Újabb intermodális mesék, második rész: nem a méret a lényeg, hanem a répa

Taszár, M9, logisztikai központ: mond valamit?

Írásunk előző részében lelepleztük a városháza álságait: azt, hogy a végére még fogpiszkáló sem marad a „történelminek” beharangozott városfejlesztésből, nemhogy petrencerúd. Szita Károly összehordott hetet-havat föld alá vitt sínekről, üvegalagútról (mellesleg a föld alatt miért is lenne üvegalagút?), csak, hogy ne kényszerüljön beismerni: itt bizony csúnyán lehúzták az eredeti költségeket, kevesebb mint az egyharmadára, s azt se feledjük: ez bruttó összeg, ebből még 27 százalék áfát az állam áttesz a másik zsebébe. Emiatt éppen a projekt kulcsfontosságú elemei nem valósulnak meg, pl. a belvárost a fürdővel és a Donnerrel összekötő aluljáró, mely a vasúti peronok biztonságos megközelítését is lehetővé tette volna. De van ennél nagyobb gáz is:

úgy tűnik, a MÁV teljességgel ellenérdekelt a megvalósításban, ugyanis szüksége van azokra a rendezőpályaudvari funkciókra, amelyek a távolsági buszállomás ide településével megszűnnének. Senki nem tudja, hogy ezt az ellentmondást ki, mikor és hogyan fogja feloldani.

Erről nemrégiben a hvg.hu írt hosszabb, elemző cikket, amelyet mi is idéztünk már, s amelyből konkrétan kiderül, hogy a vasúttársaságnak esze ágában sincs lemondani arról a tizenegy sínpárról, s persze a hozzá tartozó területről, amely éppen a leginkább belvárosinak tekinthető területrészen, a pályaudvari épület és a tőle délre fekvő fürdőkomplexum között van.

 

A HVG cikkírója megkérdezte a MÁV-ot, de az ő terveik közt nem szerepel a rendezőpályaudvari rész kiköltöztetése. Tévesen szerepel  a szövegben a 13 milliárd forint, már csak 10 és fél, de az is 27%-ban ÁFA.

 

Erre pedig az elődleges magyarázat épp most, a cukorfeldolgozási kampány idején látszik kiválóan: itt tárolják ugyanis a répaszállító vagonokat, mielőtt azok kiürítésére sor kerülne a cukorgyárban. Időnként egy talpalatnyi hely sincs ezen a területen. Közismert, hogy a vasút egyik legjövedelmezőbb üzletága a teherszállítás, pl. a ráfizetéses, macerás személyforgalommal szemben, olyannyira, hogy vasúti szakemberektől származó információnk szerint mind a Dombóvár-Kaposvár, mind a Fonyód-Kaposvár vonal felújításának

a fő szempontja korántsem az utazó kaposvári polgárok nagyobb kényelme volt, hanem a répaszállítás „gördülékenyebbé”, biztonságosabbá tétele, különösen a Fejér és Tolna megyei répatermelő vidékekről.

 

Répavonat a kaposvári pályaudvaron. Az őszi három-négy hónapban ez a nagy biznisz: egyes szakemberek véleménye szerint ezért kellett felújítani a dombóvári és a fonyódi vonalat is, nem Szita Károly két szép szeméért. Ezért nem akarnak engedni a tizenegy sínpárból.

 

A cukorkampány három-négy hónapja után az év többi részében aztán ezek a külső sínpárok még meg is rozsdásodnak, annyira nem használják.

Bár a régi, cselédmédia által mutogatott fellengzős tervek nyilvánvalóan mennek a kukába, s újakat még nem láttunk, de gyanítható, hogy sínszám-csökkentés nélkül ez az átalakítás, a négysávos Budai Nagy Antal utca „elhúzása” a vasút irányába plusz a távolsági megálló áthelyezése nem fog menni. Patthelyzet.

Kaposvár városa eddig is láthatóan a totális vesztes volt ebben a játékban, és sejtésünk szerint az is marad: az idézett HVG-cikk arról is szól, hogy más megyei jogú városok nagyságrendekkel több pénzt kaptak közlekedésfejlesztésre: „Elképesztő összegeket költöttünk egy-egy vasútállomás újjáépítése: Vácon 20 milliárd forintba, Székesfehérváron 33-ba, Békéscsabán 35 milliárdba került csak az, hogy ugyanazt az állomást kipofozva visszaadták az utazóközönségnek. És még nincsen vége: 2019-ig Szombathely következik, újabb 30 milliárd forintért.”

Tegyük ehhez hozzá Debrecent 21 milliárdért, és érdemes megnézni azt is, hogy ott milyen léptékekben gondolkodott az építész ebből a pénzből. És még a tizenhatezer lelket számláló Kisvárda is négymilliárdból újíthatja fel pályaudvarát…

És most, ennek zavaros, jórészt felesleges és átgondolatlan tervnek a várható kudarca okán kéne venni egy nagy levegőt, és teljesen újragondolni a kaposvári közlekedésfejlesztést:

Hagyni a fenébe a hülye intermodális lázálmot: Kaposvárnak kisebb gondja is nagyobb annál, mint, hogy százötven méterrel odébb kerüljön a távolsági buszpályaudvar! Amúgy sem tudnánk semmit kezdeni a felszabaduló hellyel, hisz tíz éve nem épült társasház a belvárosban: csak a Bethlen tér ötven méteres körzetében van négy üres telek, ill. elkezdett projekt, ami kereslet híján befulladt, és üresen áll. Amúgy pedig a távolsági buszpályaudvar és a Teleki utca közti terület ugyanilyen senki földje.

