Tag Archives: augusztus 20.

Könnyű, nyári Csiky-s történetek: fesztivál-blama, címkórságos cudar világ, homokszem a Los Angeles-i palacsintában

Valami Amerika, valaki meg nem

Néhány, a kaposvári színház körül (nekünk) feltűnt apróságról szólnánk, ha már a színpadi történések egyre kevésbé okoznak hőemelkedést. Önmagában egyik sem ért volna meg egy cikket, de így, csokorba szedve valami tanulságféle is kirajzolódhat a végén. Megszokhattuk, hogy az új, marketinges világnak köszönhetően akkor is szénné dicséri saját magát a színház, s a vele egy húron pendülő helyi propagandagépezet, ha éppen nem történik semmi. Az Olt Tamás művészeti „igazgatót” és két színészt érintő amerikai meghívás kapcsán „óriási megtiszteltetésről” bírtak áradozni, ám a kevésbé örömteli hírek már el sem jutnak a közönséghez.

Kaposvár köszönti augusztus 20-a alkalmából kormánykitüntetésben részesült polgárait! Ja, nem: konkrétan és magasról tesz rájuk.

Jött utasítás a városházáról? Nem? Na, ugye.

Szokásunk szerint vártunk néhány napot, hátha történik valami. Igyekeztünk a nyomtatott sajtót is átnézni, hátha csak az online világ volt felületes, hiszen oda már minden félanalfabétát felvesznek, de nem. A kaposvári média csak úgy en bloc, ahogy manapság mondani szokás, full telibesz@rta , hogy a nemzeti ünnepen számos kaposvárit, itt élő, vagy alkotó személyt kitüntettek a Magyarország legitim képviseletére megválasztott „szervek”: a köztársasági elnök, a kormány és kapcsolt részei. Ezt a tényt korábban vezető hírként volt szokás közzétenni, hiszen az illetők Kaposvár hírét-nevét öregbítették, szolgálván ezzel a várost. Ma már, úgy tűnik, nem ez a trendi: a kaposvári médiumok azt közlik, amire utasítást kapnak. És erre nem kaptak, így aztán hallgattak róla. Mindennapi média-alávalóságai(n)k tizenkettőezer-nyolcszázhatvanötödik rész.

Augusztus 20. Kaposváron: alkotmányos bulák és más szellemiségek

Kaposvárt csattogó fogak kerítése védi a bevándorlóktól

Polgármesteri beszédet még úgysem elemeztünk. Egyszer ezt is el kell kezdeni, ha pár napja már lelkiismeretlen, kalmárlelkű hazudozók vagy épp félcédulás uszítók epeömléseit vettük górcső alá, hagyjuk még egy kicsit a gumikesztyűt meg a saválló ruhát. Ezek után nyilván úgysem hiszi el nekünk senki, de valójában az a leghőbb vágyunk, hogy decens, mértéktartó vitákat folytassunk közéletről, politikáról, kultúráról, s úgy általában a városról, csak hát annyi szerencsénk van hozzá, mint a címben szereplő bulának a jámbor élethez – szóval semennyi. Izgalmas, hosszú labdamenetek helyett maradnak a magasak, melyek közül – nem túlzás – tényleg csak minden tizediket csapjuk le. Kicsit egyoldalú játék, annyira, hogy már néha gyanús: nem direkt csinálják?