Programot hirdetett Kaposvár spirituális vezetője: íme, a kirekesztés, hangzatos semmitmondás, mellébeszélés és a számonkérhetetlen ígéretek gyűjteménye

Nehezen tudjuk elképzelni, hogy mivel fogja tölteni első tényleges munkanapját az új kaposvári közgyűlés, mert, ha Szita Károly „Hiszünk egymásban!” című, a választásra kiadott vékonyka brosúrája programnak csúfolt, felvizezett változatát vitatják meg, a tiszteletköröket is beleértve nagyjából tíz perc alatt végeznek. Az anyag, nem régóta ugyan, de elérhető a város honlapján, és csak reménykedünk benne, hogy mindez nem ölt testet maradandóbb formában – papíron – mert rettentő kárt tenne a környezetben, nem beszélve arról, amit politikai program formájában okoz. Figyelem: a nyugalom és a józan ész megzavarására alkalmas részletek következnek!

szita_program_cimlap

Félő, hogy megjelenik nyomtatásban is – és nem Kaposváron nyomják

Kezdjük azzal, ami úgy látszik, a fásult szemnek a már jó évtizede tartó jobboldali hisztero-propaganda áradatában fel sem tűnik, a kirekesztéssel: „a kaposváriak programja” megfogalmazás teljes mértékben kirekesztő, mert, ahogy Orbán Viktor, Kövér László és a Fidesz-propaganda rendre kisajátítják a magyarság fogalmát, úgy sajátítja ki Szita Károly a „kaposváriság” fogalmát saját klientúrája és támogatói köre számára. Elvbarátokat is mondhatnánk, csakhogy ahhoz elvek kellenének. Szita szeretné úgy beállítani Kaposvár lakosságát, mint aki egy emberként áll mögötte, holott ez távolról sem igaz: a helyi hatalmon élősködő, gyakorlatilag százszázalékosan kiépült klientúra támogatása nélkül, tisztességes sajtóviszonyokat feltételezve még ennyi alapja sem lenne önmagát – ahogy a brosúrában teszi – egy városállam fejedelmeként feltüntetni, aki még a klozetre is a kaposváriak nevében jár. Azok is kaposváriak – s éppúgy magyarok is – akik szerint itt kirakatváros épül, akik szerint semmit nem sikerült ledolgozni abból a gazdasági, kulturális, infrastrukturális hátrányból, ami Kaposvárt évtizedek óta jellemzi, s akik szerint a demokrácia errefelé meglehetősen átlátszó díszletekből van.

Nevezhetnénk tekintélyesnek a százöt oldalon át ömlő üres fecsegést, dagályos semmitmondást, ám valójában szerény terjedelmű szöveg, szép nagy betűkkel, sok-sok képpel. Többnyire – ahogy említettük – a választásra megjelent füzetecske felpumpált változata, kibővítve a szokásos „tegnap, ma, holnap”-os öntömjénezéssel.

varos_vagyona

Erre azért is lehetünk kiemelten büszkék, mert sikerült nyom nélkül eltüntetni 15 milliárd forintot

Persze megint a kályhánál kezdi, a „Kaposvár-modellnél”, amelynek még a neve is rosszul szerepel a szövegben: 2008-ban súlyos válság szökőárja söpört végig hazánkon, melyben egy, csak egy kőszikla állta rendületlenül a fergeteget: Kaposvár. Erről számtalanszor elmondtuk már, mekkora ostoba, primitív hazugság: a Fidesz 2006-ban az őszödi beszéd napvilágra kerülése és az október 23-i események után rengeteg helyen megnyerte a helyhatósági választásokat, és, hogy legyen erejük az utána következő harcokhoz, a 2006 novemberi győri kongresszusukon kiadták az ukázt: fideszes önkormányzatok, hitelt felvenni, amennyit csak lehet! Mikor ebben az MSZP-SZDSZ-kormány adminisztratív módon megpróbálta megakadályozni őket, jött a 2.0-ás változat, a kötvénykibocsátás, naná, hogy devizában. A lényeg az volt, hogy – a Magyarországon szokásos módon – menjen a 10-20-30 százalék a Fidesz-pártkasszába, legyen pénz az aktivistahálózatra, a tüntetők buszoztatására, a Kubatov-listára, a Hír TV-re, a Magyar Nemzet nevét bitorló nyomdatermékre, és ki tudja, mire még.

