Lehet népszavazás a hulladéklerakóról Kaposmérőben: megsemmisítette a Törvényszék a helyi választási bizottság elutasító határozatát

Méretes pofon a mérői kiskirályságnak

Több, mint egy hónapja kürtölte világgá diadalittasan a Mészáros-féle média-klónhadsereg helyi alegysége, a Somogyi, hogy „Nem szavazhatnak a szemét-sorsról Kaposmérőn”. Mintha nem tudta volna pontosan minden érdekelt, hogy – hasonlóan a tavalyi kaposvári, gumiégetős kezdeményezéshez – a helyi választási bizottság a hatalom elvtelen kiszolgálója, és nem várható tőle más döntés, mint ami Prukner Gábor polgármester és tartótisztje, Gelencsér Attila valamint a mögöttük állók érdekeit szolgálja. Az a hír viszont már természetesen nem fért be a csicskamédia egyetlen orgánumába sem, hogy a Kaposvári Törvényszék megsemmisítette a választási bizottság határozatát, és – jogerősen(!) – hitelesítette a kezdeményezők népszavazási aláírásgyűjtő ívét.

Száj, száj, sólyomszárnyon: enyhén perverz politikai kvízjáték a Somogyiban

Újabb állomás a totális szellemi leépülés felé vezető úton

Nem hinnénk, hogy sokan volnának, akiknek az emberi száj közeli, hangsúlyos ábrázolását vagy akár említését minimum másodjára ne a szexualitással társítanák. (Elsőre persze, magyarok lévén, nyilván a csülkös pacallal.) És ezekben a vészterhes időkben, mikor egy eltévedt pillantásnak is végzetes következményei lehetnek, veszélyes ez. Ilyenkor még a nagyon egyértelmű dolgokat is hajlamosak vagyunk félreérteni, főleg, ha egy, amúgy világéletében prűd és álszent, a pártállamból ittfelejtett megyei újság kezd disznólkodni. Mintha egy ministránsgyerek a misén a merevedése igénybe vételével himbálná a turibulumot. A Habony-doktrína, melynek során a teljes média Fidesz-szócsővé silányítása s egyben 85-ös IQ-szinthez való bekalibrálása, elbulvárosítása folyik, kezd kibontakozni. A Somogyiban most közvetlenül szájon át kapjuk.

500. Ötszáz bizony,

… ha nem is dalolva,

de tényleg ez a KAPOS-T félezredik posztja. Kivétel nélkül mind saját gyártmány, s ezután sem kívánunk mások elhullajtott tollaival ékeskedni, kattintásszámot növelni kiskutyás-kismacskás, cukiságos posztokkal, traffipax-információkkal, bűnügyi-baleseti, rendőri, vagy épp időjárás-jelentések emésztetlen felböfögésével, sem másoktól lenyúlt témákkal.  Mi továbbra is csak tartalommal és mondanivalóval szolgálhatunk, s a kötelező szerénységet egy pillanatra félretéve: e téren igencsak egyedül érezzük magunkat. Hálásak vagyunk barátainknak, támogatóinknak, s legalább ennyire ellenségeinknek – nélkülük már feladtuk volna. Ötszáz írás, döntő többségében Kaposvárról, közéletről, politikáról, gazdaságról, kultúráról vagy annak hiányáról, vagy ötmillió leütött karakter, három-négy leamortizált billentyűzet. Ettől, ígérjük, azért nem fogunk elérzékenyülni, s nem kerülünk saját hatásunk alá.

Képmutatók a kormányhivatali galériában, avagy így mulat a helyi celebvilág

Varázslatos El „Casino” az úri közönségnek

Zsurnálnyelven szólva bensőséges esemény színhelye volt a Somogy Megyei Kormányhivatal galériája: most Gyenesei István ex-miniszter, képviselő és valahai megyei elnök – s még sorolhatnánk a címeit visszamenőleg egészen az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának titkárságáig – és kedves párja, Kaszás Hajnalka „coming outolt” egy nagyot. Teljesítették a spanyolországi Leóntól Santiago de Composteláig tartó Szent Jakab-utat, népszerű nevén az El Caminót. Ez, nyilván tudja mindenki, egy zarándoklat, melynek során 330 kilométert kell megtenni gyalogosan, s hatására jut el szerencsés esetben a spiritualitás egy magasabb fokára a delikvens. A galériában az úton készült képeiket, ma divatos szóval élve szelfijeiket állították ki, mondhatni kézzelfogható bizonyságaként annak, hogy a keresztényi alázat magaslata még jórészt előttük tornyosul. A kiállítást – hogy szemernyi kétségeink se maradjanak a valódi szándék felől – a Caminót szintén végigjáró, s arról szintén fotókiállításon beszámoló Fülöp Péter színházigazgató nyitotta meg.

