Átkok, szitkok, és a mindent átszövő tudatlanság: Kaposvár Most-bloggerek az olimpiáról

A Momentum ellopta tőlük a csattogós lepkét

Sokszor megírtuk, és sokszor meg is kaptuk már barátainktól, hogy a Kaposvár Most észosztóival vitatkozni jogi értelemben „alkalmatlan tárgyon elkövetett cselekmény”, ugyanis csak az, ha szóba hozzuk őket, már egyfajta szintemelést – emelést, ugyan: idő- és térugrást – jelent számukra. Hagyjuk is általában szegényeket a saját levükben erjedni, hiszen amúgy is szinte ránk omlik a sok feldolgozatlan ügy, de néha, különösen, mikor kínjukban provokálni is próbálnak, nem álljuk meg szó nélkül. Az olimpiai aláírásgyűjtés amúgy is illik témáink sorába, hiszen sok hasonlóságot látunk a nyári gumiégető-ellenes kaposvári diadallal: pl., hogy az orbánista sajtó ugyanolyan zavartan makogva méltatlankodik most, mint Kaposváron bő fél éve. Ez azonban csak az egyik okunk a szólásra, a másik az írások minősége: hogy egyszerűen kétségbeejtő az az alantasság, gondolkodás- és felfogásbéli színvonal, tudatlanság, műveletlenség, amit képviselnek. És erre időnként fel kell hívni a figyelmet.

Mindeközben Dubaiban és Brazíliában: Fülöp Péter színigazgató úr Instagram-oldala egzotikusabbnál egzotikusabb utazásokról tanúskodik

Újabb adalék a színházi tisztogatáshoz

Az aktivitásból látható, hogy milyen érzékenyen érintette olvasóinkat mindaz, amit előző írásunkban a Csiky Gergely Színházban történtekről elmondtunk. Nyilván joggal: a leépülés, úgy látszik, megállíthatatlan. Talán ad némi vigaszt az áldozatoknak, hogy mennyien nyilvánítottak véleményt, és adtak hangot megdöbbenésüknek. Úgy tűnik, a város vezetése nem fogja fel: hiába lesz (majd egyszer) kacsalábon forgó színházunk, ha közben széthullik a társulat, s már elszélednek azok is, akik talán nem oszlopai, de nélkülözhetetlen alkotórészei voltak ennek az egykor Európa-hírű társulatnak. Bozsik Yvettre vagy Fülöp Péterre még a rajongóik (ha vannak) sem mondanák, hogy társulatépítő személyiségek. Viszont úgy tűnik, utóbbi a saját épülésére kiemelt figyelmet fordít.

Tisztogatás* a Csikyben: a kultúrkomisszárok élesben, a társulat tagjai közt vágnak rendet

A dolgok állásáról a kaposvári színházban

Információink szerint tegnap szerződésbontást kínáltak közös megegyezéssel négy régi tagnak a Csiky Gergely Színház társulatából: Horváth Zita, Kovács Zsuzsa, Fábián Zsolt és Lecső Péter öt hónap végkielégítéssel távozik. A minden bizonnyal jól megrendezett nagyjelenet résztvevői voltak még Fülöp Péter megbízott ügyvezető igazgató, a színház ügyvédje és Bozsik Yvette művészeti vezető. A kirúgott színészek mindegyike évtizedes múlttal bír a társulatban, tehát úgy tűnik, hogy a városvezetés elvárásait az olcsóbb színházról fegyelmezetten teljesítő menedzsmentnek sikerült vagy egy évszázadnyi tehetségtől, szorgalomtól, odaadástól, lelkesedéstől megszabadítania az intézményt, és nagyot léphetnek előre a Rátóti Zoltán által kijelölt, teljes eljelentéktelenedés felé vezető úton.

A Kossuth téri metrómegálló Kaposvárra költözött! A nyomok a Kétfarkú Kutya Párthoz vezetnek!

