Somogyi-skizofrénia: a rendes Fidesz-kommunista hazudik, lop és a végtelenségig képmutató

A Mészáros-kanászkürt is fog néha fals hangokat

Pontosan tudjuk – s már néhányszor szóvá is tettük – hogy olvasóink nem túlzottan kedvelik a „Médium” rovatban megjelenő írásokat. Érteni is véljük: ahogy egy színész, az újságíró se kritizálja a másikat. Csak ott sántít a logika, hogy mi csupán harmadosztályú propagandistákat látunk, olyanokat, akik életükben nem írtak le két érvényes mondatot sem. Újságírókkal vitatkoznánk – ha volnának, s ha volna miről. Jelenségeket írunk le, olyanokat, mint az itt következő kis történet, amelyből levonhatja mindenki a tanulságokat, amellett persze, hogy a cikkeinkben leírtaknak bárki utána nézhet. Egy mondatban: Lengyel Somogyi-főszerkesztő eljátssza a szuperokos, nem mellesleg liberális gondolkodót némi plágium közbeiktatásával a Facebook-oldalán, újságjából pedig közben ömlik a mocsok.

A szenny, az az őskonzervatív ostoba, bigott gyökérség, amely már a tizennyolcadik században is vállalhatatlan volt civilizáltabb helyeken. Ám Lengyel János főszerkesztő, s tettestársai teljesen rendjén valónak találják ezt: nem mondanak le-fel, nem kérnek elnézést, vidámabbak, mint valaha, hisz eljött az ő idejük. Lengyelt a Facebookon megint körüludvarolja a szokásos slepp, a régi MSZMP-s játszótársak – bár sokan közülük eljátsszák, hogy „harcos” ellenzékiek.

Valahogy nem zavarja őket, hogy a Lengyel-féle újság szívlapáttal tolja az arcukba a sz@rt: jaj, hát a „lengyeljani” azért mégis csak jó elvtárs, ha át is állt – istenem, ők is megtették akárhányszor.

Mutatjuk, mire gondolnánk konkrétan: naponta közöl a teljes Mészáros-lapcsürhe egy-egy rövid kis szösszenetet, amolyan ideológiai kapaszkodót, napi gyűlölet-kétpercet. Akár egy szép érett, gennyes kelés. Az internetes változatban kék négyzetbe foglalják a címét, hogy ne lehessen eltéveszteni.

El is tettünk magunknak néhányat a jobbakból: hogy ne menjünk messzire az oktatástól, itt van pl. a kedves Pauska Zsolt szösszenete a maga őskonzervatív, szemellenzős, gyagya közhelyeivel, mely a legalja fideszes bérkommentelők szintjén és stílusában

gyalázza a liberális oktatást, s propagálja – alig burkoltan – a testi fenyítést.

Pauska úrral kapcsolatban arra sem árt emlékeztetni, hogy ő alapította a „Kaposvári Újság” című, szinte embrióként hamvába holt médiakísérletet, amelynek még ma is számos híve van a Facebookon: olyanok ők, mint a japán katona, akinek elfelejtettek szólni, hogy vége a háborúnak.

A szokottnál is betegebb és provokatívabb napi rendszeres gyűlölet- és hazugságáriák egyikének címe, melyet még az ELTE pedagógiai tanszéke is elítélt. A Kaposvári Egyetem szokás szerint hallgatott.

Az ilyen illiberális gyöngyszemekre a fővárosi, ún. kritikus vagy ellenzéki média egyes sejtjei is reflektálnak időnként. Talán – ahogy nálunk is – az verte ki leginkább a biztosítékot, amelyben egy beteg agyú nem mást,

a finn oktatási rendszert gyalázza. Vajon ehhez mennyire kell sötétnek lenni?

Azt állítja, hogy az itthon agyonhozsannázott finn modell külföldön számos kritikát kap, ilyeneket: „csak a középszerűséget hirdetik és valósítják meg, a jókat visszahúzzák”. Ennek éppen az ellenkezője az igaz. Természetesen a faszi – jó internetes újsághoz és szerzőhöz illően – egyetlen hivatkozást vagy linket sem mellékel, nem azért fizetik.

Érvei közül a legütősebb – figyelem, felkészülni – hogy a „finn gyerekek állítólag nagyon boldogok, ebbéli örömük kifejezésére templomokat, katedrálisokat gyújtanak fel, néha véres utcai zavargásokat provokálnak és egyes iskolákban a szülői fegyverrel tömeggyilkosságokat rendeznek osztálytársaik körében”.

