Nagy Imre-megemlékezés: Jánosi Katalinnak, a miniszterelnök unokájának levele

A helyi propaganda-eszközök hozták a formájukat

Néhány napja, tizedikén este került sor Kaposváron arra csendes tiltakozásra, amelyen a szülőváros polgárai álltak ki a forradalom miniszterelnökének emlékét napjainkban érő támadássorozattal szemben. Itt és most ugyanis – mint Eörsi László történész a 168 ÓRÁ-nak adott interjújában rámutat – nem csupán a budapesti Vértanúk téri szobor eltávolításáról van szó, hanem arról is, hogy a kormányközeli propagandasajtó – ezzel egyidőben, láthatóan vezényszóra – alpári támadást indított ellene. Utólag is látható, hogy mennyire indokolt volt a fellépés: már sokadszor próbálják bemocskolni, holtában is megalázni, s láthatóan élvezik ebben a kormánykörök támogatását. Mára eljutottunk odáig, hogy Nagy Imre szobrának eltüntetése egy másféle jelképpé, egy újabb, immár az egypártrendszerbe és autokráciába vezető rendszerváltás szimbólumává válik.

Az alábbiakban közöljük Jánosi Katalin levelét, melyet a kaposvári demonstráció

résztvevőihez írt, s mely a szervező, Polgári Szabadság Platform weboldalán található:

Tisztelt Emlékezők, kedves kaposváriak!

Nagy Imre, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnöke koncepciós perében, az utolsó szó jogán mondott beszédében kijelentette: „Sorsomat a nemzet kezébe teszem.”

A mai kaposvári gyertyagyújtáson Önök képviselik ezt a nemzetet, amely szülővárosában a mártír miniszterelnök emlékét, tiszteletét fenntartja, őrzi – hálás személyes köszöntem ezért!

Büszkék lehetnek városuk fiára!

  • aki 1945-ben földet osztott somogyi sorstársainak s a feudalizmusból szabaduló országnak,
  • aki a gyötrő diktatúra éveiben merész reform-tervet igyekezett megvalósítani, 1953 és ’55 között miniszterelnökként 750 ezer embert engedtetett ki a börtönökből, aki bezáratta a kényszermunka-táborokat, megszüntette a kitelepítéseket, a kuláklistát, a kényszerű téeszesítést, aki felülvizsgáltatta a koncepciós pereket,
  • aki 1955-ben – bár Moszkva erőszakkal akarta a változtatásra rábírni – megtagadta mindezen intézkedések eltörlését, s inkább lett megfigyelt, mindenhonnan száműzött, házi őrizetben élő nyugdíjas, mintsem a helyes reformpolitika megtagadója, árulója
  • aki 1956-ban a forradalom miniszterelnökeként kihirdette a több-párt-rendszert, a tárgyalások indulását a megszállók kivonulásáért, az ÁVH eltörlését, az ország semlegességét,
  • s aki a forradalom bukásakor végül nem menekült el, nem disszidált, nem hagyta magára nemzetét, a bíróság előtt nem mentegette magát, hanem vállalta a felelősséget, és vállalta a sorsközösséget honfitársaival.

A főhajtás kijár Nagy Imrének – nem „csak” a forradalom alatti vállalásai, majd honfitársai és az elért eredmények melletti kitartása, a halál vállalása miatt – de megelőző politikai munkássága, így az előbb említett 1953-55-ös első Nagy Imre-kormányprogram felszabadító, diktatúra-ellenes politikai és gazdasági reformjai miatt is!

Mindezt ma is elhallgatják, az általános kommunista-ellenesség örvén próbálják elhazudni, személyét bemocskolni. Akárcsak 1989 előtt, ma újra küzdenünk kell a mártír miniszterelnök igazságának elismertetéséért.

Önök ma egy igaz magyar hazafira emlékeznek a mécsesek gyújtásával, s mindannyiunk helyett is örömünket fejezik ki, hogy Kaposváron áll a Nagy Imre szobor!

Lélekben én is Önökkel vagyok és köszönöm a szép gesztust, a nemzet mártírja és a szobor melletti kiállásukat.

Köszönöm ezt ma – és köszönöm ezt az év minden napján!

Üdvözlettel: Jánosi Katalin, Nagy Imre miniszterelnök unokája

És tegyük hozzá azt is, ami miatt – szokásunk szerint megvárjuk a visszhangokat – néhány nap csúszással számolunk be a megemlékezésről: az országos médiumok közül a Népszava és a Magyar Narancs internetes kiadása számolt be az eseményről (utóbbi tudósítás szerzője e sorok írója), viszont a helyi sajtóban úgy en bloc – habár pl. a Somogyi főszerkesztőstül egy egész stábbal ott volt az eseményen – mélyen hallgattak róla.

Ennyire veszik komolyan a Mészáros Lőrinc által gondjaikra bízott polgárok hiteles, többoldalú tájékoztatását.

(Frissítés: a nyomtatott Somogyiban megjelent másnap egy eldugott, egymondatos kis hír az eseményről.)

Arról bezzeg, ahogy Szakály Sándor kurzustörténész teli arccal gyalázza a Magyar Idők Magyar Hírlap gúnynevű kormány-dögkútban – néhány nappal korábban, a fentebb említett lejárató kampány keretében – bőséges terjedelemben be bírtak számolni.

Orbán Viktor 1989-ben is csupán politikai karrier-építésre használta fel Nagy Imre emlékét, s most elérkezettnek látta az időt, hogy ismét hasznot húzzon belőle – e pillanatban épp azzal, hogy megtagadja.

H. I.


Fontos: a Facebook megváltoztatta az Ön által követett oldalak megjelenítését!

Ha tudni akar arról, amit Kaposvár vezetése és az általa uralt cselédmédia elhallgat, csupán annyit kell tennie, hogy Facebook-oldalunkon a „követés” gombra kattintás után állítsa be a „megjelenítés elsőként” opciót!

Így nem veszítjük egymást szem elől! Köszönjük!