Tag Archives: brosúra

Szita Károly brosúrát hirdetett: program helyett ismét csak a múlt meghamisításával kell beérnünk

Számon kérhető ígéret a fasorban

Mintha mi sem történt volna, elkezdődik egy újabb önkormányzati ciklus: sejthetően ugyanabban a mederben folynak majd a dolgok. A helyi demokrácia alapintézményei éppúgy nem, vagy csak amolyan „kaposváriasan” működnek: ha kell, eltorlaszoljuk egy-két nekünk nem tetsző üzlet teraszát, ráküldjük médiakutyáinkat, aki nem szimpatikus, hozunk még egy-két nem vízoldékony helyi rendeletet, hadd röhögjön rajtunk az ország, amiről pedig, sőt: „peddddddig” nem beszélünk, az nincs. Sőt: ha jól látjuk, még romlik is a helyzet, hiszen az új testület első érdemi, 24-i munkanapját már nem közvetítette a helyi – közszolgálati! – televízió.

Csak a füst, a por és a hamu a biztos: végül is ki jár jól a biomassza-fűtőművel és a távhő-bővítéssel?

Megint le vagyunk maradva egy brosúrával?

A választási kampány eddig feldobott témáinak fényében úgy tűnhet, mintha a legnagyobb egyetértés lenne a versengő felek között. Kifulladt, ill. mondhatni okafogyottá vált a szülészet felújításának ügye, s a Fidesz és Szita Károly vastag arcbőrén simán elfért, hogy maszületett bárányként bekapcsolódjon az „alacsonyak a fizetések Kaposváron” -kórusba: úgy méltatlankodnak miatta, mintha semmi közük nem lenne hozzá. Az sem tőlük származó gondolat, hogy most már elég a malterból meg a térkőből (miután bebetonozták magukat), most már foglalkozni kéne egy kicsit az emberi tényezővel is: legyünk vezényszóra egészségesebbek! Talán az első, amiben karakteresen eltérő véleménye van a feleknek, a biomassza-fűtőmű kérdése: vannak, akik károsnak és elhibázottnak tartják a beruházást.

Kampány-tolltartó, kampánybrosúra, aláírásgyűjtés: Szita Károlynak és a Fidesznek mindent szabad?

Törvénysértések úton, útfélen

A téma, ahogy a sajtó évszázadaiban mindig, most az utcán hever. Szinte le sem kell hajolni érte, kiüti a szemünket. Az alább felsorolt szerény javaslatok, ill. meglátások szabadon felhasználhatók bárki által, hivatkozni nem kell, sem megköszönni: élhet vele a Kaposváriakért Egyesület, a Szőlősgazdák, különös tekintettel gyakorló bíró polgármester-jelöltjükre, vagy a PSzP, de tőlünk a Fidesz is, használhatja a kpsvr, vagy bárki. Ne sodorjon senkit lelki válságba az, hogy a KAPOS-T vette észre először, nem nagy ügy: sokszor tényleg a legkézenfekvőbb dolgok mellett tudunk elmenni vakon.

Színház a város szélén: haverok, buli, határidő-tologatás, no meg egy pofás kis tetőterasz

… és persze díszelőadás, az nem lesz október 23-án

Néhány dolog azért kiderült a csütörtöki közgyűlésen annak ellenére is, hogy a városvezetés és kapcsolt részei elszántan küzdenek azért, hogy a polgárok lehetőleg ne mérgezzék magukat információkkal így, a választás előtti hetekben. Kiderült például az, amit Kaposváron minden épelméjű ember biztosra vett: nem, nem készül el a színház a vállalt határidőre. Hogy mikor, azt igyekszünk jobban megvilágítani, mint Orbán Viktor veje a magyar városokat. Szó lesz még az új színigazgatói pályázat kiírásáról, s csattanó is marad a végére: konkrétan szénné röhögtük magunkat azon, hogy éppen a legújabb Szita-brosúrában közölt fotó leplezi le azt a színészház tetejére épített napozó- és buliteraszt, amelyről a 2016-os felújítás óta suttognak a színházi dolgozók s az építőmunkások.

Pánik a fedélzeten: folyamatos propaganda-szőnyegbombázás a városházáról – a háttérben egy kínos közvélemény-kutatás

Közpénzszórás turbófokozatban – újabb brosúra

Február elején számoltunk be róla, hogy gyaníthatóan újabb propaganda-hadjárat áldozata lesz Kaposvár sokat szenvedett népe: még a bennfenteseket is meglepte az a színes-szagos, alapvetően semmi újat nem tartalmazó, ám annál harsányabb és drágább brosúra, amellyel a városvezetés magát fényezte. A Modern Városok Programról már elmondtuk, hogy csupán egy sunyi hazugságra épül: az EU-s fejlesztési pénzek hangzatosan becsomagolva, mintha ez nem alanyi jogon járna a vidéknek, hanem Orbán Viktor személyes kegyéből kapná Kaposvár. Nos, Szita Károly pakolt egy újabb csomagolást ugyanarra: immár Németh István Program a neve, s így nyilván az ő jóvoltából gyarapodik a város. És, hogy kétségeink se maradjanak, az első brosúrát követte a második, kisvártatva pedig egy telefonos reklámkampány. Folytonos izgalmi állapot Fidesz-módra – közpénz nem számít.

