Rákóczi-kabaré: hatvannégymilliós hiány, gyenge magyarázatok és rekeszizom-próbáló poénok az éves beszámolóban

Pozitív emberi tényezők kidomborítása: ötmillió

Most, hogy a nemzeti válogatottunk ilyen lenyűgöző játékkal kápráztatta el a Kárpát-medence lakosságát, s látjuk a történelmi jelentőségű andorrai összecsapás keltette hír-hullámverést (no meg a szűnni nem akaró röhögést a Nagy Nemzeti Lelátóról), mi sem akarnánk sem ki-, sem lemaradni. Ha már szánalmas foci, van itt nekünk Kaposváron erre egy jó kis csapatunk, kiváló vezetéssel, amely mindig tudja, mit kell tenni és mondani ahhoz, hogy szórakozzon a publikum. Elolvastuk a kaposvári közgyűlés legutóbbi ülésére beterjesztett beszámolójukat, amelyben persze újabb támogatási összegekre is igényt tartanak, és, miután nem volt ráírva a figyelmeztetés, hogy kétoldali sérvveszély miatt csak saját felelősségre olvasható, komoly egészségügyi kockázatnak tettük ki magunkat. És ez még csak a szöveges rész, a számoktól egyenesen berosálsz.

Ahogy az egy erős és büszke európai ország legerősebb és legbüszkébb városában lenni szokott, szezonzáráskor szép sorban a közgyűlés elé járulnak a sportegyesületek beszámolni, de főleg, hogy a következő évadra való közpénz-mennyiséget kikuncsorogják. A világ némi értelemmel megáldott (másik) felében a profi élsport hatalmas üzlet: a csapatok nem állami emlőkön élősködnek, hanem szponzori pénzből, jogdíjakból, jegybevételből, üzleti tevékenységből élnek,

politikusokat pedig – sem TAÓ-t, sem tahót – a közelükbe sem engednek.

A Rákócziról már terjedelmes dossziénk van, többek közt pl., hogy a korábbi káefté és egyes tisztségviselői ellen a mai napig nyomozás folyik, s persze arról, hogy kamatokkal már megközelíti a félmilliárd forintot az a veszteség, amelyet elegánsan hátrahagytak. Nem beszélve arról, hogy a Kaposvár városa botrányosan elnéző volt azzal a 162.3 millió forinttal kapcsolatban, amellyel a labdarúgócsapatot korábban fenntartó cég a közösségnek, a város lakóinak tartozik.

És persze az eljárás alá vont felelősök nagy része ma is a kaposvári labdarúgásban „dolgozik”.

Odasz@rik, odébb áll. És ezt lehet. Így megy ez ott, ahol a bunkó, szotyolaköpködő politikusok osztják az észt és a pénzt, és a sportpályák körül ólálkodó simlisek, nem ritkán konkrét gonosztevők pedig szennyesük és pénzük tisztára mosását várják a hatalomtól, ezért törleszkednek a futballhoz, pontosabban a focin keresztül a Fideszhez.

 

A Rákóczi amúgy elég gyéren látogatott Instagram-oldalán jelent meg ez a kép: Horváth Krisztián ügyvezető sportigazgató (?), amint épp szotyolaügyi különórát vesz az andorrai történelmi diadal első számú letéteményesétől. Jobboldalt az az Illés János figyel áhítatosan, aki évtizednyi ideig volt az előző kft. ügyvezetője, s akit számos esetben meghallgatott már a hatóság a futballcsapat dolgaiban. A kép magyarázatot sugall arra is, hogy Illésre miért nem vonatkozik Szita Károlynak az a kijelentése, hogy a Rákóczi sorsáért felelősséggel tartozó vezetőknek nincs többé keresnivalójuk a csapat körül.

 

Azután, hogy Szita Károly szokása szerint elhatárolta magát attól hatalmas, bűzlő rakástól, amit saját maga produkált, néhány vállalkozó szellem gyorsan megvett egy „Kapos Gasztro” nevű, rég csődbe ment büfét,

csak azért, hogy ne új alapítású kft. legyen, és igen, ezt is lehet b@zmeg,

és ez lett az új „Labdarúgó Kft”, most már Rákóczi nélkül. A tavalyi beszámolójukban, hogy ne bonyolítsuk túl a kérdést (aki akarja, elolvashatja az önkormányzat honlapján, a 2016. június 9-i közgyűlés előterjesztés mellékleteként), szerényen 65 millió forintnyi szponzori támogatást jelölnek meg, mint célkitűzést.

