Kaposfest-botrány: Kokas Katalin és Kelemen Barnabás ellen-fesztivált indít Budapesten?

Krétakör-huzavona: a „hálátlan” Kaposvár büntiben…

Már az emlékezetes év eleji kamara-vihar idején nagyobb összegeket mertünk volna tenni arra, hogy az ügynek lesz folytatása: mint az közismert, a Kaposfest megálmodója, és idén februárig aktív művészeti vezetője, Kokas Katalin hegedűművész mondhatni kurtán-furcsán, váratlanul és magyarázat nélkül lemondott posztjáról. Az esetről Kaposvár közvéleménye hivatalosan csupán hónapok múlva, májusban értesült, a szervező cég vezetője, Bolyki György nyilatkozatából, s a valódi okokról semmitmondó, kitérő válaszok születtek. Most, december 15-én Kelemen Barnabás hegedűművész lépett Budapesten a nyilvánosság, konkrétan koncertje közönsége, majd Facebook-követői elé azzal, hogy a „Zeneakadémia befogadta feleségem, Kokas Katalin nemzetközi kamarazenei fesztiválját”, mely 2016 júliusában debütál.

Kokas Katalin is megosztotta, ill. kommentálta a bejelentést azzal, hogy „Öröm számunkra, hogy nemzetközi mesterkurzusokkal és előadásokkal bővítve a Zeneakadémia Nagytermében folytathatjuk immáron közösen Barnabással a nemzetközi kamarazenei fesztiválomat!!!”

Így: „fesztiválomat”.

kokas_katalin_kelemen_barnabas_jegy

Kokas Katalin (jobbról) és férje, Kelemen Barnabás: “a feleségem fesztiválja”, “az én fesztiválom”

Valójában nem kellett hozzá sem valódi vájtfülűnek, sem kaposvári sznobnak lenni ahhoz, hogy tudjuk: Kokasék a pénz, konkrétan az NKA-támogatás elosztása miatt vesztek össze a szervező Bolyki-céggel. Rögtön Szita Károlyhoz rohantak, hogy „rendezze le” a vitát, pontosabban, hogy rúgja ki a Bolyki Brothers Kft-t. Ám Bolykiéknak 2016-ig van szerződésük a Kaposfest rendezésére a várossal, és a polgármester sem merte kenyértörésig vinni a dolgot, miután Bolyki György meglehetős gyorsasággal egy alternatív megoldással állt elő: március végén felkérte Baráti Kristófot és Várdai Istvánt a két, fiatal koruk ellenére nemzetközi hírnévnek örvendő muzsikust a művészeti vezetésre. Várdai István is kaposvári kötődésű: édesapja ifjan a helyi zenészvilág ismert alakja volt, ma a pécsi egyetem tanszékvezetője. E sorok írója tőle, József utcai házukban hallotta először a „Let it Be-t”, zongorán, a suli utáni házikoncertjei egyikén.

A hirtelen váltás ugyan okozott némi felbolydulást, főleg Kokas Katalin kaposvári gyökerei miatt, többen, a „sznob-fan kemény mag” hangosan reklamálták vissza a Kokas-Kelemen párost a Facebookon, ám, miután az idei fesztivál színvonalán, hangulatán és sikerén nem hagyott mély nyomot távozásuk, nagyjából mindenki napirendre tért a dolog felett. A prae.hu kritikusa, Danczi Csaba László így ír: „Aggodalmaim, hogy a fesztivál Baráti és Várdai személyében jó kezekbe kerül-e, alaptalanoknak bizonyultak. Kevés élményem ellenére arról győződtem meg, hogy ha lehet, még az eddigieknél is jobban funkcionál az esemény.”

kelemen_barnabas_levele

Kelemen Barnabás Facebook-oldalán megosztott levele, melyet koncertje előtt osztogattak a Zeneakadémia közönségének: egyértelmű a szándék

Kokas Katalinék zsarolási potenciálja így nullára csökkent, és ezek után Szita sem volt abban a helyzetben, hogy melléjük álljon. Ám, hogy bosszút forralnak, azt a szakma belső viszonyait ismerő forrásaink teljesen biztosra vették, csak az volt a kérdés, hogy mikor és mi módon teszik. Mi – szerények leszünk – arra tippeltünk, ami végül is megvalósulni látszik: egy ellen-fesztiválra, amelyet Budapesten szerveznek, időben közel a Kaposfesthez, hogy, ha nem is azonnal, de néhány év alatt szépen elszívja a közönséget, a fellépőket, a szponzorokat és a médiaérdeklődést.

A művészházaspár mostani megnyilvánulásai „feleségem, Kokas Katalin nemzetközi kamarazenei fesztiválja”, „fesztiválom”, az hogy a rendezvényt a saját tulajdonukként kezelik – ennek jogi alapja tudomásunk szerint a legkevésbé sincs – arra utal, hogy nagy hibát követtek el azok, akik Kokas Katalint és Kelemen Barnabást afféle „érzékeny művészlélekként”, hímes tojásként kezelték, s rosszul értelmezett tapintatból hallgatásukkal igyekeztek őket megóvni a médiafelhajtástól, a botránytól, s – kaposvári szokás szerint – igyekeztek szőnyeg alá seperni a konfliktust.

Mondhatnánk színpadiasan, a történethez illően, hogy lehullott az álarc: ha valami nem lehet a mienk, pusztuljon. Természetesen elméletileg elképzelhető, hogy két, rövid néhány héten belül rendezésre kerülő nemzetközi kamarazenei fesztivál is megél egy országban, de erre kevés az esély. Először a fellépők kényszerülnek majd dönteni a két esemény közt, s nyilván lesznek olyanok is, akik nem óhajtanak darázsfészekbe nyúlni, s inkább távol tartják magukat, és lesznek szponzorok, akik több reklámértéket látnak egy budapesti nagyrendezvényben, mint egy poros kisvároséban. És nyilván lesznek olyanok szép számmal, akik csak egy-egy koncertre jönnek majd le Kaposvárra, mert eddig is nehezen töltöttek el több napot egy olyan helyen, ahol még egy nyomorult wellness-szálló sincs.

Természetesen senkinek nincs joga elvitatni a történet szereplőitől, hogy – bármilyen személyes ok miatt – kiszálljanak egy vállalkozásból, és indítsanak egy másikat – akár hasonlót. Nyilván Bolyki Györgyéknek eszébe sem jutott, hogy olyan exkluzív szerződést kössenek a művészeti vezetővel – ez egyébként szokás a világ fejlettebb részein – amely kizárja egy bizonyos ideig, pl. öt évig, hogy hasonló szerepet vállaljon egy másik, konkurensnek számító rendezvényen.

Elegánsabb lett volna kitalálni valami mást, ha már ekkora művészek vagyunk.

Ezért most – úgy tűnik – súlyos árat fizet Kaposvár. Színházát, az egykor legendás „Kaposvár-jelenséget” sikerült néhány év alatt színtisztán politikai megfontolásokból szétverni, lejáratni, lezülleszteni, s most félő, hogy ismét elveszíti – köszönhetően jórészt a helyben „bevált” gyakorlatnak tekintett titkolózásnak, fű alatt, a nyilvánosság kizárásával zajló ügyintézésnek – nehezen, verejtékes munkával, sok áldozattal kikínlódott új büszkeségét.

Amelyben Kokas Katalinéknak elvitathatatlan a szerepük. De – hogy a „Krétakör” példázatával éljünk – ez nem jogosítja fel őket arra, hogy elpusztítsák, hogy ilyen eszközökkel bizonyítsák: csak általuk létezett.

H. I.