Felesleges luxus a „tekergőhíd” átépítése: szívünk szerint lebontanánk, és simán megnyitnánk kétkarú sorompóval a gyalogosok és a kerékpárosok számára (sőt, egy Petőfi téri körforgalommal még az autósoknak sem elképzelhetetlen), a lecsökkentett számú síneken az átjárást a Bartók Béla utca tengelyében. Itt sem lenne rosszabb átkelni, mint a Cseri sorompónál vagy Tüskeváron.

 

Már két fiatal életet követelt a felüljárótól szinte karnyújtásnyira elhelyezett, csibedróttal védett magasfeszültség: ennyire biztonságos.

 

Ne feledjük, hogy abból már volt két halálos baleset, hogy fiatalok felmásztak a felüljárón a szinte karnyújtásnyira lévő, háromezer voltnyi egyenáramot vivő vezetékhez.

És mit kéne ehelyett tenni:

Ezt a bizonyos vasúti rendező- és átrakó pályaudvari funkciót előbb-utóbb mindenképpen ki kell vinni a városból: a legszerencsésebb volna a reménybeli M9-es gyorsút (autópálya) és a taszári repülőtér közelébe. Innen gond nélkül megközelíthető lenne egy kétvágányúsított vonalon az összes környékbeli ipari üzem, jóval több, mint most.

Elérhető lenne továbbá a cukorgyár, és miután a répavagonok ellenkező, északi irányból jönnének, és a Béla király utcánál nem lennének a csigalassú cukorgyári tolatások, a felüljáró építése feleslegessé válna: ennél sokkal nagyobb közúti forgalmú pl. a tüskevári, s ott fel sem merül.

Ami viszont ennél sokkal fontosabb: folytonosan jönnek a friss hírek a M9-es különböző szakaszairól. Tervegyeztetések folynak a Körmend-Zalaegerszeg közti részéről, és meglepő,

de a Kaposvár-Bonyhád közti szakaszra már nemrégiben kiadott, érvényes építési engedély is van!

A teljes hosszában kiépült M9-es nagyságrenddel több gazdaságfejlesztési potenciállal bírna Kaposvár számára, mint az agyonhájpolt 67-es: Ausztriát, Szlovéniát és Horvát-, valamint Olaszországot kötné össze a gőzerővel fejlődő kecskeméti-szegedi térséggel, Romániával, Szerbiával, Törökországgal. Ennek a középpontjában lenne egy rendező- és átrakó pályaudvar, kapcsolattal a repülőtérhez és a gyorsforgalmi úthoz.

Az új 67-es pedig kis túlzással csupán arra lesz jó, hogy a fideszes elvtársak gyorsabban és kényelmesebben feldöngethessenek a heti eligazításra Budapestre. No meg behoz még néhány száz átmenő kamiont a Füredi-Berzsenyi utcába.

 

Cargocenter valahol Európában (Findel-Birelhaf). Vasúti átrakó, gyorsforgalmi csatlakozás, repülőtér, központi fekvés. Ebbe talán érdemesebb lenne fektetni, mint a stadionokba.

 

És a taszári reptérről sem kéne lemondani, ha már a két intergalaktikus balfácán, Heintz Tamás és Gelencsér Attila le is szerepeltek: ma már nem kell méregdrága helyi repülésirányítási eszközöket beszerezniük az egyes reptereknek. A jövőben egy távoli központból irányítják a teljes légiforgalmat Magyarországon, az egyes helyszíneken pl. Debrecenben, Pécsen vagy a Budapest Airporton szenzorok, kamerák és persze a távoli észlelést végző eszközök segítik csupán a légiirányítók munkáját.

Ez nagyságrenddel olcsóbbá tenné a beruházást, hiszen csak a kifutópályát kéne felújítani meg a fénytechnikát, és kezdetnek, kedvcsinálónak némi raktárkapacitást kiépíteni. Személyforgalmi terminál már van – jó évtizede, kihasználatlanul. Eleinte akár kevés repülőt is fogadhatna, és fokozatosan bővülhetne a forgalom, ahogy ezt láttuk pl. Debrecen esetében.

Kontinentális út, vasút, repülőtér: ezt lehetne tenni azért, hogy Kaposvár valóban logisztikai központ legyen, és ennek alapján tudjon érzékelhető gazdaságfejlődést produkálni.

Egy stadion árából simán kijönne, és talán hosszú távon megoldana néhány dolgot. Mert az, hogy ez a mostani terv gazdaságot nem fejleszt, munkahelyet nem teremt, az biztos, s így az is, hogy az „évszázad beruházása, a csoda” nem több szimpla zsákutcánál.

H. I.

Szóljon hozzá, lájkoljon minket a KAPOS-T Facebook-oldalán!