Pécsi utcai iskola, utójáték: elvesztegetett évtized, némi képmutatással és cinizmussal nyakon öntve

Szégyenteljes sikersztori Somogyi-módra

Tényleg nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk, mikor megláttuk a Somogyiban a Pécsi utcai iskola felmenő rendszerben történő megszüntetésének utóéletéről szóló cikket. Habár tartanánk magunkat ahhoz, hogy fideszes propagandaanyagot nem osztunk, ezt kivételesen idelinkeljük: nem tartalmassága okán, viszont gyönyörűen leleplez mindent és mindenkit, akinek ehhez a szégyenletes ügyhöz köze volt. Az egész, Kaposváron kiépült hitvány rendszer ott van a történetben: hatalmi arrogancia, gyávaság, konformizmus, önmagunk és a nyilvánosság becsapása, a beismerésre, korrekcióra való képtelenség.

Kussolunk egy darabig, aztán pedig úgy teszünk, mintha az egész meg sem történt volna. De a lényeg – ha rejtve is – ott van a történetben: a nyolc évnyi rasszista, politikai haszonleséstől bűzlő színjáték végén kiderült, hogy

igenis működő és sikeres megoldás az, amellyel Kaposváron mindenki szembe ment.

Hangsúlyozzuk: azok is, egytől egyig, akik most képmutatóan „összefognak, hogy segítsék a beilleszkedést”.

A cikkecske természetesen kötelező siker-mesét kerekít az ügyből: a Nádasdi utca környékén lakó gyerekek közül már a második évfolyam kezdi a város különböző iskoláiban a tanévet. Az elején még az is felmerült bennünk, hogy a szerzőnek talán lövése sincs arról, hogy mi zajlott ez ügyben az elmúlt tíz év során.

Közhelyszámba megy, hogy a lakájmédia közleményei – akár a régi szép Rákosi-Kádár rendszerben – éppenséggel a dolgok elfedésére szolgálnak,

semmint a megmutatásukra. Jelen esetben is ez a helyzet: megpróbálják elterelni a figyelmet arról, hogy a (majdnem) Pécsi utcai kisiskolásoknak a város más intézményeibe való integrálása semmiféle említésre méltó problémát nem okozott.

A lehető legsimábban ment, a körülötte korábban gerjesztett szégyenletes politikai cirkusz ellenére.

Hogy miért valószínűsítjük ezt? Mert ha nem így lett volna, arról egészen biztosan ilyeneket hallunk a cselédsajtóban: „súlyos kudarc, teljes csőd a Pécsi utcai gyerekek beilleszkedése”, „konfliktusok kísérik a bíróság által kierőszakolt integrációt” – és így tovább.

Annál is inkább így gondoljuk, mivel több olyan szülővel is beszéltünk a város néhány iskolájából, akik arról számoltak be, hogy annak idején a helyi, Szita polgármester által generált, és az neki alárendelt propagandaszervek által felerősített hecckampány nyomán rémisztő jelenetek zajlottak egyes intézményekben: fenyegetőzés, üvöltözés, olykor tomboló gyűlöletötpercek.

Mindez csupán azért, mert meghallották, hogy „esetleg”, „netán” néhány, a város keleti szegénynegyedéből származó kisgyereket be kell fogadnia az iskolának.

Nem árt megjegyezni, hogy a helyzet ugyanez nagyban, menekültügyben: sima, primitív politikai haszonszerzés áll az évek óta tartó, teljes hangerőre tekert hisztériakampány mögött.

Úgy gondoljuk, hogy azoknak a szervezeteknek és személyeknek, akik nyolc éven keresztül mindent megtettek azért, hogy a Pécsi utcai iskola örök időkre és a város szégyenére közoktatási szegregátum legyen, minimum bocsánatot kéne kérniük az érintettektől: a diákoktól és szüleiktől, azoktól a szervezetektől, akiket majd’ évtizednyi pereskedésre kényszerítettek, s persze a város lakóitól, amiért megtévesztették őket.

Kik is voltak ők? Mindenekelőtt a helyi Fidesz és a városvezetés, Szita Károllyal az élen.

