Rendkívüli közgyűlés: az önkormányzat úgy tűnik, a lakótelepeken áll bosszút, miután elbukta a Pécsi utcai iskola szegregációs perét

Birtokunkban a beiskolázási terv

Rendkívüli közgyűlést hívott össze mára Szita Károly, melynek fő témája (a többi ráért volna) a Pécsi utcai iskola ügye. Közismert, hogy az „Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány” 2008. évben pert indított a kaposvári Pécsi utcai Általános Iskolát fenntartó önkormányzat ellen az ott fennálló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében. A közel tíz évig tartó perben a kaposvári közgyűlés minden fordulóban vesztett, de végig szinte monomániás kétségbeeséssel ragaszkodott vélt igazához. Aztán nemrég, 2016 novemberében kimondatott a verdikt, nincs kibúvó: mostantól nem indíthat a közben más fenntartóhoz került iskola első évfolyamot, és a bíróság kötelezte az önkormányzatot és a Klebelsberget egy ún. deszegregációs intézkedési terv elfogadására. Ennek végrehajtására kerül ma sor a közgyűlés által, ám a nap folyamán a birtokunkba került a 2017-es, már módosított beiskolázási terv: érhetetlen módon a korábban Pécsi utcai első osztályosokat lakótelepi, jellemzően földrajzilag legtávolabbi iskolákba osztják szét.

Az érintettek, Kaposvár, a Klebelsberg Központ és a kormányhivatal ugyan felülvizsgálati kérelemmel fordultak a Kúriához, de ennek nincs halasztó hatálya: arra hivatkoznak, hogy az ítélet „a szülőket szabad iskolaválasztási jogukban korlátozza”. Több, mint nevetséges érvelés: azok a halmozottan hátrányos helyzetű családok, amelyek a szentjakabi városrészben élnek, korántsem szabadon, sokkal inkább kényszerűségből íratták gyermekeiket a Pécsi utcai iskolába.

„… az iskola bezárása az integrációra sem megoldás, hiszen nem zárható ki hogy a későbbiekben a város más iskoláiban alakulnak ki hasonló etnikai arányok”. Szegregációt akart mondani szegénykém, de nem sikerült: a Bartók bezárása után vajon melyik kaposvári iskolában fenyeget az, hogy a cigány tanulók száma eléri a 50%-ot?

A Csokonai iskola beiskolázási körzete: alul kiemelten a Pécsi utcai körzetből átirányított elsősök

„… a körzetben lakó gyerekeket az eddiginél hátrányosabb helyzetbe hozza, ugyanis a város más részeiben fekvő iskolákba történő szétosztásuk a hiányzások számának növekedéséhez, lemorzsolódáshoz vezet”. Nos, igen: a spontán szegregáció, amely majd’ egy évszázadnyi földrajzi elszigeteltség, kitaszítottság nyomán jött létre, kicsit több áldozatot követel, mint a Kúriához fellebbezni. Iskolabuszt kéne rendszerbe állítani, például.

Ami azonban a leginkább szembetűnő (az anyagok, az előterjesztés és a deszegregációs intézkedési terv egyébként Kaposvár honlapján, itt megtalálhatók): a Pécsi utcai beiskolázási körzetet ugyan valóban szétosztja városi iskolák közt, de a leginkább problematikus Nádasdi, Dankó Pista utcák a Kinizsi lakótelepi ill. a volt Gyakorló, most Csokonai iskolának jutottak.

Különös, hogy a vélhetően leghátrányosabb helyzetű gyerekeknek kell járniuk a legmesszebb…

A Kinizsi beiskolázási körzete

A láthatóan kapkodó, átgondolatlan, vagy nagyon is átgondolt végrehajtás mögött felsejlik a sanda politikai szándék: Szita egyrészről azt a lakótelepi választókerületet, a Kinizsi-Búzavirágot „bünteti”, amelyet korábban Kaposfüredhez csatoltak, s számos jelből ítélve a Donnerhez hasonlóan a sorsára hagytak. Másrészt igyekezett a számára fontos körzetekbe kevésbé problematikus utcákat „telepíteni”, vagy olyanokat, ahonnan valószínűleg kevesebb gyermek jön, ha végül mégis végre kell hajtani az ítéletet.

Ágálás, méltatlankodás és a bukott ügyhöz való (lásd: gumiégető) beteges ragaszkodás helyett, mely kizárólag az iskolabezárásban utazó (Petőfi, Németh István, Toldi, Bartók) Szita Károly rögeszméje, példát vehetne atyai barátjáról: Hódmezővásárhelyen már éppen tíz éve, alig régebben, mint amióta Kaposvár pereskedik, vettek egy nagy levegőt, és egy teljes átszervezéssel gondoskodtak arról, hogy ne legyenek szegregált oktatási intézmények a városban.

Aki ezt végrehajtotta, úgy hívják: Lázár János. Lehet róla bármit mondani (szoktunk is), de, hogy nagyobb formátumú pasas, mint a tévedéséhez tíz éve mindenki ellenében betegesen ragaszkodó, lejárt szavatosságú, önmagát csalhatatlannak hivő Szita Károly, az biztos.

Akinek most is csak a maga ásta gödör széléig terjed a gondolkodási horizontja.

H. I.

Nyilvánítson véleményt (lájk, komment, megosztás, ilyenek) a KAPOS-T Facebook-oldalán!