A legkevésbé sem képzelt riport egy pártkongresszusról

Jeles nap volt a tegnapi: abban a kiváltságban volt része a KAPOS-T-nek, hogy egyedüli médiumként meghívott volt a Kétfarkú Kutya Párt kaposvári összejövetelére, fellengzősebben szólva kongresszusára, amelyen Kovács Gergő, a párt elnöke is részt vett. Ő a magukat mégoly komolyan vevő politikai szervezetek vezetőit megszégyenítő sztár mostanában az országos sajtóban, különösen az Echo Tv-s interjúja után. Persze nem sokra mentünk a meghívással, hiszen a megbeszélésen stratégiai kérdések is szóba kerültek, ezért titoktartási fogadalmat kellett tennünk, mielőtt beléphettünk Kaposvár egyik legbiztonságosabb konferenciatermébe, s csupán hangulatképek vázolására voltunk feljogosítva.

Nullanulláék hozzák a formájukat: lopnak, csalnak, hazudnak, Fidesz-közeli bulvártakonyhoz méltóan

Illegálisan a hatalom szolgálatában

Ha azt hiszi valaki, hogy az ilyen esetekben is gyakoroljuk az egyébként ránk jellemző nagyvonalúságot, téved, miután itt az olvasóinkról, a kaposvári polgárok hiteles információkhoz való hozzáféréséről van szó. A primitív alávalóság, a kisstílűség és bosszúszomj, a műveletlenség, alpáriság, és az általános, már-már követhetetlen színvonaltalanság, amely a 74nullanulla című kaposvári weboldalt jellemzi, nem enged meg efféle luxust. A helyi média többi részéhez képest, amely legalább személy szerint vállalja magát, ők még ahhoz is gyávák, hogy akár egyetlen információt is közreadjanak magukról. Lopni, mások munkáját elorozni, mások által feldolgozott médiatermékekkel visszaélni – sötétben, névtelenül, törvénytelenül bujkálva – van eszük. Az újságíráshoz nincs, nyilván ezért kénytelenek ilyen módszerekhez folyamodni.

Kamarai játékok, avagy Parragh László Kaposváron mondta el a maga kis őszödi beszédét

… amit a tudósításokból persze kicenzúráztak

Akár ízekre is szedhetnénk a Somogy Megyei Kereskedelmi és Iparkamara évi rendes önünneplő szeánszát, amely február 14-én zajlott, mondhatni „természetesen” az országos elnök részvételével. Nem tesszük, mert nem akarnánk a fő attraktor, Parragh úr elől elvenni rivaldafényt. Mert amúgy volt itt minden, mi szem-szájnak: nem maradhatott el pl. a szokásos Nógrádi György-féle nagyívű külpolitikai értékelés, és a szintén kötelező körítés a fantasztikus gazdasági sikerekről, a fényes jövőről, amely természetesen EU-s pályázati pénzek köntösében fog beköszönteni a Kánaán-várományos Somogyra. Merthogy ez a szegény, szegény megye hosszú évtizedek óta mindig csak áll az előtt a bizonyos fényes jövő előtt, ami az istennek sem akar jelenvalóvá válni. De majd most, kétségkívül.

A Kétfarkú Kutya Párt aláírásgyűjtése Kaposváron: itt is megbukott az olimpia, pedig igény volna rá

Mission impossible: levelezni Szita Károllyal

Most persze néhány napig minden a budapesti olimpiaellenes aláírásgyűjtésről szól majd. Nincs mit tenni, már csak azért sem, mert így legalább látja az ember, milyen nyomorult, gyáva, szánalmas lárvák gyülekezete is a helyi cselédmédia: sem a Somogyi, sem a többiek egyetlen szóval sem tudósítottak arról, hogy volt Budapesten egy népszavazási kezdeményezés, amelynek eredménye arányaiban épp olyan váratlan és megrendítő erejű volt, mint a tavaly nyári, gumiégető-ellenes kaposvári. A magyar viccpárt, a Kétfarkú Kutya alaposan kivette a részét a kampányból és az aláírásgyűjtésből is: plakátoltak, szerepeltek, tették a dolgukat. Annál örömtelibb, hogy a sokak szemében a begyöpösödött vidékiség fellegvárának számító Kaposváron is aktív volt a szervezet (már, ha annak lehet nevezni) és arra sem voltak restek, hogy beszámoljanak nekünk eredményeikről.

