Nyomdabúcsúztató 2.: így támogatja Kaposvár önkormányzata a helyi vállalkozásokat

Sem túlzott éleslátás, sem túl sok idő nem kellett hozzá, hogy bizonyítást nyerjen az, amit alig három hete tettünk szóvá: ahogyan a helyi nyomtatott sajtó, úgy Kaposvár vezetése is csak a szemforgató szólamok szintjén áll a helyi ipar pártján: megérkezett a postaládákba a kaposvári polgárok (köz) pénzén kiadott fideszes propagandakiadvány, a „Tegnap-ma-holnap Kaposvár”, címlapján a helyesírási hibák mellett az elátkozott színházépülettel, melynek felújítására esély sincs, s ezért igen szerencsés kézzel csak egy kis felbontású, távoli képen látszik mai állapota. A lényeg azonban – számos fontos dolog mellett – nem itt, hanem a brosúra utolsó előtti oldalán található: „Nyomtatta és kötötte: Dürer Nyomda, Gyula.”

Nyilván – ahogy mindenkinek, akivel eddig szót váltottunk a „termékről” – számos kritikai észrevételünk van, és szándékunk szerint ízekre is szedjük hamarosan, nemcsak ezt, hanem a négy, ill. nyolc évvel korábbi elődeit is. Most viszont azon kívül, hogy a látszólag nagylelkű gesztust: „megjutalmazzuk a kaposváriakat egy szép, színes kiadvánnyal”, leleplezzük, csak azt emelnénk ki: eltűnik egy nagy hagyományú, magas hozzáadott értéket létrehozó ipar a városból, amelyet a világon (máshol) máig a high-tech ágazatok közt tartanak számon.

tegna_ma_holnap_kvar

A színház a címlapon méretes öngólnak tűnik, hisz valószínűleg a tegnapelőtti, romos állapotában marad még jó ideig

„Nem gatyavarrodákra van szüksége Kaposvárnak!” fortyant fel megvetően Szita Károly, mikor a kétezres évek elején távozott a városból a Pasha Kft., mely az egyik legigényesebb nőifehérnemű-előállító cég Európában. Most viszont azt kell ünnepelni, hogy néhány gyógynövény-feldolgozással foglalkozó munkahelyet sikerült – állami segítséggel – létrehozni.

A brosúra-, és ezzel összefüggő légvárgyártásnak nagy hagyományai vannak Kaposváron. A szomorú ebben, hogy nemcsak a várost (túl) hosszú ideje vezetők, hanem a város polgárai szerint is rendjén van az, hogy négyévente a város pénzén – tegyük hozzá: sokmillióért – kiadunk egy halom színes papírt, melynek alig-alig titkolt célja, hogy újra a polgármesteri székbe juttassa Szita Károlyt. Fantasztikus eredményekről, világvárosi fejlődésről szólnak a színes-szagos, jórészt számítógépes grafikával készült fantáziák, melyek többsége – visszatekintve – soha nem valósult meg. A ténylegesen megépültek pedig jellemzően mások tollai: az állam – vagy az EU – pénze, magánemberek, netán vállalkozók forrásai állnak mögöttük.

Láthatóan nem érzi át a fásult többség, hogy ez mennyire erkölcstelen és cinikus: a közpénzből való kampányolás tipikus esete. Ha a takarékos állam jegyében mondjuk ugyanezt egy ízlésesebb és igényesebb weboldalon tenné közzé a város, egyetértően bólintanánk. Talán még akkor is, ha pl. tízévente – választási ciklusoktól függetlenül tenné – ugyanezt, nem néhány nappal a szavazás előtt, s nem bűzlene a bizonyítási kényszer verejtékszagától az egész.

Nyomda_tegnap_ma

Négy éve még voltak gátlások

Ahogy említettük, elemezzük majd, ám most arról, hogy szolgálja mindez a kaposvári vállalkozások talpon maradását: sehogy. Négy éve még a Kaposvári Nyomdában készült – 6,2 millióért. A mostaniról nem tudjuk, mibe került, mert ezt elfelejtették feltenni a város honlapjára, oda, ahol egyébként a szerződések (egy része) látható volna. Nyilván emelkedtek az árak, és persze hozzávehetjük a terjesztést is – biztosan több, mint tízmillióról beszélünk.

impresszum

A slusszpoén a végén, hogy nevessünk

Tegyük hozzá: információink szerint a brosúráról valamikor nyáron döntött a közgyűlés, amikor még a nyomda működött – a csődeljárás csak egy okkal több lehetett volna, hogy nekik adják a megbízást. Nem adták.

Egy messzi-messzi galaxisban, távol a civilizált, európai színvonalú Kaposvártól, a Balkánon, él egy kiskirály, bizonyos „Mr. Húsz Százalék”, aki szintén nem arról híres, hogy helyi vállalkozókat tömne megbízással. Állítólag azért, mert nem szeretné, hogy valami bárdolatlan kófic amolyan borközi állapotban átkiabálna neki az Arany Bika éttermének egy másik asztalától: „aztán mi jót eszel a pénzemen, Lajos!?”

Mert ezeknek semmi sem szent ám, képesek bármire.

H. I.