Ismerik azt a viccet, hogyan cseréli Mészáros Lőrinc a Kaposvár-Fonyód vasútvonalon a síneket? Kicseréli a bal oldalit a jobbal.

Már a bontott síneket is kispórolják, nehogy  a tekintetes úr éhen haljon

Nem egy jobbal, „a” jobbal. Körülbelül húsz éve tartja Kaposvár és környéke népét permanens izgalmi állapotban a katasztrofális vasúti közlekedés kérdése. Sőt, van az harminc is, ha az annak idején rohammunkában elvégzett villamosítás káros következményeit, a kaposvári belváros teljes közlekedési csődjét, a borzalmas tekergőhidat, a Donner elszigetelődését s a nyomában járó gettósodást is hozzávesszük. Az elmúlt évtizedekben olyan mértékben leromlott a legfontosabb közösségi közlekedés színvonala – erősen pártfüggetlen módon – hogy éppen pl. a Kaposvár Fonyód vagy a Kaposvár-Siófok vonalak felszámolása már sok szempontból észszerűbb döntésnek tűnt, mint a felújításuk. Ám pártunk és kormányuk ennél sokkal jobbat talált ki. Eurómilliárdok sokaságát veszi fel az Uniótól közösségi közlekedés fejlesztése címén, odaadja Mészáros Lőrincnek, aki aztán megoldja okosba’: a bal sín helyébe jön a jobb, és fordítva – pedig néhány hónapja még nem erről szólt az ígéret.

Palackozott történelem: Pálfy Jenő kaposvári fotói 1956-ból, avagy a helytörténet nyomorúsága

Emlékezetfrissítés számos képpel és képtelenséggel

Hét éve, 2010-ben került elő az Agóra (Együd Árpád Művelődési Központ) át-, ill. újjáépítése során a föld mélyéről egy régi, vastag, széles szájú tejesüveg (emlékszik még rá valaki, milyen volt?), melyben ötvennégy fotó lapult, papír-, ill. ún. reprónegatív formában, többségében kiváló minőségben. Az építők átadták a megyei könyvtárnak – tegyük hozzá, anélkül, hogy a kötelező régészeti nyomrögzítést és a lelet pontos helyét dokumentálták volna – amely nyilvánosságra is hozta – tegyük hozzá, anélkül, hogy az egykor híres és elismert helytörténeti részlege érdemben feldolgozta volna. Kicsit talán nem árt feleleveníteni a lelet sorsát, s az azóta történteket.

Kimenő a zárt osztályról: Gelencsér Attila egyszerre képzeli II. Rákóczi Ferencnek, Kossuth Lajosnak és Nagy Imrének magát

Blaszfémia és nemzetgyalázás a forradalom ünnepe előtt – Frissítve*!

Szintet lépett az elmebaj csütörtökön este Kaposváron, a Kapos Hotel „kristálytermében”: a Nemzeti Üldözési Mánia Eszelőseinek helyi kiscsoportos foglalkozásán Szita Károly és a VIII. kerületi polgármester, Kocsis Máté társaságában fellépő Gelencsér Attila a paranoia és a nagyzási mánia összes tünetét előállította néhány másodperc alatt. Nem kisebbet szólt – ráadásul fennhangon, ha lehet hinni a jelen lévő kiválasztott szerencsés helyi médiumoknak – hogy a miniszterelnöke által jellem, lelkiismeret, fantázia és valódi mondanivaló hiányában újramelegített, nyomorúságos levelezgetés egy napon, egy mondatban említhető a magyar történelem dicsőséges napjaival, eseményeivel: a Rákóczi-szabadságharccal, 1848-cal, vagy az 1956-os forradalommal. Gyalázatos provokáció, a magyar történelem nagyjainak sárba rángatása történt ez estén, helyi fideszes tótumfaktumok által.

