Önnek új üzenete érkezett július harmadik hetében

Úgy tűnik, ez lesz a rendszer: a Hétfogás rovatban afféle sajtólevelezés folyik, ahogy jó már néhány alkalommal megesett – nem untatnánk a tisztelt olvasókat annak ismétlésével, hogy a kaposvári közélet megújítását egészen biztosan a sajtóviszonyokkal kell kezdeni. Üzenetet kaptunk, s az üzengetés – micsoda meglepetés – a Somogyi (Nép) Hír-, -online, stb. lap szokása, mondhatni évtizedek óta. A bratyizós-dörgölőzős újságírás tipikus eszköze ez a „tudjuk ám, amit tudunk, s, ha akarnánk, meg is írhatnánk” című burkolt üzenet, ami aztán, ha elevenbe talál, letagadható: „ugyan már, józsikám, pistikém, gyurikám, hát csak nem gondolod… nem neked szólt, dehogy.” Szóval, úgy tűnik, üzenetet kaptunk.

Bevezethetnénk azzal is gondolatmenetünket, hogy az idén év elején végbement itt némi tulajdonosváltozás, melynek során végső soron a (lapvélemények szerint a Fidesz egykori miniszterének, Fellegi Tamás-közelinek tekinthető) Vienna Capital Partneré lett a korábban a német Axel-Springer tulajdonában álló, nyolc megyei lapból és különböző bulvármagazinokból álló portfólió. „Véletlenül” épp a választások előtt, ahogyan a kaposvári önkormányzat a „Somogyit” rendkívül előnyösen érintő székház-bérleti díjcsökkentő döntése is ekkorra esett. Nos, erre írja a minap megjelent szerkesztőségi cikk, hogy „kiadónk politikai befolyástól mentes gazdasági teljesítményének köszönhetően … független sajtótermék”. Szó szerint így van, efelől semmi kétség.

broken-pen_2

Az írástudók tündöklése

Nyilván csak sokak érzéki csalódása a cikkek hangvételében, a témaválasztásban, az ellenzék kezelésében érzékelhető „jobbra tolódás”. Erre álljon itt két példa:

A KAPOS-T is foglalkozott nemrég azzal, hogy Szita Károly polgármester diadalittasan jelentette be: az idén 130 millió forintot költ a város intézményfelújításra. Itt jegyeznénk meg, hogy az imént említett Somogyi-cikk büszkén hangoztatja, hogy ők „nem az események alakítói … hanem hiteles krónikások, nem azt tartjuk dolgunknak, hogy kimondjunk, hanem hogy kérdezzünk”. Nos, nem sikerült például megkérdezni a polgármestert arról, hogy mitől is olyan nagy dolog ez, mikor pl. 2009-ben közel háromszorosa volt az összeg. Tovább is mehetünk: a „nagy kérdezőknek” sem Szitát, sem Gelencsér Attilát semmiről sem sikerült mostanában megkérdezni.

A „hiteles krónikásságról” pedig annyit, hogy a januári, költségvetésről szóló közgyűlésen Pintér Attila MSZP-képviselő és a polgármester közt a legélesebb vita épp az intézményfelújításról szólt: a tanácsnok szóvá tette, hogy a város szinte fillérre pontosan annyit költ intézményeinek felújítására, karbantartására, mint a Városliget átalakításának többletköltségeire, új attrakcióira, (homokos föveny, úszó szökőkút, napelemes energiaellátó rendszer), mindkettőre 134 M Ft-ot. Más szóval kirakat- és látványberuházásra, és a „csakazértis” szökőkútra, a Tesco áruház és a vásártér közti, jellemzően kutyafuttatóként szolgáló sivár, füves területre ugyanannyit fordít a város, mint óvodáira, iskoláira, orvosi rendelőire.

Nos, ezekről a beteg, perverz arányokról, s arról, hogy ezek ellen valahol, valaki egyáltalán szót emelt, egy szóval sem bírt tudósítani a Somogyi Hírlap, a „hiteles krónikás”…

Néhány héttel korábbi, június elejéről való másik példánk: egy publicisztika arra közhelyes bölcsességre alapozva, hogy példa nélkül nem lehet nevelni. Milyen igaz. Az írás felemlíti Lázár János mindenek felett álló miniszter ámokfutását Norvég Alap-ügyben, Kerényi Imre hírhedt buzizását, majd – fő a kiegyensúlyozottság – odabiggyeszti Mesterházy Attila lemondását, és azt, hogy – még kimondani is szörnyű – motorral távozott (!) az MSZP székházától.

Capture_latin_alap

A lényeg kiemelve

Fussunk neki még egyszer: Lázár János a Norvég Alap és a támogatott szervezetek ellen folytatott hadjárata nemhogy erkölcstelen, hanem minden civilizált demokráciában kimeríti a hivatali visszaélés büntetőjogi tényállását: kettőtől hét évig terjedő, letöltendő szabadságvesztés. Kerényi Imre a kisebbség elleni uszítás után úgyszintén csak Magyarországon járhat-kelhet szabadlábon és maradhat hivatalban.

Lássuk csak, mi is állhat ezzel szemben az ellenzéki oldalon? Hát persze: Mesterházy lemondott! Ha nem mondott volna le, akkor is felelőtlen, de az, hogy volt képe motorral… Tűrhetetlen gyalázat. Így kenődik egymásra és relativizálódik a helyi sajtó oldalain az, amitől kiiratkoztunk a jogállamból, Európa páriáivá váltunk, azzal, amit legfeljebb egy Magyar Hírlap-os vagy kurucinfós oldalon szokás szóvá tenni.

És mit gondolnak, mi került a leadbe, a címfejbe a gondos szerkesztői munka eredményeképpen? Naná, hogy Mesterházy, a kiegyensúlyozottság jegyében, ahogy egy független sajtótermékhez méltó.

H. I.