„A Párttal, a néppel egy az utunk”: szépen formálódik a kaposvári média-gólem

És hány álláskereső is van Somogyban?

Az álmoskönyvek szerint talán nem szerencsés két, egymást követő cikkben is a médiával foglalkozni, de ezt most így hozták az események. Voltaképpen a KAPOS-T soha nem is a médiával foglalkozik, hanem azzal, hogy a helyi közélet eseményei hogyan tükröződnek bennük, illetve hogyan próbálják befolyásolni az egyes médiumok – nyilván politikai indíttatásból – a történéseket. Most, hogy már két teljes hónapja új vezetése van a Somogyi Hírlap-Sonline kombónak, amúgy sem haszontalan egy röpke elemző pillantást vetni rájuk: hogyan változott a hangnem, a témaválasztás, hogyan igazodnak az új tulaj elvárásaihoz. Nem árulunk el nagy titkot, ha megsúgjuk: a Somogyi Göb… Mészáros Lőrinc élcsapatává képezte magát hetek alatt. Hogy ezt most némi aktualitással is meg tudjuk toldani, tiszta haszon.

Háromszoros halleluja: a somogyi média megmentője ismét a fedélzeten!

Kresz, az álláshalmozó isten – frissítve*!

Minden mesében így megy ez: mikor már úgy látszik, hogy végleg összecsapnak a hullámok felettünk, mikor az utolsó szalmaszálat is elsodorja a kapaszkodó kézből a sors könyörtelen hullámverése, akkor felzendülnek az égi harsonák, felrivallnak a kürtök, s alábocsátkozik a szférákból a Megmentő. Most kezdjük igazán szégyellni magunkat kishitűségünkért, midőn szinte élve temettük el nemrég a Somogy Televíziót, feltételezve, hogy ennek az istennek az idejében senki nem fogja betölteni azt az űrt, amit Kresz Lászlónak, a magyar és egyetemes újságírás állócsillagának távozása, és a megyei önkormányzat kapitulációja jelent. Kresz László 2015 novemberében elköszönt Somogytól, ízléses-szerényen felmagasztalva mindazt, amit nyolc éve alatt szerinte eredményként elkönyvelhetett, s, hogy elaltassa éberségünket, célzott rá – ahogy szellemóriás-körökben szokás –, hogy idejét novellái, színikritikái csiszolgatásával tölti majd, s talán egy új regény is születik. Ehhez képest négy napja ismét ott látjuk a nevét a Somogy televízió impresszumában főszerkesztőként. Ő volna a Megmentő, a megújulás letéteményese?

Légszennyezettség Kaposváron: itt sem jobb, mint máshol, csak itt nem mérik

Miért nincs nálunk levegőtisztaság-mérő állomás?

A januári, több szempontból is felettébb kellemetlen időjárás következtében megint a figyelem fókuszába került a levegő minősége. Jogos ez persze, nyilván vannak időszakok, amikor a szmog, a füst, a szálló por nem reked meg a sűrűn lakott övezetekben, de 2017 januárja biztosan nem az. A hideg, Kárpát-medencében szinte mozdulatlanul ránk nehezedő légtömegben úgy halmozódik fel a szennyeződés, mint egy ki nem szellőztetett pajtában, ahol dohányzik, párolog és fingik napokig egy huszárszázad lovastul. Ebben a helyzetben elemi érdekünk lenne, hogy pontosan tudjuk, mi vár a tüdőnkre a város utcáin, ha gyereket sétáltatunk, futunk vagy épp csak kimerészkedünk. Nos, azoknak, akiket a légszennyezettségi térképek elandalítottak, van egy rossz hírünk: Kaposváron nem azért nincsenek csúnya, vörösesbarna foltok a levegőszennyeződést mutató térképeken, mert tiszta a levegő, hanem azért, mert nem mérik. Kevés ilyen megyei jogú város van az országban – Kaposvár az egyik.

