Megbukott a gyógynövénygyűjtő szociális szövetkezeti program is: Kaposváron, úgy látszik, semmi sem sikerül

A szövetkezet éppolyan kudarc, mint a közmunka

Nemrég számoltunk be arról, hogy a nagy felhajtás közepette átadott, agyonhájpolt „Helyi termékek boltja” szép csendesen az enyészeté lett. Szinte nem múlik el nap, hogy ne értesülnénk újabb és újabb kudarcokról, melyeket sokszor egyszerű hazugsággal próbálnak sikernek beállítani: ez történt a minap is, miután arról kaptunk hírt egyre bővülő olvasó- és információs bázisunktól, hogy egy újabb projekt, melyről a helyi média szintén a legfelsőbb fokokban áradozott – finoman szólva is haldoklik. Kaposvár tiszteletre egyre kevésbé méltó városvezetése felmarkolta az állami támogatást – nem keveset – azzal, hogy szociális szövetkezetet hoz létre a leginkább rászorultaknak, aki gyógynövényt fognak termeszteni állami földeken, fabrikettet gyártanak majd, amit szociális alapon kiosztanak, s mindezért piaci bért kapnak, nem közmunkás-alamizsnát. Nos, nyilván kitalálják: mindebből úgyszólván semmi sem lett, s ebben bizonyára közrejátszott a felelős, Borhi Zsombor alpolgármester hozzáértése és ügybuzgalma.

Az országos sajtóhoz is eljutott diadaljelentés szerint nem kevesebb, mit ötszáz (!) család megélhetését tervezte ilyen forrásból a Szita-agytröszt – legalábbis a propaganda szintjén. A Kaposvár Most éppen két éves videóján ötven hektáros levendula-ültetvény terveiről beszélnek, s a Rákosi-korszak filmhíradóit idéző átszellemültséggel ecseteli a szép jövő részleteit a program vezetője.

Aki – információink szerint – mára már elhagyta a süllyedő hajót, akárcsak a közfoglalkoztatottak jó része. Papíron még – a tervezett száz (ötszáz?) helyett – negyven- negyvenöten vannak, ám ottjártunkkor csupán hat-hét személy lézengett a területen. A híres levendula-ültetvényt jórészt benőtte a méteres gaz, amellyel négy, felettébb kedves és beszédes hölgy küzdött némileg reménytelenül.

Akik elmondták, hogy nincs elég ember az ültetvény rendben tartásához, ezért nyelte el a dudva. A közmunkások nem szívesen jönnek ki ide, hiszen itt „meg kell fogni a munka végét”, és „könnyebb a városban söprögetni egy kicsit”.

Itt azonban meg kell állnunk stílszerűen egy ásónyomra: közmunkások? Nem erről volt szó, hanem piaci alapú foglalkoztatásról!

 

A Kapos Extra 2015 júliusi lelkendezése: gyógynövénygyűjtés, ősztől fabrikett-gyártás (azóta sem), és persze mindez ötszáz családnak. Közben a százmilliós állami támogatás (közpénz) már többször is elfogyott…

 

Arról, hogy a szociális szövetkezet piaci alapon foglalkoztat dolgozókat, nyilván legalább a minimálbérért és járulékaiért, nem ötvennégyezer forintos rabszolga-alamizsnáért. Ez volt a program lényege, ám ehelyett közfoglalkoztatottakkal találkoztunk, akiknek a nyilván nem túl nagy lelkesedése miatt nyelte el a gaz a szép reményeket.

Ezen a ponton persze sokan lesznek olvasóink közül, akik majd dologtalanságot, munkakerülést emlegetnek: nekik szabad a pálya, ki lehet menni, és havi ötvennégyezerért fel lehet virágoztatni az ültetvényt, hajrá.

Hangsúlyozzuk: nem erről volt szó, és nem ezért kapott az önkormányzat százmillió forint közpénzt a programra.

Ráadásul gyógynövény helyett a terület legnagyobb részén szabadföldi zöldségtermesztés folyik, káposzta, krumpli, amelyből nem létezik ekkora területen nemhogy száz, de még öt embernek sem piaci jövedelmet kitermelni.

A pénz úgy tűnik, elfogyott, és persze azoknak jutott a legkevesebb, akik az érdemi munkát végezték – volna.

Arról is eljutottak hozzánk információk, s ezek a helyszínen jártunkkor megerősítést is nyertek, hogy egy faapríték-üzem „sem működik” a töröcskei gazdaságban. Hatvanmillió forintért vettek egy fabrikettáló gépsort a Zselic Kertje Szociális Szövetkezetnek, amellyel a kaposvári szegényeket, rászorulókat segítették volna tüzelővel.

A levendulaültetvény telepítésekor, 2014-ben még volt létszám, lelkesedés, szép új kék overáll, minden. Ma már csak a reménytelen küzdelem van a méteres gazzal.

Jelentkezzen az, aki egyetlen darab fabrikettet is kapott rászorulóként

Borhi Zsomboréktól: a gép megvásárlása óta tudomásunk szerint egy percet sem működött.

Faapríték gyártása folyik ugyan, de azt eladják a Pécsi Hőerőműnek, mely biohulladék-hasznosítás örve alatt gyakorlatilag felvásárolja a környék tűzifáját, így nem kis mértékben okozói a jelenlegi tűzifa-hiánynak.

Az Index, ill. az Abcúg cikke részletesen beszámol a kormány abbéli szándékáról, hogy szociális szövetkezetekbe kívánják terelni a közmunkásokat, hogy így csökkentsék a hatalmasra duzzadt, egészségtelen közmunka-rendszert. A cikkben ugyan pl. úgy beszélnek a kaposvári szövetkezet brikettgyártásáról, mint megvalósult tényről, de a program egészével kapcsolatban ők is szkeptikusak: épkézláb, piaci alapon működő szövetkezetekhez szaktudás, innováció, s általában az kell, ami bármely vállalkozás talpon maradásához.

A csupán egy hónapja megjelent Index-cikkben röviden nyilatkozik Borhi Zsombor is, a program önkormányzati felelőse: „Kaposvár alpolgármestere a Zselic Kertje Szociális Szövetkezetet érintő kérdéseinkre azt válaszolta, hogy a szociális szövetkezet hét fő alkalmazását vállalta, a munkások a közfoglalkoztatottak és álláskeresők közül fognak kikerülni, a munkabérük pedig jelentősen, közel negyvenezer forinttal nő majd.”

Hét, azaz hét fő, egyelőre az is a holdban, legalábbis jövő időben. Ma már szó sincs sem száz, sem ötszáz családról, amit olyan boldogan kürtöltek világgá a kisminkelt mikrofonállványok és más lelkendező médiacsicskák.

Persze megszoktuk már a kissé elsietett diadaljelentéseket és az eltaknyolást követő nagy hallgatásokat. Ha ebből a sok ótvar dumából, mely állagában is hasonlít a faaprítékra, brikettet lehetne préselni, soha nem fázna senki.

H. I.

Nyilvánítson véleményt (lájk, komment, megosztás, ilyenek) a KAPOS-T Facebook-oldalán!