Kamarai játékok, avagy Parragh László Kaposváron mondta el a maga kis őszödi beszédét

… amit a tudósításokból persze kicenzúráztak

Akár ízekre is szedhetnénk a Somogy Megyei Kereskedelmi és Iparkamara évi rendes önünneplő szeánszát, amely február 14-én zajlott, mondhatni „természetesen” az országos elnök részvételével. Nem tesszük, mert nem akarnánk a fő attraktor, Parragh úr elől elvenni rivaldafényt. Mert amúgy volt itt minden, mi szem-szájnak: nem maradhatott el pl. a szokásos Nógrádi György-féle nagyívű külpolitikai értékelés, és a szintén kötelező körítés a fantasztikus gazdasági sikerekről, a fényes jövőről, amely természetesen EU-s pályázati pénzek köntösében fog beköszönteni a Kánaán-várományos Somogyra. Merthogy ez a szegény, szegény megye hosszú évtizedek óta mindig csak áll az előtt a bizonyos fényes jövő előtt, ami az istennek sem akar jelenvalóvá válni. De majd most, kétségkívül.

Hogy némileg késleltessük a nagyjelenetet, még felidézünk egyet-kettőt a másik meghívott szakértőnek, Zúgó Liliánának, az Európai Bizottság Magyarországi Képviselet elemzőjének tartalmas gondolataiból. A hölgy szerint a munkaerőhiányt és a munkanélküliséget is tudta Magyarország csökkenteni – egyszerre, sőt a szegénységet is. Legalábbis erről szól a Somogyi tudósítása, mely a „cölöpöket már leverték” címet viseli.

Nos, valóban: cölöpverésre alkalmas tuskóknak nem vagyunk híján. Fagyos földbe is.

Habár nem szeretnénk, hogy olvasóinknak bármi baja essék egy nevetőgörcstől, azért elmondjuk: ez a tizenkilencedik század inas-, kvázi rabszolgakultúráját visszahozó, a tankötelezettséget 16 évre leszállító, a saját intézményrendszerébe belegabalyodó népség beszél arról, hogy „tudás nélkül nincs sikeres gazdaság”.

Zúgó úrhölgy amúgy lesajnál(koz)va említi meg, hogy a foglalkoztatás mértéke az EU-ban 2015-ben épphogy elérte a 2007-es szintet”. Szegény EU. Eláruljuk: Magyarországon is pontosan ez a helyzet. Ugyanis tisztességes helyeken a válság előtti szinthez mérik a mutatókat, nem úgy, mint nálunk: itt mindenki a 2009-10-es mélyponthoz viszonyít. Aztán pedig Európában nem szokás hozzászámítani az elsődleges munkaerő-piaci bővüléshez a közel negyedmillió közmunkást és a 150 ezer körüli, külföldi telephelyen dolgozót.

Ha korrekt és tisztességes számítási módszert alkalmazunk, a haladvány nagyjából 140 ezer fő. Hét év alatt évente húszezer: elég soványka teljesítmény a melldöngetéshez képest.

Nademajdmostan: a jelenlévő fideszes nagyarcúak szóban újra elosztották a teljes európai költségvetést – nyilván a saját zsebükre gondolva – és persze fűt-fát, tejjel-mézzel folyó Kánaánt ígértek a jelenlévőknek, akiknek valószínűleg az járt a fejükben, hogy mennyi szép kamarai tagdíjat is kell fizetni azért, hogy évente egyszer-kétszer a képükbe hazudjanak.

Parragh László ki is oktatta némileg a helyieket: Varga József, a somogyi szervezet elnöke sokadszor is felpanaszolta a megye sanyarú helyzetét, erre az volt a válasz, hogy vannak rosszabb helyzetben lévő területek is az országban. Köszönjük: túl sok azért nincs, különösen a Dunántúlon.

És képzeljék: azzal folytatta, hogy tudás nélkül nem lehet sikeres gazdaság, és ez jelenleg a digitális tudást és a nyelvtudást jelenti”.

