Hozzászólás: bátorság, szabadság, demokrácia

Szemétre a régi lomokkal a kaposvári közéletből is

Nem lehet más, mint véletlen: néhány napja vált ismertté (persze csak a KAPOS-T írása nyomán), hogy Szita Károly súlyos közpénz-milliókból kívánja (kívánta?) megszondázni Kaposvár lakosságát arról, mi is legyen a Rákóczi futballklub nevű csődtömeggel, s épp mostantól találkozhat a nagyérdemű egy „szavazós-véleménynyilvánítós” Facebook-oldallal, „Kaposvár – szólj hozzá!” címmel. A részvételi demokrácia ez utóbbi zsenge hajtását – az előbbit sem zsengének, sem demokratikusnak nem neveznénk – a korábbi, küldetését betöltött „Kaposvári elkerülő ötezerért? Kösz, nem”, két és félezres támogatottságú FB-közösség alapítói hozták létre, éppen az oldal – fogalmazzunk így – „életrevalósága” által inspirálva. Az azonban már ennyiből is látszik, hogy „itt és ott” egészen másképp képzelik a demokratikus jogok gyakorlásának formáit.

A mai közgyűlésre készült az az előterjesztés, amelynek része a 2015-ös városi költségvetés módosítása. Itt, a kiadások közt szerepel egy 1,9 milliós tétel, melyről itt olvashatnak részletesen: „felmérés” a Rákóczi „lakossági megítéléséről”. Felmérés, mi? Maga a közvéleménykutatás ténye is botrány, hiszen egy futballcsapat megítélése a szurkolók dolga: ha sokan elmennek a meccsre, fizetnek a jegyért, jönnek a szponzorok, ha nem, nem. Azt sem árt a botrányosan magas összeg mellett megjegyezni, hogy a gyanús pedigréjű, Fidesz-közeli cég jellemzően olyan eredményeket fog kihozni, amit a tisztelt megrendelő kíván. Két misiért… naná. Főleg, ha szeretne a jövőben is megrendelést kapni.

kaposvar_szolj_hozza

Szólj hozzá: nem kerül kétmillióba, folyamatosan működik, hiteles, ellenőrizhető, demokratikus

Amennyire tudjuk telefonos, tehát vastagon múlt századi módszerrel dolgoznak: ennél ma már jelentősen hatékonyabb, főleg pedig: olcsóbb és hitelesebb eszközök vannak arra, hogy a polgárok akaratukat és véleményüket kinyilváníthassák. Számos, nyilván fejlett országban van már példa arra, hogy az Internetet és a közösségi oldalak adta részvételi lehetőségeket használják fel arra, hogy fontos politikai, közéleti kérdésekben döntsenek, megismerjék egymás véleményét.

Ennek kiváló módszer az az említett Facebook-oldalon alkalmazott szavazó modul, amely persze már ismereteink szerint „fizetős”, tehát nagyjából évi száz-százötvenezer forintból tartható fenn (a résztvevőknek persze ingyenes), viszont garantáltan hiteles, tehát kizárja a többszörös szavazás lehetőségét és a szavazás manipulációját. Vitán felül áll, hogy egy ilyen fórumra, a vélemények ütköztetésére, új nézőpontok bevitelére, és a többség akaratának kifejezésére szükség van Kaposváron (is) – sunyin becsempészett, manipulatív és méregdrága egyszeri közvéleménykutatások helyett.

Nyilván a kérdések alkalmanként más-más fajsúlyúak, lehetnek köztük jelentősebb, politikai színezetűek, máskor érdektelenebbek, csak keveseket érintők. Esetenként indulatokat válthatnak ki, akár érdekeket is sérthetnek. Az azonban nem kétséges, hogy – pl. körülnézve a kaposvári „médiapiacon”, ahol múlt századi stílusú televíziók, rádiók és újságok ontják a polgármesteri szózatot, gagyi bulvár- és aránytalan mennyiségű, csak a figyelemelterelést szolgáló sporthír mellett – egy nyílt közéleti fórum képviselheti az új hangot, s erre éppen a Szita polgármester által kitalált Rákóczi-közvéleménykutatás szégyenletes volta világít rá a legjobban.

