Egy kis „Extra” dicsőség: Orbán Viktor Kaposváron villámlátogatás keretében átadta Szita Károlyt

Megint sikerült bekerülni egy aprócska hullám erejéig az országos média fősodrába: kedden Kaposváron járt Orbán Viktor. Az alkalomra a helyi cselédmédia persze extra nyelvmunkával reagált: a Kapos TV-ben nyúlós-ragadós, kelttészta-szerű interjút készített vele az ügyvezetőnő, a Kapos Extra pedig (hogy a többiekről szó se essék) különkiadással készült. Ez persze minimális jelentőséggel bír, ellentétben azzal, ahogy Orbán az európai területfejlesztési politikáról beszélt – sajátos, orbáni-fideszes felfogásban. Ezzel aztán – a cink.hu révén – Kaposvár ismét a provincializmus, a gumicsizmás vidékiség fővárosaként jelent meg a köztudatban, mint már annyiszor.

cink_orban_kaposvar

Szita Károlynak pár perc elég – Orbán Viktornak is

Így kell beszélni a kaposváriakkal, ezt a nyelvet értik. Lényeg, hogy borzasztóan egyszerű legyen, és azon az atyáskodóan lekezelő hangnemen alapuljon, amit Orbán – és Szita Károly – olyan mesterien elsajátítottak az elmúlt években. Ez szúrt szemet a cink.hu-nak is, az, ahogyan a jelenlegi kormány a terület- és településfejlesztést kezeli. Ez máshol száz szakember tudományos munkáján, hosszú évek tervezésén, nyílt vitákon kristályosodik. Magyarországon lemegy a király vidékre, aztán, ha az alattvalói jól megvendégelik, és kedvére való dolgokat hall, megnyílik a buksza. Ha még néhány szűzlány is akadna a kis fehérvári huszárnak… hajaj.

Persze pontosan tudjuk, miről szól a pávatánc: önkormányzati választások vannak. Ilyenkor a miniszterelnök a nyakába veszi az országot, és kampányol a pártja jelöltje mellett. És itt érdemes figyelni az apró, alig észrevehető jelekre: az régóta köztudomású, hogy Szita Károlyt, mint országos politikust ügynökmúltja miatt évtizednél is hosszabb ideje „leírta” a Fidesz. Ezt Kósa Lajos, aki Szitával szemben valódi potentát a pártban, a Hetek című lapnak adott interjújában ki is mondta.

Orbán szavainak tehát van egy rejtett értelme: legalább választások idején demonstrálni kell azt, hogy a látszattal ellentétben Szitát nem veszi semmibe a kormány és a Fidesz: múltja miatt még nagyon „jó elvtárs” ő, aki „csak néhány percet beszélget” a miniszterelnökkel, és máris dől a lé. Honnan? A zsebből. Ezt az országot ugyanis, ahogyan Kaposvárt is, zsebből irányítják.

orban_szita_extra

Távolbalátók a Kossuth téren, TEK-esek rajongó hadától körülvéve: “látod, az a kis pont ott messze, na az 2018, Karcsi!”

Zsebcselek, zsebhoki, Zsebibaba. „Jól lobbizik, ügyesen harcol a fejlesztési pénzekért.” Ha Ön mondja, miniszterelnök úr… Csak az a baj, hogy ebből az elmúlt négy évben Kaposvár lakói semmit sem láttak. Leállt a 67-es út építése, pedig az utolsó méterig elő volt műszakilag és pénzügyileg készítve, nem valósult meg a színház felújítása, pedig Ön „személyesen ígérte meg” Szita Károly szerint, a tizenkilencedik századot idéző vasúton pedig az utolsó utáni pillanatban gányolt valamit a MÁV saját forrásból, hárommilliárdért úgy, hogy újra elszámolták maguknak a nullára leírt, negyven éves talpfákat.

Most ismét sikerült megígérni a 67-es utat, azzal, hogy a ciklus végére, 2018-ra megépül. Az csak négy év, addig sem kell a mostani úton hozzányúlni a brutális kátyúkhoz, amelyek miatt már a véresszájú kaposvári Fidesz-trollok egyike is hőzöngött egy sort a Facebookon. A többiről, a színházról és az intermodális közlekedési központ elhalasztásáról szó sem esett – a fák sem nőnek az égig.

Kérdés, mi lett volna, ha nem csak mellesleg ejti útba Kaposvárt Nagyatádról jövet (ez volt a fő úti cél) a miniszterelnök, ha nem csak néhány percet szán arra, hogy a város polgármesterével beszélgessen, ha nem csak utólag számol be róla a sajtó, hogy itt „járt”, ha a kaposváriak nem a „jó király” atyáskodó, lekezelő stílusában értesülnének arról, hogy Orbán Viktortól azért kapnak egy négysávos utat, mert kellően jó elvtárs a polgármesterük, ha…, ha…, ha.

Akkor az ország nemcsak névleg, papíron, hanem ténylegesen is Európa része lenne.

H. I.