És nem repültek a székek, a cipők és az ásványvizes palackok, ahogy ekkora arcpirító pimasz cinizmusra repülniük kellett volna bárhol a világon. Hát nem pont Orbán és nem pont Parragh javaslatára csökkentette le a szakképzésben a közismereti tárgyak tanítását? Éppen Parragh László az, aki informatikai és nyelvtudást követel a tizennégy éves koruktól műhelysöprésre kárhoztatott szakképzősöktől? Tényleg megáll az ész: ezek semmit sem szégyellnek.

 

Parragh László (balról) a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke és Orbán Viktor miniszterelnök éppen a Nemzeti Tudásbázis c. EU-támogatású projektet indítják. Talán ezért eredt meg Kaposváron is a nyelve. (kép: nol.hu)

 

Az összegyűltek becsületére legyen mondva, azért nem mindenki hagyta ezt szó nélkül, amit természetesen a Somogyi  már gondosan kicenzúrázott: kérdésekre is sor került, s egy meghívott azt kérdezte Parragh Lászlótól: „nap mint nap halljuk, hogy milyen óriási pályázati pénzösszegek állnak rendelkezésre, és kerülnek kifizetésre. Mennyit kap ebből a mintegy 700 ezer magyar mikrovállalkozó?”

És figyelem, Parragh úr a következőt találta válaszolni: „nem célja a kormánynak a mikro-vállalkozások „feltőkésítése”.

„A minimális vállalkozásméret, amelyiknek érdemes pályázati pénzt adni, minimum 25-30 fős. A mikrovállalkozások nem versenyképesek. A Kormány azokat a vállalkozásokat akarja erősíteni, amelyek a világpiacra szállítanak, hogy ott fel tudják venni a versenyt az amerikai és nyugat-európai cégekkel. A mikrovállalkozók inkább menjenek el alkalmazottnak a nagy cégekhez, mostanára úgyis számos területen munkaerőhiány van: ez által ez a munkaerőhiány csökkenne. Ha nem tudnak mikro-vállalkozásukból megélni, mehetnek akár külföldre is.”

És valóban: habár mikro- (10 fős létszám alatti) vállalkozások indítására vannak pályázati kiírások, de a már működők számára tőkebevonásra, fejlesztésre, netán munkahelyteremtésre – nincsenek. És most azt is megtudhattuk, hogy a Fidesz-kormány nem hanyagságból: tudatosan mond le hétszázezer előrelépési lehetőségről, családtagokkal együtt vagy hárommillió polgár életének jobbá tételéről.

Tegyük hozzá: 2006 és 2010 közt létezett olyan forrás, az Innocsekk és az Innocsekk plusz támogatás, amely mikrovállalkozások számára is elérhető volt – életképes ötlet, vagy saját fejlesztés kellett hozzá.

Tőkeerős multicégek ma rogyásig kaphatnak munkahelyteremtő, ill. fejlesztési támogatásokat, Fidesz-, és Orbán-közeli, hónapok alatt a semmiből milliárdossá vált élősködők még ennek is a sokszorosát, csak a kisvállalkozók nem kapnak semmit, akkor, amikor boldog-boldogtalan EU-s pénzekről vernyákol.

És Parragh úr, hogy ne maradjon senkiben hiányérzet, egy jótanáccsal is szolgált: azt mondta, „el lehet menni … akár külföldre is.”

Mintha valahonnan ismerős lenne ez: ha másból nem, az elmúlt, isten tudja, hány év szisztematikusan visszatérő jobboldali őrjöngéséből. Ha elfogyott az érv, a spiritusz (elég gyakran előfordult), akkor jött ez. Nos, megkaptuk: elég sokan meg is fogadják.

Még néhány ilyen év, és Parragh László lesz a legszebb, legokosabb és legbecsületesebb ember az országban.

H. I.

Nyilvánítson véleményt (lájk, komment, megosztás, ilyenek) a KAPOS-T Facebook-oldalán!