Pánik a fedélzeten: folyamatos propaganda-szőnyegbombázás a városházáról – a háttérben egy kínos közvélemény-kutatás

Közpénzszórás turbófokozatban – újabb brosúra

Február elején számoltunk be róla, hogy gyaníthatóan újabb propaganda-hadjárat áldozata lesz Kaposvár sokat szenvedett népe: még a bennfenteseket is meglepte az a színes-szagos, alapvetően semmi újat nem tartalmazó, ám annál harsányabb és drágább brosúra, amellyel a városvezetés magát fényezte. A Modern Városok Programról már elmondtuk, hogy csupán egy sunyi hazugságra épül: az EU-s fejlesztési pénzek hangzatosan becsomagolva, mintha ez nem alanyi jogon járna a vidéknek, hanem Orbán Viktor személyes kegyéből kapná Kaposvár. Nos, Szita Károly pakolt egy újabb csomagolást ugyanarra: immár Németh István Program a neve, s így nyilván az ő jóvoltából gyarapodik a város. És, hogy kétségeink se maradjanak, az első brosúrát követte a második, kisvártatva pedig egy telefonos reklámkampány. Folytonos izgalmi állapot Fidesz-módra – közpénz nem számít.

A korábbiról már szóltunk: a régi blabla új köntösben néhány szarvashibával, mint pl. a már éppen felejtős „szakemberház”, amely helyett munkásszállót építenek – ha igaz, vagy pl. a régi levéltári épület felújítása, amelynek terve egyelőre csupán álom, a Dorottya (Csokonai?) épületével együtt.

Gyarapodott Kaposvár – egy újabb semmitmondó propagandakiadvánnyal biztosan.

A láthatóan méregdrága, a legkevésbé sem környezetbarát műnyomóra készült füzetet hamarosan követte egy másik, amely a „Gyarapodó Kaposvár” címet viseli, s szintén súlyos milliókba kerülhetett. Itt sincs szó másról, mint, hogy bizonyos, meglévő család-, ill. letelepedési támogatásokat sorol fel, melyek ugyan jól hangzanak, de, mivel nagyon kevesen veszik igénybe, a városnak évente jóval kevesebbe van, mint amit propagandára és a cselédmédia életben tartására elszórnak.

Előrángatják benne a korábbi, befuccsolt „egyforintos telkeket”, melyeket Toponáron alakított ki a város, ám hét év alatt csupán néhányat sikerült értékesíteni, büszke az egy szem, szintén nem mai „fecskeházra”, melyből – előtakarékossági kötelezettség nélkül – legalább tíz-tizenötre lenne szükség. Ám ami a legsúlyosabb, és a mondanivaló, a valódi program és cselekvés hiányáról árulkodik: felemlegeti Kaposvár ezer önkormányzati bérlakását, mint valami jótéteményt.

Körül kell nézni egyszer a Donnerben, a Zrínyi utcában, hogy mit neveznek önkormányzati bárlakásnak Kaposváron.

 

Önkormányzati bérlakások a Donner központjában, alig néhány méterre a “söröskorsós” szökőkúttól.

 

A vicc, hogy ebben a brosúrában is szerepel a már törölt, a Dési Huber utcában tervezett programelem, a „szakemberlakásokról” szóló, s persze számos „aprópénznek” tekinthető, pl. az adómentesség, vagy a bérlettámogatás, amellyel a saját közlekedési cégét juttatja plusz bevételhez az önkormányzat. Előhozakodik – sokadszor – a kisiskolások úszás- és korcsolyaoktatásával, amely nagyjából hasonló megfontolásból burkolt támogatásnak tekinthető – közpénzből, az önkormányzati cégek veszteségeinek kozmetikázására.

Mondanunk sem kell, hogy a közbringarendszer, a „Taposvár” szintén szerepel mindkét kiadványban. Ismétlés a tudás anyja. Érdeklődéssel várjuk a továbbiakat: a bélyeggyűjtőknek,  nyugdíjasoknak, netán a vízóra-leolvasóknak vagy a csataképfestőknek szóló brosúra-változatokat. Biciklizni majdnem mindenki tud – vajon hányszor lehet ugyanazt elsütni?

Aztán, amikor már reménykedtünk benne, hogy alábbhagy az agymosó terror, jött az újabb csodafegyver: pár napja sok száz kaposvárinak csörrent meg a mobil(!)telefonja.

A jól (már túlságosan is jól) ismert, behízelgő polgármesteri bariton személyesen tudatta az áldozatokkal, hogy ismét elindult a kaposvári kátyúűző oldal. Közszolgálatilag idelinkeljük, bár nekünk úgy tűnik, ránézésre sokkal több a kátyú, mint a bejelentés, ill. a befejezett javítás. E sorok íráskor utóbbiból konkrétan három darab volt.

