Tag Archives: Cey-Bert Róbert Gyula

Ötvenhat a menő, avagy a műszálas bocskai újabb meséi: Cey-Bert Róbert Gyula a Corvin közben

A Somogy és a különdíjas utcai harcos

A kerek évforduló jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy az állami propaganda, immár a szovjet invázióra emlékeztető támogató sajtójával új narratívát gányoljon 2016-ra, amely jobboldali „nemzeti”, ill. népfelkeléssé színezi át, hamisítja meg 1956-ot, eltagadva annak valóságos tartalmát, igazi hőseit. A Somogy c. folyóirat – persze a bőven csorgó állami pénzforrásokra kacsintva – „irodalmi” pályázatot hirdetett Kaposvár város megbízásából, s a pályaművekből különszámot állítottak ki. A pályázók és a művek, no meg a szerkesztési-díjazási metódus kiválóan szolgálták az új direktívát: arról, hogy a „mai szívekben” hogyan él 1956, semmi nem szólt, bekerült viszont a sok fájdalmasan dilettáns szövegszerűség mellé egy forradalmi élménybeszámoló Cey-Bert Róbert Gyulától, akinek életrajzi furcsaságairól már volt alkalmunk megemlékezni: Gyula azt mondja, 17 éves gimnazistaként a Corvin közben harcolt. Nekünk viszont a történet hitelességével kapcsolatban volnának kételyeink.

Mortadella, a hús színháza, és a világot jelentő kolbászkarikák zsidó gasztroszamurájokkal és japán migrén-sokkal tűzdelve

Kolbászos-bevándorlós színházra van most fizetőképes kereslet

Nem szokásunk egy-egy rövid idézeten vagy utaláson kívül más médiumok által közzétett tartalmakat bővebben felhasználni – meghagyjuk ezt azoknak a magukat „hírportálnak” kikiáltó képződményeknek, amelyek saját gondolatok híján mások felszedegetett tollaival ékeskednek. Úgy gondoljuk, hogy Origót, Indexet, 444-et vagy épp Magyar Nemzetet és társait, netán bulvárt mindenki olvas, aki olvas, s teljes ostobaság azt hinni, hogy ettől valaki felnőhet az említettek szintjére. Most kivételt teszünk, mert a hír, amit találtunk, többszörösen is érdemes a továbbgondolásra: úgy néz ki, színpadra kerül az első kolbászdráma – egyelőre csak Békéscsabán, de a határ a frissen mosott béltől fénylő végtelen.

Megyenapi feszengés: huszárok, kitüntetési blamázs és több, mint kínos megszólalások

Hovatovább azt tanácsolnánk Habony Árpád helybéli alteregója helyében fideszes kuncsaftjainknak, hogy legközelebbi rendezvényükön próbáljanak meg teljes csendben maradni. Van ez a némajátéknak nevezett műfaj, amelyben pl. Hamlet eljátszatta a vándorszínészekkel apja meggyilkoltatását, uccu, neki. Kínosabb, röhejesebb ugyanis már az sem lehetne, ha Jakó Gergely, Mátrai Márta és a többiek valami pantomimszerű performansz keretében ünnepelték volna meg a megyenapot, ha már rágörcsöltek, és beszédes taglejtésekkel, tánclépésekkel fejezték volna ki emelkedettségüket, adták volna át a kitüntetéseket az alkalomhoz illően pipiskedő kiválasztottaknak. A jelenlévők jól szórakoztak volna, a megye közvéleménye pedig nem kényszerül szembenézni azzal, hogy választott politikusainak helyzetértékelése leginkább egy végstádiumú Alzheimer-kóros autistáéra emlékeztet.