis kaposvári abszurdját nem lehet felülmúlni semmivel. Tévedtünk. A napokban sok más mellett megtanultuk: miután több dolgok vannak földön és egen, nemcsak a „soha” szó kerülendő, de a „semmi” is. Nemcsak legfeljebb még a Károly, a színigaz(gató), aki anno olyan buzgón tercelt Orbán Viktornak a Fehérvári huszárok című nótában, és passz. Arról szereztünk, s osztunk meg itt alább némi tapasztalatot, hogy a fent említetteket lelkesen támogatók, a szellemi rokonság és háznép olykor kozmikus mélységekbe tud süllyedni, amint arról egy-egy megszólalásuk tanúskodik.

Nem általánosítunk, isten ments. Csupán sorra vesszük azt a néhány impulzust, amely az elmúlt napokban ért bennünket, és megpróbáljuk ezeket valamiféle szellemi horizonton elhelyezni, már, ha nevezhető annak. Közepesen aktív, láthatóan kormánypárti beütésű Facebook-kommentelőnk az első: hozzászólásai rendszerint arra a látszólag józan és gyakorlatias, ám valójában cinikus álláspontra épültek, hogy a Fidesz jobban szervezett, céltudatosabb, stb. volt az idei három választáson, és ennek köszönheti a győzelmét. Ezen általában nincs is miért fennakadni, hadd mondja: válaszként a KAPOS-T sokszázezer karakternyi cikkét másolhatnánk oda, s mellé még pár milliót a napi sajtótermésből, az sem lenne elég meggyőző. Ez az a típus, aki – titkon, vagy nem is annyira – a náci hadi- és megsemmisítő gépezet „profizmusán” szokott pörögni előszeretettel – erkölcsi megfontolásokat félretéve.

magannyugdij_fbook

Erkölcsi magaslatokon: az én eszemen nem járt túl Matolcsy, de az szimpatikus, ahogyan egy egész országot átvert…

Az viszont, amit váratlan fellángolásból, voltaképpen apropó nélkül ír, az mellbevágó: „ja és tőlem nem vett el semmiféle magán-nyugdíjpénztári megtakarítást sem a fidesz, én így egész jól kaptam, azóta meg fizetem magamnak ahova én szeretném, és többet hoz 3 év alatt, míg a régi 13 év alatt az csak bukta volt!” Fussunk neki még egyszer, mert ez így nagyon tömény: láthatóan csontfideszes kommenterünk nem adta oda manyup-megtakarítását Matolcsynak és Orbánnak! Hohó, a kis ügyes, annyit azért nem ért a párthűség…

Mi lett volna, ha mindenki így tesz? Akkor a két említett „úr” a taknyán csúszott volna az IMF lábai elé, hogy ne szakadjon rájuk már rögtön az első éves költségvetés. Vajon hány kormánypárti tett hasonlóan, röhögve magában, hogy „a sok birka hogy beszopta” Matolcsy fenyegetését: aki nem viszi vissza megtakarítását a költségvetésbe, az nem kap állami nyugdíjrészt. Üres fenyegetésnek bizonyult, pontosabban csalárd piacbefolyásolásnak, amiért két-háromszáz év börtön jár civilizált helyeken. Emberünknek így ügyesen megmaradt a megtakarítása, amit – mondja – áttett egy önkéntes nyugdíjpénztárba, „mert azok most jól működnek”. „Gagyog, s ragyog.”

El kell olvasnunk kétszer-háromszor: ez magától ennyire súlyos, vagy szed rá valamit? Ilyen sunyi csúsztatással még a magunkfajta felvértezett felhasználó sem találkozik mindennap: de hát ember, ezek ugyanazok a pénztárak, csak most, a törvény megváltozásával nem kötelező, hanem önkéntes alapon működnek! Foglaljuk össze: Mr. Nagyarcú Kommentelő teljes mellszélességgel kiáll a Fidesz mellett, beleértve annak a magyar társadalom ellen elkövetett leggaládabb tettét is, ugyanakkor magát szépen kivonja alóla – szívják csak meg mások. És még büszke is rá, sőt: úgy próbálja beállítani, mintha mindez érdem lenne. A tökéletes agymosás: mindenféle aggály, elfojtott szégyen és kétely leöblítve a csatornába. A tökéletes közéleti szociopataság, a NER-Orbán rendszer igazi táptalaja. Mindenki dögöljön meg, csak nekem legyen trafikom.

nyari_ugynok

Mórickának mindenről az jut eszébe: valóban vannak még néhányan, akiknek repülniük kellett volna, de mi lenne akkor a Kaposvár Mosttal?

A másik verebet sem zavarják túlzottan a tények, ha egyszer rázendít: Nyári Lászlóról, a Kaposvár Most című „hírportál” „bloggeréről” van szó, aki egyik utolsó opuszában, mely – akár a többi – gondolati színvonalában leginkább egy mai szakközépiskolai alsó évfolyam mércéjével volna mérhető, az érték, jó és rossz relatív voltáról értekezvén szájára veszi Medgyessy Péter egykori miniszterelnököt (név nélkül, de egyértelműen), mondván, hogy „besúgó, ügynök volt”, mégis két évig a posztján maradhatott. Nos, nem ingünk az említett politikus – teljesítményétől sem voltunk elájulva – viszont nem volt besúgó soha. SZT-tiszt volt a Magyar Nemzeti Bankban, olyasvalaki, akinek a napi munkája mellett volt egy másik, hivatalosan elismert nemzetbiztonsági feladata: rajta tartani a szemét a dolgokon. Ez egyébként számos kiemelt nagyvállalatnál, hivatalnál, televíziónál így volt: tudta mindenki, hogy ki a „BM-es”, és szerintünk, ha ma valaki pl. a paksi atomerőműben körülnézne, találna hasonló személyt. Ilyen egyébként volt az korábbi Orbán kormányban is: Boross Imre miniszter – csak a történeti hűség kedvéért.

mandiner_orban_tasnadi

Még a Mandiner sem felhőtlenül boldog: vajon miért nem tett pontot a kétharmados Fidesz négy év alatt az ügynökügy végére?

Diszkréten bájos viszont az, hogy Nyári Medgyessy „besúgóságáról” éppen Kaposváron, a besúgás fővárosában beszél, egy Krakus Péter fedőnevű igazi (!) besúgó melósdekoltázsából kikandikálva, száját épp csak megtörölve. A Somogyi Hírlap publicistájának minapi öngóljához hasonlóan ő sem hiszi, hogy „az előző rendszer alja népéről” egy kaposvárinak épp szeretett polgármestere jut majd eszébe. Vagy Orbán Viktor kedvenc államtitkára, a szintén III/II-es Tasnádi László, akit tegnap védett meg különös vehemenciával, és aki a fent említetteket trenírozta, irányította, szervezte. Nyári nyomorult hazugságai vajon hogyan férnek össze az általa hivatkozott Hamvas Béla szelíd tisztaságával, s az erkölccsel, melyről bölcselkedik?

Ha az Olvasót az agymosottságnak ez a foka már nyomasztóan emlékezteti Orwell regényére, az 1984-re, s a Párt jelszavai közül különösen az utolsóra: „A tudatlanság: erő”, ne magában keresse a hibát.

H. I.