Megbukott a gyógynövénygyűjtő szociális szövetkezeti program is: Kaposváron, úgy látszik, semmi sem sikerül

A szövetkezet éppolyan kudarc, mint a közmunka

Nemrég számoltunk be arról, hogy a nagy felhajtás közepette átadott, agyonhájpolt „Helyi termékek boltja” szép csendesen az enyészeté lett. Szinte nem múlik el nap, hogy ne értesülnénk újabb és újabb kudarcokról, melyeket sokszor egyszerű hazugsággal próbálnak sikernek beállítani: ez történt a minap is, miután arról kaptunk hírt egyre bővülő olvasó- és információs bázisunktól, hogy egy újabb projekt, melyről a helyi média szintén a legfelsőbb fokokban áradozott – finoman szólva is haldoklik. Kaposvár tiszteletre egyre kevésbé méltó városvezetése felmarkolta az állami támogatást – nem keveset – azzal, hogy szociális szövetkezetet hoz létre a leginkább rászorultaknak, aki gyógynövényt fognak termeszteni állami földeken, fabrikettet gyártanak majd, amit szociális alapon kiosztanak, s mindezért piaci bért kapnak, nem közmunkás-alamizsnát. Nos, nyilván kitalálják: mindebből úgyszólván semmi sem lett, s ebben bizonyára közrejátszott a felelős, Borhi Zsombor alpolgármester hozzáértése és ügybuzgalma.

Újabb világra szóló siker: Kaposvár rendkívüli szociális támogatásra szorul, mely csak a legszegényebb településeknek jár

Bérelt hely a szégyenpadon

Dunántúli megyei jogú várossal ritkán esik meg az a csúfság, ami Kaposvárral: augusztus 30-án hozta meg a döntést Pintér Sándor belügyminiszter arról, hogy mely önkormányzatokat részesít a kormány rendkívüli szociális támogatásban azért, hogy egyáltalán ki tudják fizetni az alanyi jogon járó segélyeket. Erről a Magyar Nemzet számolt be nemrég, s a cikkből az is kiderül, hogy ez a támogatás amolyan települési kórkép is egyben: csak annak a városnak vagy községnek jár, ahol a helyi iparűzési adóbevétel egy főre eső összege (az adóerő-képesség) nem éri el a 32 ezer forintot, másrészt pedig olyan sok a rászoruló, hogy nem tudják kigazdálkodni a rá valót. Ebben a körben – gondolhatnánk – a hátrányos helyzetű kelet-magyarországi térségeket, közülük is a kisebb településeket találjuk, s ez többnyire igaz is: megyei jogú városból csupán két, azaz kettő darab van a listán: a legcudarabb sorsú rozsdaövezet centruma, Salgótarján és persze Kaposvár.

Újabb vereséget szenvedett Szita Károly és csapata a Kétfarkúak elleni hadjáratban: ez a pofára esés lesz a végső?

Mániákusok és rögeszmék fogságában az államigazgatás?

A szinte minden fórumot bejárt ügy jelentősége talán nem tűnik fel első pillantásra az egyre fásultabb olvasóknak: jóval több ez, mint, hogy bohókás, jó humorral és tetemes mennyiségű szabadidővel rendelkező fiatalok színes mintázatokkal emelik ki a járdák töredezettségét. Ez is persze, de sokkal fontosabb, hogy tevékenységükkel sikerült kihozni a Fideszből és kapcsolt részeiből az őskomcsi vaskalapos rendpártiságot, valódi természetüket. És persze mindezt hol máshol, mint Kaposváron, ahol ennek – nyilván a polgármester és sleppje múltjából adódóan – történelmi hagyományai vannak. Most, hét hónap hatósági, államigazgatási kalandozás után úgy tűnik, a kormányhivataltól megkapták az utolsót, a kegyelemdöfést: még csak szennyezésnek sem minősíthető a járdafestés. Úgy tűnik, Kaposváron sem a polgárok, sem a hivatalos szervek többségéből nem veszett ki a jogérzék, csak éppen az nem rendelkezik belőle egy cseppnyivel sem, aki a hatalmat birtokolja.