Nyomukban és irányításuk alatt a helyi cselédmédia, beleértve az akkor még Mészáros-mentes, magát valami rejtélyes okból függetlennek nevező Somogyi Hírlapot, amely kínosan ügyelt arra, hogy még véletlenül se foglaljon állást.

 

Egy ábra mind felett. Hibátlan kép a szegregált iskola által előidézett társadalmi hátrányoktól az utolsó PISA-jelentésből: Budapesten az általános iskolában végzettek több mint ötven százaléka gimnáziumba megy, tíz százalék a szakiskolások aránya, és nincs, aki ne tanulna tovább. A Pécsi utcai iskolából (első oszlopsor) tizenhét százalék (!) a tovább nem tanulók aránya, gimnáziumba egy lélek se megy, és hatvanöt a szakiskolásoké, ám tegyük hozzá: ezeknek is csak kevesebb, mint egynegyede szerez végzettséget.

 

Szita még a 2017. június 30-i közgyűlésen is harsogott, hogy „nincs erő, ami ezt megakadályozza…”, mármint a Pécsi utcai szegregált iskola megszüntetését. Erő, hát persze: a józan ész, emberség Fidesz-körökben ismeretlen fogalmak.

Igyekezett távoltartani magát az ügytől a helyi ellenzék többsége is, erősen ódzkodtak az ügy nyomán szinte biztosan bekövetkező népszerűségvesztéstől.

Talán mondanunk is felesleges: a helyi Roma Önkormányzat is kiállt teljes mellszélességgel,

no, nem kicsiny sorstársaik esélyegyenlősége, hanem kenyéradójuk gazdájuk, a Fidesz-hatalom mellett. Emlékezzünk rá: még akkor is, amikor Szitáék a legsunyibb módon próbáltak kibújni a jogerős bírósági ítélet végrehajtása alól, és a Mikrokozmosz Alapítvánnyal akartak első osztályi indíttatni a Pécsi utcában.

Természetesen ugyanez a helyzet az állami tanügyigazgatással: a Stickel Péter vezette tankerület olyannyira szegregációpárti volt, hogy a második bírósági fordulóban már hivatalosan ők képviselték a Szita-féle álláspontot.

Az, hogy a Somogyi-cikk szerint „74 elsős, másodikos kisdiák jár másik intézménybe”, egyértelművé teszi: az elsöprő többség sikeresen beilleszkedett, s ezt most az érintettek persze szeretnék a saját érdemüknek betudni. Nos, még az is előfordulhat, hogy van részük a sikerben, az viszont egészen biztos,

hogy a pedagógusok, akik a beilleszkedést közvetlenül segítették, nagyszerű munkát végeztek.

Még azt is hozzáteszi a tankerületi közlemény, hogy „nem érkezett integrációval kapcsolatos panaszbejelentés a 2017/2018-as tanévben”.

A szomorú az, hogy minderre közel tíz évet kellett várni, s, ha számolunk egy kicsit, ez több száz olyan, sokkal, de sokkal jobb sorsra érdemes teljes jogú magyar polgárt, vagy, ha úgy tetszik, Isten saját képmására alkotott lelket jelent, aki nem juthatott hozzá a boldoguláshoz szükséges színvonalú oktatáshoz, akinek csupán a „közmunkásképző” maradt a kaposvári városvezetés, a tankerület és sokan mások áldásos jóvoltából.

És az csupán az okozott hátrány nagyon-nagyon kicsi, bár nem elhanyagolható része, hogy emiatt hányan hiányoznak ma a kaposvári munkaerő-piacról. Az előidézett hosszú távú társadalmi károk felmérhetetlenek, s ne ringassa magát senki abban, hogy csupán az áldozatok körében pusztított.

H. I.


Fontos információ: a Facebook megváltoztatta az Ön által követett oldalak megjelenítését!

Ha tudni akar arról, amit Kaposvár vezetése és az általa uralt cselédmédia elhallgat, csupán annyit kell tennie, hogy Facebook-oldalunkon a „követés” gombra kattintás után állítsa be a „megjelenítés elsőként” opciót!

Így nem veszítjük egymást szem elől! Köszönjük!