Tag Archives: Albert László

Régen hallottunk róla, most kitett magáért: Albert László, a Louvre kamupiktora beszállt a Coca-Cola-ellenes homofób kampányba

És hogy kerül ide Szita Károly?

Vannak történetek, amelyekre, bár nem eget rengető a jelentőségük, büszkék vagyunk. Kaposvár kultúrája rengeteget hanyatlott az elmúlt években a dilettáns, nemtörődöm városvezetés miatt. Ezért lepleztük le annak idején Albert Lászlót, aki állítólag a párizsi Louvre-ban állított ki, s akinek a helyi média úgy nyalta be a meséjét, mint kacsa a nokedlit. A kiváló művész hosszú idő után ismét hallatott magáról: egy vicces kis rajzzal tette névjegyét a szélsőjobb Coca-Cola-ellenes homofób kampányába, rajongói nem kis örömére.

Az igazmondó festő újabb kalandjai: Rippl-Rónai meggyalázása ecetben és olajban

Aki még a Lokálból, a bulvármédia legaljából is kilóg

Alig két hete írtunk Albert László kaposvári, „festőművésznek” csupán a fantázia világában létező Louvre-beli kiállításáról, mely évek óta kedvelt témája a helyi sajtónak, s már akkor is biztosak voltunk benne, hogy lesz a történetnek folytatása. Szigorúan csak – és stílszerűen – a legtágabb keretben, mint társadalmi jelenség érdekel bennünket Albert úr „művészete”, amúgy természetesen mindenki úgy boldogul az életben: olyan terméket ad el, olyan marketing-hátteret teremt a dolgainak, amilyet csak akar. Nekünk pedig engedtessék meg, hogy a Somogyi Hírlap és a többi helyi médium nyálcsorgató lelkendezésével szemben megfogalmazzunk némi kételyt. Ha pl. a világhírű zenész, Dögös Robi azzal állítana be a Kontrássy utcai szerkesztőségbe, hogy a Londoni Szimfonikusokkal lépett fel, nyilván azt is simán megírnák.

A Louvre fantomja, avagy a messziről jött plázafestő esete a kaposvári médiával

A világhírnév Kaposváron érvényes receptje

Albert Lászlóról, a helyi média ifjú festősztárjáról lesz szó ebben a történetben, arról, hogy a műveletlenség, a felszínesség, a tudatos hamisítás, egymás haveri alapon történő szopása (persze csak átvitt értelemben) hogyan eredményez egy teljesen hamis képet emberről, művészetről, vagy a világon bármiről. És, ha ez még a lelki komfortérzet növelésében is segít, máris előállt a legújabb, a Csiky letűnése utáni kor „Kaposvár-jelensége”. Ha beleillik a helyi hatalom révült vigyorgással dekorált hazug világképébe, mely szerint itt minden fantasztikus, nagyszerű, lenyűgöző, akkor már a helyi média sem áll majd a fantasztikus nemzetközi karrier útjába. Eltekintve persze attól az apróságtól, hogy egy szó sem igaz belőle.