A legbiztonságosabb várostól a közpénzből épült Zselici Hajlékig: a KAPOS-T 2018-ban, második rész

„This is Kaposvár.”

Folytatjuk évismétlőnket a második félévvel: azt persze nyilván minden rendszeres olvasónk látja, hogy csak egy töredékét emeltük ki a tárgyalt témáknak: nyolcat a hatvankettőből, ráadásul itt van a második fele is – még ötven írás. Júliusban kiderült, hogy Szita Károly polgármester – ahogy már annyiszor – a legótvarabb hazugságoktól sem riad vissza: számos nyilatkozatában állította, hogy „Kaposvár a legbiztonságosabb megyeszékhely”, csak sajnos ezt a hivatalos bűnügyi statisztikák a legkevésbé sem támasztják alá. Ahogy abból sem lett semmi, hogy a térfigyelő kamerák felszerelésével megszűnnek a közterületen elkövetett bűncselekmények. Kettőből kettő pofára esés, és még hol van a vége…

Megtudhatták a KAPOS-T-től, hogy kétmillió forintra perelte a Kaposvár Most kiadóját, a Zselici Forrás Kft.-t az a fiatalember, akit azzal rágalmazott meg a Szita Károly közvetlen irányítása alatt álló propaganda-kiadvány, hogy ő ölte meg 2015-ben a fiatal dohánybolti eladót. A per első fokon decemberben ítélettel zárult: másfél milliót fizet a kiadó.

Júliusban még bemutattuk az országnak az Átlátszóval közös tényfeltáró projekt keretében Fülöp Péternek, a Csiky Gergely Színház igazgatójának pályaképét, mely a pécsi Maláta sörbártól indult, és az egyelőre hiú reménynek bizonyult, kissé elsietetten bejelentett miniszteri biztosságig „ívelt”.

Augusztusban szintén egy „Átlátszó-s” tényfeltárásé volt a főszerep: az épülő Kaposvári Közlekedési Központ brutális nagy szélhámosságát lepleztük le: L. Balogh Krisztina városi főépítész egy budapesti konferencián már évekkel korábban beismerte szakmai közönség előtt, hogy az egész beruházás teljesen értelmetlen és felesleges.

De az is kiderült, hogy Kaposvár főmérnöke miben jó: jaj, nem, isten ments műszaki, netán közlekedési vagy csatornázási problémákat rábízni! Nem, Tóth István úr a székelykapu-állításban jeleskedik – ez meg is látszik a rábízott terület állapotán.

Szeptember első napjaiban röhögtünk volna egy iszonyatosan jót, ha nem lenne vérlázítóan botrányos: egy szegény, ügyefogyott városi alkalmazott felrakta Kaposvár honlapjára azt a korrigált közgyűlési jegyzőkönyvi változatot (szaknyelven „draft”-ot), amely elárulja: a dokumentum, ami hivatalos volna az utókor számára, köszönő viszonyban nincs a valósággal.

Botrány, szégyen és minimum hivatali visszaélés a köbön. Önök szerint volt következménye? Szóvá tette valaki a helyi ellenzék soraiból? Jól tippeltek, a „nem” válasz volt a helyes. „This is Kaposvár.”

Kiderült az is, hogy egy Mészáros Lőrinc-közeli cég, a Belfry lépett be szponzorként a kaposvári labdarúgás és kosárlabda életébe. Sírjunk vagy nevessünk?

Október viszont még nagyobbat szólt, országosat: oknyomozó riportot tettünk közzé – szintén az Átlátszóval – arról, hogy Kaposvár képviselője, Gelencsér Attila bevásárolta magát egy tészta-, ill. élelmiszerforgalmazó kft.-be, a Maza Tésztába. Tette ezt úgy, hogy meghamisította a kötelező vagyonbevallását, miután nem tüntette fel a vagyonszerzést, s azon kívül gyanúsan olcsón, kb. ötödáron vásárolt. Ám, ha ez nem elég, a riportból kiderül, hogy még ez a szerény összeg sem fér bele a vagyonbevallása számaiba.

Habár mi körülbelül négy jogszabálysértést látunk itt, sem a hatóságok, sem az ellenzék politikusai nem mozdították a kisujjukat sem.

Elég csak néha ránézni a statisztikákra, hogy kiderüljön, mi is az igazság, szemben a Szita-propaganda fellengzős nagyotmondásával: Kaposváron csökkent legjobban a népességszám az elmúlt években, kilenc százalékkal, viszont itt épült a legkevesebb lakás a megyei jogú városokkal összehasonlítva.

Októbert színesítette még a Gálvölgyi-botrány is: megint csak Kaposvár került be negatív hírek kapcsán az országos köztudatba.

Novemberben bemutattuk Kaposvár újabb Patyomkin tervét: az „Üzlet Utca” c. EU-s finanszírozású projekt újabb, a Közlekedési Központhoz hasonló hazugságra épül: azért nyúlnak le – persze kormánysegítséggel – újabb uniós pénzeket, hogy kicsinosítsák azokat az önkormányzati tulajdonban lévő belvárosi üzleteket, amelyekre évek óta nem találtak bérlőt.

Klasszikus: nem a személyzetet, hanem a kanapét (portált) cserélgetik a Kaposvár nevű kuplerájban…

Decemberben látott napvilágot idén már a sokadik, az Átlátszó.hu tényfeltáró oldallal közös leleplezésünk. Somogy megye főjegyzője, Sárhegyi Judit Szentbalázson, ahol nem mellesleg korábban polgármester volt, pofás kis parasztházat épített magának uniós, LEADER-projektből származó pénzből, konkrétan húszmillióból.

Elvileg falusi vendégfogadásra kapta volna a támogatást, ám vendégnek nyomát sem látták a környékbeliek, s a hozzáférhető dokumentumok sem támasztanak alá értékelhető vendégforgalmat. Az átadástól számított öt év hamarosan lejár, és az egykori fideszes polgármester ezután szabadon rendelkezhet a „tulajdonával”.

Úgy gondoljuk, szűk, szakmai értelemben kiváló évet zártunk. Kissé bővebben? Talán, ha egy százalékát sikerült feltárni annak a sok szemétségnek, amivel a hatalom gyakorlói megörvendeztettek bennünket, csak itt a környéken. Nyilván egy percig sem csináltuk volna, ha nem bíznánk abban, hogy valamikor valami majd jobbra fordul: s ugyanezért kívánunk minden olvasónknak sikeres és boldog új évet.

Huszka Imre szerkesztő