Akkor most ki is az, aki szeméttel etet bennünket? Ízteszten a politikusi rizsa

Munkásszállók, úszásoktatás, közbiztonság

Néhány hete kavarta fel a közvéleményt az a hír, hogy a nemzetközi cégek (multik) által előállított, nagy áruházláncok magyar egységeiben árult élelmiszerek egy részének a NÉBIH vizsgálati eredményei szerint gyengébb a minősége, mint ugyanannak pl. Ausztriában vagy Németországban. A történetről persze kiderült, hogy ezer sebből vérzik, és amúgy egy 2014-es vizsgálat eredményeire hivatkozik, melyet most látott célszerűnek előrángatni a kormányszócső Magyar Idők – nyilván véletlenül, így az olimpiai aláírásgyűjtés idején. Ezzel együtt persze az is felmerült, hogy – ha már kormánykampány – arra is érdemes vetni egy pillantást, hogy ők, ill. a kiszolgáló csicskahadsereg mivel etet bennünket. Mi konkrétan a helyi politikára és médiazsoldosaikra gondolunk.

A széria első darabjában – milyen meglepő – Szita Károly három megnyilvánulását vetnénk alá egy kis tesztnek: nemrég volt teli a helyi média az ún. „foglalkoztatási paktummal”, melynek kapcsán az is kiderült, hogy mégsem „szakemberlakások” (micsoda szószörnyeteg) épülnek a Dési Huber utcában fiatal, idecsábítandó szakemberek számára, hanem munkásszálló(k) ingázóknak. Érdemes volt sokmillióért brosúrát csináltatni teli bárgyú számítógépes grafikákkal, ha semmi nem abban a formában, akkor és azért valósul meg – ha ugyan.

A munkásszállót viszont, mint foglalkoztatást elősegítő eszközt kimondottan rossz ötletnek tartjuk, különösen közpénzből. Kaposvár városának saját forrásaiból a helyi, maximum a vonzáskörzetében élő lakosok foglalkoztatását kellene elősegítenie, s nem azt, hogy az itt működő cégek idecsábíthassanak burkolt állami támogatással (a lakhatás is beletartozik) az ország távoli vidékeiről, netán Ukrajnából dolgozókat. Ha jönnek, költözzenek hosszabb időre, családostul.

Munkásszállót pedig építsenek maguknak a cégek, ha nem látnak más megoldást: ebből a kaposváriaknak semmi haszna. Arról nem is beszélve, hogy gyanúnk szerint ezek a férőhelyek leginkább a ZÁÉV-vendégmunkások ideiglenes elhelyezését szolgálnák…

Sonline-nyelvcsapás: sikertörténet, persze, mint annyi más, persze politikusi. Önfényezésben eszébe sem jut önmérsékletet tanúsítani.

Nem újdonság, hogy Szita Károly csak azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyekben a város jótevőjeként kedvére tetszeleghet. (Csak a munkáját végzi, s nem is különösebben jól.) Egyik kedvenc témája a kaposvári kisdiákok úszásoktatása: boldogan fotóztatja magát cselédeivel az uszodában, köztük, és a dolog pénzügyi súlyához képest nagyságrendekkel többször foglalkoztatta vele sajtóját.

Ezzel is volna néhány apróság, azzal együtt persze, hogy abszolút támogatandó és üdvös gyermekeink „vízijártassága”. Igaz, hogy ez már a kilencvenes években is rendszeres volt számos kaposvári iskolában, csak akkor még a polgármester nem plankolta fel, mint politikai témát.

A kivitelezéssel is akadnak bajok: a fürdő tanuszodája, ahol órák legnagyobb része folyik, igazából a januári hideg napokban mutatta meg gyengéit: egyszerűen kifűthetetlen volt. Számos információ jutott el hozzánk akkor, hogy a kisdiákok sorban betegedtek meg, és megfázás miatt le kellett mondaniuk az úszásórákat. A Klebelsberg Kollégiumban ugyan megfelelő a hőmérséklet, ott viszont a vízminőség hagy maga után némi kívánnivalót.

