Tag Archives: beruházás

A humor nagyágyúi: „Visszatér a gépgyártás Kaposvárra”, avagy újabb állami könyöradomány a városnak valódi befektetés helyett

Bónusz: Palkovics miniszter részletes, feltáró jellegű beismerése

Hetek óta egyebet sem lehetett hallani a városházi suttogó propaganda csatornáin, mint, hogy „a Karcsi hatalmas horderejű bejelentésre készül, … nagy durranás lesz, meglátjátok”. Kis pukk, mondhatni puki lett a vége: a Belügyminisztérium Heros Zrt.-je nyit egy kb. százfős, tűzoltóautó felépítmény-gyártó üzemet és szervizt. Fordítsuk le magyarra: miután évek óta egy épkézláb befektetőt nem képes felhajtani a városvezetés, Szita Károly kikönyörögött miniszter-cimborájánál némi állami alamizsnát, nézzen már ki úgy, mintha Kaposváron is lenne gazdaság. A többség nyilván be is vette volna az újabb cuclit, ám a díszvendég, Palkovics László innovációs miniszter egyetlen mondattal szétzúzta, amit a Szita-propaganda hosszú évek alatt építgetni próbál.

Amikor szembejön a valóság: Kaposváron csökkent legjobban a népesség az elmúlt hét évben, viszont itt épült a legkevesebb lakás

Újabb tételek a fantasztikus sikerek listáján

És ez így logikus, vághatná rá felindulásból a felületes szemlélő, hiszen kevesebb embernek kevesebb lakásra van szüksége. Ámde az új lakásba költözés sokkal inkább a gazdasági előrelépés, mint népszaporulat függvénye, s ebből, úgy tűnik, Kaposváron szerényen mérnek. Ugyanez a helyzet a lélekszámmal: más módon, más összefüggésben, de alapvetően mégis a gazdasági élettel van kapcsolatban, hiszen jó időkben a „kisbabáknak van kedvük megszületni” (most nem annyira), s a polgárok fiatal, hadrafogható, GDP-termelő színe-java sem menekül fejvesztve onnan, ahol jók a kilátások. Persze nem vagyunk statisztikusok, s a KAPOS-T olvasóit sem kívánjuk azzá képezni, így aztán csak erre két végtelenül egyszerű adatra vetnénk egy-egy pillantást, s annyit előre bocsáthatunk: sem utcabált, sem tűzijátékot nem érdemes szervezni miattuk.

Desedai kemping-ügy: nem nagyon sikerült megragadni a lényeget az országos sajtónak és a helyi ellenzéknek

… mert célszerű mindig a nagyobb képet nézni

Nyomokban emlékeztet az eset a gumiégető-balhéra: ezt persze nem azért mondjuk, hogy újabb, lassan elposványosodó Facebook-csoportok alakuljanak, netán tollra-papírra kapva elinduljon a jónép aláírásokat gyűjteni, de tény, hogy az előterjesztés a bérbeadásról késő este került fel Kaposvár honlapjára, s még az igazán bennfenteseket is meglepetésként érte, hogy ki lett a „nyertes” ezen a fantasztikus haszonnal kecsegtető pályázaton. Az sem véletlen, hogy a városháza még aznap este leadta a hírt az MTI-nek, így próbálván elvenni az élét a történetnek. Persze azonnal és teljes hangerővel megindult a „mészároslőrincezés”, ám ez esetben ez csupán az információ-, de főleg és leginkább a józan ész és gondolkodás hiányára vezethető vissza.

A hős városvédő, Szita Károly legyőzte a ránk törő Soros-zsoldosokat, akik plázát akartak építeni a régi kórházi tömb területén!