Finnországban. Katedrálisokat. Tömeggyilkosságokat. Uramisten. És persze link, hivatkozás sehol.

Hogy mi ne kövessük el ezt a hibát, mutatunk egy, az átlagnál jóval tartalmasabb és gondolatgazdagabb, alapos írást, amelyet éppen a fent említett, a szerzővel és címmel együtt is csupán ezerötszáz karakteres elmesokk ihletett: a G7.hu gazdasági magazinban jelent meg, a címe: Miért pont a finnekbe kellett beleszállni?

Szép hosszú Facebook-poszt, okos, liberális, s épp ezért gyanús gondolatokkal. Ugye Önök sem látnak itt sem forrást, sem idézőjelet? Pedig az egész a HR Portálból való.

Így folydogálnak a napok szép csendesen a Somogyinál, és, hogy a legcsekélyebb kétségünk se legyen afelől, hogy mindez a legalja propaganda, mutatunk egy Lengyel János (az előbb elütöttük, s véletlenül azt írtuk „Lenyel János”, bocs’) főszerkesztő személyes Facebook-oldaláról származó bejegyzést, amely arról tanúskodik, hogy az illető úr azért valahol mélységesen szégyelli, amit csinál:

közzétett egy szokatlanul hosszú, ám annál tudálékosabb szöveget, amely az oktatással,

a jövő technológiájára való felkészüléssel foglalkozik, s ami mindenben homlokegyenest ellentmond annak, amit kollégái odaköpködnek a képernyőkre vagy az újságpapírra. Ilyen magvas fordulatok pl. hogyaszongya:

„egyre inkább előtérbe kerül a komplex problémamegoldó képesség, a kognitív rugalmasság, a kreativitás, a csapatmunka, az érzelmi intelligencia és a kritikai gondolkodás”.

Mármint az oktatásban. Szóval mégsem hittan, rend és fegyelem, katonai alapkiképzés, szorzótábla?

Nos, amellett, hogy mosolyogtunk azon: Lengyelke-Okoska próbál az ismerősei előtt kicsit jobb színben feltűnni, mint őstulok kollégái, s olyasmiket oszt meg, ami saját újságjába még véletlenül se kerülhetne be,

bevalljuk: gyanús, természetellenesen intelligens szövegnek tűnt.

Nem kellett túlságosan megdolgoztatnunk a Google-t, hogy kiderüljön: Lengyelke egy januári HR-portál cikket plagizált be erősen, itt-ott átírva, máshol könnyed copy-pastéval. Ám a kiváló főszerkesztő sehol még csak nem is utalt arra, hogy posztja a Metropolitan Egyetem TEDx konferenciájáról készült laptudósítás alapján készült. Nem, itt minden saját gondolatként van feltüntetve a gyanútlan ismerősök számára.

Aztán persze újabb gyanú fogant meg már – sajnos – erre hangolt agyunkban: Lengyel talán közlésre szánta ezt a cikket. Miután azonban ennek sehol nem találtuk nyomát, csak az eredetit, amelyből pasztézta, két dologra gondolhatunk: megírta, de, ahogy mondani szokás, a szerkesztői asztalon elvérzett.

Hol? Hát nem ő a főszerkesztő? Lengyel János nem azt ír, amit akar?

Nos, ez a régi szép időkben, Jávori Béla vagy Kercza Imre idején nem így volt. Ők még voltak valakik – a maguk módján.

Az a gyanúnk, hogy a Mészáros-médiánál kicsit másképp mennek a dolgok. Nem sok beleszólása van Janinknak abba, mi, hogyan legyen. És ezt próbálja az igencsak megnyirbált jogokkal bíró „főszerkesztő” kompenzálni legalább hűséges imádói előtt – persze egy kis lopással, hogy azért ne lógjon ki nagyon a sorból.

H. I.

Fontos információ: a Facebook hamarosan megváltoztatja az Ön által követett oldalak megjelenítését!

Ha nem akar lemaradni arról, amit Kaposvár vezetése és az általa uralt cselédmédia elhallgat, csupán annyit kell tennie, hogy Facebook-oldalunkon a „követés” gombra kattintás után állítsa be a „megjelenítés elsőként” opciót!

Így nem veszítjük egymást szem elől! Köszönjük!