A Kaposvári Labdarúgó Kft. hivatalos pénzügyi adatai: alig több, mint fél év alatt sikerült 64 é félmillió forint hiány produkálni. És – állítólag – már megint akadozik néhány játékos fizetésének folyósítása…

Nos, gyanítjuk, hogy ebből nem sok realizálódott, mert érdekes módon a cégbíróság honlapjára felkerült adatokból az derül ki,

hogy a Kaposvári Labdarúgó Kft. éppen 64 millió 652 ezer forintnyi veszteséggel zárta a 2016-os évet.

Nos, ezt kéne összevetni azzal a kijelentéssel, amelyet Szita Károly tett a támogatást odaítélő közgyűlésen: „A polgármester hozzátette: csak akkor utalnak pénzt a labdarúgóknak, ha igazolni tudják, hogy a tavalyi évük nem volt veszteséges.” De, veszteséges volt, nagyon is.

Nem véletlenül hallgat erről az idei, 2017-es beszámoló,

amely itt olvasható: a legutóbbi, június 8-i közgyűlési anyag része. A beszámolóban szerényen csak annyit állítanak, hogy „pénzügyileg rendezett éven vagyunk túl”. Itt látható, mennyire.

De Herczeg Erik és „csapata” nem szemérmes: azután, hogy 65 millió helyett legfeljebb minimális mennyiségű szponzori pénzt sikerülhetett összevadászni, a következő szezonra – nem tévedés!

egyenesen százmilliót terveztek be!

Kérdés, hogyan akarják ezt teljesíteni. Hacsak – és erről egyre többet hallani – Mészáros Lőrinc, mint a KLH Masters „valódi” vagy reménybeli, Murányi Ferenc utáni tulajdonosa színre nem lép, és hozzájuk nem vágja.

Már csak addig kell kibírni. És, mivel gyakorlatilag Kaposváron mindent a Mészáros-cégek építenek: a színházat, a sportcsarnokot és a versenyuszodát is, nem lesz nehéz kiszakítani ennyit.

De, hogy az ígért szórakozással se maradjunk adósok, íme néhány idézet a Kaposvári Labdarúgó Kft. 2016-17-es szezonzáró beszámolójából, a szöveges részből:

 

Az a bizonyos emberi tényező. Származott már baj a világtörténelemben abból, hogy egészséges fiatal emberek túl szűk helyre voltak összezsúfolva. De, hogy ezen mi került ötmillióba…

 

Szövegalkotásból jeles, már csak az a kérdés, érti-e valaki? Vajon ezek a pozitív emberi tényezők elölről vagy hátulról domborodtak-e ki jobban? És mi került ezen ötmillióba?

De a beszámoló zárómondata az igazán Oscar-gyanús:

 

Volt már tragédia a magyar futballisták helytelen étkezési szokásaiból: 1986-ban a mexikói Irapuatóban kaptunk ki 6:0-ra a szovjet válogatottól, az egyik magyarázat szerint azért, mert a játékosok tésztát kaptak ebédre.

 

A Kapos bisztró-gasztró szelleme kísért: ez volt eredetileg a labdarúgó kft. Nos igen, ezek a kölykök hajlamosak mindenfélét összezabálni, ez itt a legnagyobb probléma. Pacal vaníliafagylalttal, véres hurka Nutellával, de, ha a Mekiben adják, a fagyott lócitromot is megeszik. Most, hogy sikerült az egyik főfő tulajdonosnak beszerezni Oroszországból egy többszáz tonnás tételt

műtrágya-ízesítésű kókuszgolyóból, muszáj lesz odafigyelnünk a csapat étkezésére.

Szita Károly elolvasván a tartalmas, végtelenül kimerítő és szofisztikált beszámolót, elégedetten dőlt hátra a polgármesteri karosszékben (600 Eft +ÁFA). Most már egészen biztos, hogy jó kezekben van a kaposvári futball sorsa: meg sem állunk a BL-csoportkörig. Csak kapjunk rá jegyet.

H. I.

Nyilvánítson véleményt (lájk, komment, megosztás, ilyenek) a KAPOS-T Facebook-oldalán!