Önsorsrontó szocialisták: sem a megyei, sem a kaposvári közgyűlésbe nem került be az MSZP

Országosan ez a legrosszabb eredmény

Tudjuk, hogy a szembenézés nem része a magyar politikai kultúrának. Hiánya annál fájóbb, minél nagyobb a vereség, s Kaposváron – főleg a hangerőhöz, ill. a mellényhez képest – nem volt kicsi. Ezúttal csak egy párt, a szocialisták balvégzetével foglalkoznánk, két okból: egyrészt bármennyien is temették őket már jó ideje, Budapesten és számos nagyvárosban egészen jól szerepeltek, ugyanakkor viszont ezt a produkció lesújtó eredménnyel zárult az amúgy komoly baloldali hagyományokkal rendelkező Somogyban és Kaposváron: sem a megyei közgyűlésben, sem a megyeszékhely önkormányzatában nem képviseli senki a pártot.

Az összevetés során annyiban egyszerűsítettünk, hogy szinte minden ellenzéki siker összefogásban született: Budapesten tizennégy nemfideszes vezetésű kerület lett – plusz a főpolgármesteri szék – tíz megyei jogú városban hasonlóképp, s ezeknek a szövetségeknek kivétel nélkül meghatározó tagjai voltak a szocialisták. Szegeden, Pécsett, Miskolcon, Szombathelyen és a megyei jogú városok többségében – még ott is, ahol Fidesz-vezetésre szavaztak a polgárok – mindenhol jutott közgyűlési hely számukra.

Hat helyen nem került be a megyei közgyűlésbe MSZP-s tag sem önállóan,

sem összefogásban: Bács-Kiskun, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Pest, Somogy és Zala. (Emlékeztetőül, abból indultunk ki: van-e olyan, hogy mind a megyei, mind a megyei jogú város közgyűléséből kiesett az MSZP.) Pest megyében, Érden totális ellenzéki győzelem született, a Fejér megyei Dunaújvárosban úgyszintén, tehát nem állítható, hogy ezekben a megyékben ne lenne jelen a párt. Bács-Kiskunban, Kecskeméten 11-9 lett a Fidesz-ellenzék aránya, a megyében nincs, de a városban van MSZP-s képviselő, Dobos József, ugyanez a helyezt Székesfehérváron Márton Rolanddal.

Két kivételt volt csupán érdemes megvizsgálni abból a szempontból,

hogy dolgozott-e valaki rosszabbul a somogyi szocialistáknál: Győr-Moson-Sopron és Zala megyét. És ezzel nyilván összefügg, hogy Kaposvárhoz hasonló vereséget Győrben és Zalaegerszegen könyvelhetett el az ellenzék. Máshol teljesen egyértelmű, hogy tagjai voltak vagy egy győztes, vagy egy ellenzéki, de számottevő formációnak.

A helyzet azonban az, hogy Zalaegerszegen listán bejutott Góra Balázs, a helyi MSZP erős embere, Győrben pedig a helyi szocialista elnök, Pollreisz Balázs olyannyira, hogy az időközi választáson ő lesz a közös ellenzéki polgármester-jelölt.

Így tehát valóban igaz, hogy Somogy és Kaposvár az egyetlen

„megye-megyei jogú város” páros, ahol teljesen lenullázták magukat. Pedig nekik van ebben a térségben pártszinten – ha a Fideszt nem számítjuk – a legnagyobb szervezettségük: van főállású megyei elnök, Harangozó Gábor, aki ráadásul nem parlamenti képviselő, több, szintén fő-, vagy részmunkaidős szervező, akiknek semmi más dolguk, mint a terepmunka, s ténylegesen működő alapszervezeteik, ill. tagságuk létszáma is még mindig vetekszik akármelyik ellenzéki pártéval.

Annak ellenére, hogy korábban hagyományosan erősek és szervezettek voltak

a tízezer fő feletti somogyi városokban (Barcs, Marcali, Nagyatád és Siófok), itt most már a DK és a Momentum tört előre. Ennek egyebek mellett van egy teljesen speciális „somogyi” oka: úgy hívják, hogy Gyenesei István. Nagyon kevés megyében jutott mandátumhoz a Somogyérthoz hasonló civil szervezet, de itt Gyeneseiék még öt év semmittevés, nulla politikai munka után is le tudtak nyúlni két mandátumot a szocik orra elől – ezzel persze a világért sem akarjuk azt mondani, hogy az MSZP érdemben dolgozott volna.