Működik a rendszer: a megbuktatott Jakó Gergelyt puha, meleg fészek várta a SEFAG-nál

A Szita-Gelencsér háború újabb fordulója – frissítve!

Puha fészekre való utalással zártuk korábbi, Jakó Gergelyről, a nemrég megbuktatott közgyűlési elnökről szóló írásunkat, s lőn: a Somogy megyei állami erdőgazdaság valóban, s késedelem nélkül a keblére ölelte Gergelyünket, nehogy szégyenszemre Szita Károly gondoskodására szoruljon szegény pára, aki mostanában munkanélküliekkel kel s fekszik – egyelőre ugyan nem sok sikerrel. Persze Jakó Gergely sejthetően egyetlen percet sem töltött mint regisztrált álláskereső, ám, hogy ebből mennyi írható a rendszer rovására, és mennyi köszönhető saját képességeinek, azt a tisztelt olvasókra bízzuk. Orbán Viktor mindenesetre kijelentette: „senkit nem hagyunk az út szélén”. A „senkit” nyilván az ilyen politikai balesetek nyomán hoppon maradt fideszes atyjafiaira értette: Jakót várta egy „közönségkapcsolati vezérigazgató-helyettesi” hitbizomány, miután egy dagadtabb, mohóbb és agresszívebb fióka kilökte a fészekből.

Kaposvár is őrizte a köztársaságot: levél a Magyar Narancsnak a kaposváriak gumiégető elleni fellépéséről

Az ellenállás városa

Na jó ez utóbbit viccnek szántuk, különösen a tegnapi közmeghallgatási kutyakomédia után, de talán valami pislákoló kis láng azért maradt, amit érdemes életben tartani. Főleg pedig arra volnánk kényesek, hogy utólag ne próbálja se Szita Károly, se a helyi cselédmédia, se más emberfia számításból vagy egyszerű pökhendiségből negligálni azt a teljesítményt, amit tavaly nyáron az ellenzéki összefogás és a civil szerveződés nyújtott Kaposváron. Hiába próbál úgy tenni a várost irányító díszes társulat, mintha nem történt volna semmi, az aláírásgyűjtés és a népszavazás körüli harc a rendszerváltás óta az egyik legjelentősebb helyi belpolitikai esemény volt, amit, ha valaki egyáltalán érdemesnek tartja majd összefoglalni a város újabb kori történetét, nem hagyhat figyelmen kívül. Ellentmondásosnak éreztük persze az esemény országos visszhangját is: az ember mindig úgy érzi, hogy nem kap annyi figyelmet, amennyit érdemel, de…

Hurrá, optimisták: huszonöt kérdés kezdőknek és akarnokoknak

Egy kis segédlet a mai közmeghallgatáshoz – frissítve!

Ez az enyhén formabontó írás csupán némi segítség lesz azoknak, akik netán kedvet, erőt vagy másféle késztetést éreznek magukban – no meg némi kételyt a Kaposváron szokásos öntömjénező szólamokkal szemben – felszólalni, kérdezni a közmeghallgatáson. Szita Károly nagyon kevés dologban hasonlít Orbán Viktorra, de abban biztosan, hogy hosszú évek, inkább évtizedek óta nem volt hajlandó szemtől szemben, egyenesen kiállni, és kényelmetlen, esetleg kínos kérdésekre válaszolni, netán vitázni. A közgyűlésen a pulpitusról rendszerint arrogáns, kioktató, olykor mellébeszél vagy egyenesen hazudik, a vitázóktól megvonja a szót. Interjút, mit interjút, kinyilatkoztatást kizárólag a jól bejáratott mikrofonállványainak ad, hogy ki ne derüljön: csupán vékonyka civilizációs máz fedi a kisstílű akarnokságot.

Mélyponton a helyi demokrácia Kaposváron: az önkormányzat titokban tartja az évi közmeghallgatást!