Még néhány megjegyzés a légszennyezettség-mérő állomásról – és a hitelességről

Szita Károlynak a sikerpropaganda a fontos, nem a kaposváriak egészsége

Nemrég adtunk közre egy írást az időjárási viszonyok miatt éppen aktuális levegőtisztaságról, és arról, hogyan is viszonyul a kaposvári városvezetés a kérdéshez. Tudjuk: félszívvel, mint mindenhez, amit nem Szita Károly talált ki. A téma azonban nemcsak Kaposváron aktuális, és ahogy egyre újabb tények, felismerések kerülnek napvilágra – már, ha a szmog miatt egyáltalán használhatjuk még ezt a szófordulatot – az is egyértelmű, hogy Kaposváron nagyobb szükség lenne egy ilyen mérőállomásra, mint bármikor is gondoltuk. Most az Index közölt egy terjedelmes interjút Horváth Gyulával, az Országos Meteorológiai Szolgálat főosztályvezetőjével és Dézsi Viktorral, az OMSZ levegőtisztaság-védelmi szakértőjével, akik konkrétan, Kaposvár említésével visszaigazolták megállapításainkat: régóta szükség lenne itt egy mérőállomásra.

A Brosúrabáró újra akcióban: vastag műnyomó papíron bünteti Kaposvár lakóit Szita Károly

Néhány (tíz) millió megint akadt önfényezésre

Még alig hevertük ki a legutolsó „Magyarország erősödik” -agyrémet, benne a sok csúsztatással, hazugsággal, mellébeszéléssel, máris itt van nekünk a helyiérdekű. A jobb érzésű embereket már akkor kirázza hideg, mikor a kezükbe fogják a közismerten környezetkárosító, méregdrága papírt, minden oldalon hatalmas, bulvárlapok stílusára emlékeztető betűkkel, az oldalanként egy-kétmondatos szólamokkal, és a kötelező, Internetről lelopott, üdvözülten vigyorgó nyugdíjas-, munkás-, családfotókkal. Erre van pénz. A kaposvári városvezetésnek úgy tűnik, ezt a szintet is sikerült alulmúlnia: hatvan oldalon, s nyilván huszonnyolcezer példányban bombázta meg a várost a „Németh István Program” brosúrájával, amely tulajdonképpen nem is létezik.

Hülyére véve: a Homatech-haknibrigád megbombázta Kaposvárt

Ízekre szedtük a kisegítő iskolai színvonalú brosúrát

Miután úgy tűnik, a Homatech gumihulladék-feldolgozó rábeszélő-stábja alaposan megszórta Kaposvárt és környékét azzal a füzetecskével, amelynek ötlete nyilvánvalóan Szita Károlytól való (ő szokott ilyeneket), mi is elérkezettnek láttuk az időt némi elemző munkára. Nyilván minden kaposvári család a házioltáron tartja az ízléses kis kiadványt, amely hetvenkét grammot nyom, persze fényes, egyáltalán nem környezetbarát műnyomó papírból. Ha harmincezer példányban osztották ki, akkor több, mint két tonna fától szabadították meg az anyatermészetet, ami, ha beleszámítjuk azt, hogy a brosúra információban végtelenül szegény, megtévesztésben, csúsztatásban, hazugságokban viszont annál inkább bővelkedik, már önmagában is sokat elmond arról, hogy mennyire veszi komolyan a cég – és persze beépített strómanjuk, Szita Károly polgármester – a környezetvédelmet.

Szita-brosúra kettő, 2010-ből: az ígéretek földjén is az ismétlés a tudás jó édes anyja

A második, 2010-ben kiadott Szita-brosúrával már korántsem lesz olyan nehéz dolgunk, mint az elsővel: főleg unalomig ismétlődő társasház- és – jórészt fájdalmasan giccses – szoborfotók töltik ki az „eredmények” fejezetet, néhány, az előző, 2006-oshoz hasonló pitiáner silányság közbeiktatásával. Ebből tényleg csak egy-két jellemzőt emelünk ki, leginkább csak azért, hogy megőrizze a kollektív emlékezet: hogyan lesz valaki valamire, amit folytonosan gáncsolt, akadályozott – a „gyászház” esetére gondolunk – egyszer csak büszke, s hogyan próbálja a brosúra utólag érdemdússá változtatni azokat, akiknek jóformán semmi közük nem volt város fejlődéséhez, s eltagadni azoktól tetteiket, akiket legalább megemlíteni illene. Egyszóval hogyan válik a kiadvány sunyi propagandaeszközzé az adófizetők pénzén, miközben továbbra is úgy tűnik, a „nagy tervek” bizony elég csekély százalékban valósulnak meg, s ezen a tényen egy akármilyen százalékban megnyert választás sem változtat. Sőt.

Nyomdabúcsúztató 2.: így támogatja Kaposvár önkormányzata a helyi vállalkozásokat

Sem túlzott éleslátás, sem túl sok idő nem kellett hozzá, hogy bizonyítást nyerjen az, amit alig három hete tettünk szóvá: ahogyan a helyi nyomtatott sajtó, úgy Kaposvár vezetése is csak a szemforgató szólamok szintjén áll a helyi ipar pártján: megérkezett a postaládákba a kaposvári polgárok (köz) pénzén kiadott fideszes propagandakiadvány, a „Tegnap-ma-holnap Kaposvár”, címlapján a helyesírási hibák mellett az elátkozott színházépülettel, melynek felújítására esély sincs, s ezért igen szerencsés kézzel csak egy kis felbontású, távoli képen látszik mai állapota. A lényeg azonban – számos fontos dolog mellett – nem itt, hanem a brosúra utolsó előtti oldalán található: „Nyomtatta és kötötte: Dürer Nyomda, Gyula.”