Azért beszéljünk egy kicsit „haza” is: a szavazás önmagában nem pótolja a sajtót, azt, hogy a közös dolgainkat alaposan körül kell járni, érvelni, egy vagy akár több szempontot is mérlegelni. Néhány mondatban nem fog menni. Viszont segíthetünk dönteni, s ez sem kevés.

lomok_kaposvar

Lomok a kaposvári utcán: lehetne másképp?

A legutóbb feltett kérdés, mely szerint „szükség van-e az évi egyszeri városi lomtalanítás rendszerének átalakítására”, igencsak aktuális: Kaposvár lakói lassan beletörődni látszanak abba kétségbeejtő állapotba, amely tavaszonként újra és újra előáll. A közmunkások hada eltakarítja a tél maradványait, az útsózás nyomait és az őszi leveleket, majd jön a lomtalanítás, melynek során a lakók, lehetőleg napokkal az összegyűjtés előtt kipakolják a világ összes létező szemetét a járdákra, a guberálók legnagyobb örömére, akik többnyire precízen a helyszínen feldolgozzák a pénzzé tehető részeket, szétszórva a számukra érdektelent, fokozva a káoszt. Ezek után a hét végére az önkormányzat „tisztasági napot” hirdet, melyben aztán jellemzően iskolásoknak kell eltakarítaniuk – értsd: kézzel összeszedniük – a lomizók és a nagyon is trehány „begyűjtő kommandók” után maradó üvegcserepeket, szétázott papírt, rongycafatokat.

Számunkra nem kérdés, hogy – éppen a szelektív hulladékgyűjtés általánossá válása miatt is – át kell alakítani a lomtalanítás helyi rendszerét, más szabályok és feltételek alapján, más szemlélettel kell végezni. Ez semmiképp nem azt jelenti, hogy meg kellene szüntetni, de pl. egészen biztosan szűkíteni kéne azt az időt, amelyet a lom az utcán „tölt” – pl. napok helyett néhány órára, s ezt a közterület-felügyelők a lomtalanítás idején fokozottan ellenőrizhetnék, különösen a belvárosban. Ugyanígy szükség lenne arra is, hogy a kitehető lomok körébe ne kerülhessenek be olyan szelektíven gyűjtendő anyagok, mint a papírhulladék vagy az elektronika.

Ebben kérdésben egyébként a napokban volt városi közmeghallgatás – öt-hat fő részvételével. Az érdektelenség oka viszont Kaposváron korántsem egyértelmű: a különböző kollektív megnyilvánulások, mint pl. az említett Facebook-közösség is, arról tanúskodnak, hogy a polgárokat igenis érdeklik az őket közelebbről vagy akár közvetve érintő kérdések, a közmeghallgatástól viszont nem várnak semmit. Tudják, hogy kioktatáson, véleményük arrogáns lesöprésén túl másra nemigen számíthatnak.

Máshol viszont igenis, képesek aktívak lenni, s erre vétek nem oda figyelni: a lomtalanításos kérdésre az oldalon közzétett adat szerint mostanáig közel ötszázan szavaztak. A működtetők az oldalra kitett friss közlemény szerint ezer voks után kívánják nyilvánosságra hozni a végeredményt.

Figyelni fogjuk, rajta leszünk. Ahogy azon is, hogy Kaposvár vezetése és retardált helyi média mikor veszi észre magát, azt, hogy elmúlt az ő idejük: lejárt a központilag, zsebből irányított sajtó, az egyszemélyes, képmutató látszatdemokrácia kora.

Ha a „zemberek” még nem is teljesen, de a technika már mindenképp túllépett rajtuk.

H. I.