Őrült beszéd, de van benne téveszmerendszer

Közgyűlés volt tegnap megint, a legszórakoztatóbb kaposvári események egyike. Az ott elhangzottakat jegyzőkönyv formában félhivatalosan, kicsit cenzúrázva majd bő másfél hónap múlva olvashatja, akit még érdekel, néhány információ viszont azért eljutott hozzánk. A legtöbb már csak ismétlés: jó néhányszor elhangzottak a cselédmédiában. Nem könnyű kiszűrni a szándékosan keltett médiazajból, de a ma büszkén bejelentett tervek közül néhányat a KAPOS-T csempészett be a köztudatba: korábban sehol nem fordult elő. Bár ők nyilván megesküsznek: rég téma ez a Fidesz-frakcióülésen, tanújuk rá az ég. Csak le ne szakadjon, miközben hetet-havat összehordunk a polgármesteri pulpitusról.

Ami nincs, arról nem beszélünk, avagy a kudarcleltár nem fér bele a napi diadaljelentésekbe

Interspar? Csokonai fogadó? Volt levéltári épület? Somogy áruház?

Talán kicsit formabontó lesz itt következő írásunk: ezúttal nem teszünk mást, mint, hogy egy-egy rövid bekezdésben sorra vesszük azokat a közelmúlt szokásos önünneplés közepette, bombasztikus szólamokkal felkonferált terveit, vagy már elindult beruházásokat, amelyekről egyszer csak elegánsan elkezdett hallgatni úgy az illetékes elvtárs, mint a nyomában lihegő cselédsajtó. Van belőlük bőven. Ezzel persze nem akarjuk azt állítani, hogy bárki tevékenységébe ne férne bele egy-egy bukás, ám akkor a tisztesség úgy kívánná, hogy az, aki a beharangozás politikai hasznait az utolsó kis fűszálig learatta, álljon ki a nyilvánosság elé azzal is, hogy „sajnos, erőfeszítéseink ellenére…” Már, ha voltak erőfeszítések. Ez persze soha nem történik meg, s ha néha a közgyűlésen az ellenzék fel is veti ezt, rögtön jön a replika: tessék, lehet hozni a befektetőket. A megfelelő válaszra azonban …

A laktanyaügyi fejlemények körbeérnek: Taszár, biomassza-erőmű, telekspekuláció

Kollégium? Pihenő? Dehogy: katonai objektum!

Nem meglepő túlzottan, hogy a Készenléti Rendőrség határvadász -pákász, -halász, -madarász osztályának tervezett Kaposvárra költözése felkavarja majd a gumiégető-ügy óta mozdulatlan kaposvári állóvizet. Érzésünk szerint az egyetlen, ami nézeteltéréseket okozhat a közvéleményben, az a beruházás helyszíne. Azt élő ember nem gondolhatja komolyan, hogy pont Kaposvárra azért telepít az Orbán-kormány nagyobb belügyi erőket, hogy a majdan bevezetendő rendkívüli állapot és a nyomában járó diktatúra, netán zavargások megfelelő készültségben találják. Bár igaz, hogy a határtól nyolcvan kilométerre (a gyalázatos somogyi útviszonyok mellett majd’ másfél óra) határvadász-laktanyát építeni nettó baromság. A Cseri park pedig jobbat érdemel, ezt nehéz volna elvitatni.

Újabb intermodális mesék: „felejtsük már el ezt a Los Angeles-i buziságot”

Nem, nem lesz összekötve a Donner a belvárossal…

Szép csendesen azért csak elválik, népiesen szólva az a bizonyos sz@r a májtól: a napokban kiírták a kaposvári intermodális közlekedési központ megvalósítására szóló pályázatot. Ez persze újabb üdvrivalgásra adott alkalmat a helyi cselédsajtónak, amely továbbra is a régi, harmincöt milliárdra tervezett makettekkel hülyíti azokat, akik még egyáltalán figyelemre méltatják. A kiírás azonban, amely a magyar közbeszerzési értesítőben még nem, csupán az európaiban jelent meg, legalább annyi mindenről árulkodik, mint annak idején Krakus Péter a kommunista állambiztonságnak: pl., hogy a „történelmi” tervnek, amely menet közben kevesebb mint az egyharmadára töppedt össze, éppen azt a részét húzták le, amelyről a leghasznosabb lett volna: a belvárost a Donnerrel és a fürdővel összekötő aluljárót. Lehet újabb meséken agyalni.

