Mohács újratöltve, avagy Szita szultán janicsárjai

Leírtuk már jó néhányszor: a helyi sajtóval nemcsak az a baj, hogy ordítóan elfogult és színvonaltalan, hanem pl. az is, hogy – ellentétben Magyarországnak a Kaposvár nevű betokosodott zárványon kívüli részével – nem folytat párbeszédet, vitát, nem reagál a vele egy témában megszólalókra. A Kapos és Somogy Tv-k úgy adják elő magukat, mintha a világon egyedül lennének, a Kaposvár Most úgy tolja szakmányban a bulvártaknyot, mintha nem látná mindenki, hogy az egy kattintásnyira lévő, nagy látogatottságú oldalakról lopják, s persze Somogyi Hírlap is megpróbál úgy tenni, mintha még mindig mértékadó orgánum lenne, vagy inkább kinyilatkoztatásra termett orákulum. A világ többi részén – lásd Index, Origo, 444.hu, HVG, Népszabadság, de legyen akár a Mandiner, a Válasz vagy a VS: az újságírók reagálnak egymás írásaira, idéznek egymástól, hivatkoznak, vitatkoznak és más efféléket művelnek a 21. századi világ szokásainak megfelelően. A KAPOS-T is ezt teszi: elolvastuk Vas András Mohács című cikkét a Somogyiban, és reagálunk rá.

Minthogy a cikk a baloldal „katasztrofális” vereségéről szól – nyilván ezért is „Mohács” a címe – gondolom, a baloldal pártvezetőinek, jelöltjeinek vagy bejutott képviselőinek dolga, hogy reagáljanak – talán meg is tették, vagy teszik, tőlünk függetlenül. Miután azonban a KAPOS-T egyik, mondhatni vezérgondolata kezdettől, hogy a kaposvári sajtóviszonyok gyökerestől romlottak, és lényegében minden médium már-már a betegesség szintjéig – lásd pl. a Kaposvár Most publicisztikáit – gyűlölettel van teli, egyszerűen szolidaritásból (is) képviselnünk kell azokat, akiktől legtöbb esetben még a megszólalás lehetőségét is megtagadják.

Mert ne legyen kétsége senkinek afelől, hogy a főszerkesztő, Czene Attila megtagadja, aki nemegyszer tizenötezer karakternyi helyet bír adni Kovács Bálint nyugdíjas sületlenségeinek (nyilván ezek állnak a legközelebb a gondolatvilágához), az önkormányzati választási kampányban írd és mondd két, azaz kettőezer karakterben határozta meg az induló polgármester-jelölteknek, no, nem a bemutatkozás, hanem a nyakatekert, mellébeszélő, sugalmazott kérdésekre adható válaszaik terjedelmét. Egyebekben pedig úgy tett, mintha nem léteznének: nem jelentek meg sajtótájékoztatón, rendezvényen, nem volt program- sem jelöltbemutatás – egyáltalán semmi. Összehasonlításképpen: a Dunántúli Napló – ugyanúgy Axel-Springer érdekeltség – szinte azonnal nagyinterjút közölt a pécsi baloldali jelölttel, Kovács Ágnessel.

Volt viszont Szita Károly minden mennyiségben, jöttek csőstül a helyettes államtitkárok (állítólag már kétszáz van belőlük), hogy beszámoljanak a kormány sikereiről, rezsicsökkentésről, közmunkaprogramról, az új EU-költségvetésből ömlő ezermilliárdokról, amelyek nyomán Somogy megye és Kaposvár tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz a következő években. Ez volt rogyásig, de arra egyszer nem volt alkalom, hogy bárkit az ellenzékből megkérdezzenek.

Ha volt Mohács, akkor ott Czene Attila, Vas András és a többiek voltak Szita szultán janicsárjai.

Mindezt nem is nagyon kell leleplezni, ők maguk sem szégyellik: itt ez a tegnapi Vas András-cikk, a bevezetőben is idézett „Mohács”, mely méretes képzavarral indít: „a baloldali vitézek … széttárt karral, csodálkozó arckifejezéssel bámulnak maguk elé”, mert hát megsemmisítő vereséget szenvedtek. A képzavarral nincs bajunk, ez itt a „somogyi” itt nem lehet túlírni a főnököt, s a vereség minősítésével sincs – a vereség az vereség. Ami utána következik, az viszont nettó baromság: „Kaposváron például tavasz óta a percenteknek úgy a harmada forgácsolódott le, a Jobbik pedig, köszönte szépen, szorgosan összegyűjtögette.”