Kaposvár – Budapest: aláírásgyűjtésben már biztosan megdőltek az olimpiai csúcsok

Két népszavazási kezdeményezés tanulságai

Mindenekelőtt a pőre tények: bő fél éven belül két országos figyelmet kiváltó helyi népszavazási kezdeményezés zajlott Magyarországon, persze eltérő nagyságrend és feltételek mellett. Kaposváron volt az első, tavaly nyáron: Szita Károly polgármester senkit meg nem kérdezve állapodott meg a Homatech gumihulladék-feldolgozóval egy, a helyben képződő hulladék több ezerszeresét kitevő mennyiség feldolgozására szolgáló üzem létesítéséről. Az eljárás önkényessége és a várható környezeti veszélyek indították és vitték sikerre az aláírásgyűjtést. Budapesten egy frissiben indult politikai mozgalom, a Momentum indított kezdeményezést annak érdekében, hogy a főváros ne pályázzon a 2024-es olimpiai játékok megrendezésére. Két város, két aláírásgyűjtés: hasonlóságok és különbségek, s persze elsősorban tanulságok.

Óriási, nemzetközi, világra szóló sikerek nyomában, avagy a nyúlon túl kezdődik a hazugság?

Esettanulmányok a sajtócselédség napi gyakorlatából

Csak reménykedünk benne, hogy az itt következő történeteket nem érti félre senki: meggyőződéssel valljuk, hogy Kaposvár és a kaposváriak nap mint nap érnek el sikereket, nyújtanak elismerésre méltó teljesítményeket – ahogy más városok is, természetesen. Mondhatnánk ironikusan, hogy ilyen vezetés mellett már a napi felszínen maradás is történelmi győzelem. Arra a habverésre viszont, amit a helyi média időnként művel egy-egy eset, vagy éppen személy kapcsán, sokkal inkább illik a szánalmas jelző, mint az elismerés bármilyen formája. Hangsúlyozzuk: nem a szereplők tehetnek erről, hanem a sikerekre rászívódó helyi média, amely nemcsak harsánykodik, és szórja a bombasztikus jelzőket, hanem torzít is: elhallgatja az igazság jelentős részét, hamis összefüggésbe helyezi a történteket, s ezzel megszegi az (állítólag) Deák Ferenc által alkotott egymondatos sajtótörvényt: hazudni pedig nem szabad.

Még néhány megjegyzés a légszennyezettség-mérő állomásról – és a hitelességről

Szita Károlynak a sikerpropaganda a fontos, nem a kaposváriak egészsége

Nemrég adtunk közre egy írást az időjárási viszonyok miatt éppen aktuális levegőtisztaságról, és arról, hogyan is viszonyul a kaposvári városvezetés a kérdéshez. Tudjuk: félszívvel, mint mindenhez, amit nem Szita Károly talált ki. A téma azonban nemcsak Kaposváron aktuális, és ahogy egyre újabb tények, felismerések kerülnek napvilágra – már, ha a szmog miatt egyáltalán használhatjuk még ezt a szófordulatot – az is egyértelmű, hogy Kaposváron nagyobb szükség lenne egy ilyen mérőállomásra, mint bármikor is gondoltuk. Most az Index közölt egy terjedelmes interjút Horváth Gyulával, az Országos Meteorológiai Szolgálat főosztályvezetőjével és Dézsi Viktorral, az OMSZ levegőtisztaság-védelmi szakértőjével, akik konkrétan, Kaposvár említésével visszaigazolták megállapításainkat: régóta szükség lenne itt egy mérőállomásra.