Az ígéret pedig, hogy a kormányra kerülésük után rendezik az önkormányzatok adósságát, megvalósult ugyan, de cserébe nagyobb részt elvettek az önkormányzatok bevételeiből, mint ami az adósságtörlesztésre jutott volna, és azóta a legrövidebb pórázon vannak: csak kormányengedéllyel lehet hitelt felvenni rendkívül indokolt esetben. Persze, ezt is megköszönték: Orbán tenyeréből a szar is csokoládétorta.

regio_logisztika

Álmodik a nyomor: kívánságlista realitás, logika, szakértelem nélkül: nos, ehhez kell a vakhit

Kaposvár az élen járt: közel félmillió forint volt az egy lakosra jutó adósságtömeg, harmadik legnagyobb az országban Hódmezővásárhely és az V. kerület után, melyből mindössze egy siralmas műszaki megoldásokat és látványvilágot produkáló vásárcsarnokra és az élményfürdő hasonló, sok sebből vérző kivitelezésére futotta. A többi kaposvári fejlesztés: Agora, Szivárvány, kórház, vagy állami, vagy EU-s pénzből valósult meg. Húszmilliárdnyi, állam által átvállalt hitel ellenében áll öt-hatmilliárd értékű „megvalósulás”, még, ha a csúnyán bebukott jégcsarnok egymilliárdját is ide vesszük. Ez egybevág azzal, amit a program is említ, s amivel a polgármester is számtalanszor dicsekedett, pedig hallgatnia kellett volna róla: a tárgyalt időszakban szerinte kb. tízmilliárd forinttal nőtt a város vagyona. Ebben persze benne van az állami és EU-s beruházások értéke is, ám így a különbség még szembetűnőbb: legalább 10 milliárd elköltött forintnak nincs meg a vagyoni fedezete.

Más szóval: hová lett a pénz, polgármester úr?

Nos, ezt kéne megkérdezni, miután a városatyák a semmitmondó kis lózung- és kívánsággyűjtemény méltatásának végére értek. Idő biztosan jutna rá. Amúgy teljesen értelmetlen végigelemezni a széteső, önismétlő közhelykollekciót, melyben ilyen gyöngyszemek vannak:

logisztika_alkalmas

Hogy ettől olyan messze vagyunk, mint a Déli-sarktól? Sebaj, viszont jól hangzik

„Kaposvár a régió logisztikai központja.” Így, állításként, kijelentő módban. Illusztrációnak pedig ott van álmaink netovábbja: az intermodális közlekedési központ. Ennyire lehet komolyan venni a szöveg többi részét is: hahó, hülyék, a logisztika nem emberek, hanem áru szállításáról, raktározásról, csomagolásáról, elosztásáról szól! Ez nem tűnt fel a városházi agytrösztnek? Ahhoz, hogy az legyen, kellene pl. egy cargo-reptér: Taszár, melyet Gelencsér és Heintz képviselő urak szerint erre a kormányra kellett bízni, s így lassan végleg le is mondhatunk róla, kétvágányú, minimum 160-nal repesztő, 4 (!) irányból jövő-menő vasút, (a fasorban sincs, vagy, ha lesz valaha, Kaposvárt elkerüli), valódi átrakó teherpályaudvar, és több irányú gyorsforgalmi közúti megközelítés, széles, bérelhető raktári kapacitások. Négyből nulla. No, meg kellene hozzá egy legalább takarékon, de működő gazdaság.

Andalító baromságok sorjáznak a szövegben, mindössze egy dologra ügyel gondosan a szerkesztője: soha, sehol, semmi konkrétum ne legyen. Szól a színházfelújításról, „támogatás függvényében”, ahogy minden más is, meg „jó lenne”, „szeretnénk”, „elvárható”, és hasonlók.

demokracia_vallas

Szita Károly és üzletfelei számára ez jelenti a demokráciát. Halleluja!

Azért néhol elárulja magát, elsősorban abban, hogy mi az, ami számára még a jelszavak szintjén sem érték: a demokrácia. Az erről szóló fejezetben – mert képzeljék: van ilyen, az a címe, hogy „Otthon a demokráciában”, s tessék megkapaszkodni: az egyházakról van szó, arról, hogy „a hit a legszemélyesebb közügy”. Tekintsünk el attól, hogy ez már a 2001-es országos Fidesz-programban is ott van szó szerint, azért bárgyúságában is hátborzongató: Szita és a kaposvári Fidesz számára a demokrácia az egyházak támogatását jelenti. És nyilván vica versa. Sajtó? Szabadság? Sajtószabadság? Ugyan, kit érdekel, a hit a lényeg.

És itt kap értelmet mindaz, amit a vezérszlogen is sugall: „hiszünk egymásban”. Nincs más összetartó erő, ahogy ezt a 105 oldalnyi szánalmas makogást sem tartja össze semmi más, mint a hit, értelem nélkül. A demokrácia számukra csupán az elvakult, gondolkodni képtelen tömeg körmenete, fanatikusoké, akik számára nincs logika, ellentmondás, kétely, csak Kádár János korai pártkongresszusi beszédeiből összeollózott szólamok, nyakonöntve némi szenteltvízzel.

Nagyjából ez vár Kaposvárra a következő öt évben. Nesze semmi, a régi szép, megyei tanácsi KISZ-es idők stílusában.

Update: nincs remény, kiadták papíron is. Újabb merénylet az erdők és a környezet ellen, és persze nem is Kaposváron nyomták, csak most már rá sem merték írni, hol.

H. I.