Kovács-saga – összegzés, 1. rész

Talán lassan lezárhatjuk Kovács József (a „rendőrgázolóként” hírhedtté vált, első fokon végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt volt Fidesz-KDNP önkormányzati képviselő, ma is hivatalban lévő Kapos Holding-igazgató) történetét. A KAPOS-T írása nyomán az Index, a 444.hu, az Origo, és az RTL Klub Híradó is beszámolt az esetről, így hozzávetőleg másfél-kétmillióan értesültek arról, hogy Kaposváron miként mennek a dolgok: mit engedhet meg magának az, aki a Fidesz és Szita Károly körein belül tartózkodik, még akkor is, ha történetesen büntetőeljárás folyik ellene egy kirívóan erőszakos bűncselekmény miatt, melyben már első fokon el is marasztalták. Itt és most összefoglalnánk a reflexiókat és a tanulságokat.

Minthogy szerintünk a Fidesz „sikerének” első számú eszköze helyben és országosan is a nyilvánosság szinte teljes körű elfoglalása, a KAPOS-T különösen fontosnak tartja az állandó sajtókritikát. Kezdjük is ezzel: a Fidesz szerint a jó sajtó, akár a jó indián, a halott, legfeljebb némi zombijellegű mozgás engedélyezett. Erre a legutóbbi példa Szita polgármester zseniális jelzős szerkezetének („történelmi útfelújítás”) bárgyú, monoton, kritika nélküli ismételgetése. A helyi sajtó – ellentétben az országos médiumokkal, melyek szívesen és korrekt módon idézik lapunkat – természetesen jó zombi módjára hallgatott, mindössze egy Facebook-hozzászólásra futotta cikkünk nyomán.

Szűcs Tibornak megígértük, hogy válaszolunk felvetéseire, íme: Ami a képet illeti, mi ezt a balatondel.hu című weblapról vettük át jóhiszeműen, szerzőségi és forrásmegjelölés ill. felhasználási korlátozásra utaló (vízjel, stb.) kitétel nélkül. Számunkra ezért pillanatnyilag nem egyértelmű, hogy ki rendelkezik a kép jogaival – ha Szűcs Tibor deklarációján túl is az lesz, természetesen megtesszük a kötelező lépéseket.

Capture_szucs_tibor

Szűcs Tibor Sonline-szerkesztő hozzászólása

Másik, érdemibb megjegyzésére, melyben csúsztatással és hazugsággal vádol, csak annyit, hogy nem akar vagy nem tud olvasni (végül is ezért újságíró és nem olvasó): büszkén felemlegeti, hogy a kuruc.info-n való megjelenés után a Sonline volt az első, mely közölte, és az országos sajtó a közvetítésükkel vette át.

Csakhogy én a cikkemben nem ezt kifogásoltam, hanem azt, hogy az esetről, mely 2012-ben történt, miért hallgattak közel egy évig, mikor a városban mindenki tudott róla, és miért csak akkor merték kinyitni a szájukat, miután már nyilvánvaló volt, hogy nem lehet útját állni a nyilvánosságnak? Ki is csúsztat és hazudik itt?

Félremagyarázni persze mindig könnyebb, de, hogy valami pozitívat is mondjunk: a KAPOS-T többek közt azért indult, hogy áttörje ennek az elhallgatásra létesült véd- és dacszövetségnek a falát. Nem március 15-én kell évente egyszer belerikkantani a világba, hogy „függetlenek vagyunk”, nem a sajtónapi fogadáson kell feszíteni a polgármester mellett, hanem vállalni a sokszor egzisztenciálisan is kockázatos, kényelmetlen és fárasztó konfliktusokat.

A mai Sonline-on megjelent végül egy rövid hangicsálás az esetről, miután az országban már milliónyian értesültek róla. Nem meglepő, hogy egy Kovács József bizonyítvány-magyarázó monológ lett belőle (csak nehogy szentté avassák a végén), mely fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy „támadások kereszttüzébe” került a város és Kovács úr – szegények, a szívünk szakad meg. A cikkecskét K. G. monogrammal valószínűleg a Kapos Tv-től kirúgott Kovács Gábor jegyzi – neki egy, ennél sokkal zaftosabb történet biztosan a tollában marad…

Hosszú lesz, kisvártatva folytatjuk, itt már Kovács úr is megszólal…

H. I.