Akkor hol is tart a Modern városok program? Harmadik rész: az „évszázad beruházása”, melyből mára szólamok sem maradtak

Intermodális mesék hülye gyerekeknek

Több, mit fél évtizede eteti folyamatosan Kaposvár polgárait Szita Károly az „évszázad beruházásának” keresztelt, mostanában Kaposvári Közlekedési Központ néven futó intermodális közlekedési létesítmény folyamatosan napirenden tartott, ám állandóan újraírt lózungjaival. A történet egyre jobban hasonlít a Rákosi-Kádár-korszak kommunizmusról szóló, általános jólét és boldogság-tündérmeséjéhez, melyre mindig csak egy kicsit kell még várni. Az első ígéret 2011-ből való, akkor harmincöt milliárdról volt szó, és 2015-ös átadásról. Ez módosult először 2016-ra, majd 2018-ra, 2016-os kezdéssel. Mára kiderült, nemhogy nem kezdődött el, de kevesebb, mint egyharmadára: először 12.5-re, majd 10.5 milliárdra faragták le a költségvetését. És ez még nem is a legkínosabb, amiről be kell számolnunk.

Visszavonulót fújtak a közútfejlesztésben: kihátrál a Modern Városok Programból a kormány?

Migránsozni olcsóbb, mint utat építeni

Rosszul hitte, aki hitte, hogy egy hercig kis kormányhatározattal és a hozzájuk skiccelt, látszólag komoly táblázatokkal le van tudva az a gáláns csokor, amellyel Orbán Viktor lepte meg régi szerelmét, Kaposvárt tavaly októberben, s ezek után, mint afféle gránitba vésett szentírásra tekinthetünk mindarra, amit a kormány ígért. „Hosszú az út a pohártól az ajkadig” tartja a skót mondás, és tényleg: az alig néhány napja meghozott döntéssel együtt, mely az M1 és M7 autópályák háromsávossá bővítéséről szólt volna, egy rakás, korábban a Modern Városok Programban szereplő közútfejlesztési tervet is törölt a kormány – különösebb indoklás nélkül. A sokadik változat ugyan csak áttételesen érinti a 67-es utat és Kaposvárt – egyelőre, de arra épp elég, hogy elkezdjünk kételkedni.

Beruházás- és foglalkoztatáspolitika Kaposváron, első rész: a városházi propaganda alternatív valósága

Munkahely-teremtés élőszóban, bő nyállal

Talán nem túlzás kijelenteni: a 2016 április elseje óta történteket Kaposvár és Szita Károly szempontjából csak a gyászos 2005-ös év legelejéhez, a Krakus-ügy napvilágra kerüléséhez lehet hasonlítani. Akkor persze megmentette a bukástól az, hogy saját pártja, a Fidesz, és a hatalmon lévő MSZP szempontjából egyaránt kellemesen zsarolható figurának tűnt, aki majd helyzetéhez mérten lojális lesz mindenkihez. Azóta aztán kiderült, hogy a Fideszben mindig is alapkészségként tekintettek arra, amit Szita képvisel: a gátlástalan hazudozás, törtetés, a közösség érdekeinek beáldozása politikai előnyökért, a kirakat-, ill. médiapolitizálás uralma a valódi cselekvés helyett. Ez azonban egy ponton túl már kóros: a hír nyomán, mely szerint az ombudsman jelentése súlyosan elmarasztalja a kaposvári büntetés-végrehajtási intézetet az ott uralkodó embertelen állapotok miatt, komolyan felmerül: a kaposvári polgármester ma már talán mentálisan is alkalmatlan a város vezetésére. Ez, jegyezzük meg, a gumiégető-beruházás kezeléséből is sejthető immár.