Néhány szó a Rákóczi új tulajdonosáról: se nem új, se nem tőkeerős: mire volt jó az egész?

Murányi Ferenc Mészárossal üzletel?

Az olyan lehet, mint aligátorral nyelves csókot váltani: undorító és veszélyes. Tanultak a múltkori esetből a Rákóczinál: már nem várták meg, hogy a KAPOS-T – ki más? – tegye közzé a cégben bekövetkezett változásokat, most igyekeztek elébe menni. Novemberi cikkünkre reagálva ugyan bőszen cáfolták, amit megjósoltunk, s ami most kiteljesedett: Herczeg Erik műtrágya-kereskedő vállalkozónak immár semmi köze a Rákóczi Labdarúgó Kft.-hez. E tény felett lehet búsongani, lehet örvendezni – mi egyiket sem tesszük – vitatni nem. A Rákóczi cégtulajdonlásában végbement változások mögött egyértelműen Murányi Ferenc áll: hogy miért jó ez neki, azt valószínűleg csak ő tudja.

Varieté a zeneiskolában: az „elfogulatlan”, „kiegyensúlyozott” kaposvári média levegőnek nézte Fekete Péter államtitkárt

Pedig még helyi tanácsadója is van

Az alábbiak fényében talán nem alaptalan az az érzésünk, hogy visszavonhatatlanul itt a kampány. Azzal, ahogyan a kaposvári tányérnyaló-iparosok Fekete Péter kulturális államtitkár minapi kaposvári látogatását kezelték, szakmai méltóságuk maradékait is feladták. Úgy tudósítottak ugyanis a Liszt Ferenc Zeneiskola hangszerparkjának szerény bővüléséről, mintha magyar kormány jelenlévő, s nem mellesleg adományozó tagja ott sem lett volna. A beszámolók döntő részét Szita Károly szónoklata alkotta, eleven illusztrációjaként a végtelen szolgalelkűségnek.

Igazságszolgáltatás: végrehajtói zár alatt a 74nullanulla szerkesztőség teljes berendezése!

Mindent mégsem lehet megúszni?

A kaposvári Fidesz-közeli médiának közismerten nem erőssége a jogerős bírósági döntések végrehajtása: ebben a kérdésben rosszabb a helyzet, mint országosan. Így különösen fontosnak érezzük a hírt, amely nemrég futott be hozzánk: a napokban egy kaposvári végrehajtó munkatársai kopogtattak a 74nullanulla című „online magazin” Fő utca 2. szám alatti szerkesztőségében, s hatósági zár alá vette az lévő berendezési tárgyakat dr. Takács Richárd végrehajtást kérő javára. Az ügy mögött sajtóper áll – a sok közül egy –, melynek sem a rendelkező részét, sem az elbukott per költségeit nem hajlandók teljesíteni nullanulláék.

Mindenki Magyarországa Mozgalom: Márki-Zay Péter és Hadházy Ákos Kaposváron

Fórum a gyűlölködés és a megosztottság ellen

Kaposváron tart fórumot február 20-án, szerdán a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöke, Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere és Hadházy Ákos elnökségi tag, országgyűlési képviselő. A két politikus a kaposvári civil szervezet, a Polgári Szabadság Platform meghívására érkezik a városba. Az eseményre a Hotel Kapos különtermében kerül sor, 16.45-ös kezdettel.

Ritkuló levegő, sűrű orrfogdosás a Szivárványban: Szita Károly évet értékelt

Besült patronok, fáradó közönség

A képmutatás napjainkban divatos formája lett a nyilvánosság eldurvulásán búsongani: félteni a magyar jövőt egy mosdatlan szájú lánygyerektől, vagy éppen a mégoly alpári bér-szitkozódótól. A közbeszédet azonban sokkal inkább a hivatásos hazudozóktól kellene óvni, akik képesek sokadszorra is elismételni ezerszer megcáfolt baromságaikat, reménykedve, hogy a tudatlanság és a fásultság előbb-utóbb elvégzi romboló munkáját. Szita Károly polgármester is nyilván ebben reménykedik, azért puffogtatja évről-évre ugyanazokat a lózungokat – azért azt észre kellett vennie, hogy még válogatott rajongótáborából is egyre lagymatagabb tapsocskákat váltanak ki.

Levél a Telekomtól: mostantól a Kalásznet ügyfele vagy, ha akarod, ha nem – vagy mégsem?

És azt tudta, hogy Kaposvár egy falu Baranyában?

