Search Results for: levéltár

Tartalom és mondanivaló, valamint a tanulságok: visszatekintés a KAPOS-T elmúlt évére

Nem szeretnénk a szokásos évértékelős hibába esni, igyekszünk a fellengzős öndicsérettől és a bizonyítvány-magyarázástól is távol tartani magunkat. Az év elején úgy éreztük, hogy egy próbát megér annak a – szerintünk – tarthatatlan helyzetnek a megszüntetése, hogy, míg minden magyar nagyvárosban van legalább egy, nem a Fidesz befolyása alatt lévő médium, addig Kaposváron egységesen, szervezetten Szita Károly és Gelencsér Attila zsebében lapul minden, magát újságírónak vagy tévésnek-rádiósnak tartó személy. Feltesszük, jobban megéri nekik zsebpiszokként, ilyen áporodott levegőjű helyen megbújni, mint kritikus hangot megütni egy erkölcsi és emberi mélyponton lévő, korrupciótól, hazugságtól bűzlő hatalommal szemben. Szívesen maradunk továbbra is csak egy pont, de olyan pont – s ezt azért bizonyítottuk 2014-ben – melyből elindultak a hajszálrepedések a helyi hatalmi hegemónia felületén, és amely támasztékul szolgálhat annak az erőnek, mely kibillenti sarkából.

Iroda-keringő, avagy hol is lenne végül a legjobb helyen Gelencsér Attila?

Néhai macskánk, mint általában a fajtája, meglehetősen öntörvényű volt, hogy mást ne mondjunk, még a nevét is maga választotta. Az elhúzódó családi névadási vita közepette pár nap után olyan élénken reagált a „macska” szóra, hogy ettől kezdve nem is kísérleteztünk mással. Amúgy persze – férfi lévén – semmilyen társadalmilag hasznos tevékenységre rá nem vehető, önző, hedonista szemétláda volt, a környékbeli cicók abajgatásán túl valójában egyetlen téren rendelkezett figyelemre méltó képességekkel: zseniálisan tudott alvóhelyet választani. Mindig megtalálta azt a pontot a házban, ahol a fény, a hangok, az illatok, s még ki tudja, miféle rejtett paraméterek a legmegfelelőbbek voltak a nyugodalmához. És nem fordult elő, hogy kétszer ugyanarra a helyre telepedett volna. Ez persze csak egy igen-igen távoli párhuzam azzal, hogy a kaposvári közbeszédben ismét, immár sokadszor téma – és probléma – hogy helyi szórakoztató iparosunk, életművészünk, Gelencsér Attila képviselő úr valahol a nap alatt megfelelő körletelhelyezést nyerjen végre.

Véget ért a kampány Kaposváron: maradunk az ígéretek földjén

Sejtette mindenki, nem kellett hozzá különösebb jóstehetség: a közel egy évig tartó permanens kampányfesztivál keserű kijózanodással fog véget érni. Voltak persze előjelek is, pl. az „intermodális átverés” Szita Károlytól, vagy a csavaros, csupán időhúzásra jó megfogalmazások a 67-es út ügyében. S lám, eljött az ígéretek be nem tartásának, a hangzatos lózungok elfelejtésének ideje, a szép álmok átadják helyüket pl. az internetadónak, vagy, hogy egy ennél cifrábbat is mondjunk: az önkormányzatok által füstre, kapura, a cipőorr, netán a szakáll hosszára, vagy a cilinder magasságára kivetendő adóknak. Jön tehát a fekete leves, és talán az sem véletlen, hogy Orbán Viktor az internetadóból éppen a rendőrök illetményét akarja jelentősen megemelni. Minthogy a KAPOS-T azt tűzte ki céljául, hogy rajta tartja a szemét a helyi hatalom manipulációin, íme: az első kis csokor az – egyelőre – be nem váltott, a választási kampányban tele szájjal harsogott mindenféléből.

Félévi értesítő: immunválasz a hitegetőknek

Igen, nagyjából hat hónapos lett a KAPOS-T, a legszebb csecsemőkorban van, s, bár ez a fél év sem volt sétagalopp, úgy találjuk, valami változást sikerült elérnünk. Talán háromszor-ötször ennyi idő, munka és kitartás után megtörhető az az információ- és véleménymonopólium, melyre Kaposváron egy húsz éve létező hatalomgyakorlás alapul. Ez a mai „Kaposvár-jelenség” vagy „Kaposvár-modell”, miután e kifejezések eredetijét sikerült tönkretenni és lenullázni. Az a körülbelül hat-hétezer olvasó, aki az elmúlt hónapokban rendszeresen a figyelmére méltatott bennünket, és a több, mint százezer oldalletöltést produkálta, meggyőzött arról, hogy – egyelőre – érdemes folytatni.

A kisemmizett Kaposvár

Nem hisszük, hogy van ma ebben az országban felnőtt, érett fejjel gondolkodó ember, aki ne lenne tisztában azzal, hogy – bárhogyan is alakuljon a választások kimenetele – sorsdöntő fontosságú napok jönnek. Sajnos sorsdöntő, abban az értelemben, hogy francia, olasz vagy belga – európai – polgártársaink életében nagyságrendekkel kisebb változást hoz egy-egy parlamenti fordulat, mint a miénkben. Szinte észre sem veszik, hogy más párt van hatalmon, ugyanakkor – s ez törvényszerű – minél fejlettebb egy ország, annál nagyobb a részvétel a választásokon. Hollandiában akár nyolcvan százalék is lehet, ettől lesz igazán a népakarat kifejezése – érdekes, hogy ott ennek ellenére nem akarják beledöngölni az ellenfelet a földbe. Kaposváron viszont a megszokottnál is élesebb fénytörésben látható az, hogy a Fidesz zsákmányszerzésre épülő szervezetéből soha nem lesz demokratikus kormányzás.

Kapos TV: lapát, cenzúra, lapítás

Két-három évtizede még divatos foglalkozás volt a kremlinológusé: a brezsnyevi pangás éveiben az elnyomó szovjethatalom fellegvárából, a Kremlből kiszivárgó híreket lesni, abból ókori madár- és béljósokhoz hasonló egzaktsággal következtetéseket levonni menőségnek számított. Ma már korántsem az, hiszen az orosz sajtó sok szempontból szabadabb, mint a magyar. Csak egy szegény fideszes kurzustörténész, Kun Béla unokája felejtette ott magát, mint a japán katona az indonéz dzsungelben.

Kaposváron azonban hamarosan „új életre kelhet a kihalófélben lévő szakma”, hogy ne rugaszkodjunk el túlságosan a vidéki újságírás bevett szófordulataitól: a helyi hatalomnak és lakájmédiának kiszolgáltatott polgár ugyan most (még) nem kénytelen lesni a városháza erkélyét, hogy következtetni próbáljon a (szín)falak mögött zajló piszkos játszmákra, de már arra sem számíthat, hogy a „hiteles, sokoldalú és kiegyensúlyozott tájékoztatására” súlyos, százmilliónyi közpénzt elherdáló helyi hatalom épp ebben a tárgyban teljesítené alkotmányban és törvényekben rögzített kötelezettségét.