Vicc, hogy a Somogyért éppen azon a Nagyatádon szerepelt a legjobban,

ahol az ex-somogyértes Ormai István lett újra a polgármester – volt egy emlékezetes afférjuk Gyeneseivel – sem ott, sem más egykori megyei bázisán nem tudott számottevő eredményt elérni a szocialista párt. Persze kérdés, hogy feltétlenül egy budapesti fiatalember tudja-e jól képviselni a megyét, csak, mert elnökségi tag, s a testvére, Harangozó Tamás pedig frakcióvezető-helyettes.

 

Daliás idők: 2013. október 22-én még több százan vonultak fáklyával az MSZP országos megemlékezésén Nagy Imre szülőházától a szoborhoz Kaposváron. Középen Mesterházy Attila akkori pártelnök, balra Pintér Attila városi, jobbra Harangozó Gábor megyei elnök.

 

Hogy mást ne mondjunk, abból az ötvenmilliócskából, amit az „Ezalényeg.hu” c. propagandaportálra elb@sztak, Somogy nem sokat profitált.

A „sajnálatos kaposvári eseményekről” már sok szó esett a KAPOS-T felületén:

kezdetben Pintér Attila városi elnök volt az összefogás polgármester-jelöltje – máig nem tisztázott körülmények között váltotta az ismeretlenség homályából előbújó Horváth Ákos – majd, ellentétben a legtöbb megyei jogú várossal, a kompenzációs listáról is kiszorultak.

Tegyük hozzá: leginkább ócska szappanoperába illő körülmények között.

A fejleményekben persze minden résztvevőnek megvan a maga felelőssége: a DK-alelnök, Varjú László augusztus 20-án Kaposváron járt, és személyesen vezényelte az MSZP hátba szúrását. Sáros az MSZP országos vezetése, Tóth Bertalan elnök is, aki nem volt képes hatékonyan érvényesíteni az összefogásban a párt érdekeit, szinte minden erőforrást Budapestre összpontosítottak.

A helyi erők pedig meglehetősen kevés önállóságot és támogatást kaptak,

erre jó példa Szöllősi Istvánné egykori pedagógus-szakszervezeti főtitkár, országgyűlési képviselő esete. Ő hiába harcolt, kilincselt, levelezett a desedai halpusztulás ügyében, mindenhonnan „lepattintották”, pedig a párt országos választmányának és a Somogy megyei elnökségnek is tagja – ekkor még. Egyedül a Polgári Szabadság Platform civil szervezet vállalta fel az ügyet, így lett színeikben önkormányzati jelölt. Ám ezzel megszegte pártja alapszabályát, s ezért etikai eljárás indult ellene.

Az eljárás pedig magyarázatot ad arra, miért gondolják sokan,

hogy ez a párt megérett a pusztulásra: úgy indult, hogy a párt megyei alkalmazottja feljelentette a megyei etikai bizottságnál, amely ugyan meghallgatta őt, ám a döntésről már semmilyen értesítést nem kapott. Az Árok Kornél vezette „városkörnyéki” alapszervezetet értesítették, hogy Szöllősinét ki kell zárni, mert szembement az alapszabállyal. Az alapszervezet jó érzékkel meg sem hívta a saját kizárására: távollétében döntöttek.

Szöllősiné fellebbezést nyújtott be a párt országos etikai bizottságához

– elnöke Harangozó Tamás – amely válaszra sem méltatta, viszont Árok Kornélt valószínűleg figyelmeztették, mert ismételten összehívott egy taggyűlést, melynek egyetlen napirendi pontja a kizárás volt, s erre már meghívták az áldozatot is.

Ám a „kutyakomédia utolsó felvonását” – Szöllősiné fogalmazott így – már nem várta meg, elküldte a kilépési nyilatkozatát az alapszervezetnek. Az egykori szakszervezeti vezető, parlamenti képviselő, most országos választmányi és Somogy megyei elnökségi tag hivatalosan mindössze egy rövid értesítést kapott az MSZP ügyfélszolgálatától – mert az van nekik, fontos – hogy „törölték az adatbázisból”.

Szép dolog az összefogás, bár az az érzésünk, hogy jobb lett volna a párton belül kezdeni: akkor talán nem itt tartanának.

H. I.


Fontos információ: a Facebook megváltoztatta az Ön által követett oldalak megjelenítését!

Ha tudni akar arról, amit Kaposvár vezetése és az általa uralt cselédmédia elhallgat, csupán annyit kell tennie, hogy Facebook-oldalunkon a „követés” gombra kattintás után állítsa be a „megjelenítés elsőként” opciót!

Így nem veszítjük egymást szem elől! Köszönjük!