a1_szitalevertar_01

Talán ezzel kellett volna kezdeni – no, meg némi önvizsgálattal

A tavaszi – persze április és május is tavasszal van, így jótékony homály fedi, hogy helyi érdekeltségű janicsárunk mire gondolt – áprilisi választásokon a DK-Együtt-MSZP összefogás listájára 28.98% szavazott, míg a Jobbikra 21.43 százalék. A mostani választásokon az ugyanilyen összetételű összefogás közös jelöltjeire 22.5, míg a Jobbikra 14.72. Hol vesztett egyharmadot a baloldal, és mit gyűjtött össze a Jobbik köszönettel? Semmit. A tavaszi és az őszi viszonyszám különbsége – percentet tetszett mondani Mr. Jumurdzsák, ami ékes, régi magyar nyelven százalékot jelent, tehát számoljunk ebben – a baloldalnál mínusz 6.43, míg a Jobbiknál 6.71. Tehát nem gyűjtögetett, hanem vesztegetett. (Ja, nem, bocsánat: „vesztett”, ez nem a Kontrássy utcai (párt)székházról szóló cikk…)

Tehát nem egyharmad, és nem gyűjtögette össze a Jobbik – különben minden stimmel. Maximum úgy, hogy totálisan össze nem illő adatokat: megyei listásat, polgármesterjelöltre leadottat, EP-választásosat összemixelünk – esetleg, de még így is igazi „vasandrási” agy kellett hozzá. És, bár a sekélyes hasonlatokkal tényleg nem kéne foglalkozni: Kaposváron a baloldal a második helyen végzett, nem csak a „konvojt záró szervizkocsit” előzte meg, hanem a Vas által imádott-favorizált Jobbikot és az LMP-is. Ennyit a tényekről.

A megyei összehasonlítás is ezer sebből vérzik: egyértelmű, hogy a DK és az MSZP, amely nemrég még egy párt volt, kettéosztódásával nem duplázta meg a támogatóit, az Együtt pedig országosan hasonló teljesítményt produkált a megyékben. Új pártként a falvakban nem is számíthatott másra. Ehhez képest a 3:2-es eredmény csak ebben a „vasandrási” interpretációban Mohács, különösen, ha hozzávesszük a Somogyért két képviselőjét is, akiket – gondoljunk Gyenesei István Gyurcsány-kormányban betöltött tisztségére – inkább a baloldalhoz sorolnánk. És ne feledjük: a megyei közgyűlésben simán, lineárisan, a leadott szavazatok száma alapján jár a mandátum. Vaséknál ez úgy néz ki, hogy aki nem szimpatikus neki, az: „a kertek alatt jutott be”, akit szeret, az: „Dél-Somogy tapsvihara közepette bemasírozott”. Csupán megfogalmazás kérdése.

A cikk lényege, mondhatni küldetése, hogy a Fidesszel szemben a baloldalra tolja a felelősséget a szélsőjobb előretöréséért. Azzal a Fidesszel szemben, amely megcsinálta a Szabadság téri gyalázat-emlékművet, s amelyről épp Vona Gábor állította tegnap a parlamentben, hogy lényegében a Jobbik programját hajtja végre.

Eddig szimpla, a szokásos hazugságokkal, csúsztatásokkal színesített gyűlöletötperc a „Mohács”, nem más. A végén azonban rúg egy hatalmas, tanítani való öngólt, és ezzel lesüllyed oda, ahova még mi sem gondoltuk eddigi cikkei alapján: a Kaposvár Most, Kapos Extra, Schenk János, Zichy László, Nyári László és Návai Zoltán, Kapos TV, Somogy TV szintjére, tessék figyelni, arról beszél, kiket kellett volna jelölni: „Nem olyanokat, akik a rendszerváltás előtt az állampárt erőszakszervezetében osztogatták a parancsokat. Meg kellene érteni, hogy huszonöt évvel Nagy Imre újratemetése után az ilyenek egyszerűen nem kerülhetnének körön belülre.”

Hihetetlen: Vas András az állampárt erőszakszervezetéről (a munkásőrségről) beszél Kaposváron. Magadnál vagy, ember? Ennek a városnak húsz éve egy címeres besúgó a vezetője, aki közel tíz évig az állampárt elnyomó szervezetének jelentett! Egy leleplezett, jól dokumentált spicli, aki nemcsak hétvégéken, a szabadidejében játszott katonásdit, hanem jelentett: barátokról, rokonokról, munkatársakról. Olyanokról, akik megbíztak benne vagy, hogy így fogalmazzunk, „hittek neki”. Akitől a Fidesz is elhatárolódott, aki kezdettől csak abból él, hogy lelkiismeretlen, haszonleső, Somogyi Hírlapos, „axelspringeres” janicsárok mögé álltak.

A klasszikus kettős mérce minden sor, minden betű mögött. Valamit nagyon meg kellett szolgálni, és mint tudjuk, a kutyákkal vigyázni kell: több is veszett Mohácsnál.

H. I.