A gumiégetésnél is lehet mélyebbre süllyedni…

Szita Károly és a helyi hatalmat gyakorló (?) Fidesz-válogatott ismét kitett magáért: közismert, hogy a helyi demokráciát szabályozó önkormányzati szervezeti és működési szabályzat szerint a költségvetési rendelet elfogadása előtt „közmeghallgatást kell tartani” a városban, ahol „a helyi közügyeket érintő kérdésekre és javaslatokra a Hivatal választ ad”. És tudják, mikor lesz a közmeghallgatás? Nem? Nem csoda, ugyanis a százmilliókkal kistafírozott, tányérnyaló szemétládák gyülekezete, melyet valami rejtélyes oknál fogva helyi médiának neveznek (100%-ban beleértve most már a Somogyit is) bizony elfelejtett hírt adni róla. A városháza honlapjának főoldalán pedig tetszenek tudni, mi olvasható két friss hír között? Nem vicc: a tavalyi, 2016-os meghallgatás időpontja – nem tudunk másra gondolni – szándékos megtévesztésül.

Újabb intermodális mesék harmadik rész: totális vereség a MÁV-tól, hazug tervek az EU-nak

Los Angeles-i „buziság” újratöltve

Waterloo, Solferino, Sztálingrád – történelmi bukások, persze a vesztesek felől nézve. A kaposvári városvezetéssel és személyesen Szita Károllyal még nem törölték úgy fel a padlót, mint Dávid Ilona MÁV-vezérigazgató. Ennyit mondhatunk tömören a városháza és a csicskasajtó által folyvást „történelminek” nevezett beruházásról, ami azon kívül, hogy költségvetésében kevesebb, mint a harmadára karcsúsodott, tökéletesen értelmetlen és alkalmatlan módon, erősen a hátrányára változott, s persze ezek után közösségi közlekedési központnak nem nevezhető. Csupán arra jó, hogy az Európai Unió tisztességesen dolgozó polgárai által befizetett adókból tíz és félmilliárd forintot – harminc-egynéhány millió eurót – ellopjanak.

A ZÁÉV-nek mindent szabad a pénzünkért: összegányolt építkezések, elszálló határidők, lapító polgármesterek

Jó kezekbe került a Csiky Gergely Színház?

Talán nem túlzás, ha kijelentjük: mára a legtöbb kaposvárinak úgy a szívéhez nőtt a szomszédos megyeszékhely emblematikus építőipari cége, mintha a mienk volna. ZÁÉV itt, ZÁÉV ott: miután az elmúlt években sikerült majdnem teljesen lenullázni a helyi cégeket, lényegében minden jelentősebb beruházás az ő térfelükön landolt. Nyilván, hiszen a közbeszerzések többségében az ellenfél valamilyen kamu-konzorcium, vagy ugyanazon tulajdonosi körhöz tartozó cég, de még ebből sem jutott Kaposvárra egy fél sem. Ez is nagy baj persze, de az igazi az, ami egyre inkább körvonalazódik az itt következő történetben is: a Fidesz-csókos vállalkozás szent tehén, amely nem elsősorban építésre, hanem az EU-s és állami pénzek „felhasználására” szakosodott. Már, ha értik, mire gondolunk.

Didergő diákok a Noszlopy közgazdaságiban: tréning a való világra

Beérik lassan a kormány oktatási reformja

Úgy tűnik, a ma már extrémnek számító mínusz 12-15 fokos hideg, no meg Pártunk és Kormányunk közoktatás és szakképzés reformja címén előadott nyomorúságos bohóctréfája megtalálja a maga áldozatait Kaposváron is: információink szerint a Kaposvári Szakképzési Centrum Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakgimnáziumának egyik épületében 15-17 fokos tantermekben fagyoskodnak a diákok. Kabátban, sapkában ülnek a tantermekben, amelyeket, habár mennek a kazánok, állapotuk miatt egyszerűen nem lehet kifűteni. Nem az iskola főépületéről, hanem az ideiglenesen néhány éve átadott Németh István fasori egykori kisegítő iskolai objektumáról van szó,