A város által szervezett, ill. támogatott úszás- és korcsolyaoktatás távolabbi nézőpontból nem más egyébként, mint bújtatott intézményfinanszírozás:

A kaposvári sportegyesületeknek jószerével nincsenek szponzoraik – erről itt írtunk –, így a közismerten nagyon rossz pénzügyi konstrukcióban megszületett, örökre ráfizetéses, elátkozott jégcsarnok, a hasonlóan gázos, ráadásul a rossz kivitelezés miatt állandó műszaki problémákkal küzdő fürdő használatát nem tudnák kifizetni, így mindezt a város állja. Ugyanez a helyzet persze az itt nem érintett sportcsarnokkal is, és persze ne feledjük: a közlekedési vállalatnak sem jön rosszul az a néhány különjárat…

Harmadik példánkat a közbiztonsági statisztikák világából vennénk: olyan nagyon nem meglepő, hogy a közterületen elkövetett bűncselekmények számára jótékony hatással vannak az utóbbi években felszerelt térfigyelő kamerák. A Heffer Attila rendőrkapitány által a kaposvári közgyűlés elé vitt legutóbbi, 2016-ról szóló közbiztonsági jelentés is – némi hurráoptimizmussal – kiemeli a csökkenést.

Igaz, Heffer a jelentésében nem hajlandó tényszámot közölni, és – elődjének, Ferincz Józsefnek a 2014-es évről szóló beszámolójával ellentétben – a szöveg végén nem közöl áttekintő táblázatot sem. Így aztán úgy kell kinyomozni (stílszerűen), hogy 2016-ban 286 közterületi bűncselekményt regisztráltak. Ehhez képest Szita Károly 2014 végén, a „Hiszünk egymásban!” című ezoterikus pamfletjében azt vizionálta, hogy a városi kamerarendszer megvalósítása után

négy (!) hónappal teljesen megszűnnek a város közterületein a bűncselekmények! Íme:

 

2014-ben Szita Károly még azt hangoztatta, hogy a város bekamerázása után teljesen megszűnnek a közterületi bűncselekmények. Normális?

 

2015 végén diadalmasan bejelentették a kamerarendszer átadását, ám a 2016-os rendőrkapitányi jelentés „csak kismértékű csökkenésről” beszél. Nos, ennyit érnek a polgármesteri hadovák. Épelméjű ember egyébként egy pillanatig sem gondolhatta komolyan, hogy „teljesen megszűnik” egy bűncselekménytípus – úgy tűnik, nem mindenki tartozik ebbe a kategóriába, aki szabadon járkál a városháza folyosóin.

2015-ig ilyen adatokban gazdag, áttekinthető táblázat zárta az éves rendőrkapitányi jelentést. Azóta inkább összefüggésükből kiragadott százalékok és hangzatos szólamok alkotják.

A bűnügyi statisztikákkal, amelyen a helyi rendőri erők előszeretettel lovagolnak, amúgy is óvatosan kell bánni: Heffer Attila jelentésében szinte mindent 2010-hez hasonlít, mintha akkor jött volna el a Messiás. Viszont 2012-ben módosították a BTK-t, és húszezerről ötvenezerre emelték a szabálysértési értékhatárt, majd egy év múlva újabb statisztika-javító intézkedéseket vezettek be.

Nem csoda, hogy ennek hatására „csökkent” a bűncselekmények száma.

A módszertannal is baj lehet: különös, hogy a 2015-ről szóló Heffer-jelentés a lakásbetörések számát 2013-ra vonatkozóan 226-ban adja meg, ám az egy évvel korábbi, Ferincz-féle beszámolóban ugyanez az adat 413, közel a kétszerese. Úgy tűnik, esetenként így, tintaceruzával sikerült csökkenteni a bűnesetek számát, és kevésbé a valóságban.

Mi sem támasztja alá ezt jobban, mint, hogy az elmúlt hetekben vagy három durva betörés is borzolta a cseri városrész lakóinak idegeit…

Eszmefuttatásunk nyilván nem arról szól, hogy hiba volt megszervezni a kisdiákok úszásoktatását, vagy, hogy ne javítaná érdemben a százmilliókért felszerelt kamerarendszer bűnüldözés eredményességét. Sőt, még csak nem is Szita Károly polgármesterről. Ő csak beszél össze-vissza – mert megteheti. A baj, hogy nincs kritikus sajtó, amely szembesítené a kifűthetetlen tanmedencével, vagy bármely korábbi, fellengzős ígéretével.

Erősen megoszlanak a vélemények arról, hogy a Spar, az Aldi, a Tesco, a Lidl milyen minőségű áruval etet bennünket. Az az érzésünk, hogy azok, akikben a hírek hallatán felhorgadt az árvalányhajas önérzet, csak egy újabb politikusi maszlagot nyeltek be – szokás szerint. És eszükbe sem jut kikérni maguknak.

H. I.

Nyilvánítson véleményt (lájk, komment, megosztás, ilyenek) a KAPOS-T Facebook-oldalán!