Search Results for: levéltár

Márciustól márciusig a kaposvári sajtóban: a hallgatás tizenkét pontja

A szájkosáron befér a sajtónapi pogácsa

Néhány jelentéktelen aprósággal készültünk csupán március 15-ére: másodjára már akár hagyománynak is nevezhetnék azt a tizenkettes listát a kaposvári közéletben szerintünk említésre méltó dolgokról, amelyeket a helyi média masszívan elhallgat. Listánkhoz ezúttal mindössze annyit fűznénk, hogy immár hivatkozási alap lettünk: mi vagyunk az ujjal mutogatható okai annak, hogy Kaposváron dúl, mi több, dühöng a sajtószabadság, s így egy okkal több, hogy elég csupán jeleznünk, a mások által elhallgatott témákról hol (hol máshol?) lehetett olvasni. Lassan már félszavakból is értjük egymást. Veheti bárki ünneprontásnak, de, ahogy a kommunizmus áldozatainak emléknapján sem feltétlenül a pribékeknek kéne az első sorban állni, vagy épp koszorúzni, talán a sajtószabadság napján is ránk fér némi önvizsgálat.

Söralátéten a százhúsz milliárd: elolvastuk a kormánnyal kötött „szerződést”

Kaposvár a modern város, ahol pezseg az élet

Legszívesebben csak úgy, kommentár nélkül adnánk közre azt a kétoldalas, ritkán gépelt, a valódi konkrétumokat és kötelezettségeket gondosan kerülő sajtcédulát, amelyet még a szokásosnál is harsányabb és ízléstelenebb médiafelhajtás közepette írt alá október elején Orbán Viktor miniszterelnök és Szita Károly polgármester. Mi is megemlékeztünk róla, ahogy illik, de a teljes, csorbítatlan szöveg csak most került fel az önkormányzat honlapjára. Mit mondjunk: kevés igénytelenebb, semmitmondóbb, jogi értelemben szerződésnek messziről nézvést sem minősíthető szöveget láttunk ebben a műfajban, nagyjából egy falusi disznóól megépítéséhez szabott tartalommal.

Kulturális folyóirat szögesdrót-körítéssel– megjelent a Somogy második száma

A verejték, a homlok, és ami mögötte nincs

Megígérték, megtették. Tehetnénk mi is úgy, mint a kaposvári-somogyi nyilvánosság döntő része, mely egyszerűen levegőnek nézi őket, de nem: a média maga az üzenet, és nem tükör, hanem valamiféle emésztőszerv, melyből valami egészen más jön ki a végén, hogy finomak legyünk. Az állapota pedig – s ide már értsük a Somogyot is – orvosért kiált. A Somogyi Hírlap degenerált-autista hozzáállásán nem csodálkozunk: nyilván idegenkedik egy kulturális folyóirat által felvetett témáktól az, aki egy Grimm-mesével sem tud megbirkózni. A többiektől viszont – miután elvileg egy, hovatovább árpádsávos zászló alatt vonulnának – elvárható lett volna némi támogatás, ha már ugyanabból a vályúba mérnek nekik. Szakály Sándor azonban még mindig csalódottnak tűnt, pedig a Somogy odatette magát – menekültügyben is.

Rémségek kicsiny udvara: kínos alibizés vigasságok helyett

Somogyban sem tér, sem ok nincs a mulatozásra

Nem lehet azzal vádolni Somogy Megye Közgyűlését, hogy túl sok feladatot adna akár nekünk, akár más médiumoknak: már meg sem próbálnak úgy tenni, mintha lenne bármi oka a létezésüknek a világon. Kussolnak, lapítanak, felveszik a jól meg (nem) érdemelt kis apanázsukat, olykor – persze óvatosan, nem túl nagy feltűnést keltve – feszítenek egyet-egyet valami kimódolt ünnepfélén a műszálas bocskaikban, plecsniket osztanak saját, néhány, szigorúan belső köreikből való sarlatánnak, akkurátusan lepusztítják a büféasztalt, s újabb fél évre téli (nyári) szállásra vonulnak. A Vigasságok Udvara megnyitása után viszont az az érzésünk: leginkább örülnünk kéne ennek, hogy hála a Fidesznek – legalább virtuálisan – eltűntek a közéletből, és nem engedik őket semmihez nyúlni.

A Donner panasza: Együtt-sajtótájékoztató a kaposvári közbiztonságról

Aláírásgyűjtés a donneri rendőrőrsért

Sajtótájékoztatón ismertette az Együtt kaposvári szervezete azt a most induló kezdeményezésüket, mely többek közt egy, a Donnerben és a Cserben élők biztonságérzetét növelő közbiztonsági csomagból, továbbá az érintett területek további gettósodását megelőző városrész-rehabilitációs javaslatból, és egy ennek nyomatékosítására szolgáló aláírásgyűjtési akcióból áll. Pintér Lóránd választókerületi elnök és Kerepesi Tibor szerint a városrészek lakói elégedetlenek: nincs érzékelhető javulás, nyugalom, biztonságérzet, s éppen a belvároshoz legközelebb eső részeken, ahol legalább egyszer mindenki megfordul naponta.

