Kaposvár, Nagy Imre tér, október huszonharmadika – és akik nem vállalják az örökségét

Az ünnep másnapján sem árt némi emelkedettséget tanúsítani. Ez azonban számunkra sem a hamis pátosszal, sem a képmutatással vagy a hazugsággal nem egyenlő. Úgy gondoljuk, hogy épp az ünnep apropóján lehet és kell kimondani egy-egy kényelmetlen tényt, igazságot, mert az ünnep az önmagunkkal való szembenézés ideje is, az újragondolásé, a megtisztulásé. Kevés olyan pillanat, személy vagy dolog volt a magunk mögött hagyott, egyre távolodó évszázadban, a huszadikban, amely Kaposvárt, ezt az „szegényes, poros kisvárost” a nagyvilág figyelmének középpontjába röpítette. Festője, Rippl-Rónai József minden bizonnyal az egyik, s, hogy egy nagyot ugorjunk, az amerikai hadsereg 1995-ös taszári érkezése is ide sorolható. És ahhoz sem fér kétség: hogy 1956 vértanúhalált halt miniszterelnöke, Nagy Imre Kaposváron született, szintén ok a feltétlen büszkeségre. Arra, hogy azért léteznek olyan térképek, amelyeken jegyzik ezt a várost.

nagy_imre_szobor_leleplezes

A leleplezésre váró szobor. Eredetileg a mai Európa térre tervezték, végül, nagy nehezen itt találtak neki helyet. Kaposváron a jobboldal mindig félszívvel viszonyult Nagy Imre örökségéhez.

Persze ahhoz, hogy tartósan ott legyünk ezeken a térképeken, az is szükséges, hogy meglévő értékeinket úgy őrizzük, úgy ápoljuk, ahogy az hozzájuk méltó. Ne legyünk gyávák kimondani: korántsem egyértelmű, hogy Kaposvár minden tőle elvárható tiszteletet megad egyetlen igazi világtörténelmi alakjának, Nagy Imrének. Hogy azt látnánk: valódi, jó értelemben vett Nagy Imre-kultuszt teremtett a város. Ehelyett elsunnyogják, mint a Fidesz-kormány a köztársaság kikiáltásának 25. évfordulóját. Mert az volt tegnap, ha valaki a néhány köztörvénygyanús kormányközeli USA-ból való kitiltása és az internetadó-gumicsonton való rágódás közepette nem vette volna észre.

Kezdhetnénk a miniszterelnök szobrának történetével, mely az eredeti, 1989-es kezdeményezés szerint a volt Latinca Sándor téren (ma Európa tér, amíg át nem nevezik), a Fő utcából nyíló, a múzeummal szemben lévő téren lett volna. A sok éves huzavona során, mely a szobor sorsát kísérte, végül úgy alakult, de fogalmazhatunk így is: egyesek, vagy inkább a kettesek úgy mesterkedtek, hogy tizenöt évig egy névtelen, és kijelenthetjük: szerencsétlen helyen állt a szobor. Most annyiban változott a helyzet, hogy, bár a helyszín méltatlansága szerintünk továbbra is fennáll, legalább neve van: a korábbi, most lejárt mandátumú közgyűlés szocialista tagjai 2012-ben kezdeményezték, hogy a terület, mely helyet ad a miniszterelnök szobrának, viselje a Nagy Imre tér nevet. „Mindössze” két évnyi huzavonába került.

Először kézzel-lábbal kapálóztak ellene, majd jöttek sorban a kifogások: „túl sokba kerülne” a Csokonai utca lakóinak új személyi okmányokkal való ellátása. (Mondják ezt azok, akik nem szégyellnek tízmilliókat fideszes propagandakiadványokra elszórni közpénzből.) Aztán jött a másik: új bélyegzőket és levélpapírt (ah!) kéne készíttetnie az Agorának és a kormányhivatalnak. Mert végül csak „ők” ketten kapnak új címet, a tér másik oldala marad Csokonai utca. Hozzá kell tennünk azonban, hogy információink szerint a kormányhivatal megpróbálta magát áttranszponálni a Széchenyi térre, hiszen elvileg mindkét irányból megközelíthető, de valami földhivatali csoda folytán tervük nem sikerült.

nagy_imre_szobor_bozot

… ma pedig már alig látszik ki az elhanyagolt, elvadult bozótosból.

Az is elképzelhető, hogy, a korábbi kormánymegbízott, Juhász Tibor „szívügye” volt ez, s az új hús, Gelencsér Attila embere, a szerencsétlenül járt motorosok gyámolítója, Neszmélyi Zsolt nem tartotta szerencsésnek, hogy emiatt netán magyarázkodnia kell. Ennek némileg ellentmond, hogy a Kaposvári Újság című (állítólag) baloldali, (állítólag) „hírportál” meglehetősen szervilis módon szó szerint közli Neszmélyi „gondolatait” 56-ról. A Kaposváron, immár a Nagy Imre téren székelő kormánymegbízott egyszer sem bírta leírni Nagy Imre nevét.

A tér nevet kapott tehát, és az élesebb szemű megfigyelők észrevehették, hogy a korábbi kopjafák is eltűntek középről. Tegyük hozzá, a szobornak az eredeti helyszín lett volna méltó, a mostani környezet, bár nevet már kapott, egyszerűen szégyenletes: igénytelen bozót, hitvány fák növik, takarják be lassan Paulikovics Iván egyébként nagyszerű, művészi, a miniszterelnök személyiségét hitelesen ábrázoló alkotását. Úgy tűnik, a város vezetésének és gondnokságának nincs túlzottan ellenére, hogy Nagy Imre szobrát lassan elnyeli a bozót, és a hely valójában kezdettől alkalmatlan egy méltó tiszteletadás lebonyolítására.

Hét évnek kellett eltelnie, míg a Kaposvár városa egy művészi, bár kevéssé méltó környezetben lévő szobrot állított szülöttének, Nagy Imrének. Addigra az ország már telis-teli volt az őt ábrázoló szobrokkal. Ahhoz sem kell Google-matadornak lenni, hogy valaki megtudja: hány településen neveztek el közterületet róla. És sehol nem kellett várni rá huszonöt évet.

Kaposvár talán a legutolsó a sorban. Ebben is, mint annyi másban. Ezt se feledjük, mikor – ha csak gondolatban is – fejet hajtunk a hősök előtt.

H. I.