Az hagyján, hogy a kátyús weblap címoldalán is Szita Károly vigyorog (naná), de az mekkora kétségbeesésre utal már, hogy a kátyúzást is sokszázezres-milliós telefonos kampánnyal kell újraindítani?

Egyáltalán: miért kellett leállítani, miért nem működik folyamatosan? Hogy lehessen körülötte újabb felhajtás?

Úgy gondoljuk, volna magyarázatunk a történtekre: senki nem számolt be róla, de januárban újabb kérdésekkel vegzálták Kaposvár lakóit. A tavalyi, csúfosan leszerepelt Kaposvár Mostos-gumiégetős közvélemény-kutatás óta ez legalább a hatodik-nyolcadik volt. A végrehajtó a Századvég (ki más?), és január 13-18 közt zajlott 507 kaposvári részvételével. A kutatásról persze nem adott hírt a helyi média, mi csak azért most, mert nemrég sikerült megszereznünk azt a kivonatot, amely a válaszok kiértékelése után megszületett.

Ezzel szemben volt alkalmunk egy ismerősünk révén végighallgatni a kérdéseket: vezetékesen hívták, és a mobilján közvetítette nekünk a beszélgetést. Tanúsíthatjuk, hogy számos kérdés vonatkozott Szita Károlyra, ám ebből a Századvég által kiadott rövid (nyilvános) anyagban egy szó sincs.

 

Egy oldal a Századvég rövidített anyagából: ha azt kérdezik a kaposváriaktól, hogy mennyire mennek jól az országban a dolgok, 33.5 százalékuk válaszolja, hogy “nagyon rosszul”, vagy “inkább rosszul”, és csak negyedük elégedett.

 

Látszólag a kutatás a kocsmák nyitva-, ill. zárva tartásának kérdésköréről szólt, ám ennél nyilvánvalóan fontosabb volt, mint minden eddigi esetben, Szita Károly megítélése. Ez persze nem szerepel az anyagban: szokás szerint kétféle változat készül az ilyen kutatásokból, egy a nyilvánosságnak preparálva, egy pedig belső használatra a valós helyzetről a politikai stratégia számára.

Valószínűleg a Századvég tanulmányát olvasva jutott a városházi agytröszt arra a következtetésre, hogy újabb támadást kell intéznie a kaposváriak amúgy is rongyolt idegei ellen: néhány hetente újabb színes, internetről lelopott fotókkal, igénytelen számítógépes grafikákkal dekorált, hülyékre optimalizált (hatalmas kép – egy-két mondatnyi szöveg), milliós költségvetésű brosúrák, amelyek információtartalma egy közepes szórólapon is elférne, amúgy pedig rogyásig hallgathatja-nézheti ugyanezt a kaposvári polgár a cselédmédia-csatornarendszer minden felületén.

 

Ha viszont ugyanezt a kérdést Kaposvárról teszik fel, 58.4 az arány a “nagyon jól” és az “inkább jól” javára. Ennyit számít a rendszeres, intenzív agymosás, amely a helyi médiából árad, pedig Kaposvár az egyik leggyengébben teljesítő megyei jogú város. Tegyük azért hozzá: a korábbi években mindig sokkal nagyobb volt az elégedettek aránya.

 

A Századvég anyaga szerint – erről azért nyilván mindenki sejti, mennyire hiteles – a kaposváriak többsége úgy gondolja, hogy az országban többé vagy kevésbé, de rosszul mennek a dolgok. Kaposvárról éppen fordítva: a többség, főleg a maximum nyolc általánost végzettek szerint itt jól mennek a dolgok. Ám valami oknál fogva a polgármester teljesítményére vonatkozó adat nem fért bele az anyagba:

korábbi közvélemény-kutatások kérdezőbiztosaitól úgy tudjuk, Szita Károlyt ötfokú skálán a legtöbben 2.7-3.2 közé értékelték. Talán ezért.

Azt jegyezzük meg zárásképpen, hogy a „gyarapodó” Kaposvár lakossága továbbra is masszívan csökken, a lakónépesség 2015 végén már csak 63.186 fő volt a KSH szerint. A korábbi évek trendje azt mutatja, hogy évente 6-700-zal fogyatkozunk, tehát mára már biztosan 63 ezer alá esett azoknak a száma, akik ténylegesen Kaposváron élnek. A közfoglalkoztatottak száma idén januárban ismét nőtt, 1058, és a közfoglalkoztatási mutató az egyik legrosszabb a megyei jogú városok közt, 2.56.

Kérdés, mennyit segítenek ezen a heti rendszerességgel kiadott brosúrák, és az eszement propaganda.

H. I.

Nyilvánítson véleményt (lájk, komment, megosztás, ilyenek) a KAPOS-T Facebook-oldalán!