Futball, bűnözés, politika: a Rákóczi-botrány folytatódik

Fidesz-közeli közvéleménykutató kérdezi Kaposvár polgárait a csapatról

Szita Károly rátett egy-két lapáttal. Nehéz, sőt úgy gondoltuk, egyenesen lehetetlen lesz felülmúlni azt a szégyenletes bohóctréfát, amelynek során nemrég Kaposvár ragyogó intellektusú, erős és rendíthetetlen vezetéséből hülyét csinált egy Sólyom Sándor nevű alvilági figura, akit kis híján akkor hurcoltak el egy újabb börtönbüntetés letöltésére prostitúció és pénzmosás támogatása miatt, mikor ünnepélyes keretek között aláírta Szita Károllyal, Dér Tamással és a jobb sorsra érdemes futballcsapat akkori vezetőjével, Illés Jánossal az együttműködési megállapodást. Ami igazán arcpirító: az említett „urak” már akkor is pontosan tudták, kivel van dolguk, ahogy mi is azt, hogy lesz még miről mesélnünk Rákóczi-ügyben.

Az ügynök árnyéka 4.: a dicstelen végjáték

Krakus a mennybe, Kaposvár pokolra megy

Ím, véget ér – beismerjük – módfelett hosszúra nyúlt sorozatunk, mely Kaposvár polgármesterének, Szita Károlynak az ügynökügyét taglalta, s mely szándékunk szerint a lehető legrészletesebb, kimerítő forrása leend annak, aki valaha még foglalkozni akar az esettel: eseményekkel, okokkal, társadalmi háttérrel, tömeglélektannal. Talán egyszer a tudomány eszközeivel is feldolgozza valaki ezt a történetet, s szempontokkal szolgálhattunk neki.

Az ügynök árnyéka 3.: szem a hosszú láncban

A tégla, és akik szorgalmasan falaztak neki

A sajtószabadság napját is „tartalmasan” töltjük. Előre szóltunk, hogy hosszú lesz és fárasztó, sőt szórakoztatónak is alig-alig érezzük. Magyarországon következmények nélkül lehetett bárki ügynök, ez a mai megítélését, különösen a jobboldalon, alig-alig befolyásolja. Mi leginkább azért rágtuk át magunkat ezen a történeten, mert ami az országos nyilvánosságot érdekelheti, nagyjából hozzáférhető, de, annak, ami Kaposváron történt, meg kell lennie valahol összefoglalva. Szerintünk.

Kultúra: mint aki a sínek közé esett

A levéltár után a múzeum és a színház is az ebek harmincadján Kaposváron

Tegnapelőtt meglehetősen szerény körülmények között átadták a „vadonatúj”, jól-rosszul kipofozott levéltárat Kaposvár szisztematikusan elgettósított negyedében, a Donnerben. A fényesnek egyáltalán nem mondható ceremónián Hoppál Péter, az „emberminisztérium” Fidesz-szóvivőből, verbális verőlegényből avanzsált államtitkára azért nem mulasztotta el kiábrándítani a „Szita-nyomású”, fényes jövőképbe révült kaposváriakat (lassan, tagolva): Ezt. Nektek. Kaposváriak: Nem. Lesz. Felújítva. A. Színház.

Az ügynök árnyéka 2.: vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében

Folytatódjon hát a Krakus-saga: szögezzük le rögtön az elején, hogy csak a kontraszt kedvéért kölcsönöztük Lee Kresel és Elio Petri ragyogó filmjének címét. Történetünkben ehhez csak három dolog hibádzik: vizsgálat sehol, Szita nem állt minden gyanú felett (sőt), és, ha valaha valaki fényévnyi távolságot tartott a polgári értékektől, az ő volt. Ebben a részben sorra vesszük az országos fejlemények egy részét, ezt követően pedig jönnek a helyi, kaposvári történések.

Lényegtelen apróság ugyan, de megjegyeznénk, hogy halkan egy másik évforduló is beköszöntött: éppen egy éve, 2014. március hatodikán élesítettük be a KAPOS-T oldalait, tettük fel az első, múlhatatlanul érdekes cikkeket a Kapos Tv igazgatójának és főszerkesztőjének kirúgásáról, szökőkutakról, kenetteljes évértékelő szentbeszédről. Úgy néz ki, munkával ünneplünk.