Tag Archives: Borhi Zsombor

Fedőneve: Szitakötő, az angol trónkövetelő és más mulatságos történetek az elmúlt néhány napból

Csúcsforgalom van a mi utcánkban…

Ha választani kell aközött, hogy járkáljunk vérbeborult szemmel, fogcsikorgatva egész hátralevő életünkben, vagy várjuk doktor Kotász érkezését Pelikán Józsefnek, „a tanúnak” angyali derűjével – nos, mi az utóbbira szavaznánk. Akkor szokott elmenni kicsit a kedvünk az élettől, mikor pl. egynémely kaposvári közösségi oldalon azt látjuk, hogy a tagság milyen bombabiztosan be van oltva a vicc, a paródia minden formája ellen. Előfordult, hogy valaki vértolulást kapott azon, hogy Orbán Viktort Jézusként ábrázolta dr. Máriás, az ismert és kiváló avantgard festő, és háromezerből egy sem volt, aki felvilágosította volna: ember, ez csak egy poén! A többség ma már – főleg fő észosztók – csupán az instant formáját ismerik a humornak, a kacarászós szmájlikat. Nevetni akkor kell, mikor oda van biggyesztve.

Megbukott a gyógynövénygyűjtő szociális szövetkezeti program is: Kaposváron, úgy látszik, semmi sem sikerül

A szövetkezet éppolyan kudarc, mint a közmunka

Nemrég számoltunk be arról, hogy a nagy felhajtás közepette átadott, agyonhájpolt „Helyi termékek boltja” szép csendesen az enyészeté lett. Szinte nem múlik el nap, hogy ne értesülnénk újabb és újabb kudarcokról, melyeket sokszor egyszerű hazugsággal próbálnak sikernek beállítani: ez történt a minap is, miután arról kaptunk hírt egyre bővülő olvasó- és információs bázisunktól, hogy egy újabb projekt, melyről a helyi média szintén a legfelsőbb fokokban áradozott – finoman szólva is haldoklik. Kaposvár tiszteletre egyre kevésbé méltó városvezetése felmarkolta az állami támogatást – nem keveset – azzal, hogy szociális szövetkezetet hoz létre a leginkább rászorultaknak, aki gyógynövényt fognak termeszteni állami földeken, fabrikettet gyártanak majd, amit szociális alapon kiosztanak, s mindezért piaci bért kapnak, nem közmunkás-alamizsnát. Nos, nyilván kitalálják: mindebből úgyszólván semmi sem lett, s ebben bizonyára közrejátszott a felelős, Borhi Zsombor alpolgármester hozzáértése és ügybuzgalma.

Most komolyan: hogy Kaposváré Európa legszebb főtere? Van, aki elhitte ezt a marhaságot?

A kommentelők nem is…

… de az országos médiumok nagy része csont nélkül beszopta a már hivatalosan is hazugsággyárnak tekinthető Magyar Távirati Iroda hírét. Kivéve a hvg.hu, amely az esetről szóló cikkében kétségeket fogalmaz meg az állítás – és a díj – komolyságával kapcsolatban. Az első hírek nyomában a ma már – talán némileg a KAPOS-T hatásának is betudhatóan – határozottan kritikusabb helyi közvélemény is megfogalmazta aggályait, mely szerint ez csak egy kamudíj, egy meglehetősen alacsony támogatottságú, bár kétségkívül nemes célokért dolgozó gittegylet meglehetősen szerény értékű trófeája. Mi is csak a jegyzőkönyv kedvéért tesszük, s nem állítjuk, hogy bárkinek, aki a városszépítésben, az élhető környezet kialakításban részt vesz, a munkája ne lenne tiszteletre és elismerésre méltó.

Bréking: bűnügyi nyomozás a Rákóczi-üzletrész eladásának ügyében!

Bosszúhadjárat része a sétálóutcán parkoló Jobbik-képviselő ügye?

Miután a Kaposvár Most elnevezésű „hírportáltól” eddig nagyon mást nem láthattunk, mint nettó Fidesz-propagandát, alja bulvárt, ezotériát és időnként – jól láthatóan a városháza megrendelésére – nettó inszinuációt, egy-egy politikai ellenfél lejáratására irányuló szándékot, át is léptünk a tegnapi akciójuk felett, mely látszólag csupán egy kirívó parkolási szabálytalanságról szól, arról, egy jobbikos megyei közgyűlési képviselő, T. Richárd – szerintük rendszeresen – a sétálóutcán parkol különleges és drága Ford Mustangjával. Teszi ezt azért, mert történetesen ott lakik, s, bár várakozásra az érvényes helyi rendelet szerint ez sem jogosítja fel, mára felmerült, hogy egy sokkal valószínűbb motiváció áll a felhajtás hátterében: városháza újfent bosszúhadjáratot indított T.-ék ellen, valószínűleg a tavalyi Rákóczi-ügy folytatásaként, s ennek egyik hadműveletét látjuk.

„Hülyeség ellen nincs diéta” – levelek otthonról haza

Persze, hogy kapunk leveleket, s természetesen névteleneket is, hiszen erre „Kapcsolat” oldalunkon kifejezetten kértük olvasóinkat. Sőt, némi eligazítással is szolgáltunk, hogyan maradhatnak teljes anonimitásban. Így vagy más módszerrel, de szép számmal voltak, akik akár a saját sérelmükkel, akár témajavaslattal, vagy szelídebb-szigorúbb, olykor dicséretbe csomagolt kritikával kerestek meg bennünket. Mindet őszintén köszönjük. A levelek írói – az egyszerűség kedvéért a privát Facebook-üzenetektől az emaileken át a hagyományos postai küldeményeket is így nevezzük – a szemünkre vetnek ezt-azt, általában, hogy miért, vagy miért nem foglalkozunk egy-egy témával, vagy épp személlyel. Talán elsőre meglepőnek hangzik, de személlyel önmagában soha nem foglalkozunk, és nem is fogunk. A személyek tettei, szavai, viselkedése (ebben a sorrendben) a fontosak a számunkra, ha azok valamiféle hatással, befolyással vannak a közösség életére. Megkockáztatunk most egy afféle levélkörképet, melyben persze csak az ismer magára, aki írta, vagy talán még ő sem, mindenesetre Kaposvár karaktere egészen jól kirajzolódik belőlük.