Sok kaposvári fogadta megütközve és értetlenül azt a levelet, amelyet a Telekom küldött ki ügyfeleinek tavaly év közepe táján. A tértivevényes küldeményben az állt, hogy a cég felmondja az érvényes vezetékes telefon, internet-, és kábeles televízióműsor-szolgáltatási szerződést, de, hogy „ne maradjanak ellátás nélkül”, átveszi őket egy bizonyos „Kalásznet Kft.”, mely ugyanazért az árért  szolgáltat – mindezt 2018. november elsejétől. Eljött a november, és – legalábbis számos háztartásban – nem történt semmi. Próbáltunk utána járni az ügynek, de első körben valószínűleg csak a nyitott kérdések számát sikerült szaporítani.

Területrendezési törvény, második rész: 67-es út a horvát határig, de mi lesz a Kaposváron átvezető szakasszal?

Ezért ne vegyünk mérget semmire

Az első részben vázoltuk a legújabbnak tekinthető állami terveket, amelyek a dél-dunántúli régió út- és egyéb infrastrukturális fejlesztéseit érintik. Ha megvalósul, maradéktalanul örülhetünk az M9-es gyorsforgalmi útnak, amely hitünk szerint valódi fejlődést generál majd – persze száz másik kérdést is meg kell oldani hozzá – és annak is, hogy kedvező csillagállások esetén még Taszár életre keltése sem esélytelen. Tervek vannak, kérdés, mennyire bízhatunk bennük? A 67-es útról már szintén rengeteget írtunk, most beszámolunk a további sorsáról – mert van neki – és az ennek nyomán felvetődő kérdésekről. És reménykedünk abban, hogy a politikai önkény és egyéb alantas indokok nem játszanak túl nagy szerepet a jövőben.

Szép tervek, színes rajzok törvénybe foglalva: hozhat ez bármit is Kaposvár fejlődésében?

M9-es, Taszár újratöltve

A helyi propaganda-kommunikáció afféle mágikus eszközként tekint a 67-es gyorsforgalmi útra, mely, ha elkészül, egycsapásra a legvonzóbb befektetési célponttá teszi Kaposvárt. Többször elmondtuk: szerintünk csalódni fognak. Pécs mélyrepülése éppen az M6-os átadása után kezdődött, és az M7-es közelében fekvő somogyi kisvárosok, Tab, Lengyeltóti és Marcali sem sokat profitáltak 2007 óta, Nagykanizsával együtt. Ami igazán fordulatot jelenthetne a térség fejlődése szempontjából, annak semmi köze ahhoz, hogy a helyi Fidesz-potentátok negyed órával korábban vagy később érnek Budapestre az aktuális eligazításra: új, nemzetközi figyelmet is kiváltó megoldásoknak sokkal több értelme lenne. Most hatályba lép egy törvény, mely rögzíti a tervezett fejlesztéseket: lássuk, mit profitál ebből Kaposvár.

Bepillantottunk Gelencsér Attila friss, még meleg vagyonnyilatkozatába, és rettentően jól szórakoztunk

Hoppá, lepottyant egy siófoki apartman is?

Eddig is sejtettük, hogy Kaposvár országgyűlési képviselője mókás fickó, s efelől immár semmi kétség. Már korábban is számos Oscar-díjas alakítása volt: emlékezzünk „a somogyi ámbörökér’ a világ végire is eeemönnék…” kezdetű performanszra, amelyből aztán kivirágzott a „Mögjártam én az Azori szigetöt” című nóta. A somogyi képviselők hagyományosan szerették vagyonnyilatkozatuk által jókedvre deríteni kedves választóikat, gondoljunk Gyenesei Istvánra, aki a gyermekeit, unokáit is beleírta a dokumentumba, mint általa birtokolt értéket. Attilánk egyszerűbb lélek: ő csak simán hülyének nézi azokat, akik rá adták a voksukat, s persze a többieket is.

Beszéljünk komolyan az ellenzéki összefogásról: ha lesz, akkor miért nem alakítanak közös frakciót a közgyűlésben?

Nem kellene egy szinttel feljebb lépni?

Egyre több információ (egyelőre -morzsa) lát napvilágot – főleg a közösségi oldalakon elejtett megjegyzések formájában – arról, hogy a kaposvári ellenzéki pártok együtt akarnak indulni az idei önkormányzati választásokon. Közös jelöltekről a körzetekben, s természetesen egy össz-ellenzéki támogatású polgármester-aspiránsról szólnak a hírek. Ha így áll, adódik a kérdés: most is van öt nem-fideszes képviselő a kaposvári közgyűlésben, szétszórtan, hiszen a szabályok három főben állapítják meg a frakció létszám-minimumát. Immár senki és semmi nem akadályozná őket abban, hogy pl. a soron következő 31-i, csütörtöki közgyűlésen bejelentsék: közös frakcióként működnek tovább a hátralévő, még legalább 8-10 közgyűlésen. Lennének napirend előtti felszólalások, indítványok, színesebbé, tartalmasabbá válna a helyi politika.